Politikai okkultizmus Magyarországon 5.: Alternatív Szent Korona-elméletek: István antennája

  • Zsuppán András
  • 2005.02.24 00:00

Belpol

A magyar királyi korona két részbõl áll: alsó része bizánci munka a 11. századból, felsõ része bizonytalan eredetû nyugati ötvösmû. Jelenlegi formáját valamikor a 12-13. században nyerte el - így tanultuk mind-annyian az iskolában, nem is sejtve, hogy egy nagyszabású összeesküvés áldozatai vagyunk. Holott sokak szerint az igazság itt is odaát van.

Elõször 1790-ben nyílt lehetõség a tárgy alapos vizsgálatára és hiteles rajzok készítésére. Ekkor fedezték fel, hogy az abroncs hátsó oldalán három zománckép keresztény uralkodókat ábrázol: felül Mihály bizánci császár, jobb lábánál Konstantin császár, bal lábánál pedig Geo-bicász türk király látható. Az abroncs csak az 1070-es években, Dukász Mihály és I. Géza idején készülhetett, vagyis soha nem lehetett Szent Istváné. Jól jegyezzük meg: ez az egyetlen direkt adat a korona készítésének idõpontjáról, a korábbi idõkbõl semmilyen hiteles ábrázolást nem ismerünk róla.

A latin feliratos, nyugati stílusú apostolzománcképekkel díszített keresztpántok ettõl még akár István koronájához is tartozhattak. A 20. századi kutatások azonban az ún. corona latina eredetiségét is megkérdõjelezték. Az istváni eredetüktõl megfosztott keresztpántokat mûvészettörténeti analógiák alapján próbálták datálni. A lehetõségek idõben a 10. és a 13. század, térben a bizáncias Itália és az 1270-es évek Magyarországa közé esnek - de biztosat nem lehet mondani.

A kettõs korona elmélete természetesen sokak érzéseit bántotta, de az alternatív nézetek a Kádár-korszakban nem kaptak túl nagy teret. A koronát 1978-as hazatérése után a Nemzeti Múzeumban helyezték el mint értékes, de mindenfajta eleven funkcióját elveszített történelmi ereklyét. Elsõ hivatalos ismertetõi a korábban vázolt hagyományos álláspontot népszerûsítették. A 80-as években kezdõdõ általános olvadás a koronakutatás terén is éreztette hatását. Ekkoriban indultak azok a kutatások, amelyek a ma virágzó alternatív elméletek alapjait jelentik. Elsõként az ún. mérnökcsoport lépett színre Ferencz Csaba vezetésével, 1980-ban. Fõ tézisük szerint a korona egységes méretrendszerben lett megtervezve, és szerkezete az aranymetszés szabályaihoz igazodik. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha a korona egységes tárgy. A mérnökök vadabb állításai szerint a korona egy elveszett, õsi kozmológia emléke, méretadataiba ugyanis csillagászati információk sora van elrejtve a Nap és a Hold járásáról. Innen nézve a mérnököknek volt már egy elõfutáruk Bosnyák Sándor személyében, aki 1975-ben publikálta azon ötletét, hogy a korona csúcsán álló kereszt ferdesége megegyezik a Föld tengelyének dõlésszögével. A kereszt a hagyományos álláspont szerint egy késõbbi sérülés eredményeként ferdült el.

A mérnökcsoport állításai nyilvánvalóan abszurdak, hiszen olyan tudást feltételeznek a korona középkori alkotóitól, amivel azok nem rendelkezhettek. Állításaik tételes cáfolatához alapos természettudományos ismeretek szükségesek, de néhány módszertani képtelenségre már 1986-ban rámutatott Lovag Zsuzsa mûvészettörténész, aki a Nemzeti Múzeum szakreferenseként a hagyományos álláspont legismertebb képviselõi közé tartozott. Laikusként is látható, hogy a mérnökcsoport a 80-as években divatos dänikeni piramiskutató-Stonehenge-méricskélõ-ufókeresõ hullám magyar képviselõje volt. Ma is jelennek meg cikkeik, és sok "felfedezésük" beépült a manapság dívó alternatív koronatanokba, végül a csoport mégsem vált igazán népszerûvé.

