Ha az Országgyűlés nem választ új alkotmánybírákat, akkor november 12. után hét főre apad a testület létszáma, s így határozatképtelenné válik. Alig született meg az MSZP és a Fidesz megállapodása arról, hogy megszavazzák egymás jelöltjeit, a jobboldal egyik favoritja bejelentette, hogy nem vágyik a nemes tisztségre.
A fogyatkozó létszámú Alkotmánybíróság (AB) jelenleg nyolc fővel működik - holott a törvény szerint tizeneggyel kellene. Holló András AB-elnök mandátuma a közeljövőben lejár (1997-ben delegálták), így a két nagy pártnak - mivel a bírák megválasztása kétharmados többséget igényel - záros határidőn belül konszenzusos jelölteket kell találnia. A többes számot részben az előrelátás indokolja, hisz néhány hónap múlva újabb bírák távoznak a testületből (ennek két oka lehet: vagy lejár a kilencéves megbízatásuk, vagy betöltik hetvenedik életévüket), ezért egyszerűbb már most feltölteni a létszámot. Másrészt a Fidesz és az MSZP viszonya odáig lehetetlenült, hogy csak párosával hajlandók jelölteket állítani. (1996-ban az előzetes megegyezés dacára sem szavazta meg a baloldal a konzervatív aspiránst.)
Az árukapcsolás
lényege, hogy kölcsönösen megszavazzák egymás jelöltjeit, így az AB-n belüli világnézeti, politikai status quo nem változik. Illetve dehogynem - de erre még visszatérünk.
Múlt kedden még úgy tűnt, hogy végre - közel kétévnyi huzakodás után - sikerült négy olyan jelöltet találni, aki mindkét oldal számára elfogadható. Az MSZP Bragyova András megválasztását és Holló András újraválasztását javasolja, a Fidesz pedig Kovács Pétert és Lábady Tamást küldené az AB-be. Utóbbi 1990-től 1999-ig már volt alkotmánybíró, mi több, a testület helyettes elnöke is - visszatérése azonban várhatóan elmarad, inkább a Pécsi Ítélőtábla elnökeként dolgozik tovább. Répássy Róbert ugyanis úgy tárgyalta végig az elmúlt bő két hónapot, hogy közben a Lábadyval kapcsolatban álló Áder János Fidesz-frakcióvezető elfelejtette tájékoztatni őt arról, hogy jelöltjüket érdekli-e még a poszt egyáltalán. Lábady ugyan június közepén még igent mondott, de azóta meggondolta magát, akaratelhajlásának ténye viszont már nem jutott el a polgári oldal másodvonaláig. (Áder amúgy időnként megkérdezhetné Orbán Viktort, akar-e miniszterelnök lenni, nehogy feleslegesen izmozzanak hónapokig. Egy próbát megér.) Lábady visszalépése egyébként csupán mérsékelt fájdalommal tölti el a liberális értelmiségi szíveket, mert hogy ő karakteresen konzervatív jogtudósként vált ismertté az elmúlt másfél évtizedben. Álláspontja szerint például az abortusz csak abban az esetben nem tekinthető alkotmányellenesnek, ha az anya életveszélyben van, tehát a magzatot már embernek kell tekinteni. (Értsd: aki megszakítja a terhességét, embert öl.) Máshol azt fejtegette, hogy azért terjed társadalmunkban a szexuális aberráció és a drog, mert a jog mögül eltűnt a legfontosabb, a keresztény erkölcsiség támasza - amit ezek szerint mögé kellene tenni, mint ítélkezési alapot. Mindezek ellenére alkotmánybírói működése alatt többnyire tartózkodott a direkt politizálástól, leszámítva megbízatásának utolsó fél évét, amikor, Sólyom László távozta után, "bekeményített"; például ő volt az előadó bírája az AB emlékezetes és igencsak vitatható döntésének a csonka kuratóriumról.
