Ha nem olyan eltökélt Bene Tibor, ha a felesége vélt igazáért nem néz utána a jogszabályoknak, ha nem levelez hatóságokkal, minisztériummal, kormányhivatallal, munkaügyi felügyelőséggel, és nem fordul bírósághoz, akkor ez a több mint egy évtizedre visszamenő, súlyos és sokakat érintő jogszabálysértés talán soha nem derül ki.
Község, város, település
A 240/2006-os kormányrendelet értelmében a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, az átlagnál jóval nagyobb munkanélküliséggel sújtott településeken dolgozó tanárok külön pótlékra jogosultak – a melléklet név szerint is felsorolja e településeket. A felesége nevében pert kezdeményező Bene Tibor a keresetében leírta, hogy házastársa 2012 és 2014 között valamivel több mint két évet dolgozott a Szeged–Csanádi Egyházmegye által fenntartott battonyai Mikes Kelemen Katolikus Gimnázium és Szakközépiskola, Általános Iskola és Óvodában, de nem kapta meg az ezért járó pótlékot. A matematika szakos tanár egyben osztályfőnök is volt, s minden osztályban, ahol tanított, átlag feletti volt a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek aránya. Két évre visszamenően a fizetése 10 százalékát kérte elmaradt pótlékként.
Az 1989-ben várossá nyilvánított Battonyán a rendszerváltás után munkahelyek százai szűntek meg, döbbenetes mértékben csökkent a népesség.
Nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék címen csaknem 300 ezer forint megfizetésére kötelezte a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Szeged–Csanádi Egyházmegye által fenntartott battonyai iskolát a 2016. májusi, elsőfokú ítéletben. A bíróság elutasította az ellenkérelmet, amelyben az iskola ügyvédje arra hivatkozott, hogy Battonya több mint 25 éve város, a 2006-os kormányrendelet melléklete a települések felsorolásakor viszont a „község” elnevezést használja. A bíróság azonban kijelentette, hogy a rendelet az érintett települések között felsorolja Battonyát, és az ítélet indoklása szerint egy vonatkozó 2015-ös kormányrendelet szintén nevesíti Battonyát. Ráadásul a jogalkotó pontosított közben, egy 2013-as kormányrendeletben a „község” kifejezés helyett már a „település” szót használja. A gyulai munkaügyi bíróság azonban leszögezte azt is, hogy „az objektív teleologikus jogértelmezés is arra vezet, hogy a kormányrendelet a perbeli időszakban hatályos község kifejezést a perbeli esetre annak település értelmében alkalmazza a bíróság”. Ugyanerre jutott az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelési-irányítási főosztálya is Bene Tibor megkeresésére.
A per a fellebbezés után a Gyulai Törvényszéken folytatódott. A battonyai katolikus iskolát képviselő ügyvéd ismét azzal a bíróság által már többször megcáfolt ellenkérelemmel hozakodott elő, hogy az eredeti kormányrendelet községet említ, és mivel Battonya 1989 óta város, nincs miről beszélni. A Szentesen fideszes önkormányzati képviselőként is ténykedő Rébeli Szabó Tamás ügyvéd érveit – teljes mértékben helybenhagyva az elsőfokú ítéletet – lesöpörte a másodfokon eljáró törvényszék, és
290 400 forint megfizetésére kötelezte az iskolát 2016. szeptember 26-i jogerős ítéletében.
Kérdések válasz nélkül
Lehívta-e a tanároknak a jogszabályban biztosított pótlékokat a Szeged–Csanádi Egyházmegye a 240/2006-os kormányrendelet alapján? Ha nem hívta le, akkor miért nem? Lesz ennek bármilyen következménye? Ha lehívta, akkor miért nem a meghatározott jogszabályi célnak megfelelően használta fel? Ha lehívta, de nem a jogszabályi célnak megfelelően használta, akkor mire használta? A lehívott vagy le nem hívott összeg összességében hány forint? Legkésőbb az elmúlt egy évben a Szeged–Csanádi Egyházmegye és a fenntartásában lévő iskolák már biztosan értesültek erről a kormányrendeletről, ám a nevezett pótlékokat a szóban forgó iskolák érintett tanárainak azóta sem fizetik. Miért nem? A kormányrendelet alapján az egyházmegye hány települési oktatási intézményét, benne hány tanárát, összesen mekkora összeggel érinti a pótlék elmaradása? Van-e forrás ezek kifizetésére? Tudnak-e arról, hogy a Gyulai Törvényszéken született jogerős ítélet után perközösségek alakulhatnak az egyházmegye által fenntartott és a jogszabály hatálya alá tartozó iskolákban?
