Először a művészeti igazgató lemondásakor keltett a személye országos médiafeltűnést, azóta a pécsi helyzet pozitív kommunikálásán fáradozik - mindeddig kevés sikerrel. Érkezésekor az "utánam, nem előre" felkiáltással fogott a rendrakásnak. Elszánt s bizonyos körökben eleinte meggyőző fellépése dacára a pécsi bozótban nem vágott utat, noha váltig állítja, hogy sikerre viszi az Európai Kulturális Főváros (EKF) ügyét. Aki ismeri, pompás kapcsolatteremtő képességű, hatalmas ambíciókat tápláló emberként jellemzi Mészáros Andrást. Negyvennyolc évesen, három házassággal a háta mögött és a legújabból származó - szám szerint negyedik - gyereket nevelve teljesült a nagy projekt iránti vágya.
Mozgalmi hevület
Hatéves volt, amikor apja egy nigériai gyár felállításán kezdett dolgozni a Fertescónak, amely a fejlődő országokba közvetített képzett munkaerőt. Először angolul tanult meg olvasni; magyarból nyaranta itthon zárkózott fel. A gimnázium meghatározó volt számára, a Kölcseyben csöppent bele a mozgalmárságba. Volt osztálytársai emlékezetében izgő-mozgó természete és hatalmas, göndör, Jimi Hendrix-es hajkoronája miatt maradt meg. A Külkereskedelmi Főiskolán végig tisztában volt azzal, hogy "nem fogok beülni egy irodába, és külker bonyolítást végezni", sőt a moszkvai külügyi képzőről is lemondott (egyébként csupán az ottani kollégiumok botrányos állapota miatt).
A mozgalmárlelkesedés kitartott a nyolcvanas években is. Tapasztalatait elsősorban az állampárti ifjúsági szervezetekben kamatoztatta, melyekhez tolmácsként került közelebb. Először az Országos Béketanácsban volt aktív, ahogy mondja, közvetített az állami békeszervezet és a '82-ben kibontakozó alternatív Dialógus Csoport között. Mészáros szerint "jellemző volt, hogy a párt vagy a KISZ egyáltalán nem tudta még, mit kezdjen vele. A Dialógussal való együttműködés, a beszélgetések tudták megteremteni annak a lehetőségét, hogy mégis lett egy John Lennon-felvonulás, amiről meg lehetett győzni a budapesti KISZ-t" - fogalmaz, habár azóta tudható: a Béketanács szerepe az volt, hogy a belügyeseknek aszszisztáljon a Dialógus leszereléséhez (lásd: Tabajdi Gábor-Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt). Az apparátusban is volt egy rövid próbálkozása a KISZ KB nemzetközi osztályán, de a rendszerváltásig fennmaradó hat évet végül a DIVSZ (Demokratikus Ifjúsági Világszövetség) főtitkárság-vezetőjeként, majd a CIMEA (Nemzetközi Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Bizottsága) főtitkáraként töltötte. "Egyfajta kiegyezés, barátkozás, közös nyelv keresése zajlott, melynek nagypolitikai tesztje az ifjúságpolitikában történt. Borzasztó jó iskola volt arra, hogy hogyan kell fórumokon részt venni, vitákat előkészíteni." Szervezőkészsége máig emlékezetes e körökben: "Jó vénája van hozzá" - tartja Barabás Miklós, a Béketanács, majd a DIVSZ nyolcvanas évekbeli főtitkára, aki jelenleg az unióban képviseli a civil szektort.
Az éledő reformszocialista kezdeményezések nem ragadták magukkal. A pártba 1988-ban tartotta fontosnak belépni, "azzal a naivitással, hogy belülről jobban oda lehet hatni rá, hogy a dolgok rendben legyenek". A pályakép ismeretében sokakat megkísértett az a gondolat, hogy Mészáros még a nyolcvanas évekből lenne bekötve a szocialista párt mai politikusaihoz. "A mai meghatározó politikusok nagy részét alig ismertem. Elég kisfiú voltam a KISZ KB-ban. Tudtam, hogy ki a Kiss Péter meg a Gyurcsány Feri, de nem volt velük élő kapcsolatom." Elsősorban Pécsett terjed az a hír is, hogy kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerének, széles mozgásterének a titkosszolgálatok is hasznát vették volna. Ezt a feltételezést egy sztorival üti el, miszerint tizenhét-tizennyolc évesen, amikor már első házasságában élt, bukkant egy újsághirdetésre - bármilyen hihetetlen -, melyben hírszerzőképzésre kerestek alanyokat. Ezt "borzasztóan izgalmasnak" tartotta, de felesége ellenkezését látva jobb belátásra tért.
