Partra vetve

Vitézy Tamás már csak horvát turisztikai cégcsoportja értékesítésében látja a jövőt. Hogy ki lehet a vevő, nem árulja el – lapunk kérdésére Mészáros Lőrinc vásárlási szándékát kizárta –, de az üzlet a kormány számára sem közömbös. Ami biztos: az adófizetők nem fogják megtudni, mennyibe kerülne az adósságba rokkant társaság kormányzati megmentése, mert az Adriatiq Island Group átvilágításáról a kormány számára készült anyag titkos minősítésű. A cég össztartozása legkevesebb 15 milliárd forint lehet, valós értékének felmérését pedig a horvát állam és a magyar vállalkozó súlyos jogvitája nehezíti. A Raiffeisen októberben végrehajtót küldött Vitézy nyakára, amin ő meglepődött, bár nem tart a 3 milliárdos banki követelés következményeitől.

Két éve még bízni lehetett abban, hogy megismerhető lesz Vitézy Tamás horvátországi idegenforgalmi érdekeltségeinek kormányzati átvilágítása. Az elkészülte után titkossá minősített anyag arra kereste a választ, hogy jó üzlet lenne-e az államnak tízmilliárdokat fizetni a miniszterelnökkel rokoni kapcsolatban álló üzletember cégeinek a megmentéséért. Az Adriatiq Islands Group helyzetét és értékét 72 millió forintért vizsgálta a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárással kiválasztott PricewaterhouseCoopers Kft., amely a munkát 2015. februárban kezdte a Nemzeti Eszközgazdálkodási Zrt. (Neszg) megbízásából. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselőnek kénytelen volt részletesebben indokolni a PwC szerződését. „A Fővárosi Bíróság 2012. október 16. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az Adriatiq lslands Group Hungary Kft. felszámolását. Az eljárás jelenleg is folyamatban van. A nagy értékű ingatlanvagyon hazai kézben tartása és az ehhez kapcsolódó munkahelyek sorsa figyelmet érdemel. A Nemzeti Eszközgazdálkodási Zrt. ezért vizsgálja az Adriatiq Islands Group tőke- és hitelszerkezetének átalakításával kapcsolatos befektetési lehetőségeket.” Azóta az Adriatiqot törölték a cégjegyzékből, a kormány azonban mégsem döntött – ennek okáról hiába kérdeztük a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot.

Még 2015 májusában a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) azt ígérte, tájékoztat az átvilágítási jelentés elkészülte és kiértékelése után, ezt 2015. júniusra valószínűsítette – ebből aztán semmi nem lett. És már nem is lesz: 2016. augusztusban az MNV Zrt. azt közölte, hogy az elkészült dokumentumok üzleti titoknak, továbbá döntés-előkészítő anyagnak minősülnek, ezért közérdekű adatigénylésre nincs lehetőség.

Ezek után arra voltunk kíváncsiak, megszületett-e a kormánydöntés arról, hogy az állam vásárol-e horvátországi szállodákat, hajókikötőt, kempinget Vitézytől. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tájékoztatása szerint a jelentéstervezetek alapján sem az Neszg, sem az MNV döntéshozó fórumain nem született döntés. Sőt a kormánynál sem – közölték a Naranccsal március 22-én. Vitézy Tamás, az Adriatiq elnöke lapunknak nyilatkozva nem csodálkozott a magyar kormány döntésképtelenségén: „A többszöri horvát választások után még mindig nem alakult ki az a stabil helyzet, ami megfelelő biztonságot tudna nyújtani a befektetőknek a múlt rendbetételével és egy hihető jövőképpel.” Megtudtuk tőle azt is, hogy a magyar kormány nem kereste meg vételi ajánlattal.

Hogyan szállt Vitézy tengerre?

