Tavaly tavasszal a Roma Sajtóközpont anyagai alapján több napilap is beszámolt arról, hogy roma nőket külön kórterembe helyeztek az egri Markhot Ferenc Kórház szülészetén. A kórház vezetése cáfolta ezt, és sajtó-helyreigazítási pereket indított, amiket részben megnyert. Az eljárások során viszont kiderült, hogy valóban voltak külön kórteremben roma nők. A bíróság nem vizsgálta, hogy következetesen érvényesített gyakorlatról volt-e szó.
Májusban a Népszavában és a Magyar Hírlapban jelent meg cikk a romák egészségügyi ellátásáról, többek között arról, hogy néhány kórház szülészetén rendszeresen elkülönítik a roma nőket. Az írásokban az egri Markhot Ferenc és a salgótarjáni kórház szerepelt. A cikkeket a Roma Sajtóközpont (RSK) munkatársai írták. Egyikük, aki kismamának adta ki magát, az egri kórházban rejtett kamerával rögzített egy szülésznővel az osztály elhelyezési szokásairól folytatott beszélgetést; ezt bemutatta az egyik kereskedelmi televízió. (Az esetről lapunk is beszámolt, lásd: Az egri nők, Magyar Narancs, 2003/23.)
A sajtóban elhangzottakat az egri kórház vezetői tagadták, Kovács József főigazgató a szülésznőt és egy szintén nyilatkozó főorvost figyelmeztetésben részesített, "mert nyilatkozatuk nem áll mindenben maradéktalanul összhangban a Küldetési Nyilatkozatunkban le-fektetett alapelvekkel". A salgótarjáni kórház igazgatója sem tapasztalt intézményében elkülönítést: ezt egy újságcikkben ki is fejtette. Az egriek viszont három lap ellen sajtó-helyreigazítási pert indítottak.
Az eljárások a cikkekben leírtak valóságtartalmát vizsgálhatták, és ennek során több tanút is meghallgattak. A bíróság megalapozatlannak tartotta a Népszavának az orvosi szabályok megszegésével elvégzett művi meddővé tételről szóló beszámolóját, és azt, hogy "C" betűvel megjelölt kórtermek lettek volna a kórházban. Elutasította azonban a kórház elkülönítésre vonatkozó helyreigazítási kérelmét, mert a tanúvallomások alapján megállapította: "sok roma kismama és hozzátartozó tapasztalta azt", hogy a roma és nem roma kismamák és anyák külön szobába, illetve kórterembe kerülnek. Ezt egy nem roma kismama is megerősítette a tárgyaláson, és tanúként nyilatkoztak a tévéműsor készítői is. A bíróság megjegyezte: a "per kereteit meghaladja annak megítélése, hogy a kórház tudatos magatartásáról lenne szó, vagy pedig egy következetesen érvényesített gyakorlatról". A Magyar Hírlapot is helyreigazításra kötelezték, mert "azt a valós tényt, hogy néhány esetben azt észlelték, hogy a roma származású kismamákat a szülést megelőzően más kórteremben helyezték el, mint a nem roma kismamákat, abban a hamis színben tüntették fel, hogy folyamatos és tudatos elkülönítés történt volna". A harmadik helyreigazítási kérelemnél részben lett pernyertes a kórház: a lapnak közölnie kellett, "hogy azt a valós tényt, mely szerint a roma kismamák más kórterembe kerülnek, mint a nem romák, abban a hamis színben" tüntették fel, hogy a romák számára külön szülőszobákat alakítottak ki. A kórház vezetői valamennyi ítéletet úgy értelmezték, hogy a bíróság teljes mértékben nekik adott igazat. Az ügy kirobbanásakor a helyi orvosok és az intézmény szakszervezetei is úgy nyilatkoztak, hogy nem tapasztaltak etnikai alapú megkülönböztetést a kórházban, és így látta a Heves Megyei Roma Önkormányzatok Szövetsége vagy például az Egri Végvár Polgári Körök Egyesülete is.
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) munkatársai már a sajtóhíradások előtt hallottak történeteket az egri kórházról."Az egyik községben mélyinterjúkat készítettünk, amelyekben több roma nő elmondta, hogy tapasztalt külön kórterembe történő elhelyezést, de olyan is akadt, aki ezt nem erősítette meg" - mondta lapunknak Bodrogi Bea, az iroda jogásza. Az interjúk során más, egészségügyi jellegű diszkrimináció is tudomásukra jutott, de a romák közül senki sem vállalta, hogy eljárást indítsanak, ezért végül az ombudsmanhoz fordultak. "Az elkülönítéssel egyébként sem tudtunk volna sokat kezdeni, mert személyhez fűződő jogok megsértése miatt kellett volna eljárást indítani, és ennek megtörténtét, illetve az emiatt keletkezett kár mértékét is bizonyítani kell, valamint tanúkra is szükség lett volna" - részletezte Bodrogi.
