Pride és ellenzék

A Budapest Pride programjának részeként, egy kerekasztal-beszélgetésen a pártok képviselői diskuráltak arról, mit gondolnak ők az LMBT(Q)-közösség jelenlegi helyzetéről, és mit tennének, hogy ez változzon. Lovagiasság, kampánybeszédek, a társadalmi diskurzus éledezése.

„Mindenképpen sikeres volt az est. A kormánypártok most sem vettek részt, de az előző évekkel ellentétben már pártelnökök, alelnökök, magasabb rangú pártképviselők jöttek el. Jó, hogy ennyire megnőtt ezeknek a kérdéseknek a politikai relevanciája. Annak is örülünk, hogy az LMBT-közösség tagjai is szép számmal jöttek, 80-90-en voltak. Nyilván a megszólalásoknak volt némi kampányíze, de a politika így működik. Viszont fontos, hogy a vállalások, ígéretek, amik itt elhangoztak, ne csak az LMBT-közösségnek elhangzott üzenetek legyenek. Láttunk már olyat, hogy amikor egy melegeket megszólító újság kérdez, akkor az emberek valamit mondanak, amikor egy mainstream médiában kérdik, akkor viszont már mást” – értékelt Dombos Tamás, a Magyar LMBT Szövetség által szervezett beszélgetés moderátora.

 

Fotó: Sióréti Gábor

A beszélgetésre a Jobbik kivételével valamennyi parlamenti képviselettel rendelkező vagy a 2014-es választáson indulást tervező politikai párt képviselőit meghívták: az LMP-t Schiffer András elnök, az MSZP-t Simon Gábor, a Demokratikus Koalíciót Niedermüller Péter, az Együtt 2014-et pedig Juhász Péter alelnökök képviselték. A Fidesz és a KDNP csak papírforma szerint voltak jelen, hiányukat két papírfigura pótolta: „Jó lenne, ha az LMBT-kérdésekben csak annyi hangzana el tőlük, amennyit ez a két papírfigura is mondhat…” – kezdték a szervezők. A központi kérdések a LMBT-közösségek helyzetére, az azonos nemű párok gyermekvállalásának lehetőségeire, az oktatásban való elfogadásra, az egészségügyi ellátás helyzetére vonatkoztak. Sem ezek, sem a válaszok nem hangzottak újdonságként: nyilvánvaló volt, hogy aki eljött, attól támogató, szolidáris, szép szavakat fogunk hallani, s némi szavazásra buzdítást. Az esemény mégsem volt hiábavaló: a gesztus, a diskurzus mozdíthat előre bármit is, ami a társadalmi szolidaritáshoz, elfogadáshoz vezethet.

Természetesen menetrendszerűen mindenki elmondta, hogy az elmúlt három év miként erőszakolt rá torz érték- és normakövetést a társadalomra, leginkább a családfogalom újraalkotásának kritikája került elő, és az, hogy az élettársi kapcsolat kikerült a családjog hatóköre alól. „Az állam ne nézzen be a hálószobába. Nincs indok, ami miatt szexuális orientáció okán jogokat lehessen megvonni” – mondta Niedermüller Péter, és ebben konszenzus is volt mind a négy pártképviselő között, hiszen „sokféleséget megélni tudó” társadalom lenne ideális. „Jó lenne ezt az egységet megtartani, ha bármelyikünk kormányra kerül. Akkor is kérjék ezt rajtunk, mind a négyünkön, számon, amikor ezeket hatalompolitikai szempontból nem teljesítjük” – mondta Juhász Péter. Tervek és ígéretek már vannak, és az ellenzék nagy vonalakban (kivéve talán a megvalósíthatóság gyorsaságát és hevességét) egyet is ért: módosítani kell az alaptörvényt és a családra vonatkozó jogszabályokat, előremozdítani az örökbefogadás lehetőségeit, miszerint az élettársi kapcsolatban az egyik fél vérszerinti gyermekét örökbe lehessen fogadni. (Ez a nem azonos neműeknél is nehéz a jelenlegi szabályozások között.) Az MSZP pontokba szedve ígéri, hogy nem engedik a regisztrált élettársi kapcsolatot engedő törvény eltörlését (ha szóba kerülne), és hogy a fent említettek mellett minden körülmények között fellépnek az emberi méltóságot sértők ellen; s kiderül, hogy párt LMBT-munkacsoportot is alapított. Schiffer az oktatás kapcsán kiemelte, hogy a pedagógusok érzékenyítése lenne a feladat, ha valahol, akkor a közoktatásban kell megtanítani a gyerekeket arra, hogy mennyire sokszínű társadalomban élünk, s itt nem csak az LMBT-ről, hanem más kisebbségekről is rögtön szó esett. Az Együtt 2014 az integratív oktatásra helyezné a hangsúlyt. Nem lehet szűken venni a kérdést, ez a nagy tanulság, a társadalmi sokféleséggel való tudatos együttélés lenne az igazi tét.

Vita csak ott van, hogy mennyire zajlanak gyorsan ezek a folyamatok. „Azt szeretném, hogy úgy lehessen feltenni ezeket a kérdéseket, hogy minél kevesebb ellenző menjen az utcára” – mondta Schiffer. A szükséges társadalmi konszenzus magától azonban nem jön létre…

„Hogy milyen ez a társadalmi megítélés, arról elég nagy mítosz van a politikusok fejében – válaszolta kérdésünkre Dombos Tamás. – Ha a 2002–2010 közti időszakot nézzük, az akkori politikai elit valószínűleg kicsit progresszívebben állt hozzá a kérdéshez, mint akkor az emberek többsége. A mostani politikai elit viszont retrográdabban gondolkodik ezekről a kérdésekről, mint a magyar társadalom. Azt gondolom, hogy ha az embereknek megteremtjük a lehetőséget – nem egy manipulatív kérdőívvel, mint ahogy láttuk az alaptörvény-módosítás kapcsán –, hanem valóban megkérdeznénk, hogy az egyébként is a gyermeket nevelő azonos nemű szülők esetén tegyük-e lehetővé a gyerek örökbefogadását, a társadalom többsége azt mondaná, miért ne. Azt kellene elérni, hogy a konkrét élethelyzetek, problémák a politikai életben is megjelenjenek, és ne egy szimbolikus adok-kapokról szóljon ez az egész. Mert ezek a kérdések nemcsak szimbolikus kérdések, hanem konkrét emberek konkrét életét meghatározó dolgok, és ha ezekre a problémákra sikerülne a figyelmet átirányítani, akkor sokkal elfogadóbb lenne a magyar társadalom.”