A kormány és az ÁPTF
A dolog - elvileg -úgy kezdõdött, ahogyan eddig mindig. A legfelsõ politikai vezetés felneszelt a pénzüket vesztett befektetõk sírására, és kitalálta, hogy a bank- és a brókercsõdöket végre meg kellene akadályozni valahogy. A felügyeletek megerõsítésével jelesül. Elhatározták ízibe, hogy ennek érdekében módosítják az összes idevágó törvényt, és január végén kiadták a feladatot a szakértõknek: mondják meg, mit is kellene pontosan módosítani.
Innen szinte egyenes út vezetett a felügyelet összevonásának gondolatáig. Az indok rém egyszerû: a három felügyelet (a biztosítás-, a pénztár-, valamint a pénz- és tõkepiaci) egybeolvasztásával sokkal hatékonyabban lehetne fellépni a bajokat ide-oda dugdosó pénzintézetekkel szemben. Bár kitûnõen hangzik az ötlet, jóval több érv szól a szuperfelügyelet létrehozása ellen, mint mellette. Hogy messzebbre ne menjünk, a korábban ugyanilyen hatékonyságnövelési célzattal létrehozott Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet (ÁPTF) sem tudta megakadályozni a brókercsõdöket és a Postabank-botrányt. Nyilván az ÁPTF hibázott, vágja rá erre a kormány: ezért is kell leváltani. Ez már csak logikus.
A felügyeleti összevonásnak még az ellenérveit sem mondhatták el az érintettek, már megindult a vizsgálat az ÁPTF tevékenységével kapcsolatban. Az sem volt titok, hogy ez a pénzügyminisztériumi vizsgálódás csak egy eredménnyel végzõdhet. Erre utal az, hogy a miniszterelnök évnyitó parlamenti beszédében -a vizsgálat lezárta elõtt két nappal -már a felügyeleti vezetõk felelõsségének megállapításáról beszélt. A vizsgálat végül a múlt hét végén zárult le, az eredmény senkit nem is lepett meg."A felügyelet nem tett meg mindent az elmúlt években annak érdekében, hogy elkerüljék néhány banknál (Postabank, Realbank) és az értékpapírpiacon (Globex, CB Bróker, La Salle Értékpapír Rt.) kialakult helyzetet" - szól a Pénzügyminisztérium közleménye. A múlt hét csütörtökén Járai Zsigmond pénzügyminiszter még azt is hozzátette: a személyi kérdésekrõl a miniszterelnök a hétvégén dönt majd.
Ezt követõen - pénteken -Járai tárgyalt Tarafás Imrével, az ÁPTF elnökével, és a vizsgálati eredményre, továbbá egy volt gimnáziumi osztálytársa idõs édesanyjának megromlott egészségi állapotára, valamint T. Imre lelki üdvére való tekintettel megkérte az elnököt: monnyon le, hitelintézeti elnökhelyettesével, ifj. Nyers Rezsõvel egyetemben. A két felügyeleti vezetõ belengetett, sõt még nekik állt feljebb: Tarafás nem átallotta azt kérni, hogy belenézhessen a vizsgálati anyagba. Járai ezt meg is ígérte, ám Tarafás (lapzártánkkor) még mindig nem kapta meg a dokumentumot. A pénzügyi tárca sajtóosztálya szerint a Miniszterelnöki Hivatal küldi majd át neki.
A hét végén azonban Orbán Viktor nem határozott az ügyben: a kétnapos informális kormányülésen állítólag nem esett szó az ÁPTF-rõl. Tán idõ nem volt rá, hogy Orbán Viktor és Járai Zsigmond egyeztessen. Hétfõn a miniszterelnök Surányi Györggyel, a Magyar Nemzeti Bank elnökével váltott szót Tarafásék sorsáról, majd úgy határozott, a kormány elé viszi az ügyet.
Pedig a kormánynak elvben semmi köze sincs a felügyeletek vezetõihez, és fõként leváltásukhoz. A jogszabály szerint ugyanis az ÁPTF elnökét és helyetteseit a pénzügyminiszter és a jegybankelnök együttes ajánlására nevezi ki (és menti fel) a miniszterelnök. A képlet egyszerû lenne: az elmarasztaló vizsgálati eredményre hivatkozva õk hárman aláírják a felmentést, Tarafás és Nyers meg iszkolnak, jöhetnek az új felügyeleti vezetõk. Csakhogy a felügyeleti vezetõk felmentését a törvény szerint alaposan meg kell indokolni: mindössze négy esetben lehet õket idõ elõtt elmozdítani posztjukról. (Ezek pedig: ha az illetõ vezetõ a feladatát tartósan nem képes ellátni -beteg -, ha bíróság bûncselekmény miatt elítéli, ha valamilyen összeférhetetlenség merül fel, vagy ha munkájával gátolja a felügyelet tevékenységét.) Ráadásul ezeket a fennforgásokat bizonyítani is illik, márpedig ez pusztán a pénzügyminisztériumi vizsgálat segítségével aligha tehetõ meg - lett légyen annak eredménye bármily lesújtó is.
