Nem szerette volna a tatárszentgyörgyi önkormányzat, hogy a templomkertben ravatalozzák föl a múlt héten meggyilkolt négyéves Csorba Robit és édesapját, ezért a keddi búcsúztatás csak a temetőre korlátozódott. Szombat délután a cigány kisebbségi önkormányzat elnökhelyettesével, Horváth Lídiával járjuk körbe a közepesen tágas temetőt; az egyik szélső sírhelyen fekszik majd apa és fia - együtt, egy koporsóban. A temetésre a romák több ezer embert várnak: a szertartás előtti napokban abban bíznak, minél több magyar vesz majd búcsút az áldozatoktól. (A gyilkosságról lásd: Gyerekvadászat, Magyar Narancs, 2009. február 26.)
A romák a múlt hétfői gyilkosságok óta nem alszanak a félelemtől; állítólag kétszer látták azóta azt a bizonyos lesötétített ablakú terepjárót, amely a tragédia előtti napon is föltűnt Robiék házánál. Péntek éjjel a Fenyves-sori tetthelytől sok kilométerrel odébb, a falu egybefüggő, hatalmas cigánytelepének zsákutcájába hajtott be lassan egy BMW X5-ös terepjáró. A kiszaladó romákat meglátva padlógázt adva távozott. Az egyik asszony, akivel beszélünk, három gyerekét felkeltve rohant velük át a biztonságosabb helyre, magyarok közelében lakó anyósához. De minden sötét színű terepjárót meglátva elönti őket a pánik. Éjjelenként minden házban ég a villany, a gyerekek ruhástul alszanak az ágyukban, a felnőttek is cipőben fekszenek le.
Cigány, védd magad!
"Elmúlik a temetés, és akkor mi lesz velünk, ki fog minket megvédeni?" - kérdezi Lídia, aki egyszerre próbálja támogatni a gyászoló családot, fogadni az idegeneket, és csitítani a romákat. A feszültség ugyanis egyre nő: szombaton már hatodik napja virrasztanak; romák és nem romák tömegestül jönnek a Fenyves-sorba, sose látott rokonok, katasztrófaturisták, és a romák szerint bizonyára "beépített szélsőjobboldaliak vagy titkosrendőrök" lepik el a Csorba család és a közelben lakók házainak a környékét. Az asszonyoknak nincs idejük sírni: kávéval, üdítővel, szendvicsekkel kínálják az idegeneket is, bár látszik, hogy a pokolba kívánnák őket. A férfiak azon tanakodnak, hogyan tudnák megszervezni magukat, hogy Tatárszentgyörgy minden romák lakta területén maguk járőrözzenek. Nem számítanak a rendőri védelemre, és nem csak a gyilkosság utáni rendőri eljárás miatt. Hiába mondja ugyanis azt a rendőrség, hogy megerősített védelemmel vannak jelen a településen, szombat délután csak üresen álló rendőrkocsikat látunk, azokat is a főúton, a gyilkosság helyszínétől jó messze. Később a kultúrház elé áll be két rendőrkocsi.
Visszaérkezünk Budapestre, de alig parkolunk le, Lídia üvölt a telefonba. "Azonnal gyere, ég egy ház a Csorbáktól pár száz méterre, ugyanaz a Kocsis Pityu jött ki, aki a múltkor is, a romák mindjárt nekik mennek!" - a háttérben ordítás, hangzavar, dobogó léptek. Lídia még kétszer hív, egyszer hisztérikus hangon, másodjára higgadtabban, hogy nincs emberáldozat. Mire visszaérünk, már elkerítették a helyszínt, a helyi erők a nemzeti nyomozóirodával közösen dolgoznak órákon át. Beszélünk olyan személlyel, akinek egy kisfiú szólt, hogy jöjjön gyorsan, megint itt a terepjáró. Ahogy az illető a kisfiúval megindul, egy nagydarab férfi az erdő felé szalad - pár méterre az égő háztól. Ez a roma ember azonban nem akar tanúskodni a rendőrségen, mert attól tart, hogy "a rendőrök is benne vannak" az egészben. Ezt a vélekedést egyébként sok roma osztja; a rendőrség előző heti töketlenkedését nem véletlennek, hanem a szélsőjobbal való nyilvánvaló összejátszásnak tekintik. Nem ő az egyedüli, aki nem megy be tanúskodni; mások azért nem jelentkeznek esetleges információikkal, mert annyi időre se merik magukra hagyni családjukat, míg a rendőri kihallgatás tart. Aki teheti, pesti vagy más, városi rokonoknál bújtatja a gyerekeket. De kevesen tehetik.
"A Dózsa György úton is kigyulladt egy ház" - kiabálja valaki, és a tömeg futva indul el az állítólagos helyszín felé. Tűznek nyoma sincs, de a pániktól többen rosszul lesznek. Közben az terjed el, hogy a rendőrség üldözi a terepjáróst, majd az, hogy a szomszédos Gyónon is látták, végül az, hogy egy benzinkútnál elhagyva bukkantak rá a rendőrök. A rendőrség később csak annyit erősíti meg, hogy több terepjáróst igazoltattak ugyan, de egyiknek sincs köze a cselekményekhez.
Maradj, visszajövök!
A február 23-i gyilkosság elkövetőjét csak az áldozat láthatta. "Maradj, kimentem a gyerekeket, aztán visszajövök érted" - ez volt az utolsó mondat, amit a feleségének mondott. Karjában a kis Robit tartva rontott ki az ajtón, a tizenkétkilós kisfiú teste fogta fel az első 18 sörétet. Az apja letette a kisfiát a hóba, és ahogy szembefordult a gyilkos/okkal, úgy érte a szívét és a combját több találat. Kislánya mögötte szaladt ki, belé is eresztettek egy sor sörétet; Bianka még lapzártánkkor is kórházban van, mert egy ujja szétroncsolódott. Édesanyja az égő házban egy darabig várta a férjét, majd a kétéves Mátéval az egyik kisablakon menekült ki.
