Interjú

„Politizálni normális dolog”

Gulyás Balázs és Vajda Zoltán a március 15-i tüntetésről

Belpol

A március 15-i civil demonstráció szervezői nem veszik egy kalap alá az elmúlt 25 évet, az Orbán-rendszer mellett a pártok felé kiépített hermetikus falat is lebontanák. Gulyás Balázs és Vajda Zoltán beszélnek a Szolidaritás Mozgalomhoz fűződő kapcsolatukról, és arról is, felengednék-e a színpadra Simicska Lajost.

Magyar Narancs: Hétfő este van, az interjúra egy szervezői találkozóról érkeztek. Milyen kérdések merülnek föl kevesebb mint egy héttel a tüntetés előtt?

Gulyás Balázs: A szónokok sorrendje, a szónokok közt lévő művészeti elemek, a zenék pontos kiválasztása.

Vajda Zoltán: Túlnyomórészt technikai kérdések. Fontosnak tartjuk, hogy a szónokok mondanivalóját megismerjük és összehangoljuk. Ez adja meg a tüntetés ívét. Egyébként a vasárnapi rendezvényt nem tüntetésnek, hanem demonstrációnak hívjuk.

MN: Mi a különbség?

VZ: Azt hangsúlyozzuk ezzel, hogy ünnepi eseményről van szó. Nyilván dühösek vagyunk, és a cél továbbra is az Orbán-kormány megdöntése, de az apropó mégiscsak a ’48-as forradalom és szabadságharc megünneplése. Nemcsak hangos politikai beszédek lesznek, hanem előadóművészeket, neves írókat és színészeket is láthatnak majd a résztvevők a színpadon.

MN: Mit gondolnak, mi tehet sikeressé egy demonstrációt?

GB: Akkor jó egy tüntetés, ha van tartalmi mondanivalója, választ ad legalább egy konkrét kérdésre. Fontos a jó diagnózis és az időszerű problémafelvetés. Az üzenet akkor tud átmenni, ha az emberek jól érzik magukat, nem azt érzik, hogy folyóiratcikkeket olvasnak fel nekik a színpadról.

VZ: Akkor csináltuk jól, ha az emberek békében mennek haza, mert azt érzik, kaptak iránymutatást is arról, hogyan folytatjuk a közös küzdelmet. A rendszer belülről már rohad, de nekünk téglánként kell lebontanunk, az embereknek pedig minden tüntetés után azt kell érezni, hogy ma is egy lépéssel közelebb kerültünk a célhoz.

MN: Mindkettejük Facebook-oldala – Száz­ezren az internetadó ellen, 60 ezren a magánnyugdíjukért – konkrét problémából indult ki, de ma már olyan általános követeléseik vannak, mint a köztársaság visszaállítása. Nehezebb az embereket utcára vinni, amióta az akut problémák kipörögtek a tüntetések alól?

GB: Amikor biztossá vált az internetadó visszavonása, az oldalunkon megszavaztattuk, hogy a netadó okai, a rossz kormányzás és a korrupció ellen is küzdeni fogunk. A net­adó gazdaságilag és társadalmilag is egyértelműen káros ötlet volt, korábban a Fidesz is ellenezte, így teljesen védhetetlen volt számára. Ennyire könnyen kommunikálható ügyünk most valóban nincs, holott a netadónál is komolyabb károkat okozna például, ha hetedik osztály végén döntenének az iskolás gyerekek továbbtanulásáról.

VZ: Vannak konkrét követeléseink is. Magyarországon egyre kevésbé jobb- és baloldal között van a politikai harc, ma azok, akik Kelet felé viszik az országot, szemben állnak az emberekkel, akik a Nyugatot – Európát – pártolják. Orbán egyértelműen szembemegy az emberek akaratával. A vasárnapi tüntetés szimbolikusan is keletről nyugatra, a Keleti pályaudvartól az Astoriához tart.

MN: Az embereket meg lehet szólítani a külpolitikai orientáció absztrakt kritikájával?

VZ: Igen, mert konkrét lecsapódásai vannak, mint például Paks ügye. De a kezdeti témánk, a magánnyugdíjak kérdése is ide kapcsolódik, mert Nyugaton fel sem merülhet, hogy az állam hozzányúljon a polgárok magántulajdonához. Az embereket mindez érdekli, nem igaz, hogy kifulladtak volna a tüntetések. Télen nehéz sokezres tömegeket utcára vinni, de ez most többször is sikerült.

MN: Az elmúlt hónapokban számos civil kezdeményezés szervezett tüntetéseket, önök egy ideje már közösen teszik ezt. Miért?

