Újabb plakátháború Simicska Lajos ellen

Ragasztani nem ér

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2017/24. (06. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A lex Simicskával nehéz döntés elé állította ellenfeleit a Fidesz. A politikai plakátolás újragondolásában hiába vannak előremutató elemek, egy ilyen törvény a nyilvánosság maradékából is kiszoríthatja az ellenzéket.

„Ha a Fideszt a jó szándék vezetné, a kampányfinanszírozás és a választási rendszer minden anomáliáját napirendre vette volna. Legalább kinyitna olyan kérdéseket, mint hogy a pártlisták miért készpénzben, miért nem az átlátható kincstári kártyán kapnak támogatást. Most úgy tűnik, sokkal inkább a Simicska Lajossal szembeni bosszúhoz kerestek érveket” – mondja László Róbert, a Political Capital választási szakértője a plakátkampányok újraszabályozásának tervéről.

A kormánypártok nem is titkolják, hogy „a burkolt pártfinanszírozás megakadályozásáról és az átlátható kampányfinanszírozás biztosításáról” szóló törvényjavaslatot a Jobbik elmúlt hónapokban folytatott kampánytevékenysége ihlette. A radikális párt saját bevallása szerint áprilisban 2468, májusban 2322, júniusban 2224 darab plakáthelyet bérelt „Ti dolgoztok, ők lopnak” felütésű üzeneteihez. A Fidesz nyilván azt gyanítja, hogy a Jobbikkal szimpatizáló korábbi pártpénztárnoka, Simicska Lajos a plakátcégein keresztül nyomott áron segíti Vonáékat.

A Kósa Lajos frakcióvezető által csak „lex csicskaként” emlegetett javaslat eredeti ver­zió­ja ezért azt célozta, hogy politikai plakátot csak a „szokásos piaci áron” lehessen közzétenni. Az a párt, amelyik ennél olcsóbban jut plakáthelyhez, Kósáék ötlete szerint köteles lett volna a különbözetet befizetni az államkasszába. Emellett már az április végén benyújtott verzió is arra szorította volna a közterületi plakátcégeket, hogy kampányidőszakban hozzák nyilvánosságra listaáraikat, és azoktól ne is térjenek el.

A múlt héten aztán a törvényalkotási bizottság újraírta a törvényszöveget: a zárószavazásra kerülő javaslat kampányidőszakon kívül teljesen megtiltaná a politikai plakátok kihelyezését, és kampányidőszakban is további korlátozásokat hozna. A lex Simicskáról lapzártánk után, szerdán dönt a parlament. A törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges, ami a Fidesz–KDNP-nek akkor van meg, ha legalább 2 ellenzéki velük szavaz, vagy legalább 3-an nem mennek el az ülésre. Keddi lapzártánk idején az tűnt valószínűbbnek, hogy az ellenzék egységes fellépéssel megbuktatja a javaslatot: az LMP, a DK, az MSZP és az Együtt felől is ilyen jelzéseket kaptunk. Igaz, egy szocialista képviselő azt is megjegyezte, pártjának nem jönne rosszul a változtatás, mert jelen állás szerint a Fidesz és a Jobbik plakátjaival lesz tele az ország 2018-ban.

 

Átlátszó

A Fidesz szokás szerint a plakátolás elleni hadjáratával is két kapura játszik. Ha átmegy a javaslat, csillapodhat azon némileg irracionálisnak tűnő félelmük, hogy Simicska Lajos nyilvánosságbeli erejét felhasználva elgáncsolhatja korábbi pártját a 2018-as választásokon. Ezért a megnyugvásért látszólag önkorlátozásra is hajlandó a kormány, legalábbis a hirdetési piac közterületi szegmensében.

Persze az sem rengetné meg Orbánékat, ha minden maradna a régiben. Propagandatúlsúlyuk így is látványos, a parlamenti bukta esetére pedig jó előre bekészítették a kommunikációs patronokat. Az ellenzéki ellenállásban értelemszerűen igazolva látják majd a Jobbik és Simicska bűnös összejátszását, a baloldalt pedig az átláthatóság ellenségének kiálthatják ki (ne feledjük, a szintén az „átláthatóság” megteremtésén munkálkodó civiltörvényt e hét keddjén megszavazta az Országgyűlés). Németh Szilárd Fidesz-alelnök faék egyszerűségű megfogalmazásában: „Aki nem támogatja a plakáttörvényt, az a korrupció mellett tör lándzsát.”