A rendőrség, ahogyan arról múlt heti írásunkban beszámoltunk, tizenkét órán át nem zárta le a helyszínt arra hivatkozva, hogy az ügyeletes orvosok füstmérgezést, nem pedig erőszakos halált jelentettek. Hétfő reggel kilenckor, mintegy nyolc órával a bűncselekmény után érkezett meg Mohácsi Viktória EP-képviselő - ez volt az a pillanat, amikor a rendőrség elkezdte összekapni magát. Mohácsit Lídia hívta ki, miután a rendőröket nem érdekelte, hogy a romák a ház körül töltényhüvelyeket és ismeretlen eredetű, furcsa palackot találtak. A rendőrség egészen délután háromig füstmérgezésről és elektromos zárlatról hadovált, miközben épp Mohácsi orra előtt vették át a véres ruhadarabokat. A szolgálatot vezető dabasi rendőrkapitány, Kocsis István ellen fegyelmit indítottak. Kocsis a tatárszentgyörgyi jegyzőnek a férje, a jegyző asszony a helyi polgármester rokona. A romák szerint utóbbi hívta ki annak idején a Magyar Gárdát. A rendőrség szerint egyébként a járőrök nem hibáztak, mert az orvos és a tűzoltók is kizárták az idegenkezűséget.
Mentő gurul a virrasztó rokonság háza elé, mert egyre több asszony lesz rosszul, a három férfi rutinosan szalad be a házba. A főnök határozottan, de finoman beszél a romákkal, körültekintően vizsgálja meg az egyik félájult fiatalasszonyt, majd elmondja a romáknak, hogy civilben maga is eljön a temetésre. Amikor azt kérdezzük, vajon hogyan láthat egy orvos füstmérgezésnek lőtt sebet, a vezető doktor dühbe gurul, és sziszegve szidalmazni kezdi a rendőröket. Elmondása szerint a gyilkossághoz kiérkező kollegina mindent szakszerűen csinált: levetkőztette, alaposan megvizsgálta az áldozatokat. A papíron pontosan feltüntette, hogy hány darab repesztett bemeneti nyílást látott a testeken, és nem zárta ki az idegenkezűséget, sőt hatósági boncolást rendelt el. A halál körülményének a lakásban keletkezett tüzet írta, ám a halál oka rubrikát üresen hagyta - annak megállapítása ugyanis nem az orvos dolga és felelőssége. Az általunk megkérdezett mentőorvos többször látott már lőtt sebet: az egyértelműen látszik, hiszen bemeneti és kimeneti nyílása is van, míg sörétes puska esetében csak bemeneti nyílás látható. Ráadásul a bőr rögtön összehúzódik körülötte, azaz nem egyszerű megmondani, hogy sörétes puska, vagy más, például szög vagy egyéb szúrós tárgy okozta a sebet.
Ott lesz
Múlt pénteken az MTI-nek nyilatkozva egyébként a dabasi tűzoltóparancsnok is megdöbbenését fejezte ki a rendőrség belső vizsgálata felett, amely a tűzoltókat is elmarasztalta. Velikóvszki Zoltán szerint ők nem zárták ki az idegenkezűséget, sőt a tűzvizsgálati jegyzőkönyvben az szerepel, hogy az elektromos tűz mellett szándékos tűzokozás is feltételezhető. A tűzoltóparancsnok erre külön felhívta a rendőrök figyelmét, amikor átadta nekik a ház falánál talált benzineskannát.
Vasárnap hajnali fél egy körül a rendőrség rövid sajtótájékoztatón cáfolja, hogy a szombat esti tűznek köze lenne a február 23-i esethez. Nem szándékos gyújtogatás, hanem a konyhában bekapcsolva hagyott elektromos fűtőberendezés okozta a tüzet, semmiféle égést gyorsító anyagot nem találtak, idegenkezűség kizárva. A romák szerint ugyanakkor sajátos, hogy épp a Csorbáék házától pár száz méterre, az erdő melletti házról van ismét szó, miközben a faluban sok száz házban laknak romák. Azt se találják logikusnak, hogy a tulajdonos Budapestre indul, de közben bekapcsolva hagyja a hősugárzót. Úgy tudjuk egyébként, hogy a rendőrség részben szervezett bűnözői, részben erdészkörökben vizsgálódik a bűncselekménnyel kapcsolatban. Kihallgatták már azt az egyik, terepjáróval rendelkező helyi lakost is, akinek az apja fegyverkereskedést vezet, ő maga pedig pár hónapja állítólag megfenyegette Csorba egyik rokonát, hogy legközelebb lelövi, ha megint fát lop. Az esetről egy nem roma is tanúskodott a rendőrségen; a terepjáróst a kihallgatás után elengedték. A képlet persze túl egyszerű lenne, hiszen a férfi állítólag gárdista is. Az egyik tatárszentgyörgyi gárdista forrásunk szerint egyébként két roma család közti leszámolásról van szó, amelyben fiatal lányok és kurvák szerepelnek, a Gárda pedig egyébként sem lenne annyira idióta, hogy magát lejáratva gyilkossági akciókba bonyolódjon. Az ő céljuk a politikai hadviselés, nem az ölés. Gárdista forrásunk magánemberként részt vesz a temetésen, mert tragédiának tartja a kisfiú halálát.
