Rettegés Tatárszentgyörgyön - A hatodik napon

  • Varró Szilvia
  • 2009. március 5.

Belpol

Bár a jelek szerint a szombati tatárszentgyörgyi tüzet ezúttal tényleg elektromos hiba okozta, az események elszakadtak a racionalitástól. A traumát átélt romákat semmilyen rendőri vizsgálat nem győzi meg arról, hogy nem egy újabb, a romák megfélemlítésére és elpusztítására irányuló attakról van szó. Varró Szilvia
Bár a jelek szerint a szombati tatárszentgyörgyi tüzet ezúttal tényleg elektromos hiba okozta, az események elszakadtak a racionalitástól. A traumát átélt romákat semmilyen rendőri vizsgálat nem győzi meg arról, hogy nem egy újabb, a romák megfélemlítésére és elpusztítására irányuló attakról van szó.

Nem szerette volna a tatárszentgyörgyi önkormányzat, hogy a templomkertben ravatalozzák föl a múlt héten meggyilkolt négyéves Csorba Robit és édesapját, ezért a keddi búcsúztatás csak a temetőre korlátozódott. Szombat délután a cigány kisebbségi önkormányzat elnökhelyettesével, Horváth Lídiával járjuk körbe a közepesen tágas temetőt; az egyik szélső sírhelyen fekszik majd apa és fia - együtt, egy koporsóban. A temetésre a romák több ezer embert várnak: a szertartás előtti napokban abban bíznak, minél több magyar vesz majd búcsút az áldozatoktól. (A gyilkosságról lásd: Gyerekvadászat, Magyar Narancs, 2009. február 26.)

A romák a múlt hétfői gyilkosságok óta nem alszanak a félelemtől; állítólag kétszer látták azóta azt a bizonyos lesötétített ablakú terepjárót, amely a tragédia előtti napon is föltűnt Robiék házánál. Péntek éjjel a Fenyves-sori tetthelytől sok kilométerrel odébb, a falu egybefüggő, hatalmas cigánytelepének zsákutcájába hajtott be lassan egy BMW X5-ös terepjáró. A kiszaladó romákat meglátva padlógázt adva távozott. Az egyik asszony, akivel beszélünk, három gyerekét felkeltve rohant velük át a biztonságosabb helyre, magyarok közelében lakó anyósához. De minden sötét színű terepjárót meglátva elönti őket a pánik. Éjjelenként minden házban ég a villany, a gyerekek ruhástul alszanak az ágyukban, a felnőttek is cipőben fekszenek le.

Cigány, védd magad!

"Elmúlik a temetés, és akkor mi lesz velünk, ki fog minket megvédeni?" - kérdezi Lídia, aki egyszerre próbálja támogatni a gyászoló családot, fogadni az idegeneket, és csitítani a romákat. A feszültség ugyanis egyre nő: szombaton már hatodik napja virrasztanak; romák és nem romák tömegestül jönnek a Fenyves-sorba, sose látott rokonok, katasztrófaturisták, és a romák szerint bizonyára "beépített szélsőjobboldaliak vagy titkosrendőrök" lepik el a Csorba család és a közelben lakók házainak a környékét. Az asszonyoknak nincs idejük sírni: kávéval, üdítővel, szendvicsekkel kínálják az idegeneket is, bár látszik, hogy a pokolba kívánnák őket. A férfiak azon tanakodnak, hogyan tudnák megszervezni magukat, hogy Tatárszentgyörgy minden romák lakta területén maguk járőrözzenek. Nem számítanak a rendőri védelemre, és nem csak a gyilkosság utáni rendőri eljárás miatt. Hiába mondja ugyanis azt a rendőrség, hogy megerősített védelemmel vannak jelen a településen, szombat délután csak üresen álló rendőrkocsikat látunk, azokat is a főúton, a gyilkosság helyszínétől jó messze. Később a kultúrház elé áll be két rendőrkocsi.