VZ: Jól tudunk együtt dolgozni, és két fontos kérdést is hasonlóan látunk, szemben néhány manapság elterjedt nézettel. Egyrészt nem kívánjuk eltörölni az egész elmúlt 25 évet. Mi az elmúlt 5 évet akarjuk eltörölni. Az azt megelőző 20 év hibáit korrigálni kell, de nem lehet zsákutcának nevezni az időszakot. Másrészt azt gondoljuk, hogy a képviseleti demokráciát egy ponton túl csak a pártok tudják működtetni, ezért ha a pártokat nem is, a támogatóikat mindenképp várjuk a tüntetéseinken.

GB: Az embereknek rá kell kényszeríteniük a pártokat arra, hogy jobbak legyenek, mert a végén közülük kell választani. A messiás nem fog eljönni – vagy javítani kell a jelenlegi kínálatot, vagy új pártot kell alapítani.

VZ: Nem gondoljuk például, hogy a pártoknak ki kell vonulniuk a parlamentből, mert a részvételükkel legitimálnák a rendszert. Nekünk, utcai tüntetőknek elvárásokat kell megfogalmaznunk a pártok felé, törekedni arra, hogy képviseljék a javaslatainkat. A magánnyugdíjpénztárak ügyében már le is tettünk egy szakmai anyagot.

MN: A többi civil szerveződéssel van konfliktusuk, amiért mást gondolnak ebben a két témában?

GB: Most nincs különösebb konfliktus, koordináltunk a többségükkel, és senki nem is szervezett rá a március 15-i demonstrációnkra, rajtunk kívül aznap csak egy kisebb állandó tüntetés lesz. Mi szinte valamennyi civil megmozdulást támogattunk a kommunikációs csatornáinkon.

VZ: Minden sikeres tüntetés közös siker, mert közelebb visz a rendszer lebontásához. Nemhogy ellenfelei, még versenytársai sem vagyunk egymásnak.

MN: Zoltán említette, hogy a civileknek megrendelőként kell fellépni a pártok felé. Ugyan­akkor ön október óta önkormányzati képviselő a XVI. kerületben. Ezt a két szerepet hogyan látja összeegyeztethetőnek?

VZ: Biztos vannak olyan civil szereplők, esetleg volt parlamenti képviselők, akik összeegyeztethetetlennek vélik, hogy én az Együtt – Korszakváltók Pártja színeiben mandátumot szereztem. Én nem látom a civil közéleti tevékenységemmel összeférhetetlennek, hogy lakóhelyemen csatornabekötéssel, parkolólétesítéssel vagy egy transzformátor áthelyezési ügyével kapcsolatban részt vegyek – sokszor konszenzusos – szakmai döntésekben. A tüntetéseket személyes érintettség miatt kezdtem szervezni, felháborított, hogy három kislányom nem örökölheti majd a nyugdíj-megtakarításaimat. Senki ne ringassa magát abba a hitbe, hogy ő nem politikus, bárki, aki föláll a színpadra, és közügyekben elmondja a véleményét, az politizál.

GB: Más civilek is úgy látják, nem szerencsés, hogy hermetikus fal zárja el a politikát a civil világtól. A Fidesz taktikája az, hogy minden közpolitikai kritikát politikai támadásnak állít be, holott a legtöbb szervezet teljesen szakmai alapon fogalmaz. Fontos jeleznünk, hogy politizálni normális dolog, a civileknek bizonyos helyzetekben politizálniuk kell, a mai Magyarországon sajnos sok ilyen helyzet adódik. És mivel kormányprogram sincsen, a klasszikus civil ellenőrző funkciók nehezebben működnek pusztán szakmai mezőben.

MN: Jól tudom, hogy Vajda Zoltán az Együttön belül a Szolidaritáshoz tartozik?

VZ: Pontosítanék. A Szolidaritás egy létező mozgalom, de nincsen formális jogi kapcsolata az Együttel. Tavaly őszi kampányomban sok olyan barátom segített, aki a Szolidaritás tagja, én is tagja vagyok a mozgalomnak, ahogy az Együttnek is.

MN: Kettős tagságát megőrizte úgy is, hogy a stratégiai együttműködés megszűnt a két szervezet között?

VZ: Ez messze felettem áll, a belső pártpolitikának erre a szintjére nem látok rá, semmilyen tisztséget nem viselek. Azt tudom, hogy a Szolidaritás két vezető tisztségviselője kilépett az Együttből, de ez engem nem érint.

MN: A vasárnapi tüntetésen lesz egy felszólalója a Szolidaritásnak. Más pártokat is invitáltak?

VZ: A Szolidaritás Mozgalom nem párt, hanem egy mozgalom, amely hosszú évek óta utcai megmozdulásokkal próbálja a Fideszt megbuktatni.

GB: A tíz fellépőből egy beszél a Szolidaritás nevében. A szónok, Káposznyák István volt az, aki feltárta, hogy debreceni önkormányzati cégvezetők Floridába utaztak ki egy konferenciára, majd később azt hazudták, hogy ez eredetileg is magánpénzből történt.