Ezt a kérdéssort juttattuk el még tavaly október elején, néhány héttel a jogerős ítélet megszületése után Szeberényi Klárának, az egyházmegye sajtófőnökének. A végül hosszúra nyúlt levélváltás ellenére sem kaptunk érdemi választ. A sajtófőnök egyébként egyik korábbi levelében azon megjegyzésünkre, hogy tartunk tőle, hogy nem kapunk érdemi választ, megnyugtatásul ezt írta: „Úgy tekintem, mintha (mindez) el sem hangzott volna, azt pusztán egy enyhe cinizmussal fűszerezett újságírói szófordulatnak tekintem, kedves mosoly kíséretében a szám szegletében.” A sajtófőnök előbb egy kis időt kért és gyors választ ígért. Majd váltott, és a másodfokú ítélet kézhezvételéhez kötötte a reagálást, ám ezt követően sem történt semmi. Pedig a jogerős ítélet teljes mértékben helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, vagyis semmilyen új tartalmi elem, hivatkozás vagy jogszabály-értelmezés nem került elő.
Ezek után az egyházmegye irodavezetőjéhez, Kovács József általános helynökhöz fordultunk adatigényléssel. A már idézett jogszabályokra és a jogerős bírósági ítéletre hivatkozva kértem az alábbiakat: „Kérem, küldjék meg számomra, hogy a Szeged–Csanádi Egyházmegye 2007 óta mely intézmények esetében, és intézményenként hány pedagógus számára hívta le és fizette ki az idézett pótlékokat az egyházmegye által fenntartott oktatási intézményekben. Kérem, közöljék, hogy összességében mekkora összeget jelent az 1. pontban kifizetett pótlék. Kérem, közölje, hogy a lehívott pótlék teljes egészében kifizetésre került-e, illetve ha nem, akkor azt mire használták fel.” Mivel hosszú hónapok múltán sem kaptam semmilyen választ, harmadik körben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordultam. Az eljárásrend szerint, ha a kért adatokat nem adja ki az adatgazda vagy ha nem válaszol, vagy ha megtagadja, akkor az adatkérő az adatvédelmi hatósághoz fordulhat, hogy az intézményen keresztül kényszerítse az adatgazdát a kért információk kiadására.
Nem tud semmit
A NAIH sem kapkodott. A 2017. január 3-án elektronikusan elküldött bejelentésemre, némi sürgetés után, június 16-án érkezett meg a válasz. A NAIH a vizsgálat során megkereste Kovács József egyházmegyei irodavezetőt, de a hatóságnak a Szent Gellért Katolikus Iskola Főhatóság főigazgatója válaszolt, jelezve, hogy adatigénylésemre az egyházmegye nem tudott válaszolni, s hogy engem erről szóban tájékoztattak is. Mindez nem felel meg a valóságnak. Sem szóban, sem írásban nem válaszoltak, ezért fordultam a NAIH-hoz. Arról nem beszélve, hogy írásos adatigénylésre írásos választ kell(ene) adni. Az iskolai főhatóság képviselője azt viszont elismerte, hogy a fenntartói jogokat ők gyakorolják, ám közlése szerint fenntartóként pótlékigénylési és -lehívási joguk nem volt és jelenleg sincs, és a Magyar Államkincstártól ilyen címen pénzt nem kaptak. Majd azt ecsetelte, hogy jelenleg átlagbéralapú támogatást kap az egyházmegye az intézmények fenntartására, míg korábban gyermeklétszám alapján ment a finanszírozás. (Azt nem tette hozzá, hogy az egyházi iskolák egy tanulóra vetítve közel négyszer akkora forrást kapnak, mint a korábban önkormányzati, ma állami iskolák.) „Minden intézményünk önálló gazdálkodási jogkörrel rendelkező szervezet, a működését, költségeit a fenntartói támogatásból fedezi, ennél fogva a pótlékok megállapítását és a törvényi előírások szerinti kifizetését az intézmények végzik, a pótlékok mértékét az intézmények nagysága befolyásolja” – írta a Szeged–Csanádi Egyházmegye iskolai főhatóságának vezetője a NAIH-nak. Mint kifejtette, az elszámolás minden évben könyvvizsgálói ellenőrzés mellett történik. A Szent Gellért Katolikus Iskolai Főhatóság fenntartásában jelenleg 28 intézmény van 84 telephellyel és mintegy 1000 pedagógussal – ezért a pótlékok nagyságáról és sokféleségéről nem tudnak 10 évre visszamenőleg pontos kimutatást adni.
A NAIH a bejelentésem nyomán megindult vizsgálatot ezek után megszüntette arra hivatkozva, hogy „az igényelt adatok nem állnak rendelkezésre az adatkezelőnél”. E határozattal szemben, az adatok kiadása érdekében, ha akarok, bírósághoz fordulhatok.
