„Elég volt!” – Szabad oktatásért demonstráció

Belpol

„Az erkölcshöz nem kell csősz, Hoffmann Rózsa birkát főz.” Ettől a mondattól, na meg néhány száz tüntetőtől visszhangzott szombat délután Budapesten a Szabadság tér–Szalay utca tengely.

Diákok szerveztek tüntetést szombat délután a Szabadság térre, mondván, nem bírják tovább karba tett kézzel nézni azt a rombolást, ami az oktatásban megy végbe. A több mint kétórás demonstrációhoz számos szakmai szervezet csatlakozott – néhányan szolidaritásból –, így diákok, tanárok, szülők és szakszervezeti tagok körülbelül ötszázan emelték fel hangjukat a szabad oktatásért. A demonstrálók először meghallgattak egy-egy beszédet a Szabadság téren, majd a Sas utcán áthaladva a Szent István téren folytatódtak a felszólalások. Ezt követően a Bajcsy-Zsilinszky út–Alkotmány utca–Szemere utca útvonalon haladva érkezett meg a fáklyás menetté alakult demonstráció az Oktatási Hivatal elé, a Szalay utcába.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Ha az iskola nem működik, semmi sem működik!

A szervező diákok (Béres Bíborka, Gyetvai Viktor, Kovács Zsófia, Meleg András) lendületes és rövid köszöntője után egy platós autóról fel-le ugrálva néhány fontos tételre hívták fel a figyelmet.

„Tiltakozunk az elhamarkodott, átláthatatlan, sok szempontból káros »reformok« ellen, amik korlátozzák a szabad oktatást!”

További követeléseik:

  1. Legyen valódi és nyilvános szakmai konzultáció!
  2. Csak előre kidolgozott, megalapozott reformok léphessenek életbe!
  3. Ne erőszakoljanak a diákokra a társadalom csak egy része által elfogadható gondolkodásmódot!
  4. Vissza a forrásokat az oktatásba!
  5. Biztosítsák a szólás- és véleményszabadságon alapuló közoktatást!
  6. Legyen tanszabadság!

+ 1. A közalkalmazottak és a közszolgálati dolgozók bér- és munkakörülményeinek radikális javítása!

A diákok felszólalásai után egy szolidáris résztvevő vette át a szót, Boros Péterné, a Közszolgálati Szakszervezetek Demonstrációs és Sztrájkbizottságának (Közdemosz) képviselője a közszolgálati szférában dolgozók „rendkívül rossz helyzetéről” számolt be, illetve hangsúlyozta az ágazat munkakörülményeinek és bérrendezésének mielőbbi szükségességét.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Az oktatás nem játék

Gács Anna az Oktatói Hálózat képviseletében mondott remek beszédet – talán érdemes lett volna vele kezdeni a beszédek sorát, és a szolidaritási felszólalókat utána felvonultatni. Gács Anna a hidegben „didergő demokratáknak” arról beszélt, hogy csatatérré változott az oktatás, amely minden részét gyomorforgatóan igazságtalanul ellenőrzés alá vonták. Diplomagyárrá züllesztett egyetemekről szólt, amelyekben ugyanaz a kínálat, és ezzel azt üzenik, hogy: „középszerűt a középosztálynak”. De az is szóba került, hogy míg az oktatás különböző területei éppen hogy csak elvegetálnak, addig a kormány választott vagy netalántán frissen alapított kutatóintézeteiben csak úgy repkednek a milliók, pedig ezek az intézmények mást nem szolgálnak, mint a durva önigazolást és történelemhamisítást. Végezetül kijelentette: a szabad oktatás a demokratikus állam legfőbb bástyája, ezért is tesz meg mindent a kormány azért, hogy a maradékot is felszámolja.

A Szent István téren, a Bazilika előtt szólalt fel Szántó Judit a Hívatlanul Hálózat képviseletében; ő a magyar és a finn oktatási helyzetet hasonlította össze, mondhatjuk bátran, elrettentésképp. A beszédek sora Lauter Juditnak a  Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület nevében mondott felszólalásával, valamint egy középiskolás diáklány levelének felolvasásával zárult, amelyben arról ír, hogy semmi kifogása a kötelező társadalmi munka ellen, de azon a kis településen, ahol él, úgy valósul meg az érettségihez előírt kötelezettség, hogy ezzel a sokak számára egyetlen munkalehetőség vész el: „A jövő évtől 50 óra társadalmi munka elvégzése lesz az előírás az érettségihez. (…) Itt sokak számára az egyetlen munka és ezzel együtt bevételi lehetőség a közmunka volt. (…) Most 3 kereső fog kiesni a családból, én és osztálytársaim meg mehetünk – gyakorlatilag ingyenmunkára!"

A Szent István téren osztogatott fáklyával vagy anélkül vonult tovább az ekkorra közel ezerfősre duzzadt tüntető tömeg, amely a beszédek végeztével a Szalay utca felé vette az irányt, miközben kreatívnak nevezhető új lózungokat találtak ki a szervező diákok, vagy épp a Szózat parafrázisát énekelte az oktatás témájára hangolva egy igencsak fiatal srác.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A Szalay utcában Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének nevében elmondta, hogy a tanárokat a diákok hívták, akiknek ilyenkor itt a helye. De arról az abszurd oktatáspolitikáról is szólt, amely napjainkban megvalósul. Kollégáit arra biztatta, hogy bojkottálják a Nemzeti Pedagógus Karba való belépést. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szövetségének elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta: ott tartunk, hogy a kormány elérte, az oktatás ma már nem szolgáltatás, hanem szolgálás, a rendszer pedig, amit kialakítottak, nem termel mást, csak alattvalókat.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”