Még kisebb visszhangot váltott ki az ún. orvoscsoport 1986-ban közzétett feltételezése, miszerint a koronán ábrázolt szentek képviselte tulajdonságok összefüggésbe hozhatók az általuk lefedett agyi részek funkciójával. Mindenki, aki valaha foglalkozott már hagiográfiával, tisztában lehet vele: szinte bármelyik szent legendáját tetszõlegesen interpretálhatom a fenti célnak megfelelõ módon.

A koronakutatás történetében a Csomor Lajos vezette ötvöscsoport feltûnése jelentette a fordulópontot 1983-ban. Csomorék március 7-én és június 27-én két helyszíni vizsgálatot végeztek a koronán a mûvelõdésügyi miniszter engedélyével. Lovag Zsuzsa visszaemlékezése szerint, aki a múzeum képviselõjeként részt vett a vizsgálaton és tartotta az ötvösöknek a koronát, már a helyszínen nyilvánvaló volt, hogy az ötvösök határozott prekoncepciókkal érkeztek, és célzatosan a korona "kényes" pontjaira koncentráltak. Csomor Lajos viszont azt állítja 1986-ban megjelent könyvében, hogy õk sine ira et studio, vagyis teljes elfogulatlansággal álltak a vizsgálathoz, és eredményeik õket magukat is meglepték.

Ez sajnos nem lehet igaz: az azóta publikált cikkek alapján egyértelmû, hogy az ötvösök 1981 tavasza óta részt vettek a mérnököket is irányító Pap Gábor mûvészettörténész elõzetes szemináriumán, és a Pap Gábor sugallta kérdéseket "tették fel" a koronának. Így a vizsgálat az egész alternatív koronakutatás szellemi atyjának, a korona közelébe hivatalosan nem engedett Pap Gábornak a feltételezéseit igazolta. Az MTA Mûvészettörténeti Bizottsága már 1984-ben tudománytalannak minõsítette az ötvösök állításait - Csomor pedig késõbb komoly vádakat fogalmazott meg a múzeum ellen. A fõigazgató állítólag kikötötte, hogy csak a hivatalos állásponttal megegyezõ eredményeket lehet nyilvánosságra hozni, arra hivatkozva, hogy nincs szükség a kettõs honfoglalás elméletéhez hasonló újabb kétes szenzációkra, amelyek ártanak a magyar történettudomány hitelének.

A fentiekbõl látható: a sorsdöntõ vizsgálat eleve rossz csillagzat alatt indult, megalapozva a máig tartó ellenségeskedést az eredményeket komolyan vevõ, illetve elutasító kutatók között. Az ötvösök legfontosabb megállapítása az volt, hogy a korona egységes mûalkotás, melynek korát nem lehet az utólagosan rátett Dukász-lemezzel meghatározni. Pap Gábor természetesen régóta hangoztatta azon véleményét, hogy Dukász Mihály képe helyén eredetileg Szûz Mária,

a magyarok nagyasszonya

lehetett. Egy 17. századi forrás, Révay Péter koronaõr leírása szerint valóban volt egy ilyen kép a koronán. Révay sokszor kezébe vette a koronát, és nehezen hihetõ, hogy a nagy szakállú bizáncit Szûz Máriának nézte volna. Csakhogy Révayt a történészek gyanakvással kezelik: olyan dolgokat is látott a koronán, melyek biztos, hogy soha nem voltak rajta, illetve látta azokat a "keresztény császárokat és királyokat", akik nem lehettek ott Máriával egy idõben. Csomor - bár érzékelte a problémát - elfogadta Révay állítását, az alsó két lemez helyére pedig a hiányzó két arkangyal képét rakta. Így jött létre a eredeti, Szent István-i korona eszmei rekonstrukciója, mely 2000-ben tárgyként is elkészült.

Az elveszett Szûz Mária-lemezt Csomor 1993-ban találta meg Grúziában. A Panoráma címû tévémûsor által bemutatott felfedezést - meglepõ módon - Pap Gábor ízekre szedte, azt állítva, hogy a lemez túl nagy, és ugyanúgy nem fér bele a foglalatba, mint a Dukász-kép. Addigra a két kutató között egyébként is megromlott a viszony, Csomor ugyanis a képek cseréjét III. Béla korára helyezte, Pap viszont szélsõséges révaystaként a 18. századra.