Ez utóbbit nem mi állítjuk: a hírek szerint az Igazságügyi Minisztérium vélte úgy, hogy egy munkaügyi perben nem lenne védhetõ ez az álláspont. Értesülésünk szerint Járai Zsigmond ennek ellenére már aláírta a felmentési javaslatot, a dolog Surányin bukott el, aki a jogszabályi akadályra hivatkozva erre nem volt hajlandó. Surányi támogatja a pénzügyminiszter felelõsségrevonási tervét -mondták a pénzügyi tárcánál.
Surányi aláírása és az alapos indok nélkül azonban a kormánynak már csak két (törvényes) lehetõsége marad. Az egyik az, hogy Járai után õ is lemondásra szólítja fel Tarafás Imrét és Nyers Rezsõt. Erre Tarafásék várhatóan megint nemet mondanak. A másik módszer, hogy hamarjában létrehozzák az összevont felügyeletet -az új szervezet élére pedig új embert neveznek ki. Azt, hogy ki lesz a jövõben a kisbefektetõk védangyala, még nem tudni. Korábban Asztalos Lászlót, a biztosításfelügyelet elnökét emlegették jelöltként. A felügyeleti összevonást egy a miniszterelnöknek tavaly átadott tanulmányban sürgetõ elnökrõl azonban mostanában az a hír is járja, hogy mennie kell. Az viszont biztos, hogy a felügyeleti vezetõk politikai elítélése alkalmas arra, hogy a Postabank-ügy politikai vonatkozásairól el lehessen a figyelmet terelni. A nagy port kavaró ügyekben ugyanis - a vizsgálat szerint - a felelõs az ÁPTF, vagyis nincs szó arról, hogy Princz Gábor politikai kapcsolatai miatt maradhatott volna a helyén akkor, amikor a szakmai közvélemény már szinte ordítva követelte leváltását. A Fidesz-kormány egyszerûen megtalálja a kisbefektetõk pénzvesztésének okát Tarafás Imrében és Nyers Rezsõben.
Pedig nincs az az erõs szuperfelügyelet, és nincs az a felügyeleti vezetõ, aki és amely garanciát jelentene a bank- és brókercsõdök ellen. Ez a piacgazdaság átka: bankok, értékpapírcégek mennek tönkre, és rosszul megválasztott vezetõk rosszul gazdálkodnak a rájuk bízott pénzzel. A törvények, a felügyelet legfeljebb csak megpróbálhatja megelõzni a bajokat. De igazából nem is errõl van szó. A népnek felelõs kell, hiszen a népnek nem lehet azt mondani, tökhülye voltál, barátom, amikor Postabank-részvényt, Globex- és Realbank-kötvényt vásároltál. A pozitív PR mellett pedig külön jótétemény lesz az, ha a felügyelet élére új, a kormányzati elképzelésektõl már nem annyira független vezetõ kerül.
Várkonyi Iván
"Nem tudjuk, hogy mi a vád"
Tarafás Imre, az ÁPTF vezetõje
MaNcs:A pénzügyminiszter a múlt héten kijelentette, hogy nem akar önökkel dolgozni. Most úgy fog tûnni, hogy önök betegesen ragaszkodnak a székükhöz.
Tarafás Imre: A pénzügyminiszternek ebben az ügyben nincsen semmilyen véleménye. Kapott egy rendelést, és most igyekszik azt teljesíteni. Azért nevezik ki hat évre a felügyeleti vezetõket, hogy védve legyenek a kormányok szeszélyeitõl. Ugyanúgy van ez, mint a Magyar Nemzeti Bank vezetõinél.
MaNcs: A jegybank vezetõi sincsenek védve ezektõl a szeszélyektõl.
TI: Egy olyan kormány ellen nincs védelem, amely a törvényeket sem tartja be.
MaNcs: Miért akarják önöket leváltani?
TI: Nem tudom. A kormánynak most csak a Postabankra és a Magyar Fejlesztési Bankra van befolyása. A többi bank fütyülhet a kormányra. Ez például lehet egy ok. Az viszont biztos, hogy nem azért dobja be magát annyi politikus a leváltásom érdekében, mert nem tetszik a szemem színe. Kell lennie valamilyen komoly oknak.