Elsősorban az LMP-től remélhettek támogatást a kormánypártok; mind a törvényalkotási bizottság módosítójának indoklásában, mind nyilvános megszólalásaikban arra hivatkoztak, hogy lényegében Hadházy Ákos javaslatait emelték be a szövegbe. Csakhogy az LMP társelnöke szerint ez nem igaz. Hadházy összesen három módosító indítványt nyújtott be. Az első egyértelműsíti, hogy a kampányidőszakon belüli korlátozás nem vonatkozik az ingyenesen kiragasztott „vadplakátokra”, egyúttal leszögezi, hogy óriásplakátok kihelyezésére csak jelöltek és jelölő szervezetek jogosultak. Ez valóban visszaköszön a törvényjavaslat végső változatában. A Gulyás Gergely vezette bizottság azonban nem foglalkozott Hadházy egyéb javaslataival, amelyek egyrészt minden csatornán betiltották volna a kormánypropagandát, másrészt általában büntették volna, ha egy párt bármilyen szolgáltatást áron alul vesz igénybe.

Ezzel egyidejűleg bekerültek olyan elemek a szövegbe, amelyekről Hadházy egyáltalán nem beszélt, például a plakátolás teljes tiltása a kampányidőszakon kívül. „Elég átlátszó, mit szeretnének ezzel elérni. A közterületi hirdetések piacát még nem tudta teljesen maga alá gyűrni a Fidesz, és zavarná őket, ha a következő hónapokban ellenzéki hirdetések is megjelennének az utcán” – magyarázza az LMP-s politikus. Azt ígéri, jelen formájában nem szavazzák meg a javaslatot.

 

Rövid kampány

Azt a törekvést önmagában senki sem vitatja, hogy a politikai hirdetések piacán az árszabást transzparenssé kell tenni. „A kampányidőszakon belüli plakátolás kérdését valamelyest kezeli a javaslat, ugyanolyan átláthatóvá teszi, mint a print vagy online média politikai hirdetéseit” – mondja Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója. Az újságoknak már a választási törvények 2013-as módosítása óta közzé kell tenniük a kampányidőszakban alkalmazott díjaikat, és azoktól nem is térhetnek el. „Hogy ez a szabály 2014-ben a plakátcégekre még nem vonatkozott, az Simicska jelenlétének volt köszönhető. Úgy tűnik, Orbán és Simicska szakítása, a 2015-ös G-nap után a magyar demokrácia és a Fidesz érdekei ezen a ponton véletlenül egybeesnek” – mutat rá László Róbert.

Elnyerte a szakma tetszését az is, hogy a javaslat kampányidőszakban csak jelöltek és jelölő szervezetek számára engedné meg a plakátolást. Ezzel elvben megfogható az úgynevezett CÖF-jelenség, azaz hogy a pártok álcivil szervezetek költéseivel kerülik meg a maximális kampánybüdzsére vonatkozó szabályokat. Kérdés persze, más kampánycsatornákon miért nem érvényesül ilyen korlátozás, nem lenne-e hasznosabb, ha a pártok által támogatott civilek kampányköltségeit automatikusan hozzáadnák a párt költéseihez. Ligeti Miklós úgy látja, ezek a változtatások önmagukban biztosan nem oldják meg a kampányfinanszírozás visszásságait. „A kincstári kártya, a készpénzes támogatások tilalma, a költések hathatósabb állami ellenőrzése, a kamupártok kezelése, a visszafizetési küszöbök nélkül nem sokat ér az egész óriásplakát-kérdés” – sorolja.

