Rádió utcai romák: A köz véleménye

  • Marián Béla
  • 1998. január 15.

Belpol

A Marketing Centrum 1997. december 5-10. között a Belügyminisztérium megbízásából végezte el azt a felmérést, amely az úgynevezett székesfehérvári "gettóügy" társadalmi megítélését vizsgálta. Mint kiderült, a Rádió utcaiak kálváriája igen nagy visszhangot keltett. Igaz, e fokozott érdeklődést - a Marketing Centrum elemzése szerint - elsősorban a cigányokkal kapcsolatos negatív attitűdök motiválják.
A Marketing Centrum 1997. december 5-10. között a Belügyminisztérium megbízásából végezte el azt a felmérést, amely az úgynevezett székesfehérvári "gettóügy" társadalmi megítélését vizsgálta. Mint kiderült, a Rádió utcaiak kálváriája igen nagy visszhangot keltett. Igaz, e fokozott érdeklődést - a Marketing Centrum elemzése szerint - elsősorban a cigányokkal kapcsolatos negatív attitűdök motiválják.

A közvéleményt élénken foglalkoztatják a romák és az önkormányzatok közötti konfliktusok. (Szeptember elején például a megkérdezettek 77 százaléka hallott valamit a sátoraljaújhelyi önkormányzat esetéről a ricsei romákkal.) A konfliktusról - arról, hogy a székesfehérvári önkormányzat 25 négyzetméteres, közművesítés nélküli alumínium lakó-konténerbe akart kilakoltatni 13 roma családot (37 kiskorú gyermekkel) egy bontásra ítélt házból, a Rádió utca 11.-ből - a megkérdezettek 90 százaléka (!) értesült. Arról is igen sokan tudtak, hogy az önkormányzat döntése ellen tüntettek az érintett családok, a Gettóellenes Bizottság (GeB) és más jogvédő szervezetek. Azt viszont, hogy a konténereket a városon kívül, egy kutyamenhely mellé telepítenék, már csak a válaszadók fele hallotta.

Mintavétel

A válaszadók életkora, lakóhelyének mérete, jövedelmi helyzete és politika iránti érdeklődése befolyásolja a tájékozottság mértékét, ugyanakkor ez nem függ a kérdezettek iskolai végzettségétől. A legtájékozottabbaknak a 30-59 évesek, a kisvárosokban, illetve községekben élők, a politika iránt legalább közepesen érdeklődők és az átlagos jövedelműek mutatkoztak. A pártállás szerint viszont azt találtuk, hogy a Fidesz híveinek körében a többi párt táboráéhoz képest még akkor is alacsonyabb a tájékozottsági mutató, ha kiszűrjük az életkor hatását. Székesfehérvárnak már két ciklus óta fideszes polgármestere van, és a város pozitív példaként szokott szerepelni a fiatal polgári demokraták propagandájában, ezért is hárítják a párt hívei az onnan érkező rossz híreket.

Akár voltak előzetes ismeretei valakinek, akár nem, munkatársaink röviden ismertették az önkormányzat, illetve a GeB érvelését, majd megkérdezték az embereket, hogy melyik álláspont áll közelebb az övékhez. A véleménynyilvánítás elől meglehetősen sokan kitértek (23 százalék), viszont az önkormányzat érvelését kétszer annyian fogadták el, mint a Gettóellenes Bizottságét (39, illetve 19 százalék). E mögött mindenekelőtt a társadalom cigányellenessége húzódik meg, de az is, hogy a kívülállók és a részleteket nem ismerők számára a székesfehérvári önkormányzat (tervezett) intézkedése nem nyilvánvalóan diszkriminatív.

Magyarországon nem könnyű felmérni a cigányokkal kapcsolatos érzelmeket. Mivel már a szocializmus évei alatt is politikailag inkorrektnek számított a nyílt cigányellenesség, az emberek részben elfogadták, részben pedig jól megtanulták a nyilvánosan is vállalható véleményeket. Munkatársaink ezért megkérték a mintába került polgárokat: mondják meg, mennyire értenek egyet három állítással. A többség egyedül azt az állítást fogadta el fenntartások nélkül, hogy az etnikumok közötti konfliktusok kialakulásáért elsősorban maguk a cigányok a felelősek. Ez az állítás ma már nyilvánosan is vállalható, hiszen maga a miniszterelnök rendre hasonlókat mond minden, romákat érintő nyilatkozatában: a cigányoknak el kellene határolódniuk a körükből kikerülő bűnözőktől stb. Ráadásul a relatív többség (43 százalék) szerint igenis van cigánykérdés. Õk teljesen elvetik azt az állítást, hogy csak szegénykérdés van. A többségi társadalom felelősségére utaló állítás megítélése viszont nagyon megosztja a közvéleményt.

