Közel került a megegyezéshez a német Axel Springer és a svájci Ringier kiadó az osztrák Vienna Capital Partners befektetőházzal. A fúziót tervező két cég egy jelentős lapcsomagot adna át a bécsi vállalatnak, amelynek része a Népszabadság is. A napilap mára üzleti-politikai játszmák eszközévé lett.
Keserű hangulat uralkodik a Népszabadság szerkesztőségében - erről panaszkodtak a Narancsnak azok az újságírók és szerkesztők, akik nem estek áldozatául az elmúlt időszak elbocsátási hullámainak. A bizonytalanságra jellemző, hogy az újságot lassan két éve megbízott főszerkesztő vezeti, a külsős munkatársak között pedig van, aki hónapok óta nem kapott pénzt. Újabban már főszerkesztő-helyettes sincs státuszban, és a dolgozókat idén még hivatalosan nem értesítették arról, mikor és miként rendeződhet a lap helyzete. Néhány hónapja pislákol némi fény az alagút végén - idén május óta a tulajdonosok tárgyalnak a Népszabadságról egy bécsi befektetőtársaság, a Vienna Capital Partners illetékeseivel. Az újság tulajdonjogai továbbra is két kézben lesznek, és egyelőre az is homályos, mi a célja a lappal az osztrák cégnek.
| ||
Veszekedő szülők
Tavaly részletesen beszámoltunk arról, hogy az elmúlt években mennyire nehéz helyzetbe sodródott a Népszabadság (lásd: Vissza a feladóhoz, Magyar Narancs, 2012. augusztus 2.).
A lap 70 százalékban a svájci Ringier AG és 27,6 százalékban az MSZP pártalapítványa, a Szabad Sajtó Alapítány tulajdonában van, a fennmaradó részen pedig döntően szerkesztőségi tagok osztoznak. Noha hosszú időn keresztül úgy tűnt, hogy a Ringier az újság komplett felvásárlására készül, tavaly nyáron hirtelen fordulat állt be az ügyben, és a svájciak eladási szándékkal jelentek meg a piacon. Ez bár váratlan fejlemény volt, nem előzmény nélküli. A Ringier és a magyar lappiac másik nagyvadjaként ismert német Axel Springer (AS) 2010 tavasza óta készíti elő a két cég fúzióját. (Az egyesülés mára - Magyarország kivételével - a kontinens minden érintett országában lezajlott.) A felek 2011 elején aztán visszavonták hivatalos kérelmüket a Gazdasági Versenyhivataltól (GVH), miután Szalai Annamária, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság akkori elnöke a hivatalnak küldött szakhatósági állásfoglalásában úgy nyilatkozott, hogy a fúzióval az új cég túlzott befolyásra tenne szert a napilappiacon.
A Ringier új szándékait az ügy szereplői politikai okokkal magyarázták: a piac ismerői ugyanis biztosra vették, hogy a Népszabadság "elengedése" lehet az ára az egyesülésnek. Az akkoriban terjedő verzió szerint a Szabad Sajtó Alapítvány élt volna a többségi tulajdonhányadra vonatkozó elővásárlási jogával, és ezzel megnyílt volna az út a Ringier-AS-fúzió előtt. Mesterházy Attila pártelnök járt is Berlinben, ahol a Ringier-t képviselő Gerhard Schröder exkancellárral ült asztalhoz. Az üzletből mégsem lett semmi. Egyrészt, mert az MSZP-nek nem volt szabad 800 millió forintja a lap többségi tulajdonrészének felvásárlására, másrészt a két tulajdonos viszonya az elmúlt másfél évben olyannyira elmérgesedett, hogy mára egyedül a költségcsökkentő intézkedésekben tudnak megállapodni. A konfliktus egyik oka a főszerkesztő személye volt: ebben két éve nem sikerült dűlőre jutni, így állt elő az a helyzet, hogy Tóth Levente azóta is megbízottként vezeti a lapot. Míg a svájci kiadó magyar cégét vezető Mihók Attila a Blikk főszerkesztőjét, Murányi Marcellt látta volna szívesen a főszerkesztői székben, addig az alapítványt igazgató Kránitz László és más MSZP-politikusok Bednárik Imrét szerették volna megtenni az újság vezetőjének.