Kapcsolatember
A rendszerváltás táján úgy érezte, nemzetközi networkje, amely "Zimbabwétól Kínáig, Nicaraguától a Zöld-foki-szigetekig" terjed, az új idők új divatja szerint konvertálható: a Worldnet nevű vállalkozás ezt ültette volna át gazdasági aktivitásba. Hamvába holt ötletnek bizonyult: a kft.-t tudomásunk szerint be sem jegyezték, noha Mészáros szakmai referenciájaként bekerült a Dunaholding Rt. aktáiba. A Dunaholding mint a szocialista vállalatok legnagyobb privatizációs cégeként számon tartott rt. (melynek pénzügyei a Postabankéval fonódtak össze annak '97-es összeomlása előtt) a külföld felé tapogatózott. "A Dunaholdingot arra hoztuk létre, hogy az átalakuló magyar gazdaságban tőkehiánnyal küzdő vállalkozásokat segítsük. Ehhez a stratégiai irányhoz kerestünk munkatársakat" - idézi fel a hőskort Závecz Ferenc (jelenleg az oktatási és kulturális tárca gazdasági szakállamtitkára), aki nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatónak hívta a csapatba Mészárost, mivel kiváló szervezőkészségét még a KISZ-ből ismerte.
Mészáros meggyőzte a cég vezetését arról, hogy a még távolinak tűnő uniós csatlakozás dacára Brüsszelben is nyissanak irodát, amely az üzleti szférát és a kamarákat képviselné. A brüsszeli pályaudvarral szemközti Contact Point Hungaryt maga rendezte be, a kirakatban a Dunát szimbolizáló, üveglapokból összerakott szobor díszelgett, amit alulról világítottak meg (az üvegművészet iránti szenvedélye otthonaiban is nyomot hagyott). "Mészáros valamilyen módon kijárta a kapcsolatokat, ügyes volt. Kint tartózkodásom alatt találkoztam Habsburg Ottóval és az Európa Parlament elnökével" - emlékszik vissza Tamás István elnök. Többen azok közül, akik akkoriban Brüsszelben voltak kiküldetésben, a flancos irodát meg a fényűző megnyitót idézik fel, amit Göncz Árpád köztársasági elnök celebrált. Ám a látványos környezetben nem futott fel az üzlet; ráadásul a kamarák úgy döntöttek, hogy inkább saját irodát nyitnak, mert a Dunaholding csak az első évben biztosított ingyenes szolgáltatást.
A brüsszeli irodával együtt Mészáros a Dunaholdingot is otthagyta '97-ben, ekkor a Corvinus Alapkezelő vezérigazgatójának hívta a Magyar Fejlesztési Bank vezére (ez már Medgyessy Péter pénzügyminiszterségének idejére esett). A Corvinus e kezdeti időkben kockázatitőke-befektetőként működött, az első ilyen - a magyar gazdaság állapotához képest egyesek szerint idő előtt megalakult - társaság volt Magyarországon. Noha célterülete a szomszédos országokban volt (például egy bukaresti kenyérgyárba meg egy gyergyószentmiklósi fatelepbe szálltak be), egy elvetéltnek bizonyuló ötletből magyar-kínai vegyes vállalatot is alapítottak. Orbán Viktor kormányra kerülése után szélnek eresztették a cég vezetését.
A Synergonban egy itthon már sikeres informatikai vállalkozás nemzetközi igazgatója lett 1999-ben. Elsősorban Mészárosnak tulajdonítják, hogy a Synergon a NATO egyik első minősített beszállítója lett. Csak két évig maradt a cégnél; szerinte ennek a két párhuzamosan futó nemzetközi stratégia közötti konfliktus volt az oka: ő müncheni központ létrehozását javasolta a külföldi érdekeltségek irányítására, miközben egy kollégája a kelet-közép-európai bővítés folytatását képviselte. Czakó Ferenc, a Synergont alapító hármas fogat egyik tagja viszont úgy emlékszik, hogy a nyugati vállalatalapításhoz nem is lett volna elég tőkéjük és kapcsolatrendszerük. Mészáros végül kilépett a cégből, nagyjából másfél hónappal azt megelőzően, hogy a Synergon vezérkarát szállító magánrepülőgép lezuhant.