MaNcs: Abban azért van valami, hogy annak idején nem álltak ki a nyilvánosság elé azzal, hogy Princz Gábort le kell váltani. Csak most vitatkoznak a politikai vezetéssel, amikor önöket akarják leváltani.
TI: A felügyeleti munka diszkrét tevékenység. Civilizált országban nem is tudják, hogy létezik felügyelet. Az az abnormális, ami most folyik. Most a politikai szféra különféle szereplõi - akiknek annyi fogalmuk van a felügyeleti munkáról és azokról az ügyekrõl, amelyeket emlegetnek, mint nekem az asztrofizikáról - nyilatkoznak összevissza, megfoghatatlan általánosságokkal maszatolják be a nevünket. Nincs más védekezésünk, mint a nyilvánossághoz fordulni. Normális országban, normális viszonyok között ilyen nem történhetne meg.
MaNcs: A felügyeleti munka lényege a jelentések leadása? Ha Princz Gábort Horn Gyula még 120 évig nem váltja le, akkor maradhat a helyén?
TI: A törvény elõírja, hogy milyen esetekben válthat le a felügyelet egy bankvezetõt. Ha a tulajdonos kinevez valakit bankvezetõnek, és az veszteséget termel, de erre a tulajdonos nem váltja le, hanem pótolja az elveszett milliárdokat, és kifejezi töretlen bizalmát a bankvezetés iránt, akkor a felügyelet nem válthatja le. Abba pedig nem szólhatok bele, hogy a kormány mire költi az állam pénzét. Nem felügyelem a kormányt, és nem tudom megmenteni az országot attól, ha a kormány törvénytelenséget vagy butaságot csinál.
MaNcs: A vád viszont az, hogy több ügyben nem tettek meg mindent a befektetõk védelme érdekében.
TI: Nem tudjuk, hogy mi a vád. Egyelõre csak bróker- és bankneveket sorolnak fel, de azt, hogy a felügyelet mit nem tett meg, amit kellett volna tennie, nem tudjuk. Nemcsak arról van szó, hogy a jelentést nem kaptuk meg, de szóban sem árulták el, hogy konkrétan mik a vádak. Az ügyek felsorolásával nem tudok mit kezdeni.
MaNcs: Ezekben az ügyekben több milliárdot veszítettek a befektetõk, és érthetõ, ha az államtól várják azt, hogy megvédje õket a csalóktól, hiszen nem szoktak hozzá, hogy meg kell nézni, hova teszik a pénzüket.
TI: A befektetõknek meg kell nézniük, hogy hová teszik a pénzüket. Mit tehetett volna a felügyelet a brókercsõdök ügyében? Ha a csõd elõtt fél évvel ellenõriztünk egy értékpapírcéget, azt tapasztaltuk, hogy megvan a pénz. Hat hónappal késõbb pedig már nem volt meg - ellopták. Az állam felelõssége az, hogy polgárait megvédje. Hozzám például betörtek két hónappal ezelõtt. Ezért a belügyminiszter lemondását kellene, hogy követeljem? Ez ugyanolyan demagógia lenne, mint amivel a politikusok érvelnek.
MaNcs: A pénzügyminiszter elindította és lezárta a vizsgálatot. Megállapította, hogy a felügyelet nem tette meg azt, amit tehetett volna, és felszólította önöket a lemondásra. Nem mondtak le, a sajtóban vitatkoznak. Mi a történet vége?
TI: Elképzelhetõ, hogy a kormány átlép a törvényen, és mégis felállítanak. Ezután mi a bírósághoz fogunk fordulni, és ott védjük meg magunkat. Ha a kormány ettõl visszarettenne, még elhatározhatja, hogy összevonja a felügyeleteket. Ekkor pedig valószínûleg nem minket neveznek ki.
MaNcs: Az összevonásra viszont pár hónap múlva sor kerülhet. Megéri addig fogni a széket?
TI: Nem olyan nagy élvezet ezt a posztot betölteni, különösen akkor nem, ha a politikai vezetés így viszonyul hozzám. De nem hagyhatom, hogy a nevemet meghurcolják.
MaNcs: Az összevonásig azonban valószínûleg ez fog történni. A vádak pedig nem szakmaiak, hanem politikaiak, vagyis ugyanúgy általánosak, megfoghatatlanok és, ha tetszik, demagógok lesznek.
TI: Politikailag nehéz meghurcolni a nevemet, mert nincs semmi köze hozzám a politikának. A szakmai híremet akarom megvédeni. Ha nem mondják meg, mi a vád, vagy ha meg is mondják, de nem lehet válaszolni rá, akkor ez nem szakmai vizsgálat, hanem koncepciós üldözés. De ezt nyilvánvalóan mások is észreveszik.
- viván -