Visszaérkezünk Budapestre, de alig parkolunk le, Lídia üvölt a telefonba. "Azonnal gyere, ég egy ház a Csorbáktól pár száz méterre, ugyanaz a Kocsis Pityu jött ki, aki a múltkor is, a romák mindjárt nekik mennek!" - a háttérben ordítás, hangzavar, dobogó léptek. Lídia még kétszer hív, egyszer hisztérikus hangon, másodjára higgadtabban, hogy nincs emberáldozat. Mire visszaérünk, már elkerítették a helyszínt, a helyi erők a nemzeti nyomozóirodával közösen dolgoznak órákon át. Beszélünk olyan személlyel, akinek egy kisfiú szólt, hogy jöjjön gyorsan, megint itt a terepjáró. Ahogy az illető a kisfiúval megindul, egy nagydarab férfi az erdő felé szalad - pár méterre az égő háztól. Ez a roma ember azonban nem akar tanúskodni a rendőrségen, mert attól tart, hogy "a rendőrök is benne vannak" az egészben. Ezt a vélekedést egyébként sok roma osztja; a rendőrség előző heti töketlenkedését nem véletlennek, hanem a szélsőjobbal való nyilvánvaló összejátszásnak tekintik. Nem ő az egyedüli, aki nem megy be tanúskodni; mások azért nem jelentkeznek esetleges információikkal, mert annyi időre se merik magukra hagyni családjukat, míg a rendőri kihallgatás tart. Aki teheti, pesti vagy más, városi rokonoknál bújtatja a gyerekeket. De kevesen tehetik.

"A Dózsa György úton is kigyulladt egy ház" - kiabálja valaki, és a tömeg futva indul el az állítólagos helyszín felé. Tűznek nyoma sincs, de a pániktól többen rosszul lesznek. Közben az terjed el, hogy a rendőrség üldözi a terepjáróst, majd az, hogy a szomszédos Gyónon is látták, végül az, hogy egy benzinkútnál elhagyva bukkantak rá a rendőrök. A rendőrség később csak annyit erősíti meg, hogy több terepjáróst igazoltattak ugyan, de egyiknek sincs köze a cselekményekhez.

Maradj, visszajövök!

A február 23-i gyilkosság elkövetőjét csak az áldozat láthatta. "Maradj, kimentem a gyerekeket, aztán visszajövök érted" - ez volt az utolsó mondat, amit a feleségének mondott. Karjában a kis Robit tartva rontott ki az ajtón, a tizenkétkilós kisfiú teste fogta fel az első 18 sörétet. Az apja letette a kisfiát a hóba, és ahogy szembefordult a gyilkos/okkal, úgy érte a szívét és a combját több találat. Kislánya mögötte szaladt ki, belé is eresztettek egy sor sörétet; Bianka még lapzártánkkor is kórházban van, mert egy ujja szétroncsolódott. Édesanyja az égő házban egy darabig várta a férjét, majd a kétéves Mátéval az egyik kisablakon menekült ki.

A rendőrség, ahogyan arról múlt heti írásunkban beszámoltunk, tizenkét órán át nem zárta le a helyszínt arra hivatkozva, hogy az ügyeletes orvosok füstmérgezést, nem pedig erőszakos halált jelentettek. Hétfő reggel kilenckor, mintegy nyolc órával a bűncselekmény után érkezett meg Mohácsi Viktória EP-képviselő - ez volt az a pillanat, amikor a rendőrség elkezdte összekapni magát. Mohácsit Lídia hívta ki, miután a rendőröket nem érdekelte, hogy a romák a ház körül töltényhüvelyeket és ismeretlen eredetű, furcsa palackot találtak. A rendőrség egészen délután háromig füstmérgezésről és elektromos zárlatról hadovált, miközben épp Mohácsi orra előtt vették át a véres ruhadarabokat. A szolgálatot vezető dabasi rendőrkapitány, Kocsis István ellen fegyelmit indítottak. Kocsis a tatárszentgyörgyi jegyzőnek a férje, a jegyző asszony a helyi polgármester rokona. A romák szerint utóbbi hívta ki annak idején a Magyar Gárdát. A rendőrség szerint egyébként a járőrök nem hibáztak, mert az orvos és a tűzoltók is kizárták az idegenkezűséget.

