Rétvári szerint a gyöngyöspatai romákat támogató alapítvány célja nem más, mint hogy minél nagyobb politikai botrány alakuljon ki

  • narancs.hu
  • 2020. február 24.

Belpol

És minél több pénzt csikarjon ki. Mármint a független bíróság döntése nyomán.

Képzés formájában kell a kártérítést nyújtani azoknak a Gyöngyöspatán élő roma diákoknak, akiknek a bíróság összesen százmillió forint kártérítést ítélt meg szegregáció miatt – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára hétfőn az M1 csatornán.

Mint ismert, a kormány január óta támadja a tavaly meghozott jogerős bírói ítéletet, amelynek értelmében 60 gyöngyöspatai roma fiatal (illetve kiskorúaknál a családjuk) összesen 99 millió forint kártérítésre lett jogosult, mert a Nekcsei Demeter Általános Iskolában többségi társaiktól elkülönítve, alacsonyabb színvonalon oktatták őket. A Debreceni Ítélőtábla ítéletéből kiderült, a szegregáció 2003 és 2017 között tartott, amely idő alatt a roma diákok nem mehettek fel az iskola emeletére, de az úszásoktatásról is ki voltak tiltva.

Az ügy alperesei az iskola, a gyöngyöspatai önkormányzat és a Hatvani Tankerületi Központ voltak, amelyek már egy korábbi jogerős ítélet után se szüntették meg a szegregációt az iskolában.

Rétvári Bence azzal indokolta a kártérítés ki nem fizetéséről szóló kormánydöntést, hogy a megfelelő képzéseknek köszönhetően jobb állásuk, magasabb fizetésük lehetne az érintetteknek a jövőben. A tankerület és az önkormányzat készen áll arra, hogy olyan képzést nyújtson nekik, amely hosszú távú létbiztonságot ad – emelte ki.

Az államtitkár hozzátette, a több mint hatvan felperes közül csak tizenhatan szereztek középfokú végzettséget.

A felpereseket képviselő, a "Soros-hálózat által finanszírozott" alapítvány célja azonban az, hogy minél több pénzt csikarjon ki, és minél nagyobb politikai botrány alakuljon ki – jelentette ki Rétvári.

Vasárnap Szabad bíróság! Szabad Gyöngyöspata! címmel tartottak tüntetést Budapesten.

false

 

Fotó: MTI

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.