A Synergon idején egy üvegművészettel foglalkozó bt.-t is vitt, ahol egy ideig ő maga szerepelt üvegművészeti tervezőként és kiállításszervezőként. A hobbicég 2002-től a mérsékelten szellemes MaKe-Up PReatív névre átkeresztelve üzletviteli tanácsadásra tért át, de addigra Mészáros már egy másik kommunikációs tanácsadó cégnél, a Zeusnál volt főállásban, stratégiai vezetőként dolgozott Schrankó Péter mellett (a Zeushoz fűződik a Centrum Párt szélsebes felépítése a 2002-es választásokra). Kívülállók szerint "Schrankó volt az ész, Mészáros a kapcsolat", ami konfliktushoz, majd viharos elváláshoz vezetett. A történtekbe egy súlyos autóbaleset is beleszólt, ami miatt Mészáros közel egy évre kiesett a munkából.
Karriert a pécsi dohánygyárnál - British American Tobacco (BAT) - építhetett volna, ahová a mozgalmár időszakból ismert barátja, Lábodi László vitte. Kormányzati lobbista volt, "ami úgy lesz az emberből, hogy van egy olyan múltja, előélete, priusza, ami kapcsán ezt tudja csinálni" - fogalmaz Mészáros. Noha főnöke Brüsszelbe távozásakor őt léptették volna feljebb a céghierarchiában, Mészáros inkább Pécset választotta. Több ismerője megdöbbenve értesült róla, hogy ekkora önálló hatáskörre tett szert - és nem másutt, mint a legnagyobb magyar kulturális projektben.
Önjelölt főigazgató
Mészáros a jobb autó, magasabb fizetés, nagyobb felelősség triászát inkább a pécsi Európa Kulturális Fővárosa program fővezéri posztjára cserélte, amikor Tasnádi Péter pécsi polgármesterrel - akivel a BAT miatt volt kapcsolata - egy találkozón felmerült, hogy a projekt élére egy menedzserre lenne szükség. "Ha elmegyek mellette, és a kényelmes tutit választom, akkor a következő tizenöt évben a fejemet fogom a falba verni, hogy kihagytam. Boldog voltam, amikor kimondtam magamnak az igent" - mondja Mészáros. A pécsi változat Keszler Gábort, a polgármester főtanácsadóját nevesíti kulcsszereplőként, akinek PR-cége a BAT alvállalkozója is volt. Egy másik, kevéssé megalapozottnak tűnő olvasat szerint az új főnököt "fentről ejtőernyőztették" Pécsre, a "fent" alatt elsősorban Kiss Pétert értve. Az EKF-programon dolgozók akkor találkoztak vele először, amikor a sokasodó problémák miatt a művészeti, a beruházási és az önkormányzati oldal szereplői tárgyalóasztalhoz ültek - ekkor a pécsi általános igazgató, Kiss Tibor távozása már kész tény volt. A polgármester Mészáros Andrást kérte fel moderátornak - mint "független" személyt -, aki két héttel később már váltotta is Kisst.
A személyébe vetett bizalom eleinte teljesnek tűnt a pécsi közgyűlésben, legalábbis erre utalt, hogy minden frakció megszavazta a kinevezését. Hatalma nagyobb lett, hatásköre bővebb, mint az elődjének. Ez egyrészt nem volt nehéz, mert Kiss Tibor, a város szemétszállító cégének (Biokom) a vezetője az általa alig egy évig betöltött általános igazgatói posztot mellékállásként kezelte, amiről százötvenezer forintos havi fixe is tanúskodott. Mészárost azonban már főigazgatónak nevezték ki, másfél millió forintos fizetéssel. Nemcsak a művészeti program és a kommunikációs munka vezetője lett, hanem a harmincötmilliárdos beruházási programé is.