Információink szerint a sajtóperekben részben ugyanazok tanúskodtak, akik saját ügyükben nem mertek lépni. A tárgyaláson az elkülönítésről több tanú beszélt, egyiküknek a vele egy időben szülő és a kórházban dolgozó takarítónő mondta: évek óta szokás, hogy a romák egy szobába kerülnek. A tanú szerint a komplikáció nélküli szüléseknél "nincs közös terem" a roma és nem roma nők részére. Egy nyolcgyermekes roma nőt is megneveztek a tárgyaláson, aki mindig csak romák között volt a szülészeten.
A kórház májusban rendkívüli vizsgálatot indított, amely megállapította: "az ellátás és az elhelyezés mindenki számára azonos eséllyel és a szakma előírásai szerint történik." A kórház vizsgálatába bevonták a szülészeti osztályon tartózkodó kismamákat is, akik nem tapasztaltak elkülönítést. A kisebbségi biztos is vizsgálódott, de "vizsgálatunk során az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény értelmében
nem jutottunk hozzá
a szülészeten fekvők névsorához" - mondta a Narancsnak Kaltenbach Jenő. Így nem tudták megkérdezni a kórház jelenlegi és korábbi betegeit. Áthidaló megoldásként azt javasolták, hogy a kórház "közvetítsen", azaz ne adja ki az adatokat, de postázza a kérdőíveket, ám az intézmény ezt sem vállalta, mondván, a levelek kiküldése további provokációra adna lehetőséget az őket "hírbe hozók" számára. Kaltenbach végül a cigány kisebbségi önkormányzatokhoz és a védőnőkhöz fordult: olyan asszonyokat kerestek, akik hajlandóak lettek volna beszámolni a kórház szülészetén tapasztaltakról. Összesen négy válasz érkezett.
"Mivel tényekkel kell dolgoznunk, ha nem férünk hozzá az adatokhoz, nem tudunk következtetéseket sem levonni" - mondta az ombudsman.
A kórház vizsgálata szerint a szülészeten csak orvosszakmai indokok alapján helyezik el a különböző kórtermekbe a betegeket. Az intézmény megállapította: a roma nők a "babás-mamás" szobákat ritkán igénylik, aminek, jelentésük szerint, "egyik látványos oka, hogy a roma kismamákat körülvevő nagy rokonság miatt egyszerre sokan jönnek a kórházba látogatni", és a "babás-mamás" szobákban nem lehet látogatót fogadni. A már idézett tanú a tárgyaláson elmondta, hogy kérte a "babás-mamás" szobába helyezését, de ezt állapota miatt nem engedték meg. "Én ezt igazából nem értettem, mivel probléma nélkül szültem" - mondta a nő, aki arról sem tud, hogy benntartózkodása alatt ezt más roma édesanya részére lehetővé tették volna. A NEKI jogásza szerint gondot okozhat, hogy az orvosszakmai indokok szükségességét csak az orvosok tudják megítélni, így az erre való hivatkozással a problémát gyakran sikeresen "le lehet zárni" és a szakmán belül lehet tartani. A kórház főigazgatója kérdéseinkre nem válaszolt, de korábbi nyilatkozatai szerint a betegek az intézmény "betegelégedettségi" kérdőíveiben nem jelezték problémaként az elkülönítést; ámbár az ombudsman szerint abban nem is volt erre irányuló kérdés. A kórház tavaly óta romaügyi referenst alkalmaz, szűkítették a látogatási időt, és kulturált látogatószobát alakítottak ki.
"Gyakran irreverzíbilis folyamatokat vizsgálunk, és a célunkat akkor is elérhetjük, ha a konkrét ügyben nem vagyunk eredményesek" - mondta a Narancsnak az ombudsman. Kaltenbach szerint a közszolgáltatók számára teljesen új az a megközelítés, hogy ha valaki valamilyen kisebbségi csoporthoz tartozik, akkor jogos azon igénye,hogy emiatt semmilyen hátrányos megkülönböztetés ne érje.
