Mit jelent mindez? Intézményösszevonást? Ingatlanhasznosítást? A sajtóból értesülő intézményvezetők lázasan kutatják a határozat értelmét, miközben még a kormánypárti képviselők is értetlenül állnak a történtek előtt. A szakmával való konzultáció nélkül határozatba öntött intézményi átszervezést az esetlegesség hangulata lengi át.
Igaz, abban van ráció, hogy összevonják a Történelmi Film Alapítványt a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal, vagy hogy a Játékszínt és a Budapesti Kamarát tizenkét év habozás után önkormányzati tulajdonba adják. A jelenlegi átszervezéssel azok a közgyűjtemények is jól járnak, amelyek eddig különböző szaktárcák felügyelete alá tartoztak, és most a kulturális tárcához csoportosítják át őket. Például Sági Zoltán, a Közlekedési Múzeum főigazgatója mindenképp üdvözli a tényt, hogy a kulturális tárca "mostohagyerekéből" az országos nagy múzeumokkal egy kalap alá kerül, és nem kell többé a mindennapi fennmaradásért küzdenie - feltéve, ha a tárca a továbbiakban is gondoskodik a közgyűjteményei működtetéséről. Ezt azonban a jelek szerint ma még maga a tárca sem tudja.
"vatosabb optimizmussal közelíti a helyzetet Petrányi Zsolt, a Műcsarnok főigazgatója, akinek intézményét nonprofit gazdasági társasággá szervezik át.
Ez esetben sem tisztázott,
hogy az állam milyen együttműködés keretében, milyen részt vállal a finanszírozásból. Fogódzók híján Petrányi egy sajtótájékoztató keretében morfondírozott el azon, hogy a Műcsarnok vajon meddig tudja tartani magát az alapokiratában meghatározott feladataihoz, ha bevételorientált működésre kell áttérnie. "A kortárs művészet kiállítása lehet anyagilag sikeres, de ez általában kiszámíthatatlan" - mondta, hangsúlyozva, hogy az a stratégia, ami az elmúlt évek nagy kiállításaival működött, nem biztos, hogy ráhúzható a kortárs képzőművészetre is.
A közlekedésiéhez hasonló helyzetben három további múzeum van, ugyanakkor összesen tizenketten kapcsolódnak az úgynevezett "gesztor OKM intézmény(ek)hez". Így kerül egy lapra a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum az Orvostörténetivel, a Petőfi Irodalmi Múzeummal, a Ludwiggal, a Néprajzival vagy a Filmarchívummal. Ugyane tollvonás ítéli további vegetálásra az Építészeti Múzeumot, és nem nyúl a szentendrei skanzenhez meg egy csomó kis gyűjteményhez. Nincs válasz arra sem, hogy példának okáért a Hadtörténeti Múzeum miért marad a Honvédelmi Minisztérium, a Vegyipari Múzeum pedig a gazdasági tárca alatt.
Az OKM-nél maradó intézmények a gesztor alá szervezést azonban az önállóságuk csorbításaként is megélhetik. Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum főigazgatója nincs egyedül azzal, hogy a gesztorságot a nemzeti és nem nemzeti intézmények megkülönböztetését megelőlegező lépésnek látja, miközben múzeuma éppen hogy a Szépművészetiéhez hasonló függetlenséget, önálló költségvetést érdemelne ki. "Ha mindenképpen racionalizálni kell, felmerülhetne például a gyűjteményi és tudományos profilban való párhuzamosságok összehangolása. A racionalizálás és a költséghatékony működés problémáival az intézmények zöme tisztában van, csakhogy az anyagi és a jogi feltételek nem adottak ehhez. Úgy érzem, a döntésnél nem a szakmai szempontok játszották a főszerepet" - fogalmazódott meg a néprajzi főigazgatójában is.
De mi az a gesztor?
A fogalom tisztázásának Schneider Márta szakállamtitkár szintén egy sajtótájékoztató keretében futott neki, ahol többekben felmerült, hogy itt egy új intézmény létrehozásáról lenne szó. De nem. A gesztor célja, hogy bizonyos "ellátófunkciókat gazdaságosan és racionálisan szervezzen meg", vagyis párhuzamos logisztikai feladatokat egy ernyő alá tereljen, ami "nem érintheti az intézmények szakmai, pénzügyi önállóságát". Ennek megfelelően maguk az intézmények "gesztorálnak" egy-egy olyan funkciót, amelyben ők a leghatékonyabbak, például anyagbeszerzésben, szállításban vagy takarításban - növelte a homályt a szakállamtitkár, aki arról sem tudott tájékoztatni, hogy az állam egyáltalán mennyit szándékozik ezzel megspórolni.
És a gesztorkörön kívül is sorakoznak az ellentmondásos intéz-kedések. Például ilyen az Idegennyelvű Könyvtár és a Pedagógiai Könyvtár és Múzeum beolvasztása a Széchényi Könyvtárba. (Ki emlékszik már arra, hogy tüntetés szerveződött a Műszaki Könyvtár kiköltöztetése ellen, hogy aztán a gyűjtemény jó része a minisztérium budaörsi depójában landoljon?) Vagy a Nemzeti Színház Rt. költségvetési szervvé alakítása akkor, amikor a kormány éppen a közalkalmazotti státusok megszüntetésén fáradozik. Azt is rebesgetik, hogy ezzel párhuzamosan az Operát, amely a Nemzetihez hasonlóan esélytelen lenne a piacon, kiszerveznék a költségvetési intézmények köréből.