Mentő gurul a virrasztó rokonság háza elé, mert egyre több asszony lesz rosszul, a három férfi rutinosan szalad be a házba. A főnök határozottan, de finoman beszél a romákkal, körültekintően vizsgálja meg az egyik félájult fiatalasszonyt, majd elmondja a romáknak, hogy civilben maga is eljön a temetésre. Amikor azt kérdezzük, vajon hogyan láthat egy orvos füstmérgezésnek lőtt sebet, a vezető doktor dühbe gurul, és sziszegve szidalmazni kezdi a rendőröket. Elmondása szerint a gyilkossághoz kiérkező kollegina mindent szakszerűen csinált: levetkőztette, alaposan megvizsgálta az áldozatokat. A papíron pontosan feltüntette, hogy hány darab repesztett bemeneti nyílást látott a testeken, és nem zárta ki az idegenkezűséget, sőt hatósági boncolást rendelt el. A halál körülményének a lakásban keletkezett tüzet írta, ám a halál oka rubrikát üresen hagyta - annak megállapítása ugyanis nem az orvos dolga és felelőssége. Az általunk megkérdezett mentőorvos többször látott már lőtt sebet: az egyértelműen látszik, hiszen bemeneti és kimeneti nyílása is van, míg sörétes puska esetében csak bemeneti nyílás látható. Ráadásul a bőr rögtön összehúzódik körülötte, azaz nem egyszerű megmondani, hogy sörétes puska, vagy más, például szög vagy egyéb szúrós tárgy okozta a sebet.

Ott lesz

Múlt pénteken az MTI-nek nyilatkozva egyébként a dabasi tűzoltóparancsnok is megdöbbenését fejezte ki a rendőrség belső vizsgálata felett, amely a tűzoltókat is elmarasztalta. Velikóvszki Zoltán szerint ők nem zárták ki az idegenkezűséget, sőt a tűzvizsgálati jegyzőkönyvben az szerepel, hogy az elektromos tűz mellett szándékos tűzokozás is feltételezhető. A tűzoltóparancsnok erre külön felhívta a rendőrök figyelmét, amikor átadta nekik a ház falánál talált benzineskannát.

Vasárnap hajnali fél egy körül a rendőrség rövid sajtótájékoztatón cáfolja, hogy a szombat esti tűznek köze lenne a február 23-i esethez. Nem szándékos gyújtogatás, hanem a konyhában bekapcsolva hagyott elektromos fűtőberendezés okozta a tüzet, semmiféle égést gyorsító anyagot nem találtak, idegenkezűség kizárva. A romák szerint ugyanakkor sajátos, hogy épp a Csorbáék házától pár száz méterre, az erdő melletti házról van ismét szó, miközben a faluban sok száz házban laknak romák. Azt se találják logikusnak, hogy a tulajdonos Budapestre indul, de közben bekapcsolva hagyja a hősugárzót. Úgy tudjuk egyébként, hogy a rendőrség részben szervezett bűnözői, részben erdészkörökben vizsgálódik a bűncselekménnyel kapcsolatban. Kihallgatták már azt az egyik, terepjáróval rendelkező helyi lakost is, akinek az apja fegyverkereskedést vezet, ő maga pedig pár hónapja állítólag megfenyegette Csorba egyik rokonát, hogy legközelebb lelövi, ha megint fát lop. Az esetről egy nem roma is tanúskodott a rendőrségen; a terepjáróst a kihallgatás után elengedték. A képlet persze túl egyszerű lenne, hiszen a férfi állítólag gárdista is. Az egyik tatárszentgyörgyi gárdista forrásunk szerint egyébként két roma család közti leszámolásról van szó, amelyben fiatal lányok és kurvák szerepelnek, a Gárda pedig egyébként sem lenne annyira idióta, hogy magát lejáratva gyilkossági akciókba bonyolódjon. Az ő céljuk a politikai hadviselés, nem az ölés. Gárdista forrásunk magánemberként részt vesz a temetésen, mert tragédiának tartja a kisfiú halálát.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.