További újdonság, hogy a plakáthelyeket a cégek kötelesek minden egyes választókerületben egyenlő arányban felosztani a jelöltek és jelölő szervezetek között. Egy jogász forrásunk ezt fontos előrelépésnek tartja, hiszen rendszeresen előfordult, hogy egy kormányhoz vagy éppen Simicskához kötődő cég nem biztosított helyet egyes ellenzéki pártoknak. László Róbert ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy ez a szabály az elvben 50 napos kampányidőszak utolsó 3-4 hetére szűkíti a plakátolás lehetőségét, mivel csak akkorra válik véglegessé a jelöltek listája. Ráadásul az induló kamupártok automatikusan csökkentik a valódi pártok plakáthelyeinek számát, még akkor is, ha nem kívánnak élni a plakátolás lehetőségével. Szigetvári Viktor, az Együtt választmányi elnöke szerint a megkötés a kampánystratégiákat is korlátozhatja, megakadályozza például, hogy a pártok a billegő körzetekre koncentrálják köztéri erőforrásaikat.

 

A választói akarat

A lex Simicska legdrasztikusabb pontja a kampányidőszakon kívül teljes egészében megtiltaná „a párt vagy a kormány érdekében vagy egyébként a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére alkalmas, politikai üzenetet közvetítő” plakátok kihelyezését. Ennek is van pozitív olvasata, hiszen az elmúlt években a köztéri hirdetéseknél is nyomasztó volt a kormányzati propaganda túlsúlya. Továbbá – bár a javaslat érinti a véleménynyilvánítás szabadságának kérdését – elvi ellenérv nem igazán hozható fel vele szemben, mert az audio­vizuális médiában már ma is hasonló szabályozás van életben (legalábbis papíron).

Gyakorlati ellenérvek azért akadnak. „Számszerűen valószínűleg a kormány veszítené a legtöbb hirdetési felületet ezzel, de a politikai veszteség nem biztos, hogy nála keletkezne, hiszen a plakát volt eddig a tömegeket elérő egyetlen olyan kommunikációs csatorna, amelyhez az ellenzék úgy-ahogy hozzáfért” – mondja László Róbert. „A jelenlegi médiatérben, amikor másfél éve nem hívnak a közmédiába, nem jutok el a Mészáros Lőrinc kezére jutott megyei lapokhoz, az óriásplakát fontos eszköz a választók elérésében” – teszi hozzá Szigetvári.

A legerősebb ellenzéki félelem természetesen az, hogy a kormány az audiovizuális tilalomhoz hasonlóan „társadalmi célú hirdetésekkel” próbálja majd kijátszani a rá is vonatkozó korlátozást. Nem kelt bizalmat, hogy a plakátolási tilalom betartatását a törvény a kormányhivatalok és a Médiatanács kezébe adja, döntéseik bírósági felülvizsgálatának menete pedig nem egészen világos (ha egy kormánynak nem tetsző hirdetés miatt bírságolna, az ellen lehetne közigazgatási pert indítani, de ha a kormánypropagandával szemben maradna tétlen, akkor vélhetően senkinek nem lenne ügyféli joga a bíróságon). A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria 2014-ben ugyan megbüntette a Tv2-t a „Magyarország jobban teljesít” jelmondatú kormányhirdetések sugárzása miatt, de ez kampányidőszakban történt, és az is közrejátszott benne, hogy a szlogent a Fidesz pártként is használta. A Médiatanács 2016-ban már csak azért marasztalta el a Tv2-t, mert politikai reklámként, és nem társadalmi célú hirdetésként adta le a „magyar reformok működnek” reklámszpotokat. A kormánypropaganda azóta is ömlik a tévéből, immár a jogilag megfelelő címkével ellátva.

Az általános tiltás elvileg vonatkozna a civil szervezetek, így a CÖF politikai kampányaira is. Persze, más NGO-k közvetlen pártpolitikai célt nem szolgáló hirdetéseit – például a környezetvédelem fontosságát vagy a menekültekhez való emberséges hozzáállást propagáló plakátokat – is könnyen „a választói akarat befolyásolásának” minősíthetné a kormányhivatal. Egy, a javaslatot inkább támogató forrásunk ezt nem látja reális veszélynek, ugyanis az elmúlt 25 évben a CÖF-ön kívül csak a Kétfarkú Kutya Párt csinált nagyobb kampányt civil szervezetként, de ma már ők is pártként működnek. Szerinte „az ellenzék előtt álló igazi kérdés, hogy megéri-e Botka László néhány tízmilliót érő kampányáért fenntartani az abszolút kontrollálatlan kormánypropaganda lehetőségét”.