Az utóbbi időszakban kevésbé volt terítéken, de az sem tisztázott, hogy a svájci cég és az alapítvány milyen arányban osztozik az elmúlt évek során felhalmozott, legkevesebb 1,7, de inkább 2 milliárdra saccolt adósságon. A Ringier tartja fenn a legnagyobb kapacitású hazai lapnyomdát, amit azonban a kiadói kft.-n belül működtet - így a tulajdonos cég határozza meg az újság legjelentősebb kiadási tételét, a nyomdaköltséget. Ennek egy esetleges elszámolási vitában azért lehet jelentősége, mert míg a Ringier Kiadó Kft. elmúlt három évet összesítő üzemi mérlege bő 3 milliárd forintos pluszt mutat, addig a lapot üzemeltető zrt. üzemi eredményei alapján 2010-ben 691, 2011-ben 862, tavaly pedig 593 millió forint mínuszban zárt.
"A Ringier és az MSZP olyanok, mint két rossz szülő. Mindkettőnek volna ötlete, mit csináljon a gyerekkel, de nem tudnak róla megegyezni. És hát igazából nem is szeretik azt a gyereket" - így írta körül a tulajdonosok viszonyát az ügyletet a szerkesztőségből követő forrásunk. Ez a civódás - plusz a költségcsökkentő intézkedések és elbocsátások sorozata - a szerkesztőségi életben is érezteti hatását, a lap rendszerváltás utáni történetében ugyanis nem fordult elő, hogy ne a szerkesztőség választott volna magának vezetőt. Több dolgozó az MSZP-t tartja felelősnek a kialakult méltatlan helyzetért, miközben egyes szocialista politikusok nyomás alatt tartanak szerzőket. Az ostorozásban kétségtelenül Szanyi Tibor jár élen, aki nemrég a lap egyik online felületén jelezte az érintetteknek, hogy "kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a mi pénzünkön minket gyalázzatok".
Osztrák kapcsolat
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke tavaly nyáron azért is állt el végül az üzlettől, mert meg volt győződve arról, hogy 2014-ben győz az MSZP. Az MSZP vezetői azzal számoltak, hogy ha szükséges, kormányon sokkal jobb pozícióból kezdhetik újra a tárgyalásokat a Ringier-vel.
Az ügylet előrehaladtát lassította Szalai Annamária betegsége és későbbi halála is: a nyomtatott sajtó szerkezetét érintő kérdésekben ugyanis kizárólag a Médiatanács elnöke dönthet, a GVH pedig csak érvényes szakhatósági engedély birtokában adhatja áldását az egyesülésre. Az AS és a Ringier azóta nem is adott be új kérelmet a fúzió megvalósításához.
| ||
A szocialisták úgy vannak vele, hogy mivel pénzük nincs a lap felvásárlására, de a saját részüket sem szeretnék elengedni, számukra az a legfontosabb, hogy olyan tulajdonoshoz kerüljön a zrt. többségi része, amely garantálja a lap irányvonalának megtartását. Egy szerkesztőségi dolgozó úgy fogalmazott: Mesterházy leginkább azért ragaszkodik a Népszabadság 27,6 százalékához, mert a pártelnök "minden bokor mögött egy Bajnait vagy egy Nyergest sejt".
Így, amikor idén májusban híre ment, hogy az Axel Springer és a Ringier tárgyalásokat kezdeményezett a bécsi Vienna Capital Partners (VCP) befektetőházzal egy jelentős portfóliócsomag értékesítéséről, Mesterházy Ausztriába utazott, hogy személyesen tájékozódjon a vevő szándékairól. A Narancs információi szerint a Ringier és a VCP arról igyekezett meggyőzni a szocialista küldöttséget, hogy adják el nekik a tulajdonrészüket. (Az osztrákok ebben az üzletben nem tudják megkerülni a szocialistákat, az alapítvány 27 százalékos részesedése ugyanis ahhoz épp elég, hogy blokkolni tudja a lap működését, hiszen például a főszerkesztő elfogadtatásához is 75 százalékos többségre van szükség.) Az egyeztetésen jelen lévő alapítványi elnök, Kránitz László és Mesterházy Attila ezt egyaránt kategorikusan cáfolta lapunknak. Kránitz arról beszélt a Narancsnak, hogy az alapítvány első számú érdeke az, hogy az új tulajdonos ne változtasson az újság szociáldemokrata irányultságán, és erre "nagyon határozott ígéretek" hangzottak el.
A VCP az Axel Springer birtokában lévő nyolc megyei lap (Békés Megyei Hírlap, Heves Megyei Hírlap, Petőfi Népe, Somogyi Hírlap, Tolnai Népújság, Új Dunántúli Napló, Új Néplap, 24 "ra) és a Világgazdaság, továbbá a Ringier tulajdonolta Népszabadság és Nemzeti Sport felvásárlásával lépne be a magyar lappiacra. Ennek eredményeként két nagy lapkiadó-óriás állna fel: a VCP magyar leányvállalata, valamint az Axel Springer és a Ringier egyesüléséből születő cég.