A helyzet tehát a következő: van egy egyházi iskolai főhatóság, amely ugyan fenntartó, de állítja, semmiről nem tud, semmilyen felelőssége nincs, noha a hozzá tartozó iskolák finanszírozása rajta keresztül zajlik. A fenntartó nem ismeri, de még a jogerős bírósági ítélet ellenére sem hajlandó tudomást venni arról a jogszabályról, amely szerint pótlék jár azon pedagógusoknak, akik hátrányos helyzetű településeken oktatnak. Úgy vélem, az ügyben releváns minden adat az iskolai főhatóság rendelkezésére áll – különben hogyan tudna élni fenntartói jogosítványával? Ha az egyházmegye iskolai főhatósága ismerné a jogszabályokat és azt a kormányrendeletet, amely felsorolja, hogy mely településeken dolgozó tanárok jogosultak a pótlékra, akkor kiderülne, hogy a Szeged–Csanádi Egyházmegye esetében 11 település 11 iskolájáról van szó, akármennyi telephellyel működik is a teljes oktatási rendszerük. Az egyházmegyének Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben vannak iskolái. Ezek közül nyolc békési (Kétsoprony, Battonya, Pusztaföldvár, Gádoros, Kevermes, Csanádapáca, Kaszaper és Végegyháza), továbbá három csongrádi (Baks, Balástya és Dóc) település a kormányrendelet érintettje. A Szent Gellért Katolikus Iskolai Főhatóság nemhogy pontos, hanem semmilyen választ nem adott a feltett kérdésekre – és ehhez asszisztált a NAIH. (Nem mellesleg: ugyan miféle fenntartó az, amelyik az iskolái működésével kapcsolatos legalapvetőbb adatokkal sincs tisztában, sőt, mint állítja, azok nem állnak a rendelkezésére?)
Az érintett egyházi iskolák „önállóságáról” pedig annyit, hogy igazgatóik olyannyira autonómok, hogy az egyházi főhatóság engedélye nélkül egyiküknek sincs joga nyilatkozni.
Bene Tibor a nehéz körülmények között dolgozó pedagógusok kormányrendeletben előírt pótlékainak az elmaradása miatt a Békés Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Osztályánál tett közérdekű bejelentést a Gyulai Törvényszéken 2017 tavaszán, a jogerős ítélet után több mint fél évvel. A Szeged–Csanádi Egyházmegye fenntartásában működő Békés megyei iskolák közül háromban (Battonya, Kevermes, Végegyháza) kért ellenőrzést. A jogszabály be nem tartása és a pótlék ki nem fizetése miatt mindhárom esetben munkaügyi bírságot szabtak ki a munkaügyi ellenőrzés után. (Nem tudni, mekkora összeget, de valószínűleg összehasonlíthatatlanul kevesebbet, mint amennyit több mint tíz évre visszamenően elmaradt pótlék címén összességében nem kaptak meg a tanárok.) Ez pedig azt jelzi, hogy az egyházmegye és iskolái több mint fél évvel a jogerős ítélet után sem fizették ki a vonatkozó pótlékot egyetlen arra jogosult tanárnak sem. A Békés Megyei Kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi osztálya mindehhez hozzátette: az ügyben érintett minden munkavállaló a munkáltatójával szemben jogorvoslatért a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz fordulhat. Ezt az utat pedig, mint láttuk, a jogerős ítélettel Bene Tibor már kitaposta nekik.
Bene Tibor feleségének a története is tanulságos a jogerős ítélet megszületése után. A neki megítélt csaknem 300 ezer forintos összeget a tavaly szeptember végi ítélet után 15 napon belül ki kellett volna fizetni. Nem ez történt. Ezért a férje 2016. november 18-án végrehajtási eljárást kezdeményezett a battonyai oktatási intézmény ellen. A Szeged–Csanádi Egyházmegye egy másik jogi képviselője, Bobay Beatrix ezek után arról tájékoztatta Benét, hogy „ezért leállították az összeg átutalását”. A pénzt végül nagy késéssel, 2017 februárjában kapta meg az érintett.
Az összes ki nem fizetett pótlék 11 évre visszamenően 11 település 11 iskolájának minden tanárával számolva százmilliós nagyságrendű lehet. A fenntartó egyházmegye mégsem fizet, kormányrendelet ide vagy oda, jogerős bírósági ítélet ide vagy oda.
De legalább vannak jó hírek is! Nemrég nyílt meg Szegeden, a Dóm téren, az egyházmegye új, uniós forrásból tető alá hozott exkluzív étterme. A sajtótudósítások szerint Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök a megnyitón azt kérte, hogy mindig legyen friss adriai tengeri hal. Ha a tanáraira nem is, a betérő vendégekre már odafigyel a katolikus egyházmegye.