A Pécs 2010 Menedzsment Kht. ügyvezetőjeként első dolga volt az "Utánam, nem előre!" jelmondattal tudatni a pécsi kollégákkal, merre hány méter. Irodájába egy Zsolnay-kosfejet állított, a falakat szürkére festette, a falon egy óra vetített képe lebeg. A szervezeti rend átszabásának a művészeti igazgató, a Hiller István kulturális miniszter által alig egy évvel azelőtt kijelölt Méhes Márton volt a vezéráldozata. Méhes még pályázati úton, szakértői zsűri felkérésével döntött a programpénzek elköltése felett, a zsűrit azonban az új főnök illegitimnek nyilvánította. Mészáros szerint a konfliktusuk az általa újonnan megalkotott belső szabályzatok (például nyilatkozattételi és beszámolási rend) be nem tartása miatt bontakozott ki. Méhes autonómiáját viszont egyrészt a korábbra datálódó munkaszerződése, másrészt a kulturális fővárosok kódexe rögzítette, amely független art directort ajánl az EKF-ek élére. A mozgástér szűkítését végül a városháza is támogatta egy szabályzattal, pedig a kulturális bizottság hónapokig ellenállt ennek. Miután Méhes a csapatával együtt távozott (s ezzel fél évre kiürült a programszervezői részleg), Mészáros december végére ígérte az új művészeti igazgató megnevezését - de e feladatot az elmérgesedett helyzetben senki sem vállalta el. Ekkor úgy gondolta, hogy a 2011-ig szóló művészeti stratégiát két hét alatt néhányadmagával akár ő is megalkothatja. Végül a kulturális tárca nyomására egy hatfős ideiglenes tanácsot bíztak meg azzal, hogy április végéig összeállítsa a stratégiát és a 2009- 2011-es programtervezetet.
Az asztalborogatás része volt, hogy az EKF finanszírozásának alapjait rögzítő együttműködési megállapodást tavaly novemberben felbontották - új azonban máig nincsen. (A szerződésről lásd: Átcímkézés, Magyar Narancs, 2007. április 12.) A pécsi vezetők kifogásolták, hogy az OKM diszponál az 1,9 milliárdos kommunikációs büdzsé kormányzati része (1,3 milliárd) felett, a szponzoráció pedig részben egy minisztériumi cégen, a Hungarofesten keresztül zajlik. A pénzek és kompetenciák feletti huzakodás miatt a kormányzat által vállalt kommunikációs pénz nem hívható le - szponzorációs pedig nincs is. Igaz, program és a vonatkozó stratégiák híján nem is lenne mire elkölteni. Szponzorszerzéssel egy budapesti céget bíztak meg, amely ugyan nem mutatott fel eredményt, de a nagy cégek - Mészáros szerint legalábbis - maguktól is "sorban jelentkeznek" nála. Annál aggasztóbb, ha nem állnak be a projekt mögé: akkor ugyanis a működési büdzsének (ideértve a programkiadásokat is) magánforrásból vállalt 2,4 milliárd forintját, ami körülbelül a 2010-es programkeretnek felel meg, a város továbbra is hiányként fogja maga előtt görgetni.
Az akut forráshiány dacára a kht. egyre több pénzt igényel és kap is az önkormányzattól az előzetesen meghatározott kereteken túl, de a testületi jegyzőkönyvek arról árulkodnak, hogy e pénzek felhasználásáról a közgyűlésnek legfeljebb közelítőleges fogalmai vannak. Ez felettébb kényes kérdés, hiszen a város eladósodott, és hitelekből, a városi ingatlanok megterheléséből és meglévő kulturális intézményei rovására finanszírozza az EKF-et. Másrészt elvárható lenne, hogy a társaság működése legalább a tulajdonosok számára transzparens legyen - ehelyett a kht. rövid időn belül független hatalmi tényezőként kezdett viselkedni. Például amikor Mészáros az érkezésekor úgy tapasztalta, hogy elődje maradéktalanul lekötötte a kht. tavalyi - 280 milliós - működési büdzséjét, 125 millió forint kiegészítést kért a várostól. Hogy pontosan miért, azt hiába firtatta akár Gonda Tibor alpolgármester, aki (akkor még) az EKF-ügyekért is felelős volt, akár Révész Mária fideszes képviselő. (A kht. álláspontja egyébként az, hogy az éves beszámolóval eleget tesz minden beszámolási kötelezettségének.) A képviselők okkal érdeklődtek, hiszen a kht.-nak nem a teljesítménye, hanem a költekezése volt látványos: ide tartozik a "Csészényi tér" nevű információs pont létrehozása, a Trendo kávézóba kihelyezett, százezres számlákat termelő főigazgatói fogadóórák, de említhetők a budapesti illetőségű sofőr és a bérelt autó költségvonzatai is. Ami 2008-at illeti, a közgyűlés februárban közel megduplázta (275 millióval növelte) az operatív büdzsé 323 millióját, amit Mészáros az eredetileg "rosszul felmért emberállománnyal" indokolt. A kht. gazdálkodása végképp áttekinthetetlen lenne, ha nem röppenne fel időnként egy-egy hír a Dunántúli Napló munkatársa, Cseri László jóvoltából; azon például a pécsi képviselő-testület és az OKM is meglepődött, hogy Medgyessy Péter korábbi külpolitikai tanácsadója, Akóts Klára cége a kht. egyik alvállalkozója. Tavaly pedig tanácsadóként dolgozott annak a Kornai Gábornak a cége is, aki tavaly július elején még dühödten rohant ki a pécsi helyzet miatt a hvg online-on.