Szintén magyarázatra szorulna, hogy a kormány egyáltalán miért fogott hozzá a műemlékvédelmi szervezetek átszabásához. A három vonatkozó intézmény közül az állami tulajdonból ki nem adható műemlékeket kezelő Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) megmarad önálló költségvetési szervezetként, míg a kiemelt jelentőségű műemlékek kutatását, tervezését és restaurálását végző Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) a Műcsarnokhoz hasonlóan gazdasági társasággá alakul. A minden egyéb műemlékkel kapcsolatos kutatást és hatósági ügyet intéző Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (KÖH) pedig kétfelé szervezik, ami végképp esernyők és varrógépek találkozására emlékeztet. A KÖH hatósági része ugyanis a Magyar Nemzeti Filmirodával összeolvadva alkotja az ún. Kulturális Hivatalt, míg kutatóbázisa a szintén újsütetű Kulturális Háttérintézetbe vonul be a Hagyományok Háza gyűjteményével és közművelődési tevékenységeivel, a Magyar Művelődési Intézettel és a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal együtt. Tudják követni?
Egyik általunk megkérdezett intézményvezető sem vonta kétségbe, hogy lennének megspórolható kapacitásaik, de az életükbe való ilyetén beavatkozást mindegyikük szakszerűtlen kapkodásnak minősítette. Schneider Márta az előzményekkel próbálta magyarázni a bizonyítványt, miszerint a minisztériumi intézmények két évvel ezelőtti átvilágításának (amit éppen Szilvásy György, jelenleg a MEH-et vezető miniszter rendelt el, és Závecz Ferenc, jelenlegi fejlesztési és gazdálkodási szakállamtitkár [OKM] koordinált) tanulságai is beépültek a csomagba. Az átvilágítás nem egy intézmény számára valóban tanulságosnak bizonyult, ám többek emlékezetében úgy él, mint
elefántok csörtetése
a porcelánboltban. Mivel az átvilágítást kevés központi pénzből kellett megoldani, a munka nagy részét a közintézmények dolgozói végezték el, majd gyakorlatilag a következtetések levonása is rájuk hárult, anélkül, hogy feltárták volna az intézményenként nagyon is egyedi problémákat - emlegették fel többen. A szakállamtitkár szerint a labda most már az intézményeknél van: augusztus végéig feladatuk a határozat rájuk vonatkozó pontjaival kapcsolatos lehetőségek kidolgozása, ide értve a kulturális jogszabályok módosítási javaslatait is. A kormány az átszervezés koordinálását a Professzorok Házának volt főigazgatónőjére, Farkas Katalin miniszteri biztosra bízta, aki, mint kifejtette, hisz a rendben, és "szorgalmazni fogja az önvizsgálatot a szervezetek és az egyén szintjén".
Az intézkedések keletkezéstörténetéről megpróbáltunk érdemi tájékoztatást kapni a Miniszterelnöki Hivatal kormányszóvivői irodájától, ahol a "takarékosabb államszervezet" célkitűzéssel meghagytak tanácstalanságunkban. Ugyanezt a választ kapták a múlt hét elején a kormánypárti képviselők is, amikor Pető Iván, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke tájékoztatást kért a kormányhatározat mögött rejlő okokról. "A képviselők, bár érzékelték, hogy a változtatások mögött az emlegetett célok állnak, a kerethatározatban alig lelték fel ezek nyomait, sőt többen úgy vélték, kimondottan az ismeretek hiánya is tetten érhető az elképzelésben - nyilatkozta lapunknak Pető. - A kormányprogram egyik célkitűzése, hogy megvizsgálják a nemzeti kulturális intézmények státusát, az ezekkel kapcsolatos állami feladatokat, és a más intézmények számára ebből adódó következményeket. Ennek a szándéknak nyoma sincs a kormányhatározatban. Félő, hogy egy ilyen szervezési akció nemcsak téves döntéseket jelent, hanem helyettesíti is az érdemi vizsgálódást és a változást" - mondta a szabaddemokrata képviselő.
"Elképzelhetetlennek tartom a hivatalból kivonni a tudományos bázist és annak gyűjteményeit, amikor az a napi műemléki hatósági munka részét képezi" - fakadt ki Varga Kálmán, a KÖH elnöke, akinek - más intézményvezetőkkel szemben - legalább valamelyik határozatváltozatról kikérték a véleményét, ámbár akkor a kutatóbázis kibolygatása még nem volt napirenden. "Értelme a tudományos igazgatóság és az ÁMRK-ban lévő kutatói bázis egyesítésének volna, közalkalmazotti státusú munkatársakkal. Új >>gesztorralását végző belső szervezeteként már megvan" - tette hozzá. Szécsi Zsolt, az ÁMRK igazgatója egyetértene azzal, hogy egy bázisra helyezzék a két kutatóhálózatot, de összevonásuk gondolatát - anélkül, hogy előtte bármilyen szakmai hatástanulmány készülne - rendkívül károsnak tartja. "Nem kellene összekevernünk az ÁMRK-ban zajló operatív műemlékvédelmi kutatást a KÖH-ben végzett alapkutatással, a hatósági munkát segítő tudományos háttérmunkával. Az ÁMRK kutatói a helyszínen dolgoznak, rengeteg infrastruktúra felvonultatásával, és ebben a folyamatban egymástól elválaszthatatlan a régész, az építész, a művészettörténész, a falukutató és a restaurátor-kutató munkája. Ha ezt szétdarabolják, alapvetően károsodik a szakmai munka. És gazdaságilag sem lenne kifizetődő."
