„Elég volt!” – Szabad oktatásért demonstráció

Belpol

„Az erkölcshöz nem kell csősz, Hoffmann Rózsa birkát főz.” Ettől a mondattól, na meg néhány száz tüntetőtől visszhangzott szombat délután Budapesten a Szabadság tér–Szalay utca tengely.

Diákok szerveztek tüntetést szombat délután a Szabadság térre, mondván, nem bírják tovább karba tett kézzel nézni azt a rombolást, ami az oktatásban megy végbe. A több mint kétórás demonstrációhoz számos szakmai szervezet csatlakozott – néhányan szolidaritásból –, így diákok, tanárok, szülők és szakszervezeti tagok körülbelül ötszázan emelték fel hangjukat a szabad oktatásért. A demonstrálók először meghallgattak egy-egy beszédet a Szabadság téren, majd a Sas utcán áthaladva a Szent István téren folytatódtak a felszólalások. Ezt követően a Bajcsy-Zsilinszky út–Alkotmány utca–Szemere utca útvonalon haladva érkezett meg a fáklyás menetté alakult demonstráció az Oktatási Hivatal elé, a Szalay utcába.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Ha az iskola nem működik, semmi sem működik!

A szervező diákok (Béres Bíborka, Gyetvai Viktor, Kovács Zsófia, Meleg András) lendületes és rövid köszöntője után egy platós autóról fel-le ugrálva néhány fontos tételre hívták fel a figyelmet.

„Tiltakozunk az elhamarkodott, átláthatatlan, sok szempontból káros »reformok« ellen, amik korlátozzák a szabad oktatást!”

További követeléseik:

  1. Legyen valódi és nyilvános szakmai konzultáció!
  2. Csak előre kidolgozott, megalapozott reformok léphessenek életbe!
  3. Ne erőszakoljanak a diákokra a társadalom csak egy része által elfogadható gondolkodásmódot!
  4. Vissza a forrásokat az oktatásba!
  5. Biztosítsák a szólás- és véleményszabadságon alapuló közoktatást!
  6. Legyen tanszabadság!

+ 1. A közalkalmazottak és a közszolgálati dolgozók bér- és munkakörülményeinek radikális javítása!

A diákok felszólalásai után egy szolidáris résztvevő vette át a szót, Boros Péterné, a Közszolgálati Szakszervezetek Demonstrációs és Sztrájkbizottságának (Közdemosz) képviselője a közszolgálati szférában dolgozók „rendkívül rossz helyzetéről” számolt be, illetve hangsúlyozta az ágazat munkakörülményeinek és bérrendezésének mielőbbi szükségességét.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Az oktatás nem játék

Gács Anna az Oktatói Hálózat képviseletében mondott remek beszédet – talán érdemes lett volna vele kezdeni a beszédek sorát, és a szolidaritási felszólalókat utána felvonultatni. Gács Anna a hidegben „didergő demokratáknak” arról beszélt, hogy csatatérré változott az oktatás, amely minden részét gyomorforgatóan igazságtalanul ellenőrzés alá vonták. Diplomagyárrá züllesztett egyetemekről szólt, amelyekben ugyanaz a kínálat, és ezzel azt üzenik, hogy: „középszerűt a középosztálynak”. De az is szóba került, hogy míg az oktatás különböző területei éppen hogy csak elvegetálnak, addig a kormány választott vagy netalántán frissen alapított kutatóintézeteiben csak úgy repkednek a milliók, pedig ezek az intézmények mást nem szolgálnak, mint a durva önigazolást és történelemhamisítást. Végezetül kijelentette: a szabad oktatás a demokratikus állam legfőbb bástyája, ezért is tesz meg mindent a kormány azért, hogy a maradékot is felszámolja.

A Szent István téren, a Bazilika előtt szólalt fel Szántó Judit a Hívatlanul Hálózat képviseletében; ő a magyar és a finn oktatási helyzetet hasonlította össze, mondhatjuk bátran, elrettentésképp. A beszédek sora Lauter Juditnak a  Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület nevében mondott felszólalásával, valamint egy középiskolás diáklány levelének felolvasásával zárult, amelyben arról ír, hogy semmi kifogása a kötelező társadalmi munka ellen, de azon a kis településen, ahol él, úgy valósul meg az érettségihez előírt kötelezettség, hogy ezzel a sokak számára egyetlen munkalehetőség vész el: „A jövő évtől 50 óra társadalmi munka elvégzése lesz az előírás az érettségihez. (…) Itt sokak számára az egyetlen munka és ezzel együtt bevételi lehetőség a közmunka volt. (…) Most 3 kereső fog kiesni a családból, én és osztálytársaim meg mehetünk – gyakorlatilag ingyenmunkára!"

A Szent István téren osztogatott fáklyával vagy anélkül vonult tovább az ekkorra közel ezerfősre duzzadt tüntető tömeg, amely a beszédek végeztével a Szalay utca felé vette az irányt, miközben kreatívnak nevezhető új lózungokat találtak ki a szervező diákok, vagy épp a Szózat parafrázisát énekelte az oktatás témájára hangolva egy igencsak fiatal srác.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A Szalay utcában Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének nevében elmondta, hogy a tanárokat a diákok hívták, akiknek ilyenkor itt a helye. De arról az abszurd oktatáspolitikáról is szólt, amely napjainkban megvalósul. Kollégáit arra biztatta, hogy bojkottálják a Nemzeti Pedagógus Karba való belépést. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szövetségének elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta: ott tartunk, hogy a kormány elérte, az oktatás ma már nem szolgáltatás, hanem szolgálás, a rendszer pedig, amit kialakítottak, nem termel mást, csak alattvalókat.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?