A Magyar Szocialista Párt, miközben a fentebb jellemzett, hiperkonzervatív Lábadyra rábólintott, a liberális Halmai Gábor jelöléséről a jobboldal nyomására letett. Pedig az MSZP 2003-ban megígérte az SZDSZ-nek, hogy a következő koalíciós alkotmánybíró-jelöltet ők nevezhetik meg. A szabaddemokraták először Halmait javasolták, majd Majtényi László volt adat-védelmi biztost - de egyiket sem sikerült átverni a Fideszen. Ekkor merült fel Bragyova András neve, aki nagydoktoriját Az alkotmánybíráskodás elmélete címmel írta. Forrásaink kivételes felkészültségű jogászként jellemezték a Jogtudományi Intézet munkatársát, a miskolci alkotmányjogi tanszék vezetőjét, aki ismerői szerint autonóm személyiség, és meglehetősen rosszul tűri, ha nem szakmai alapon befolyásolni próbálják. Morális kérdésekben szabadelvűnek mondható, de "szabványliberálisnak" nem tekinthető. A pozitív diszkriminációt például határozottan elutasítja a politikai jogok terén (kvótarendszerek, kisebbségi képviseletek), és egyéb "eretnek" nézeteket is vall. Szerinte az AB kimondhatja egy már hatályosult alkotmánymódosítás alkotmánysértő voltát (az AB 1998-ban amúgy ezzel éppen ellentétesen határozott), és úgy véli, az uniós jog is csak annyiban érvényesülhet Magyarországon, amennyiben megfelel a nemzeti alkotmányban foglaltaknak (a mainstream megint csak fordítva ítél, ideértve az európai bíróságot is). Megválasztása biztosra vehető.
A Fidesz tuti befutójelöltje Kovács Péter, aki épphogy betöltötte 45. életévét, emellett a Fidesz orientációjú Professzorok Batthyány Körének a tagja. Tételes joggal nemigen foglalkozott, inkább normatívvá tett nemzetközi politikával (például kisebbségi joggal) - s minthogy mindennek több köze van a diplomáciához, mint a dogmatikához, alkotmányjogi nézeteinek sziklatalapzatát homály fedi. Egy forrásunk szerint ő a mostani jelölőbizottságos rendszer ideáltipikus "következménye"; senki által nem elfogadhatatlan, színtelen-szagtalan jogtudósi alkat. Az át-politizált jelölési procedúrában a markáns egyéniségeket egyből "kilövik", ezért válik az AB ítélkezése mindinkább kiszámíthatatlanná, következetlenné, mindenfajta alkotmánybíráskodási karaktert nélkülözővé - és ezért erősödik a testület határozataiban a politikacsinálás motívuma, szemben a megalapozott jogi érveléssel. (A természet elleni fajtalanságról szóló passzus megsemmisítését például döntően azzal indokolta az AB, hogy Európában ez a trend, tehát nálunk is így kell lennie; legutóbb pedig a felvételi ponthatárokról szóló döntésben kijelentette: ami történt, az a jogegyenlőséget nem sérti, az esélyegyenlőséget viszont igen. Tehát a jogi értékelésen túl nyilvánvalóan politikai víziókat is belekever ítéleteibe.)
Holló András jelenlegi AB-el-nök ismételt szocialista jelölését a kényszer szülte (csakúgy, mint az egykori AB-tag Lábady újbóli megválasztásának ötletét); ha mindenképpen négy új bíró kell, akkor biztos könnyebb olyanokról meg-állapodni, akikről egyszer már si-került. Mind az MDF, mind az SZDSZ
sérelmezi e logikát,
hisz ha az újraválasztásból gyakorlat lesz, akkor az isten sem ment meg minket attól, hogy a bírák mandátumuk vége felé döntéseikben igyekeznek megfelelni az őket esetleg újraválasztók vélt elvárásainak. Ami értelemszerűen tovább erősíti a testület politizálási kedvét, egyben csökkenti a függetlenségén, szakmaiságán alapuló tekintélyét. A drogtörvényről hozott határozatról is hallottunk olyan értékelést, miszerint Holló - a hosszabbításban bízva - ily módon kívánt gesztust gyakorolni a jobboldal felé. (A volt szocialista képviselő, Bihari Mihály alkotmánybíró is Hollóval tart egy-egy ilyen "átszavazásnál". Egyesek tudni vélik: azért, mert AB-elnök szeretne lenni. Az elnököt a bírák maguk közül választják.)