Az első Orbán-kormány annak idején erősen ambicionálta a magyar tőke adriai térfoglalását, egy rövid pillanatra még Rijeka (Fiume) kikötőjének magyar tulajdonba vonása is az álmok közt szerepelt. Orbán Viktor 1999. január végi horvátországi látogatásakor az MTI azt közölte, hogy a miniszterelnök szerint még nem dőlt el, Magyarország tengeri kikötője Rijeka lesz-e; ő nem osztotta azt az álláspontot, hogy egyetlen tengeri kijárattal kellene rendelkeznünk. Két évvel később, 2001-ben Vitézy Tamás megvásárolta a tribunji kikötőt, majd 2002-ben egy egész turisztikai csomagot vett a közép-dalmáciai Primoštenben, amivel szintén járt egy jachtkikötő, a Marina Kremik. Az akkor 4 milliárd forintnyi tőkéjű Primošten d.d. (vagyis részvénytársaság) 67 százaléknyi pakettjét a Zágrábban a privatizáció évében alapított Diamant Marina d.o.o. (kft.) nyerte el. A végeredményt horvát kormánydöntés erősítette meg. Vitézyék 1,6 millió kunát (54 millió forint) fizettek, a nagyobb tétel a vételár feletti 70 millió kunás (2,8 milliárd forint) tartozás átvállalása volt. További kötelezettségként 15 millió eurós befektetést és három lehasznált, bezárt szálloda felújítását írták elő. Ám végül csak a Hotel Zora rekonstrukciójára futotta – két hotel romokban maradt. Arról, hogy kinek a hibájából nem került sor a nagyszabású felújításokra, amelyektől a helyiek a turizmus felfutását remélték, azóta is vita folyik a horvát fél és a magyar vállalkozó között.

Vitézy Tamás horvátországi idegenforgalmi vállalkozásának történetét 2013-ban többrészes helyszíni riportban tártuk fel. Ekkor a cégcsoport adósságát 15 millió euróra becsültük horvát cégnyilvántartási adatok alapján (lásd: Pénztengerre magyar!, Magyar Narancs, 2013. október 3.). Mint megírtuk, az Adriatiq elég korán szembesült a gyenge üzletmenettel – és az adósságspirállal. A tulajdoni lap szerint 2007-ben a Primošten d.d. két ingatlanán megjelent a magyarországi CIB Bank 24 millió eurós jelzáloga. Ez az összeg nagyjából a kétszerese volt annak az adósságnak, amit Vitézy és üzlettársa, Kerekes László a turisztikai társaság 2002-es privatizációjával magára vett. De nemcsak a CIB finanszírozta Vitézyék adriai vállalkozásait, a Raiffeisen Bank is hasonló nagyságrendű hitelezőjük lett. A Jutarnji List horvát napilapnak adott tájékoztatás szerint a vállalatcsoport adósságállománya 2013-ban 370 millió kuna (közel 50 millió euró, azaz kb. 15 milliárd forint) volt.

Ez az összeg lényegében megegyezik azzal, amennyire Vitézy Tamás a cégcsoport adósságát ma becsüli. A Narancsnak az Adriatiq értékét 200 millió euró körüli összegre tette azzal a megkötéssel, hogy a horvát állammal fennálló komoly pénzügyi és jogi vita végül a magyar fél javára dől el. A tét itt konkrétan 42 millió euró kártérítés lenne: „A háború idején menekülteket helyeztek el a primošteni Hotel Lučicába, akik azt turisztikai szempontból tönkretették. Az akkor és ma is érvényben lévő törvények szerint kártérítés illeti a Primošten d.d.-t. Ez a kártérítési per 15 éve folyik. Egy elsőfokú ítélet úgy öt éve a javunkra döntött, a másodfok viszont új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot, amit azóta se tűztek ki. A minket megillető kártérítés összege ma meghaladja a 42 millió eurót” – vonta meg a mérleget Vitézy. „Az összes adósságunk az így meghatározott cégcsoport értékének a negyedét sem éri el.” Vitézy szerint ebben már benne van nemcsak a banki, hanem a horvát vállalkozásokkal, adóhivatallal, közszolgáltatókkal szembeni tartozás is; és valóban, a 200 milliónak az említett nem egész 50 milliós adósság kevesebb, mint a negyede. Ha viszont a horvát bíróság Vitézy számára kedvezőtlenül ítél, akkor a cég kevesebbet ér a Vitézy által számoltnál. A Dalmacija News mindenesetre arról cikkezett, hogy a Primošten d.d.-ért 2012-ben bejelentkezett egy orosz cég, amely sokallotta a kért 120 millió eurós vételárat.

Rossz szelek mindenfelől

A 2013. szeptemberi horvát cégadatok szerint a csoport 34 cégéből 27 működött 2012-ben, ezek közül három produkált nettó profitot, összesen 9,7 millió kunát (388 millió forintot). Ezzel állt szemben az összes többi cég által termelt 97 millió kunás, azaz 3,8 milliárd forintos negatív nettó bevételi eredmény; például a csúcstartó Dalmacija Holiday d.o.o.-nak 2012-ben 6 milliárd forintnyi adóssága volt.