VZ: A színpadon pártok képviselői nem jelennek meg, de a résztvevők közé mindenkit várunk, akár civil szervezettel, akár párttal szimpatizál. Szimpátiájukat az emberek nyugodtan ki is fejezhetik kitűzőkkel, sálakkal, zászlókkal.

MN: Gondolom, önök is észlelik, hogy a Szolidaritás kapcsán a közvélemény nem igazán választja el a mozgalmat a párttól. Legutóbb egy konferencián Gulyás Mártontól kapták meg, hogy erodálják a civilek pártsemlegességét.

VZ: Sokat lehet erről beszélni, de nem látom be, miért kellene szégyenkezniük olyan embereknek, akik évek óta az utcán vannak, és a kormány ellen tüntetnek. Az lenne a bűnük, hogy már akkor is tüntettek, amikor sokan még nem látták, milyen rendszer épül itt?

MN: A civil tüntetésszervezők széttagoltságát hosszú távon is fenntartható állapotnak látják?

GB: Senkit nem szabad együttműködésbe kényszeríteni, még ha lennének is előnyei a szorosabb koordinációnak.

VZ: A kettőnk példája is azt mutatja, hogy közösen jobban tudjuk csinálni, de mindenki olyan utat jár, amilyet szeretne. A közös cél szerint ezt a kormányt az utcáról kell megbuktatni.

MN: 2018-ban, vagy korábban?

GB: Ha 2018-ig kihúzza a kormány, csak még jobban bebizonyosodik az alkalmatlansága. Most is annyira kapkodnak, mintha meglepte volna őket a tavalyi újraválasztásuk. 2018-ban sem lesz mindegy, hogy az emberek már tudják-e, milyen hatalmas károkat okoztak Orbánék. A pillanatnyi mutatók lehetnek jók az EU-s források kiszórása miatt, de valójában csak a nyugdíjvagyont élték fel, ráadásul rengeteg pénzt vontak ki az oktatásból és a környezetvédelemből. Éppen a jövőtől veszik el a lehetőséget, aminek nagyon súlyos ára lesz.

MN: A jelenlegi pártkínálattal leváltható Orbán Viktor, vagy kívánatos lenne, ha például a civilek közül kinőne egy új erő?

GB: 2006 májusában a kétszer bukott Orbán Viktor sem tűnt olyannak, mint aki valaha le tudja váltani a másik oldalt. Változik a világ. Azt viszont mi is gondoljuk, hogy ezeknek a pártoknak jobbá kell válni, színvonalasabb munkát kell végezniük. Hammer Ferenc mondta a pártoknak a mi színpadunkról: „Dolgozzatok, dolgozzatok, dolgozzatok!”

VZ: A veszprémi példa mutatja, hogy egy demokratikus pártok által támogatott civil jelölt képes lehet nagyon elverni a Fideszt, úgyhogy nem csak a Fidesz támogatottsága csökkent drasztikusan, de Kész Zoltánra is többen szavaztak, mint a tavalyi összefogásra.

MN: Civilként mit tudnak tenni azért, hogy jobban működjenek az ellenzéki pártok?

GB: Jó, ha a civilek elvárásokat fogalmaznak meg a pártok felé. Antikorrupciós vonalon például mindenképpen, de szerintem a pártok belső demokráciáját is erősíteni kellene. A Fidesznél azt láttuk, hogy még ha a választásokon eredményes is tud lenni egy diktatórikus pártvezetési modell, az országra nagyon káros a hatása. Az oktatásban Pokorni hiába figyelmeztetett az agyonközpontosítás veszélyeire, Orbán azzal söpörte le a szakmai érveit: „Mondhatod a számokat, Zoli, én másképp látom az életet.”

MN: Például egy előválasztás civil felügyeletét elképzelhetőnek tartják?

GB: Ez is egy lehetséges megoldás, ami segíthet kikényszeríteni a fenti célokat, de nyilván rengeteg szervezési munkát igényel, és egyelőre nem is időszerű.

MN: Simicska Lajos Orbán-ellenes vádjai elő fognak kerülni vasárnap?

GB: Transzparenseken biztosan. Egyébként a véleményünk az, hogy Orbánnak kötelessége lenne cáfolni közeli barátja szavait, ezt csak úgy tudja megtenni, ha a Fidesz megszavazza az ügynökakták teljes nyilvánosságát.

MN: Ha Simicska bejelentkezne a tüntetésre felszólalónak, mit mondanának neki?

GB: Előbb számoljon el azzal, milyen alapon kapott 432 milliárd közbeszerzést csak 2013-ban a Közgép.

VZ: Érdekes, hogy most ébredt föl, motivációjának hitelességét, demokratikus elköteleződését ez erősen megkérdőjelezi. Persze nagyon jókat lehet mosolyogni az angolra lefordíthatatlan jelzőkön, de gondoljunk csak bele, hogy olyan mondja ezt, aki harminc éve Orbán haverja. Hiba lenne elfelejtenünk, amit közösen az országunkkal műveltek.

Neked ajánljuk