A NEKI jogásza szerint nem biztos, hogy az elkülönítés ellen jogi eszközökkel lehet a leghatékonyabban fellépni, bár az időközben elfogadott antidiszkriminációs törvény javította az esélyeket, "hiszen könnyebb eljárást indítani, és megfordul a bizonyítási kényszer is: azaz ma már a kórháznak kellene bizonyítania, hogy nem diszkriminált". Mivel a jelenlegi szabályozás szerint nem biztos, hogy a kórház felhasználhatná a saját adatait egy ilyen perben, szerinte módosítani kellene az egészségügyi törvényt, és az adatok hozzáférhetősége érdekében ezt javasolta az ombudsmani vizsgálat is. Kaltenbachék
módosítást kezdeményeztek
azért is, hogy a betegjogi képviselők konkrét panasz nélkül kötelesek legyenek ellenőrizni az egyenlő bánásmód betartását. Javaslataikkal a minisztérium egyetért. Emellett az ombudsman a kórház főigazgatójánál kezdeményezte, hogy az egészségügyi dolgozóknak szervezzenek a hátrányos megkülönböztetés felismerését segítő képzést, és a betegek kapjanak részletes írásbeli tájékoztatást az elhelyezés menetéről, rendjéről.
A kórház főigazgatója tavaly év végi (Heves Megyei Hírlap, 2003. december 1.) nyilatkozata szerint "megtéríttetnék veszteségeiket", amiket a megalapozatlan vádaskodások okoztak. Úgy látja, hogy a sajtópereket megnyerték, és több mint tízmillió forintra becsülte a média által okozott kárt. Ennek megtérítéséhez bizonyítania kell a rosszhiszeműséget, az okozott kár mértékét és a cikkek és a kár közötti ok-okozati összefüggést. A sajtóperek ítéletei többször leszögezték: nem volt a per tárgya annak eldöntése, hogy a kórház tudatosan különítette-e el a roma nőket. Egy esetleges eljárás során széleskörűen vizsgálhatják a történteket, és a bíróság azt is mérlegelheti, figyelembe veszi-e a rejtett kamerás felvételt. Ráadásul egy újabb bírósági eljárás ugyanúgy visszaüthet, mint a sajtóperek, amelyek ítéleteit az ombudsman fel tudta használni vizsgálatában, így a kórház ellen is az általa indított perek szolgáltak bizonyítékkal.
Virág Tamás
Párbeszéd
"Álkismama" (fehér bőrű újságíró) érdeklődik, hogy milyen körülmények várnának rá, ha az egri kórházban szeretne szülni - részlet a Roma Sajtóközpont rejtett kamerás felvételéből:
RSK: Kik lesznek a szobatársaim, lehet-e tudni?
Ápolónő: Mire gondol? Hogy kisebbség vagy nem kisebbség?
RSK: Igen.
Ápolónő: Van kijelölt kórtermünk az ő számukra, úgyhogy egybe nem nagyon szoktunk. (...) ők maguk között érzik jól magukat, úgyhogy mi ezt érezzük, hogy kit ne hozzunk kellemetlen helyzetbe, amíg bent van. Semmi probléma nincs ebből.
RSK: Tehát van elkülönített szobájuk?
Ápolónő: Igen.
Toleranciaprogram
"Tolerancia az egészségügyben" néven indított februárban kísérleti programot az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal. A program célja, hogy a valamilyen szempontból eltérő szükségletű betegek is hozzájussanak a megfelelő ellátáshoz az egészségügyi intézményekben, illetve ne érje őket hátrány a megkülönböztetés miatti félelmük, kulturális vagy vallási szokásaik miatt. Az egy évig tartó programban négy vidéki kórház vesz részt, munkájukat a fővárosi Nyírő Gyula Kórház koordinálja. Minden intézmény alkalmazhat szociális munkást, akiknek feladatuk lesz, hogy személyre szabott segítséget nyújtsanak a fogyatékos embereknek, törődjenek a roma betegek igényeivel, és megfelelő módon tájékoztassák a pácienseket a rájuk váró beavatkozásokról, ezzel megelőzve, hogy bárki olyan beleegyező nyilatkozatot írjon alá, aminek nem ismeri vagy nem érti a tartalmát. A segítők a program keretében már a betegfelvételnél tájékozódnak a felmerülő - szokásostól eltérő - szükségletekről, félelmekről, és a nővérekkel együtt próbálják megteremteni azokat a feltéteket, amelyek között a betegek nem érzik kirekesztettnek magukat. A tervek szerint egy szociális munkás 70-80beteggel foglalkozna.
A kórházak a modellprogram során képzési centrumokká alakulhatnak, ahol az egészségügyi dolgozók maguk is részt vesznek a tárca szakértői által kidolgozott esélyegyenlőségi oktatáson.
