MaNcs: Kinek az ötlete volt az elektronikus könyvtár?
Moldován István: Drótos László barátomé, a Miskolci Egyetem könyvtárosáé. Még 1994-ben a könyvtárosok levelezőlistáján felvetette, hogy létre kellene hozni egy magyar elektronikus szövegarchívumot. Akkor már látszott a digitalizálási tendencia, hogy egyre több szöveges dokumentum jelenik meg az interneten, és az is, hogy az internet önmagában nem olyan, mint egy világkönyvtár, mert nincs központi katalógusa, és a nyilvános tartalom mindössze 15-30 százaléka érhető el a legnagyobb keresőkkel is. Ahhoz tehát, hogy a hálón fölhalmozott információtömeg használhatóvá váljon, valamiféle rendszerezésre, gyűjtésre van szükség.
MaNcs: Mennyivel több a MEK, mint egy internetkatalógus a sok közül?
MI: Céljaink között szerepelt az is, hogy a szövegeink minőségére is ügyelni fogunk, tehát például a szépirodalmi szövegek egyfajta minőségellenőrzés, korrektúra után kerülnek a gyűjteménybe. Még 1994-ben elnyertük az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program támogatását - főképp technikát. A központi szerveren korlátlan tárhelyet kaptunk. Ezután elkezdtük gyűjteni a szövegeket - főleg az internetről, de CD-ROM-okról, más elektronikus hordozókról is. Mikor a dolog kezdett ismertté válni, egyre többen küldtek szövegeket nekünk, sok lelkes ember kezdett digitalizálni, főleg szépirodalmat. Ezenfelül most szeptemberben indítottunk be egy online tájékoztatást, melynek keretében több könyvtár szakemberei vesznek részt folyamatosan a hálózatról érkező kérdések gyors, szakszerű megválaszolásában. Továbbá néhány közhasznú címnyilvántartás is található a MEK-ben, például a magyar elektronikus folyóiratokról, magyar könyvtárak online szolgáltatásairól, levelezőlistákról.
MaNcs: Tehát magyar Gutenberg-projektnek indult a dolog?
MI: Az egyik ősminta valóban az amerikai Gutenberg-projekt volt, amely szintén társadalmi kezdeményezés; önkéntesek digitalizálják a szövegeket - ma már abban is két-háromezer mű található. De a MEK nem teljesen úgy működik, mint a Gutenberg-projekt, mi elsősorban gyűjtünk, mert rengeteg értékes anyaggal találkozunk szanaszét a hálózaton, tanszékek, kutatóintézetek, magánszemélyek honlapjain. A MEK eddigi gyarapodása nem céltudatos digitalizálási munka eredménye: van egy viszonylag széles gyűjtőkörünk, a tudományos, oktatási és kulturális szövegek. Még néhány térképünk és kottánk is van, sok szöveget meg úgy választottunk, hogy teljesítettük a vendégkönyvünkbe érkezett kívánságokat. Ezt próbáljuk kicsit szervezettebbé tenni, a digitalizálás területén pedig szeretnénk a különféle tudományterületek alapműveinek számító szövegeket megszerezni. Nekünk is vannak önkénteseink, például egy fiatal informatikus egy kis faluban, a nyugati határszélen, akit ugyan életemben nem láttam, de Tamási Áron szinte teljes életművét nagyon profi minőségben rögzítette a MEK számára. Most éppen Móricz Zsigmond-novellákon és -regényeken dolgozik.
MaNcs: Külföldön léteznek más típusú elektronikus könyvtárak is?
MI: A közelmúltban terjedtek el az állami finanszírozású, nagy projektek, amelyekben elsősorban könyvtárak, információs és dokumentációs intézetek vesznek részt. A folyóirat- és könyvkiadók is megjelentek már a hálón teljes szövegű szolgáltatásokkal, ezek azonban alapvetően kereskedelmi, előfizetéses jellegűek. A könyvtári világ ma már meglehetősen sokat költ erre a célra, elsősorban digitalizálnak, és ha ezt nyilvános szolgáltatás céljából teszik, akkor a szerzői jogi problémák miatt inkább nem jogvédett, régi anyagokkal dolgoznak. Egy hónapja az európai kulturális örökség digitalizálásáról Utrechtben rendezett konferencián, ahol szinte az összes európai ország képviseltette magát, főleg olyan projekteket láttam, amelyek régi, több száz éves könyveket, ősnyomatokat dolgoztak fel. A MEK-ben egy linkgyűjteményt is próbálunk karbantartani, amely a világ többi internetes könyvtárára, szöveggyűjteményére mutat.