Lapzártánk idején érkezett a hír, hogy a Fidesz a jelölőbizottság soron kívüli ülésén két új nevet vetett fel: Pokol Béláét és Király Miklósét. Az MSZP mindkettőre nemet mondott. Ha jövő hétfőn sem születik megállapodás a negyedik, jobboldali jelöltről, akkor szeptember 12-én nagy valószínűséggel csak két új alkotmánybírót választ meg a parlament: Kovácsot és Bragyovát. Minden jel arra utal, hogy a jobboldal pontosan ezt szeretné, ezért dobtak be két nagy tudású, de a szocialisták számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan jelöltet. (Vannak olyan feltételezések, hogy a Lábady-Áder-Répássy-féle "kommunikációs zavar" is tudatos manőver volt, ami arra ment ki, hogy végül ne négy új bírót válasszon meg az Országgyűlés a jövő héten.) Pokol korábbi, felettébb markáns közszerepléséről (is) ismert; és a jelölési logika szerint érte minimum egy "Halmai járna". Király Miklós, az ELTE nemzetközi magánjogi tanszékének vezetője - bár köztisz-teletben álló jogtudós - "csupán" docens, nem egyetemi tanár, és nincs nagydoktorija sem - pedig ezek rögzített feltételei a megválasztásnak. Fidesz közeli forrásunk szerint szó sincs szándékosságról, egész egyszerűen ilyen rövid idő alatt nem tudtak a baloldalnak is megfelelő jelöltet találni.
De miért jó a jobboldalnak, ha most mégis csak két új bírót választanak? (Tavasszal még ragaszkodtak a négyhez.) Mert így nagyobb eséllyel adhatnak elnököt az AB-nek, aminek
a választások közeledtével
nagy a jelentősége. Jelenleg négy baloldal által delegált bíró (Holló, Bihari, Kukorelli István és Kiss László) és négy jobboldali alkotja a testületet (Erdei Árpád, Harmathy Attila, Bagi István, Tersztyánszkyné Vasadi Éva), melyben szavazategyenlőség esetén az elnök szava dönt. Ha négy bírót választanak, akkor februárig 6-5 a jobboldal javára. Ebben a szcenárióban Holló újraválasztása - dacára az erőviszonyoknak - elképzelhető; Tersztyánszkyné ugyanis forrásaink szerint "nem szíveli" Erdeit, a jobboldali bírák potenciális elnökjelöltjét, és inkább Hollóra szavazna. Ha viszont csak két új tagot választanak, akkor 5-4 lesz a jobboldal fölénye (legalábbis néhány hónapig) - de már Holló nélkül, akinek a személye e forgatókönyv szerint immár "nem bonthatná" meg a jobboldali egységet, azaz várhatóan Erdei lenne az elnök. Esetleg Bihari, de ő még mindig elviselhetőbb a politikai jobboldalnak, mint Holló (Biharit például köztársasági elnöknek is elfogadták volna, ellenjelölt nélkül).
Jobboldali többség, de csak februárig - írtuk. Jövő februárban távozik ugyanis Tersztyánszkyné, majd júniusban Bagi. 2007 márciusában Kiss mandátuma jár le, áprilisban pedig Harmathyé. Középtávon tehát a jobboldal minden emberi számítás szerint stabilan kisebbségbe kerül. (Bár a szocialisták - az államfőválasztáshoz hasonlóan - még ezt a kódolt előnyt is elbaltázhatják; tavaly decemberben például majdnem beengedtek két konzervatív bírót egy baloldaliért cserébe, amit a miniszterelnök személyesen akadályozott meg Vastagh Pál erélyes megdorgálásával. És ha a volt baloldali jelölt Czucz Ottót nem küldik ki Luxemburgba, már rövid távon sem vesztik el a többségüket.) Jövő februárig biztos, hogy jobboldali többség lesz, sőt, ha meg tudják szerezni az elnökséget, akkor egészen júniusig. (Politikailag felbecsülhetetlenül értékes hónapok ezek. Ilyenkor mindennek jelentősége van, az AB-döntéseknek különösen.) A Fidesznek megéri tehát, ha most egy konzervatív bíróval kevesebbet küld az AB-be, ha ezért cserébe megszabadulhat a gesztusokra olykor ugyan hajló, ám nem irányítható Hollótól, s ezzel növeli egy jobboldali AB-elnök megválasztásának esélyét.