Lajos ellen, minden fronton

A múlt héten szellőztette meg a Magyar Idők, hogy a NAV nyomozást folytat Simicska Lajos két plakátpiaci érdekeltségénél, a Publimont Kft.-nél és a Mahir Cityposter Kft.-nél. A lap szerint a vizsgálat költségvetési csalás gyanújával indult, „a két cég megtévesztette a NAV-ot azzal, hogy lényegesen kevesebb hirdetési felületet vallott be annál, mint amennyit valójában a Jobbik rendelkezésére bocsátott”. A NAV annyiban megerősítette az „értesülést”, hogy „egy reklámpiaci gazdálkodó ellen folytat büntetőeljárást közérdekű bejelentés alapján”.

Korábban a Fővárosi Önkormányzat indított háborút Simicska ellen. Tarlósék 2015 szeptemberében mondták fel a Mahir Cityposterrel még 2006-ban, 25 évre kötött, több mint 750 hirdetőoszlop kihelyezését lehetővé tévő szerződést. A múlt év elején az oszlopok elbontását is megkezdték, de Simicskáék bírósághoz fordultak, amely rögtön felfüggesztette az önkormányzati határozat végrehajtását. Idén februárban a Mahir másodfokon is pert nyert az önkormányzat ellen, így az oszlopok egyelőre maradhatnak Budapesten, Simicskáék pedig valószínűleg százmilliós kártérítési igényt nyújtanak be.

Egy múlt év végén elfogadott törvény – és az ahhoz kapcsolódó kormányrendelet – ellenben átvágja a Simicska-csomót, és 2021-től megtiltja a reklámozást a nem közművelődési célt szolgáló hirdetőoszlopokon. Új hirdetőoszlop addig sem helyezhető ki, mint ahogy fokozatosan kivezetik a „ragasztásos technikájú” óriásplakátokat, és a jelenleg általános 12-14 helyett maximum 9 négyzetméterben korlátozzák azok méretét. A politikailag legérzékenyebb változtatás az lesz 2021-től, hogy magánterületen lényegében megszűnik a hirdetés lehetősége, így a helyi önkormányzatoknak a jelenleginél is jóval nagyobb szavuk lesz abban, mely plakátcégek kaphatnak új felületeket.

Megfogyva bár...

A G-nap hatása egyértelműen meglátszik Simicska Lajos közterületi hirdetésekkel foglalkozó érdekeltségeinek eredményein, de azt egyelőre nem állíthatjuk, hogy üzletileg megroppantak volna. A Mahir Cityposter a 2015-ös évet veszteséggel zárta, tavaly azonban újból 157 milliós adózott eredményt könyvelt el, ez nem marad el számottevően a 2014-es csúcsév 207 milliós eredményétől, még ha az árbevétel azóta jócskán csökkent is. A Publimont árbevétele 2014 és 2016 között közel a felére esett vissza, a korábban 3 milliárd forint fölé is emelkedő adózott eredmény helyett tavaly 432 millióval kellett beérnie. Valamelyest csökkent az Euro Publicity Kft. árbevétele is, eredményét azonban növelni is tudta 2014-hez képest. A Mahir Magyar Hirdető Zrt. ellenben teljesen összeomlott: 2016-ban mindössze 45 milliós árbevételt produkált, és 3,6 milliós adózott eredményével nem muzsikált jól a Mahir Kiállítás és Rendezvényszervező Kft. sem.

Az átrendeződés egyik nagy nyertese a 2015-ben Garancsi István tulajdonába került ESMA Zrt. lett: a cég a korábbi gyengébb évek után 1,72 milliárdos árbevétel mellett 117 milliós nyereséget termelt. Látványosan gyarapodott a JCDecaux Hungary Zrt. is, a megszokott 4-5 milliárd helyett tavaly több mint 6,5 milliárd forintra rúgott az árbevétele, adózott eredménye pedig meghaladta az 1,2 milliárdot.

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2017/24. (06. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kis-Magyarország

Kultúra