A szabadegyetemi elõadásairól híres, népszerû mûvészettörténész tanainak elemzésekor - sorozatunkban már megszokott módon - lassan a lázálmok honába érkezünk. Pap szerint Attila keresztény koronáját II. József uralkodása idején "deszakralizálták" a képek átcserélésével, mivel akkoriban a Habsburg-uralkodó és az orosz cár titkos szövetséget kötött egy új bizánci birodalom megalapítására. A gonosztett eltitkolására és a korona valódi természetének meghamisítására szövetkezett összeesküvõk azóta is tevékenyek: "Aki a Korona ügyében tisztán lát, az a Kárpát-medence összes többi kérdésében tisztán lát. Mármost a mi tisztánlátásunk nem nagyon érdeke azoknak, akik végre szeretnének már itt kényelmesen berendezkedniÉ Ezek az erõk nagyon is tisztában vannak ennek az egész kérdéskörnek a jelentõségével. Bár mi látnánk ennyire tisztán!"

A korona valódi természetét - bevalljuk - nem sikerült megértenünk. Annyi biztosnak tûnik, hogy Pap szerint a korona ténylegesen mûködik, valamiféle készülék, amit az "átprogramozással" megkíséreltek tönkretenni. A koronázás során a királyt valós fizikai behatás érte. A "mûszer" a használat elõtt a közszemlére helyezés során feltöltõdött fénnyel, akár egy napelem, a felkenés pedig egyfajta negatív elõjelû elektroenkefalográf-vizsgálat. A kereszt a be-érkezõ égi hullámok antennájaként szolgál, a drágaköveknek szûrõ és sûrítõ funkciójuk van, az aranylemezek pedig zárt pályát képeznek. Az eredeti saruk és kesztyûk alkották a védõöltözetet. A teória lényege persze az, hogy

a felkent hun-magyar király

a korona révén kapcsolatba kerül az égi hatalmakkal, az õ földi helytartójuk lesz. Így gondolták ezt a régiek is, valóban ez a szertartás szimbolikus értelme. Az már viszont érthetetlen, miért esik jobban Pap Gábor híveinek a koronát - ami mégiscsak a legfontosabb nemzeti szimbólumok egyike - ilyen vulgáris módon átalakítani adó-vevõ készülékké. A nemzeti öntudatnak tényleg egy ilyen furcsa szkíta Mézga család tenne jót?

Térjünk vissza az aranymûves-vizsgálathoz, amelyrõl joggal feltételezhetnénk, hogy heves tudományos vitát váltott ki. Nem így történt. Csomor Lajos összefoglaló mûve 1986-ban jelent meg. Hivatalos támogatás híján a könyv kiadására közadakozásból gyûjtötték össze a szükséges összeget. Az adakozók listáján a mûvészek, pedagógusok, vidéki és fõvárosi értelmiségiek között megtaláljuk Lezsák Sándor és Benda Kálmán, a híres történész nevét. Az utóbbi állítólag sejtette, hogy valami nincs rendben a könyvvel, de fontosnak érezte, hogy támogassa az elnyomott vélemények megjelenését. A könyv tartalmilag, sõt külsõ megjelenését tekintve is igazi "rendszerváltó irodalom". Végkövetkeztetései szerint a korona a 9-10. században készülhetett az avar kagán udvarában, majd egy sor másik tárggyal együtt Nagy Károly nyugatra vitte, ahonnan Szilveszter pápa révén került Szent Istvánhoz. További sorsa már nem probléma: nincs olyan forrás, mely egyértelmûen kimondaná, hogy István Szent Koronája a középkor folyamán elveszett, a királyoknak ugyanis mindig több, ún. házi koronájuk volt (ezt a korral foglalkozó ismert történész, Bertényi Iván is megerõsíti).

