Roma közösségekért végzett munkájáért tüntették ki Kocsis Mátét
Kocsis Máté, a helység kalapácsa

Roma közösségekért végzett munkájáért tüntették ki Kocsis Mátét

  • narancs.hu
  • 2018. február 14.

Belpol

Ez nem álhír.

Annyira nem az, hogy erről a VIII. kerületi önkormányzat lapja számolt be. A jozsefvaros.hu azt írja, hogy szombaton tartotta farsangi rendezvényét a Józsefvárosi Roma Önkormányzat, amely  elismerésben részesítette Kocsis Mátét, a kerület polgármesterét, méghozzá „az elmúlt tíz év során a józsefvárosi roma közösségekért és a cigány kulturális értékek megőrzéséért végzett kiemelkedő és példamutató munkájáért”.

Hogy mi volt ez a példamutató munka, arra nem tér ki a tudósítás. Mi arra emlékszünk, hogy a pályafutását a MIÉP-ben kezdő, majd a Fidesz kommunikációs igazgatói posztjáról a Józsefvárosba visszavonuló polgármester vezette önkormányzat volt az, amely 2016. október végén kilakoltatta a Roma Parlamentet és a Phralipe Független Cigány Szervezetet.

A jogvédőket életveszélyes állapotokra való hivatkozással költöztették ki Tavaszmező utcai székházukból. A kormány ebbe az épületbe tervez nagyszabású roma kulturális központot (a Roma Parlament tervei szerint, de a Roma Parlament nélkül), ám az épület azóta is üresen áll.

Az is eszünkbe juthat, hogy a Kocsis vezette önkormányzat tetetett lakatot tavaly nyáron az Auróra közösségi házra. Az Aurórában működik a Roma Sajtóközpont és több más civil szervezet is (például a Budapest Pride vagy a Közélet Iskolája), és a ház rendszeresen ad otthont roma kulturális és oktatási programoknak. Az Auróra azóta újranyitott, mert a kormányhivatal jogsértőnek találta a Józsefvárosi Önkormányzat határozatát.

De emlékezetes az is, Kocsis Máté tiltatta be a guberálást és a „közterületen életvitelszerű lakhatást”, amely aztán a Fidesz országos politikájába is bekerült. Kocsis hozta össze Józsefváros polgárőrségét (Jófiúk Biztonsági Szolgálat), amely azzal híresült el, hogy reflektortokkal felszerelt fekete dzsipekkel járőröztek, és a polgárőrök között büntetett előéletűek is felbukkantak. Szintén a Kocsis vezette testület volt az, amely ellehetetlenítette a Kék Pont kábítószerfüggőket segítő alapítvány működését, amivel komolyan hozzájárultak ahhoz, hogy tovább súlyosbodott a kábítószer-probléma a kerületben.

Szóval Kocsis Máté munkája ebben lenne példamutató, és ezért kapott kitüntetést szinte napra pontosan két hónappal a választások előtt. Ne feledjük, egyes hírek szerint a nyugdíjba vonuló Pintér Sándort Kocsis követheti a belügyminiszteri poszton.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.