Az Adriatiq-cégcsoport hazai leágazásai egymás után dőltek be az utóbbi években. Az átvilágítás sesztáki indoklásában szereplő Adriatiq Islands Group Hungary Kft. (amelynek első ügyvezetői Szalay-Bobrovniczky Kristóf és Habony Árpád voltak 2008–2010 között) felszámolása 2013-ban indult, és 2015 júliusában a cég törlésével ért véget. Az Adriatiq Ingatlanforgalmazó Kft.-t végelszámolással szüntették meg 2011-ben. A Vitézy által 2001-ben alapított Dalmácia Holiday Szálloda és Kikötőépítő és Üzemeltető Kft. és a primošteni turisztikai céget privatizáló Diamant Marina anyacég felszámolása tavaly szeptemberben indult. A Raiffeisen Bank a Primošten d.d. már említett tartozásáért 9 millió euró értékben a kezességet vállalt alapítóval szemben végrehajtást kért. Vitézy üzletrészének lefoglalására 2016 októberében került sor, aminek értékét a végrehajtó 183 millió forintra becsülte – ez elég messze van a csaknem 3 milliárd forintos banki követelés összegétől.

Vitézy lapunknak értetlenségét fejezte ki a pénzintézet türelmetlensége miatt, amely egyébként 2011-től számít a hitel törlesztésére – a bank abban az évben jegyezte be az első jelzálogot a cég vagyontárgyaira. A Dalmácia akkor már stabil lejtmenetben volt, bevételmentes éveket zárt, saját tőkéje 2015-re mínusz 6 milliárd forint lett. (Ez megegyezik eszközeinek 2015-ös könyv szerinti értékével.) „A Raiffeisen Bank majd 3 milliárdos végrehajtási akciója nem értem, mire volt jó. Az ingatlanállomány mindenre fedezetet nyújt, ha azokat per- és tehermentes állapotba tudnánk közösen hozni, és valamelyik elemét értékesítenénk. A bank és közöttünk kialakult viszony egyedüli megoldása, ha valamelyik portfólióelem értékesítéséből sikerülne a tartozást rendezni” – mondta Vitézy. Arra ugyanakkor egyáltalán nem számít, hogy komolyabb kellemetlensége származzon a banki követelés miatt. „A magyar végrehajtó által Horvátországban történő felszámolás bonyolult és évekbe kerülő eljárás lehet, aminek a végeredménye és időigénye ma felbecsülhetetlen.” Vitézy nem vesztette el a reményt, bízik benne, hogy meg tudnak állapodni a Raiffeisennel, „hisz a bonyodalmak ellenére is van befektetőjelölt, és természetesen szeretném, ha a teljes portfólió magyar kézben maradna”.

E lehetséges befektetőket azonban nem nevezte meg. A Magyar Narancs az átvilágítás befejezése után Fidesz-közeli forrásból úgy értesült, hogy Mészáros Lőrincet emlegetik potens vevőként, aki tavaly idegenforgalmi vállalkozással is gyarapította portfólióját. Vitézy Tamás kérdésünkre kizártnak tartotta, hogy Mészárost érdekelné a horvát vállalkozása. „Nekem Mészáros Lőrinc régi ismerősöm. Ha bármi vételi szándéka lenne, akkor arról tudnék, de ilyen soha szóba sem került.”

Ám van, akinek elfogyott a türelme a cégcsoport kilátástalan helyzete miatt. A primošteni polgármester a 2015-ös szezon kezdetén elkeseredettségében helyi népszavazási tervéről beszélt a Slobodna Dalmacijának, amennyiben nem tudnak megállapodni a magyar tulajdonosokkal. Stipe Petrina egy közös cég ötletével is megkereste Vitézyéket, de a település önállóan is vállalná az egyik romos szálló, a Hotel Raduca felújítását. Felvennék a 25 millió eurós hitelt is, csak kezdjék már el. A polgármester szerint a település leszakadt a turisztikai versenyben, a két szálló rekonstrukciójának elmaradása miatt nem tudnak minőségi szálláshelyet kínálni, pedig a Hotel Lučicát is helyre tudnák hozni, évente 3-4 befektető érdeklődik a szálló iránt. A Primošten d.d. hajdani privatizációját rablásnak nevezte: szerinte a magyarok egy helyi luxuslakás áráért jutottak értékes tengerparti vagyonelemekhez. Azóta szenvedi a város a tulajdonosi jelenlétüket, ami jellemzően az ingatlanok jelzáloggal való megterhelésében mutatkozott meg a vállalt felújítások helyett. A polgármester a nagypolitikában keresi annak az okát, hogy a horvát állam ennyi ideje elnézi Vitézyéknek a szerződés nem teljesítését.