„Pontosítani” akar a kormány az abortusz szabályozásán

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 27.

Belpol

De senki nem tud semmiről.

Októberben „pontosítani” kíván az Emmi a terhességmegszakítást érintő szabályokon, ez szerepel a kormány őszi jogalkotási programjában az egészségügyi, egészségbiztosítási és gyógyszerészeti tárgyú törvénymódosítás cím alatt – írja az ATV.

Egyelőre nem világos, mit fed a „pontosítás”, államtitkári szinten sem tudnak semmilyen konkrétumról, miben állhat a változtatás. Körülbelül csak találgatni lehet, de az ATV forrásai szerint a pontosítás nem jelent érdemi, tartalmi módosítást, nem lesz szigorítás.

Egyes feltételezések szerint például egy civil szervezet kezdeményezése nyomán pontosítják a terhességmegszakítással kapcsolatos szabályokat.

Az Emmitől úgy nyilatkoztak, „tudatformálás szintjén” lehet változtatás, vagy az ismeretterjesztésben, a védőnői feladatkörben, hiszen a szóban forgó egészségügyi tárgyú törvénymódosítási javaslatok is a védőnői körzetekkel, illetve azzal kapcsolatosak, hogy az egészségügyi alapellátáshoz tartozó területi védőnői ellátás nem választható szabadon. Vagyis a szabadon választhatóság értelmezése érintheti a terhességmegszakítás szabályozását esetleg.

Egy másik kormánypárti forrás a nagy ötletelésben arra jutott, hogy az végül is nem lenne rossz gyakorlat, ha az orvos meghallgattatná például minden terhességmegszakítást kérelmező nővel a magzat szívhangját az előzetes vizsgálat során, ilyen „pontosítást” el tudna képzelni, hátha ezzel csökkenhetne az abortuszok száma.

A terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény szabályozza. A terhesség csak veszélyeztetettség, illetve az állapotos súlyos válsághelyzete estén szakítható meg – a törvényben meghatározott feltételek szerint. A súlyos válsághelyzet definíció szerint testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.