Tipológia

A három kérdésre adott válaszok együttes elemzése alapján három csoportba sorolhatók a válaszadók. Az első csoport tagjai nyíltan cigányellenesek, szerintük igenis van cigánykérdés, és az etnikumközi konfliktusokért egyértelműen a cigányok a felelősek. Ugyanakkor a csoportba tartozók egy része valamennyire egyetért azzal az állítással is, hogy a leszakadó kisebbség hosszabb távon a demokráciát és a szabadságot is veszélyezteti. A csoportba nagyjából a megkérdezettek 45 százaléka sorolható be.

A második csoport tagjait elsősorban az különbözteti meg az előzőtől, hogy szerintük nem cigány-, hanem csak szegénykérdés van. Ugyanakkor a csoport tagjainak többsége teljesen egyetért azzal, hogy a konfliktusokért a cigányok felelősek. Õk tehát szintén negatívan viszonyulnak a romákhoz, ám ezt nem (feltétlenül) etnikai alapon teszik. A megkérdezettek 31 százalékát lehet ide sorolni.

Végül a harmadik csoportba azok kerültek, akik szerint van ugyan cigánykérdés, de a konfliktusokért nem (vagy legalábbis nem csak) a cigányok felelősek, és a többségnek segítenie kéne a leszakadó kisebbségeket. Ebbe a csoportba a megkérdezettek pontosan ötöde tartozik. (A hiányzó 4 százalék nem válaszolt kérdéseinkre.)

A székesfehérvári önkormányzat érvelésével az 1. csoport tagjai értenek egyet a legnagyobb valószínűséggel, a 3. csoport tagjai pedig általában a Gettóellenes Bizottság álláspontját támogatják. A 2. csoport véleménymegoszlása inkább az 1. csoportéhoz hasonlít, ám ezek az összefüggések korántsem automatikusak. Mindez viszont azt jelzi, hogy az eset megítélése nem pusztán attitűdök kérdése.

A társadalom valamennyi szegmensében jelen vannak mindhárom csoport tagjai, de az arányok lakóhely, életkor és iskolai végzettség szerint eltérőek. Budapesten az átlagosnál kevesebb a nyíltan cigányellenesek aránya, míg a községekben élők körében ők alkotják az abszolút többséget (52 százalék). A fővárosban a 45 évnél fiatalabbak körében, illetve az érettségizettek és a diplomások között a 3. csoportba tartozók aránya 7-9 százalékkal magasabb az átlagosnál, míg a 60 év fölöttiek körében a 2. csoportba tartozók aránya a kiugróan magas (41 százalék). Azaz a legidősebbek körében él a leginkább az a hagyomány, hogy leplezni illik a romákkal szembeni ellenérzéseket. A 18-29 évesek között a cigányellenesek aránya átlagos, a 3. csoportba tartozóké viszont magasabb az átlagosnál. Ez viszont azt jelenti, hogy az etnikai kérdések megítélése éppen a legfiatalabbakat osztja meg a leginkább.

Szerepek

Ami a székesfehérvári konfliktust illeti, annak kiéleződésében minden érintettnek elég nagy szerepet tulajdonít a közvélemény, ám a legnagyobbat az érintett családoknak és a cigány szervezeteknek. Adatainkból ezenkívül az is megállapítható, hogy a szervezetek szerepének megítélésére jóval többen vállalkoztak, mint a személyek szerepének értékelésére.

A válaszok együttes elemzése azt mutatja, hogy a fejekben jól elkülönülnek az egy körbe tartozó szereplők, és a megkérdezettek négy csoportba sorolhatók. A legnépesebb csoport tagjai mind az önkormányzatnak, mind a romáknak, mind a Belügyminisztériumnak (közel egyformán) nagy szerepet tulajdonítanak a konfliktus kiéleződésében. A polgárok 41 százaléka jellemezhető így. A megkérdezettek 27 százaléka szerint viszont csak a romák felelősek a történtekért, míg 11 százalékuk szerint csak az önkormányzat. Végül a kérdezettek ötöde nem vállalkozott arra, hogy legalább két szereplő felelősségéről ítéletet alkosson.