Sajnos Csomor Lajos azóta megjelent könyvei visszamenõleg is megkérdõjelezik felfedezései hitelét. 1996-ban már nemcsak avar, hanem kaukázusi és hun párhuzamok sokaságát is felsorakoztatja, kritikátlan hirdetõjévé válva a hun-magyar-avar folyamatosságnak. Bakay Kornélra támaszkodva õ is feltételez egy õskeresztény magyar királyságot a Kaukázustól délre, belemerülve a kétes helynév-azonosítások, párthus nyelvészkedések és a Boldogasszony- vallás rejtelmeibe. A Magyar Katolikus Lexikon korona szócikkét 2003-ban Csomor Lajos írhatta meg, tényként ismertetve saját neoszkíta elméletét. Kérdés, hogy a Csomor által újabban képviselt katolikus misztika elég ok-e arra, hogy korábbi vizsgálódásainak eredményei iránt is bizalmatlanok legyünk. Semmiképpen se megnyugtató egy olyan kutató szavaira alapozni véleményünket, aki a szó szoros értelmében elfogadja, hogy államalapító királyunk felajánlotta Máriának az országot, ezért közjogilag érvényes szerzõdésünk van a Napbaöltözött Asszonnyal. Az ebbõl eredõ gyakorlati következmények még borzongatóbbak: minden magántulajdon átadása a Szent Koronának reprivatizáció, a királyság visszaállítása, erõs államhatalom létrehozása, külpolitikai revízió, a protestáns egyházak beolvasztása, a nem keresztények megtérítése és a "családromboló, úgynevezett emberi szabadságjogok eltörlése". Ettõl persze eredeti megállapításai akár helytállóak is lehettek. A múlt ködébõl ránk maradt tárgy valószínûleg a jövõben is megõrzi titkait.

Zsuppán András

Az ötvösök bizonyítékai

A korona vitás pontjai közül csak a legfontosabbakat vesszük sorra. Az ominózus kereszt a hagyományos álláspont szerint késõbb került a korona tetejére, a felsõ Krisztus-kép durva átfúrásával. Csomorék szerint a kereszt alatti lyuk fel van peremezve, a kereszt tehát eredeti. A keresztet magát ma már nem lehet levenni, de egy 1880-as fényképen valóban látszik a mondott perem. Lovag Zsuzsa szerint mindez nem sokat jelent, mivel a perem utólagosan is létrehozható a rekeszzománc arany elválasztó falacskáiból. A kérdést az teszi igazán fontossá, hogy a mérnökök által is feltételezett egységes arányrendszer csak a kereszttel együtt érvényes. A keresztvita egyébként nem ekkor kezdõdött: a Kecskeméti Zománcmûvészeti Alkotótelep Pap Gábor kezdeményezésére 1978-ban már felhívást tett közzé egy zománckép utólagos átfúrására hagyományos eszközökkel. A feladat rendkívül nehéz, hiszen a zománc nagyon törékeny, két pályázó azonban sikerrel megoldotta - kérdés persze, valóban a koronán kísérleteztek-e eleink.

Az ötvösök szerint a keresztpántok zománcképei enyhén hajlottak, nem készülhettek tehát lapos tárgyra, és a szárak végein is gyöngydrót fut végig, tehát nem vágtak le róluk utólag részeket (mivel sok kutatót zavart, hogy 12 apostol helyett csak 8 van a koronán, és feltételezték, hogy 4 hiányzik). Az ötvösök mérései szerint az abroncs bizonyítja, hogy a koronát egységes tárgynak tervezték, mivel az alsó rész önmagában aszimmetrikus, középen az elsõ kõmezõ tengelye és a fölötte lévõ Krisztus-kép tengelye között 3,5 mm elcsúszás van, a "corona graeca" tehát önmagában ormótlan, aránytalan tárgy. A hibát azért nem vesszük észre, mert a készítõk a pártát direkt a mai keresztpánt tengelyéhez igazították, amibõl az következik, hogy a felsõ rész az alsóval együtt, ahhoz készült.

Az igazi szenzációt azonban a három bizánci uralkodólemezzel kapcsolatos állítások jelentették. Csomorék szerint ugyanis a lemezek nem részei az eredeti koronának, mivel foglalataikat kifeszítették és visszazárták, sõt, a Dukász-lemez olyan nagy, hogy le kellett szedni miatta a végigfutó gyöngysor adott szakaszát, és brutálisan hozzá kellett szegecselni a mögötte lévõ apostolképhez, tönkretéve azt. A három lemez tehát alkalmatlan kormeghatározásra, semmi közük az eredeti koronához.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.