A mostani tárgyalásokról először hírt adó Kreatív piaci forrásai Fidesz-közeli médiavállalkozókat sejtenek az egyeztetések mögött. Erről konkrétumok nem derültek ki, de az bizonyos, hogy az 1998-ban alapított VCP elsősorban kereskedőházként működik, és semmiképp sem tekinthető szakmai befektetőnek. (Színes portfóliójára jellemző, hogy a cég üzleti érdekeltségeiben vegyipari vállalatok és médiabefektetések egyaránt feltűnnek.) A vállalatot Heinrich Pecina osztrák üzletember vezeti, aki a kilencvenes évek elején már dolgozott Magyarországon, amikor a bécsi Creditanstalt befektetési bank menedzsmentjében ténykedett. 2001-ben a VCP egyik leányvállalataszerezte meg a kazincbarcikai BorsodChemet, majd adta tovább több lépésben a Wanhua Industrial kínai kémiai befektetőcsoportnak (amely azóta innen irányítja európai, közel-keleti és afrikai tevékenységét). A VCP közvetítő szerepet játszott továbbá abban az ügyletben is, melynek során 2004-ben továbbadta a német Gruner & Jahr kiadótól átvett legnagyobb szerb napilap, a Blic többségi részesedését a Ringiernek. (Mihók ezt követően került a szerb Ringier élére.) Miután az Axel Springer és a Ringier fúziójából születő új céget a nagyobbik fél, a német cég leányvállalatát igazgató Bayer József vezeti majd, forrásaink szerint a VCP magyar leányvállalatának első embere valószínűleg Mihók Attila lesz. Kerestük Mihók Attilát, ám ő nem kommentálta értesüléseinket, és a svájci tulajdonoshoz irányított bennünket. Tény, hogy az üzletről a német és svájci menedzsment a budapesti kirendeltségek bevonása nélkül tárgyal, a zürichi központból ugyanakkor már korábban jelezték lapunknak, hogy amíg nem zárulnak le az egyeztetések, nem reagálnak aktuális fejleményekre.
Árnyékok
Érdeklődésünkre Pecinát - aki szintén nem kommentálta a sajtóértesüléseket - egyik korábbi üzlettársa "minden hájjal megkent üzletembernek", egy vele távoli munkakapcsolatban lévő osztrák ismerőse pedig "vérbeli kufárként", "klasszikus mosolydiplomataként" jellemezte. Az osztrák üzletembert egyik legjelentősebb külföldi befektetése jelenleg is Magyarországhoz köti: 24 százalékával a VCP az elmúlt öt év során a legnagyobb részvényese lett annak az FHB jelzálogbanknak, amelynek 16,3 százalékos hányada a Spéder Zoltán elnök vezette A64 Vagyonkezelő Kft. tulajdonát képezi. Spéder befolyásos magyar médiatulajdonos: övé többek közt az InfoRádiót és az Index.hu-t kiadó CEMP médiavállalkozás. Az elmúlt hónapok legfontosabb híre vele kapcsolatban az volt, hogy a takaréktörvény elfogadásával Spéder - illetve az irányítása alá vont Magyar Posta - koordinálja a takarékszövetkezetek integrációs folyamatát. Spéder politikai súlyát jelzi továbbá, hogy e döntéssel több kormányközelinek mondott üzletember érdekeltségei is jelentősen sérültek. A Narancs értesülései alapján Spéder és Pecina - az FHB két fő részvényese - jó viszonyt ápol, az üzlet volumenét, illetve a két fél üzleti viszonyát ismerve ugyanakkor "nem életszerű", hogy az osztrák üzletember egyszerűen Spéder strómanjaként járna el. Kollégáin keresztül próbáltuk elérni Spéder Zoltánt is, de lapzártánkig nem jártunk sikerrel.
A másik - sokkalta vékonyabb - szálról a HVG adott hírt először. A lap nyáron azt írta, hogy a VCP bécsi központja ugyanazon cím alatt működik, mint Fellegi Tamás egykori fejlesztési miniszter egy éve alapított tanácsadó vállalkozása, az Euroatlantic Solutions Beteiligungs GmbH. A cikk szerint februárban Fellegi épp annak az osztrák ügyvédnek, Stefan Malaschofskynak adta át a cég irányítását, akinek ugyanazon a címen közös vállalkozása működik Heinrich Pecinával. Fellegi Tamás jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik, telefonon nem értük utol. A cég környezetében tevékeny, Fellegi egyik bizalmasaként ismert magyar üzletember viszont egyértelműen cáfolta a két fél közti üzleti kapcsolatot - szerinte Fellegi és Pecina személyesen nem is ismerik egymást. A Narancs más forrásokból úgy értesült továbbá, hogy a volt miniszter lemondása óta távol került a kormányközeli gazdasági köröktől, és nem foglalkozik politikailag motivált üzletekkel.