MaNcs: Mennyi pénzt költöttek idáig a MEK-re?
MI: Körülbelül tízmillió forintot. 1997-ben a Magyar Könyvtárosok Egyesületében szerveztünk egy kis szekciót, amelyik többek között vállalta, hogy a MEK számára pályázatokat nyújt be, de a projekt túlnyomórészt társadalmi munkában folyik. A pályázati pénzekből ajándék CD-ket osztottunk az önkénteseknek, programfejlesztésért fizettünk, és nagyobb szövegek digitalizálását rendeltük meg, sőt vettünk is szövegeket, például az Arcanum kiadótól a CD-ROM-on is kapható Verstárat és a Pallas Nagylexikont.
MaNcs: Sokan úgy érzik, hogy a hálózaton elérhető irodalom gyenge minőségű vagy másodlagos frissességű, mert az írók meg szeretnének élni a munkájukból, és ezért nem publikálnak a neten.
MI: Én nem találkoztam ilyen fenntartásokkal. Sok íróval sikerült kapcsolatot teremtenünk, és nem zárkóztak el, sőt támogatják ezt a törekvést, például Lázár Ervin vagy Kuczka Péter, aki két frissen megjelent kötetét maga hozta el hozzánk. Gyakran az írók szándéka ellenére ütköztünk akadályba - például Fekete István örököse örömmel hozzájárult volna, ám a kiadója, a Móra elzárkózott. Hasonló okok miatt nem tehettem fel Szabó Magda néhány könyvét.
MaNcs: Előfordult, hogy a MEK-ben már szereplő művet kellett eltávolítani valamiféle konfliktus miatt?
MI: Egy-két esetben. Például egy nyilvános szerverről átvett Hamvas Béla-könyveket kellett levennünk, mert annak a szolgáltatónak külön engedélye volt, a MEK-es közlést azonban letiltotta a kiadó, mondván, hogy még piacon van a kötet. A magyar szerzői jog eddig nem volt teljesen egyértelmű ebben a dologban, de mi próbáltuk tiszteletben tartani - ha egy szöveg jogvédett, akkor csak a jogtulajdonos hozzájárulásával kerül az adatbázisba. Az Írószövetséggel is felvettük a kapcsolatot, sőt az írókat is megkerestük, és csak néhány, a magyar irodalom klasszikusaihoz tartozó anyagot raktunk fel engedély nélkül. Egyetlen Szerb Antal-könyv található a MEK-ben, amit egy kiadótól kaptunk, de jogilag nem volt tisztázott a dolog - azután itt az OSZK-ban sikerült beszélnem Szerb Antal lányával, aki nyugdíjas könyvtárosként maga is itt dolgozik.
MaNcs: Szeptember elsejétől hatályba lépett az új szerzői jogi törvény, amely több más szigorítás mellett 1944-ről 1928-ra terjesztette ki a jogvédelem idejét, vagyis számos, a MEK-ben szereplő szöveg, például az egész nyugatos nemzedék ismét jogvédetté vált. Ez hogyan érinti a MEK-ben szereplő műveiket?
MI: Jogsértésnek minősül a közlés, de tovább szolgáltatjuk őket. Tudomásom szerint ebben az esetben a zenemásolás korlátozása vetült ki a könyvre, az 1928-as évszám amerikai könnyűzenei kiadók nyomására került a törvénybe. Az új törvény a másolást és főleg a digitális másolást mint olyat egyébként is sokkal nehezebben engedélyezi. A törvényből én laikusként azt olvastam ki, hogy teljes könyvet még magáncélra sem lehet digitalizálni, még ezt a lehetőséget is kivonta a szabad felhasználás köréből. A MEK viszont olyan tartalmas és nagy forgalmú szolgáltatássá nőtte ki magát, ami egyrészt a jogi tisztázás kényszerét rója ránk, másrészt viszont lehetőséget látok arra, hogy intézményi háttérrel és állami finanszírozással talán éppen a MEK fog jogszerű terepet adni arra, hogy egy jogvédett anyagot az interneten nyilvánosan szolgáltasson, míg ha X. Y. felteszi az egyetemi honlapjára, akkor fellépnek ellene. Ez ügyben már meg is kerestük a Szerzői Jogvédő Hivatalt.
MaNcs: Mi a jogvédő álláspontja a MEK-kel kapcsolatban?
