Rétvári Bence egy DK-snak mondta el, hogy tetszett-e neki Rákay Philip filmje

  • narancs.hu
  • 2024. június 15.

Belpol

Mit gondolnak? Vajon tetszett neki? 

Oláh Lajos DK-s képviselő írásbeli kérdést intézett Pintér Sándor belügyminiszterhez, hogy a választókerületébe tartozó erzsébetvárosi és terézvárosi oktatási intézményeket kötelezték-e arra, hogy a tanulókkal megnézessék a Rákay Philip közreműködésével készült Most vagy Soha! című filmet – vette észre a 24.hu

Mint ismert, a rekordnagyságú állami támogatásból forgatott film megnézést több oktatási intézmény tanulóinak is elrendelték.  Pintér helyett Rétvári Bence államtitkár válaszolt, aki kifejtette, hogy semelyik film nem kötelező az ország egyetlen közoktatási intézményében sem.

Majd Rétvári azt mondta:

Amúgy Ön már látta? Tetszett Önnek? Nekem igen!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.