A Magyar Szocialista Párt 1989-ben platformok szövetségeként jött létre. Az első elnökség tagjait ezek a csoportosulások delegálták, tehát nem demokratikus választással igyekeztek összekovácsolni a pártot. A belső összefogást az 1990-es, az MSZP számára kudarcot jelentő választások eredményezték. Ekkortájt - éppen ezért - a párton belül jelentőségüket vesztették a platformok, a legtöbbjük meg is szűnt. Az akkoriak között egyébként ott volt már a Baloldali Tömörülés, valamint még öt-hat társaság, a Haza és Haladás, a szociálliberálisok vagy éppen a kereszténydemokraták.
Az 1994-es választások, azután pedig a kormányzással kapcsolatos pártbéli véleménykülönbségek ismét aktivizálták a ´90-94 között takarékra állt platformokat.
A Baloldali Tömörülés
- tagjainak megnyilatkozásait hallgatva 1974 táján érezhetjük magunkat - nemrégiben integrálta a párt munkástagozatát, s vele együtt az egyik Filló Vormann Pált. A szovjetológus Krausz Tamás és a történész Balogh Sándor mellett a tömörülés vezérfigurája Vargáné Kerékgyártó Ildikó, aki a baloldali hátszéllel csont nélkül jutott be az elnökségbe a márciusi kongresszuson. A kormányt nem kímélik, szívükre vesznek minden olyan döntést, ami leépít valamit a rossz emlékű, valaha létező szocializmus vívmányai közül. Elnézik a koalíciót, mint az együttkormányozás formáját s mint a demokratikus szocializmus gyermekbetegségét, de a liberálisokkal való szorosabb együttműködést nem ambicionálják.
Ebből a szempontból nem kell félteni a pár hetes
szocialista platformot
sem. A párt nép-nemzeti - ahogyan errefelé a populistákat hívják -, részben konzervatív (?), keresztény érzelmű társasága nyíltan nem koalícióellenes, de csak átmeneti partnernek tekinti a szabad demokratákat. Õk azok, akik a szélsőjobb régi rögeszméjével egyetértve úgy vélik, ne a farok csóválja a kutyát, értsd: a kozmopolita szadisták bedarálják a szocikat, akik amúgy rendes magyar emberek, ugye. "A szocialista párt csak szuverenitása megőrzésével képes úrrá lenni a helyzeten", írják első nyilatkozatukban, s természetesen igen érzékenyek arra, hogy "koalíciós partnerünk egyes hangadó személyiségei nyíltan beleszólnak az MSZP belső ügyeibe", hiszen "semmiképp nem fogadhatjuk el, hogy bárki zsarolásízű követelésekkel álljon elő az MSZP politikájával kapcsolatban", ilyen határozottan bírnak állást foglalni a szocialista szocialisták.
Régi ismerősünk, a hajósi csoport a szocialista platform megalakítását azzal indokolja, hogy "egyaránt fontosnak véljük a Baloldali Tömörülés, valamint a Társulás a Szociáldemokrata Értékekért elnevezésű politikai platformok tevékenységét, de meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalom baloldali hagyományait őrző és szociálliberális értékek irányába nyitott szándékok mellett szükségessé vált a kifejezetten szocialista jellegű értékek képviselete is".
Az úgynevezett
nemzeti erők
iránti affinitásnak vannak hagyományai az MSZP-ben. Az elődpárt tagságának jelentős része például 1990-ben az MDF-re szavazott. Egyébként a pártban 1990-ben még az is felvetődött, hogy meg kéne szavazni a kormányprogramot. A liberálisokkal való szorosabb együttműködést szorgalmazókat nem is oly rég a szocialista szocialisták közül többen árulónak tekintették. Az sem érdektelen, hogy ez az a csoport, amelyik Giczy György buzgólkodását rokonszenvvel figyeli, s tárt karokkal fogadná a KDNP-t, amennyiben az MSZP, reménykednek a szocialista szocialisták, végre megszabadulna az SZDSZ-től.
A maga körül erősen centrumhangulatot keltő szocialista szocialista platform létrehozása Horn Gyula pozíciójának a megerősítését is szolgálja. A társaság a miniszterelnök és a kormány híve, ám az általuk SZDSZ-es ármánynak tekintett neoliberális gazdaságpolitikával szemben vannak fenntartásaik.
A szocialista szocialista platformot megelőlegező hajósi csoport egyesek szerint már eleve azért jött létre, hogy ellensúlyozza az akkoriban jelentősen megerősödött szociáldemokratákat. A
Társaság a Szociáldemokrata Értékekért
elnevezésű platform leginkább abban különbözik a másik kettőtől, hogy bármelyik pillanatban megválna a pártvezértől, s helyére fiatalabb politikust ültetne. A társasághoz közel álló Békesi László például azt írja a frakció minden tagjához - és így indirekt úton a sajtóhoz is - eljuttatott helyzetelemzésében, hogy "a koncepcionális és politikai egyetértést, valamint a szakmai felkészültséget a kormány és a párt vezetésében egyaránt megelőzi az abszolút személyi lojalitás követelménye, amelynek epicentrumában a miniszterelnök-pártelnök áll". Békesi szerint "azokat a személyeket kell állítani mind a párt, mind a kormány első és második vonalába, akik alkalmasak a megújulás koncepcionális előkészítésére és gyakorlati, kormányzati érvényesítésére". A személyi döntéseket egyébként Békesi már 1997 elején meghozná. A társaság nevében a szociáldemokrata jelző a jelenlegi politikai helyzetben inkább szociálliberálisként értelmezhető, manapság ugyanis ez a csoport az MSZP legkövetkezetesebb koalíciópárti szárnya.
Kérdés, hogy e platformok mekkora befolyással rendelkeznek a párton belül. Túlságosan naggyal nem, már csak azért sem, mert a tagság egységpárti, s inkább a testületi állásfoglalásokra, a vezetők véleményére figyelmez. Éppen ezért az eddigi kongresszusokon egyik platform sem tudta elképzeléseit maradéktalanul végigvinni.
A párt vezető személyiségei
elegánsan felülemelkednek e csoportokon; legfeljebb taktikai eszközként használják őket az éppen aktuális rivális sakkban tartására. Kósáné Kovács Magda például eljárt a szocdemek tanácskozásaira, de ma már nem teszi. Horn, Gál Zoltán, Baja, Jánosi vagy Szekeres egyik mellett sem kötelezte el magát. Az elnökségi tag Kósa Ferenc viszont alapítója a szocialista szocialista platformnak, míg egyesek szerint Kovács László külügyminiszter erősen szocdem-szimpatizánsnak tekinthető.
A választások közeledtével
azonban egyre több a "politizáló párttag" az MSZP-ben, de ez a tendencia várhatóan nem a már meglévő csoportokat erősíti majd. A párt második generációja, a negyvenesek tábora rájött, hogy a "nagyok" elméleti vitájának mindig az a vége, hogy újra csak egymás között osztják le a lapokat. Az ifjútörökök a helycserét tartják időszerűnek, nem pedig a platformalapokról vívott ideológiai vitákat.
Gy. B.