Húsz hónappal a megnyitó előtt az EKF távolról sem áll biztos pénzügyi alapokon. Nincs egyértelmű felelősséggel felruházott művészeti vezetése, művészeti programját pedig most szabják újra. A beruházások megcsúszása biztos - csak a megcsúszás mértéke nem. Azok a pécsiek, akik - akár Takáts József irodalomtörténésszel a pályázat kidolgozásában, akár az első év még reményekkel kecsegtető munkájában - részt vettek a programban, már régen nem érzik a magukénak azt az ügyet, amely a város felemelkedésének a lehetőségét villantotta fel. (Ennek legfeljebb egyik eszköze lett volna azon új beruházások sora, amelyek most éppen elsodorni látszanak a várost.) A Mészáros-éra egyikük szerint azzal hozott újat, hogy korábban minden csetlés-botlás és hatalmi harc dacára valamennyire átlátható volt, mi történik az EKF terén, újabban azonban "szűk körben dől el minden", az "aki nincs velünk, ellenünk van" szellemében.
Mészáros mindazonáltal korainak tartaná aggódni az EKF-ért. "A kulturális épületek 2010 elejére elkészülnek, a Zsolnay Negyed egyetemi épületei kicsit később" - állítja meggyőződéssel az ezt távolról sem alátámasztó tények dacára. A programok jelentős része, úgy képzeli, "kicsit felturbózva, fejlesztve" megoldható a meglévő pécsi kínálatból, ami elsősorban "a helyi ifjúsági kultúra" erőit jelenti a számára.
Szűk körben
Úgy véli, Méhes Márton idején "megvolt a kockázata, hogy Pécs díszletként szerepel, ahová bizonyos körök által kitalált sztárok jönnek, felveszik a lóvét, elmennek". E téren elemében érzi magát - mondhatnánk: újból -, és a helyi szcéna képviselőiből egy négyfős programszervező stábot is szerződtetett. "Ez egy elég nagy kört érint. Szobrászokat, ifjúsági zenekarokat, az elhanyagolt underground kultúrát. Kerekasztalt szervezek, ami ezeknek a zenekaroknak segít a kapcsolatteremtésben, lemezkiadásban, fellépésekben, hogy az EKF hosszú távon segítse az ifjúsági zenekarok életét." Az még megválaszolandó kérdés, hogy az említett ifjúsági körökben bizonyára legitim elképzelések miként varázsolják Pécset kulturális fővárossá. Az viszont rövidesen kiderül, hogy az elképzelések hogyan viszonyulnak a hatfős művészeti tanácsnak a napokban elfogadandó programjához. Jelenleg úgy tűnik, a kht. és a tárca elásta a csatabárdot, és megegyezett abban, hogy a továbbiakban ez a stáb tölti be a művészeti igazgatói feladatkört, ám a főigazgató hatósugarán kívüli pozícióban.
A kiegyezésnek legfőbb ideje volt. A békétlen közhangulatot a pécsi internetes újságok fórumain megjelenő hozzászólások érzékeltetik, melyek egytől egyig a főigazgatót, vagyis "Trendo" Bandit (törzshelye, az azonos nevű kávézó után) ekézik az EKF helyzete miatt. Az igaz, hogy a hanyatlástörténetet a három évvel ezelőtti események vezették fel, amikor a helyi politika magához ragadta az irányítást, de 2010 közeledtével egyre kétségesebb lesz, hogy Pécs örömét lelheti kulturális fővárosságában. S ettől nem csak a helyiek tartanak. "Amíg ön itt van, Pécs számára garantált a kudarc" - sommázott Konrád György a napokban a Mozgó Világ EKF-számának vitáján, és a szintén jelen lévő kulturális miniszternek azt tanácsolta, tegyen a főigazgató leváltása érdekében. Mészáros azonban nem vette fel a kesztyűt (a miniszter sem); a rossz hangulatot a helyzet hol szándékos, hol szándékolatlan félreértelmezésének tulajdonítja. "Mint közszereplő, el kell viselnem ezt. Olyan szinten támadnak, hogy pozitív fordulatnak kell következnie." Tagadhatatlan: egy pozitív fordulat valóban ráférne Pécsre.
