Pogány Kristóf: Augurok mestersége

  • 2002. szeptember 19.

Belpol

Az önkormányzati választások után rendre azzal szembesül a polgár, hogy "bizonyos" nézőpontból mindegyik párt nyertesnek tekinti magát. A rendszer összetettsége miatt van ez így; nem árt tehát végigvenni, miről is szavazunk október 20-án.
Az önkormányzati választások után rendre azzal szembesül a polgár, hogy "bizonyos" nézőpontból mindegyik párt nyertesnek tekinti magát. A rendszer összetettsége miatt van ez így; nem árt tehát végigvenni, miről is szavazunk október 20-án.

A magyar önkormányzati rendszer kétszintű: települési és megyei önkormányzatokat választanak a szavazók. Településnek minősülnek a falvak, a városok, a megyei jogú városok és a fővárosi kerületek, míg Budapest egészét (a többi 19-hez hasonló) megyének tekintjük. A polgárok képviselő-testületi tagokra, polgármesterre, megyei (fővárosi) közgyűlési tagokra és a főpolgármesterre szavazhatnak. Közvetett módon csak a megyei közgyűlések elnökeit választják. Ebből következik, hogy minden közvetlenül választott tisztség elnyerése politikai siker - vagyis az összességében több ezer győzelemből minden politikai párt részesülhet.

H

A tízezernél kevesebb lakosú településeken csak egyéni jelöltek indulnak; a választópolgárok annyi jelöltre szavazhatnak, ahány képviselőből áll az önkormányzat. E próbálkozók startolhatnak pártszínekben is, de e helyeken a személyiségnek van döntő szerepe. Ezen a szinten a helyi politika ritkán szerveződik pártalapon, a szervezeti kohézió nemigen érvényesül. Nem véletlen, hogy a községek és kisvárosok képviselő-testületeinek, polgármestereinek többsége független jelöltként nyeri mandátumát.

A tízezer lakos fölötti településeken - az országgyűlési választásokhoz némileg hasonló - vegyes választási rendszer működik. A választás egyfordulós: az lesz képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapja. A töredék szavazatok összesítése után kompenzációs listáról szerezhető meg a mandátumok negyven százaléka. Az egyfordulós relatív többségi rendszerek logikája szerint ilyenkor csökken az indulók száma, és már a választás előtt koalíciók alakulnak: egy kis párt semmiképpen nem nyerheti meg a körzetet, ezért a számára kevésbé antipatikus, de esélyes jelölttel köt a település egészére kiterjedő megállapodást. A méretbeli különbségek kompenzálhatók: húsz körzetből a nagyobbik párt indít mondjuk 17 jelöltet, a maradék hármat átengedi a kisebb politikai szervezet számára.

Épp ez a probléma e szisztémával: a választáson nem derül ki, mekkora egy adott párt támogatottsága. Mivel az előzetes megállapodások révén blokkok jönnek létre, a szavazók csak az ezek közötti erőviszonyokat határozhatják meg; de a blokkokon belüli hierarchiát a pártközi alkuk döntik el. Ezt csak fenntartásokkal nevezhetjük parlamentáris megoldásnak. Ráadásul a blokkok közötti szoros küzdelem felértékeli a kis pártok szerepét: zsarolási potenciáljuk igen nagy, mivel önálló indulásuk a tömörülés győzelmét nagyban veszélyezteti - emiatt gyakran tényleges erejüket meghaladó mértékben jutnak szerephez egy választási szövetségben. Különösen akkor, ha a blokkon belüli nagyobb párt indít polgármesterjelöltet, hiszen ebben az esetben az alpolgármesteri tisztségek elosztása és a közös jelöltek aránya lehet ellentételezési alap.

A régóta hivatalban levő polgármestereket leszámítva a nagy pártok jelöltjei az esélyesek a tízezer fölötti városok polgármesteri székeire - a képviselő-testületekben viszont a kis pártok (éppen a jó alkupozíció miatt) valódi támogatottságuknál nagyobb szerepet kaphatnak.

Érdekes a civil szervezetek jelenléte: bár általában egyéni körzetet nem nyernek, ha mindenhol állítanak jelöltet, könnyen begyűjthetnek annyi töredék szavazatot, hogy három-négy képviselőjük legyen, akiknek a jelentősége szoros végeredmény esetén igen megnőhet.