Ezzel együtt a Narancsnak nyilatkozó piaci források szerint többről van szó annál, mint amit a két fuzionáló cég az indoklásában állít, miszerint "a szükséges hatósági jóváhagyások megszerzése érdekében lehetséges, hogy mindkét társaságnak meg kell válnia magyarországi portfóliójának egyes elemeitől (...) ezért a Ringier, az Axel Springer és a Vienna Capital Partners bejelentik, hogy kizárólagos tárgyalásokat kezdenek egymással". A fúzió engedélyeztetéséhez a feleknek szükségtelen lenne ilyen sok terméktől megválniuk, és az sem biztos, hogy a GVH szerint a VCP leendő portfóliója ne veszélyeztetné a "sokszínű tájékoztatás követelményeit". Ennek érdekében megkezdődött a puhatolózás a GVH, a médiahatóság és a Fidesz gazdasági hátországával kapcsolatot tartó politikusok környékén. "Egy szakhatósági engedély, illetve versenyhivatali állásfoglalás ma legalább annyira politikai, mint amennyire szakmai kérdés. Nem lehet patikamérlegen kimérni, milyen piaci arányok esetén kapja meg az érintett az engedélyt" - fejtegette beszélgetésünk során az egyik már idézett médiapiaci szakértő forrásunk. Információi szerint a kormányoldal már áldását adta az egyezségre - a kérdés az, mi ennek az ára.
A szocialistákkal folytatott egyeztetésekről szivárgó hírek szerint Pecina üzleti motivációja valós: a VCP 5-8 éves távlatban gondolkodik, és hisz abban, hogy lehet növelni az ötvenezer alá zuhant példányszámot, valamint egy egységes lapcsalád kialakítását tervezi. Ebben a konstrukcióban a közéleti napilap szerepe azért fontos, mert hiába a megtépázott, alulfinanszírozott szervezet, a Népszabadság tudósítói és információs hálózata még mindig az egyik legkiterjedtebb az országban, ami adott esetben jól ki tudná szolgálni az Axel Springertől apportált megyei laphálózatot is. Több beszélgetőpartnerünk szerint viszont kérdéses, hogy egy ilyen struktúrát az ügyletre ráhatással bíró kormánypárti politikusok jóváhagynának-e. Ám üzleti szempontból még úgy is lehet értelme a csomag felvásárlásának, ha adott esetben annak elemeit később külön értékesítik. A Népszabadság márkaértéke továbbra is jelentős, egyes becslések szerint a zrt. egészének értéke megközelítheti az egymilliárd forintot, a megyei lapok többségét tömörítő Axel Springer Kiadó Kft. pedig összességében továbbra is nyereséges. Ide tartozik még, hogy egybehangzó piaci hírek szerint a futballrajongóként ismert Orbán Viktor miniszterelnök hosszú ideje szeretné "házon belül" tudni kedvenc napilapját, a Nemzeti Sportot.
Pecinának nem kell hát feltétlenül attól tartania, hogy ha elszámítja magát, nyakán marad az egész csomag. Az egyezség halad is: a hírek szerint mind az üzleti felek, mind a politikai szereplők áldásukat adták a tranzakcióra, és ebbe az irányba mutat, hogy idén októberben Magyarországon járt és Kránitz Lászlóval egyeztetett a Ringier kiadó romániai és magyarországi tevékenységét koordináló Florian Fels igazgató is. Az egyeztetésre azért volt szükség, mert az elővásárlási jog miatt a svájciaknak formálisan fel kell kínálniuk eladásra az alapítványnak a többségi tulajdonrészt. A hivatalos ajánlat még nem érkezett meg, de Fels arról tájékoztatta az alapítványi vezetőket, hogy közel a megegyezés az osztrák-német és a svájci fél között.
A piac ismerői szerint a végső egyezség, a szakhatósági engedélyeztetés és a versenyhivatali állásfoglalás véglegesítése újabb hónapokba telik. Többségük ezért azt valószínűsíti, hogy noha a tranzakciókra már a közeljövőben sor kerülhet, a lappiac régi-új szereplői csak a választások után kezdhetik meg érdemi tevékenységüket.
A Népszabadság eladását feltérképező első cikkünk itt olvasható.