MI: Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az irodalmi alkotások internetre tétele eddig kiadásnak minősült, mostantól pedig közös jogkezelés alá esik, vagyis nem kell minden egyes jogtulajdonostól külön engedélyt kérni, hanem a hivatallal kell egy közös felhasználói szerződést kötni, ami az egészre vonatkozik bizonyos paraméterekkel és átalánydíjtételekkel, amelyeket nem egyszeri alkalommal, hanem időről időre kell megfizetni.
MaNcs: Ezeket a díjakat honnan fogja előteremteni a MEK?
MI: Jó kérdés, egyelőre abban bízom, hogy az OSZK fogja fizetni - és amennyiben a most készülő kormányrendeletben alapfeladatként kapja az elektronikus dokumentumok gyűjtését, szolgáltatását és digitalizálását, arról is ábrándozunk, hogy a költségvetés biztosítja majd az ehhez szükséges összeget. A mai napig ketten tesszük fel a szövegeket a szerverre Drótos kollégával, de már tavaly éreztük, hogy a dolog túlnőtte magát, és szerettük volna valamilyen formában intézményesíteni. Hosszas szervezőmunka révén november 8-án végre sikerült megalakítanunk a Magyar Elektronikus Könyvtár Közhasznú Egyesületet. Közben az OSZK élére új főigazgatót neveztek ki Monok István személyében, aki még a szegedi könyvtári tanszék vezetőjeként megfertőződött az informatikával, így új pozíciójában megkeresett minket, hogy szívesen behozná a MEK-et a nemzeti könyvtárba. Így kerültem ide, egyelőre egy személyben képviselem az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtár osztályát, de hamarosan lesz egy polgári szolgálatos beosztottam, januártól pedig ide is érkezik egy könyvtári informatikus kolléga.
MaNcs: Az önök által végzett feladatot nem a Neumann János Digitális Könyvtár kapta meg az államtól?
MI: A Neumann János Digitális Könyvtárról is kormányrendelet fog megjelenni, a fő feladatuk egy digitális katalógus készítése lesz: könyvtári alapossággal leltárt kell készíteniük a magyar internetről. Hozzájuk tartozik majd a Digitális Irodalmi Akadémia, az elkészült elektronikus szövegek szolgáltatása is.
MaNcs: A Digitális Halhatatlanok projekt szintén a szépirodalom internetesítésén dolgozik, bár ebből egyelőre nem látszik semmi.
MI: Most már Digitális Irodalmi Akadémiának hívják. A célkitűzését én is támogatom, mert a MEK révén látom, hogy óriási igény van az irodalomra az interneten. Gyanítom, azért megy ilyen lassan a dolog, mert olyan technológiát céloztak meg, ami ekkora szövegmennyiség esetén nem célravezető.
MaNcs: Hogyan használják az emberek az elektronikus szöveget?
MI: Rövidebb szövegeket lehet monitorról olvasni, a hosszabbakat én is kinyomtatom. Sokan használják szövegkeresésre, idézetkeresésre is - két éve működik a MEK szegedi kihelyezett keresőműve, ami a txt és a html fájlokban teljes szövegű keresést tesz lehetővé. A MEK egy internetes közkönyvtár akar lenni, és ehhez az is hozzátartozik, hogy többféle kapuja van, vagyis többféle technológiával elérhető. Aki csupán levelezni tud a hálózaton, e-mailben is lekérheti a katalógusokat és a szövegeket. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert még mindig vannak, akik csak ilyen formában férnek hozzá, például a vakok, akik a grafikus felületekkel nem tudnak mit kezdeni, de a csupasz szöveg formájában érkező anyagokat felolvastathatják a számítógéppel.
MaNcs: Kiválthatja-e az elektronikus szöveg a nyomtatott könyvet?
MI: Az elektronikus szöveg meg fogja találni a helyét a nyomtatott könyv mellett. Bizonyos célokra ez, másokra az az alkalmasabb. Az igaz, hogy szűntek már meg folyóiratok azért, mert nem volt értelme nyomtatva kiadni, de nem hiszem, hogy például a szépirodalom nem fog könyv alakban megjelenni. A telefonkönyveket, a menetrendeket, a lexikonokat viszont, ahol a frissesség az elsődleges szempont, papírpazarlás nyomtatva kiadni. Rengeteg régi könyvet pedig senki sem fog már kiadni papíron, mert nem gazdaságos. Ezek idővel tönkremennek, és eltűnnek, ha nem digitalizáljuk őket.
Bodoky Tamás