Arról, hogy Kuncze Gábor felkérte a székesfehérvári polgármestert: halasszák el a kilakoltatást, és a város keressen más megoldást a konténerek helyett, a megkérdezettek 65 százaléka értesült. Magáról a fellépésről megoszlanak a vélemények. A relatív többség szerint ez nem volt kötelessége a belügyminiszternek, de joga volt hozzá. A kérdezettek ötöde viszont úgy vélekedik, hogy a felkérés sértette a székesfehérvári önkormányzat függetlenségét. Igaz, pontosan ennyien vannak azok is, akik szerint Kuncze Gábornak kötelessége volt fellépni a békés rendezés érdekében, vagyis a nagy többség legalábbis nem ítéli el a beavatkozást. Persze az adatok értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy viszonylag magas (23 százalék) azok aránya, akik nem akartak vagy nem tudtak állást foglalni a kérdésben. Kuncze Gábor fellépésének megítélését befolyásolja a válaszadók viszonya a cigányokhoz, és természetesen a beavatkozás azok szerint sérti az önkormányzatok függetlenségét, akik ellenségesek a romákkal. A pártállás is befolyásolja a véleményeket: a belügyminiszter fellépését az SZDSZ hívei támogatják a legnagyobb valószínűséggel, míg leginkább az MDF, illetve a KDNP támogatói szerint csorbult az önkormányzat függetlensége.

Végül is kompromisszumos megoldás született az ügyben. Az önkormányzat ragaszkodott a kilakoltatáshoz és a balesetveszélyessé vált épület lebontásához, de a konténerek helyett a városon belül kerestek ideiglenes elhelyezési lehetőséget, és forrást biztosítanak a végleges megoldáshoz. A közvéleményt ez igen-igen megosztja: a megkérdezettek 35 százaléka szerint ragaszkodni kellett volna az eredeti határozathoz, azaz a kutyamenhely mellé telepített konténergettóhoz.

Munkatársaink azt is megkérdezték, hogy a konfliktus megoldásában milyen szerepet tulajdonítanak az ügy egyes szereplőinek a válaszadók. Az önkormányzat megítélése volt a legkedvezőbb, a romáké a legkedvezőtlenebb, ugyanakkor valamennyi félnek meglehetősen nagy jelentőséget tulajdonított a közvélemény. Ez azt jelzi, hogy a polgárok értékelik a kompromisszumkészséget.

Az emberek elsősorban "önkormányzat kontra romák"-ügyként kezelték a történteket, így a miniszter, illetve a minisztérium csak mellékszereplő. A konfliktus kiéleződésében és megoldásában játszott szerepek megítélése természetesen összefügg egymással, de korántsem ellentmondásmentesen. Főleg azért nem, mert nagyon sokan vannak azok, akik mind a kiéleződésben, mind a megoldásban kiemelt szerepet tulajdonítanak mindegyik félnek. Mindazonáltal a Belügyminisztérium és Kuncze Gábor is magasabb pontszámot kapott a békés megoldásban játszott szerepére, mint a konfliktus kiéleződésében játszottra.

Marián Béla

Mennyire ért egyet a következő állításokkal?

teljesennagyobbkisebbnemegyáltalán
részbenrészbenválaszolt nem
Az etnikumok közötti konfliktusok kialakulásáért maguk a cigányok a felelősek53221366
Ha a többség nem segíti a leszakadókisebbségek felemelkedését, akkor ez hosszabb távon a demokráciát és a szabadságot is veszélyezteti2626201414
Magyarországon nincs cigány-
kérdés, csak szegénykérdés van181517643

A konfliktus kiéleződésében mekkora szerepe volt a következő szervezeteknek, illetve személyeknek?

nagyközepesegy kicsinem tudjasemekkora
nem válaszolt
az érintett roma családok48168234
székesfehérvári cigány kisebbségi önkormányzat46188254
Gettóellenes Bizottság46166302
Horváth Aladár, a Gettóellenes Bizottság vezetője42136372
Székesfehérvár polgármestere351913258
székesfehérvári önkormányzati közgyűlés332013277
Kuncze Gábor belügyminiszter2315133415
Belügyminisztérium2016153415
Mózs József, a székesfehérvári önkormányzat megbízottja181911484

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.