H

A megyei közgyűléseket arányos rendszerben választják; a mandátumszerzéshez legalább 4 százalékot kell produkálnia egy szervezetnek. Mivel a megyei jogú városok polgárai nem szavaznak a megyei közgyűlés tagjaira, ezen az önkormányzati szinten a kisebb településeken népszerű pártok érhetnek el sikereket. A közgyűlési eredmények hasonlíthatóak össze leginkább a parlamenti választások eredményével; márpedig az átlagos tévénéző nem gondolja végig, hogy a megyei jogú városokban élő összesen több mint másfél millió polgár szavazata a megyei közgyűlések összetételét nem befolyásolja.

Az önkormányzati választások legértékesebb trófeája a főpolgármesteri poszt. Budapest első embere részese az országos politikának is, ami más önkormányzati vezetőről csak elvétve mondható el. A demokratikus legitimitás szempontjából sem utolsó dolog, hogy a főpolgármester az a legmagasabb rangú állami vezető, akit a szavazók közvetlenül választanak.

H

Hogyan vonatkoztatható mindez a jelenlegi politikai helyzetre és az október 20-i választásra? Először is: a Fidesz népszerűségesése nem vetíthető ki egy az egyben minden önkormányzati szintre; az önkormányzati választási esélyek elemzésekor különösen lényeges szempont a közvélemény-kutatások területi megoszlása. Ez pedig az augusztusi adatok szerint elég egyértelmű: a települések lélekszámának növekedésével párhuzamosan nő az MSZP népszerűsége. A pár száz lelkes vagy néhány ezres községekben viszont a Fidesz a legnépszerűbb, igaz, e helyeken döntően a független képviselő- és polgármesterjelölteknek van esélyük. A tízezer alatti települések szavazataival a megyei közgyűlésekbe kerülő képviselők között viszont szép számmal lehetnek a legnagyobb ellenzéki párt jelöltjei, ami - ha a Fidesz hanyatlása megáll és jó kampányt folytat a párt - azt is eredményezheti, hogy akár tizenegy-tizenkét megyében az övék lesz a közgyűlési többség, vagyis fideszes lesz a megyei közgyűlés elnöke. A volt miniszterelnök ebben az esetben ismét kijelentheti majd hívei előtt: lám, az ország nagyobbik része narancssárga. Ám ha az ellenzék beragad mostani helyzetébe, aligha szerez négy-ötnél több megyében többséget; amire már nem lesz elfogadható magyarázat, hogy "sokan voltunk, de nem elegen".

A megyei jogú városok közül háromban - Debrecenben, Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten - tűnik egyszerűnek a Fidesz dolga; ezekben a városokban áprilisban tíz százalék fölötti hátránya volt a szocialista pártnak. A többi megyei jogú városban ugyanakkor jó esélylyel indulnak a kormánypártok jelöltjei, ami azt jelentheti, hogy a szocialisták elhódíthatják a Fidesztől Miskolc, Szeged vagy akár Kaposvár polgármesteri székét.

A legnagyobb figyelem a főpolgármesteri székért folytatott küzdelemre irányul: a közvélemény-kutatási adatok alapján némileg érdemtelenül, mivel a dolgok jelenlegi állása szerint elmarad a meglepetés. A fővárosi közgyűlés összetételéről ellenben semmi bizonyosat nem tudhatunk. A papírforma szerint a MIÉP nem éri el a négyszázalékos küszöböt, és a hatvan százalék fölötti népszerűséggel rendelkező szocialisták abszolút többséget szereznek - igencsak megnehezítve ezzel a főpolgármesteri székre esélyes Demszky Gábor kormányzását.

Csakhogy az önkormányzati választások vonatkozásában nem lehet papírformáról beszélni. Nincsenek komolyan vehető empirikus kutatások arról, hogy mi a szerepe a pártszimpátiának és a listavezetők népszerűségének a fővárosi közgyűlés tagjaira való szavazásnál. Azt ugyan sejthetjük, hogy a Demszkyre szavazó szocialista szimpatizánsok 1998-ban nagy számban támogatták a fővárosban az SZDSZ-listát, de arról fogalmunk sincs, mely társadalmi csoportból kerültek ki az átszavazók, és mi motiválta őket végül a kettős átszavazásra. Annak előrejelzése pedig végképp a madárjósok illetékességi köre, hogy idén október 20-án miként viselkednek a "Demszky-szocialisták".

H

A 2002-es önkormányzati választások igazi tétje az, hogy a belső válsággal küszködő jobboldal megkapaszkodik-e, vagy folytatják az áprilisban szerzett sebeik nyalogatását. Utóbbi esetben - pártunió ide vagy oda - még középtávon is nehéz elképzelni, hogy lesz versenyképes, új szavazókat megszólítani képes jobboldali ellenzék.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."