"Ma nyugis nap várható - mondja Orsós Gábor őrmester, miközben a szerelését igazgatja. - Nem egy elit hely ez a Keleti pályaudvari őrs, ezért is cserélődnek időnként a vezetők, de én örülök, hogy ide lettem beosztva az iskola után. Jó a társaság, teljesen elfogadnak minket Sanyival. Nem számít, hogy cigányok vagyunk."
Miközben társa, Turgyán Sándor törzsőrmester tölt egy kávét, megállapítjuk, hogy valóban nem a rendőrség dísze a Keletiben található rendőrőrs irodája. A hulló vakolatot ugyan eltakarja a fali tablóban található rendőrjelvény-gyűjtemény, ám az évtizedes bútorzat és az ütött-kopott ajtók annál beszédesebbek. Cserébe viszont megcsodálhatjuk a pályaudvar részeit a térfigyelő monitorokon.
"Az elsődleges feladatunk természetesen a vonatközlekedés biztosítása, de odafigyelünk az apróbb ügyeskedésekre is.
Szokásos ügyeink
az illegális pénzváltások, zsebelések és az úgynevezett leitatásos kifosztások. A vagányok nagy részét ismerjük, eleinte meglepődtek, hogy romák vagyunk, de mára nem akadnak ki rajta. Amióta a metróépítés van, nyugisabb a Keleti éjszaka is, sokan áttették az 'üzletüket' a Nyugatiba. De azért vannak komoly ügyek: a múltkor halálra itattak kifosztás előtt egy férfit, de gyorsan meglettek az elkövetők, a térfigyelő rögzítette az egészet."
A Keleti előtti aluljáró most zsákutca, az egykori metrókijárat lezárva, csak egy vendéglátó üzemel, körülötte hajléktalanok. "Ismerjük őket mind, névről is. Van köztük olyan, akinek a testvére jómódban él Németországban, többször kért minket is, beszéljük rá, hogy menjen ki hozzá, de mindig visszajött. Neki ez a Keleti-feeling az élete, itt érzi jól magát. A többségnek persze nincs hová mennie" - mondja Turgyán törzsőrmester.
Indulunk újra, fel az aluljáróból a vonatokhoz. Arról érdeklődünk, mit szólt a család a rendőri pályához. "Apám a kisebbségi önkormányzat elnöke a falunkban - meséli Orsós. - Meglepődött, amikor közöltem vele, hogy rendőr akarok lenni, de nem ellenezte. Hozzátenném, hogy nálunk, az egész rokonságban nincs büntetett személy. A testvéreim is dolgoznak, a családból többen érettségiztek. Ma már büszkék rám, ha hazamegyek. Szóval én rendezett családból érkeztem. De őszintén megmondva nem ismerek olyan roma rendőrt, aki a nyomorból jött volna, hiszen érettségi, tanulás kell. Onnan pedig nehéz."
"Én szabolcsi vagyok - veszi át a szót Turgyán. - A múltkor mentem haza a vonattal civilben, erre két rendőr igazoltatott. A rendőrigazolvány láttán alaposan megnyúlt a képük. Egyikük száján ki is csúszott: 'Ezt honnan szerezted?' Mondtam neki, hogy ahonnan te: elvégeztem az iskolát. Aztán jól összehaverkodtunk."
Végigjárunk pár vonatot. A rendőrök harsányan köszönnek, az utasok közül néhányan utánunk néznek. Átvergődünk a bliccelőket kizárni hivatott MÁV-kerítések szűk kapuin, néhány vasutas név szerint köszönti a rendőröket. Nyurga, huszonéves fiú érkezik fehér ingben és idomtalan barna sportcipőben. "Gabi, új telefonom van, megnézed? Cseréljük el a szolgálatidra!" - és már rohan is tovább. "A kínai étteremben dolgozik. Jó srác, ha beülünk oda kajálni, mindig nagy adagot ad. Nem mindegy, nem vagyunk halálra fizetve. Mindenkivel igyekszünk együttműködni. Kevesen vagyunk erre a tömegre, jól jön, ha szólnak a vasutasok, a pénzváltók, ha valami nem stimmel. Kölcsönös érdek, mert a bűnözők meg az ő üzletüket rontják" - magyarázza Orsós őrmester.
Rádió recseg, elveszett egy táska. Orsós elmegy, de kisvártatva viszszajön, gyorsan megoldódott a nap legnagyobb bűnesete is. "A munkánk nagy része ilyen, sétálunk, ellenőrzünk. Ha valaki szokatlanul, természetellenesen viselkedik, azt igazoltatjuk. Sokan azt is tőlünk kérdezik meg, hogy mikor indul a vonatuk. Volt már arra is példa, hogy valaki fel akart jelenteni egy rendőrt azért, mert nem tudta megmondani a vonat menetrendjét. De általában a rendőr az, akihez bizalommal fordul mindenki.
Az egyenruha pedig elfedi
az esetleges előítéletet, mi nem érzünk belőle semmit." Miközben iszunk egy kólát az egyik büfénél, az őrmester a rendőrségen belüli elfogadásukról beszél: "Ha valaki rendőr lesz, az már bajtárs, kolléga. Nem számít, ki honnan jött, elsősorban rendőr a többiek szemében. Hiába tudom esetleg egy kollégáról, hogy a magánéletben náci sast hord a sapkáján, a munkában maximálisan elfogadnak minket, bíznak bennünk. Nem mondom persze, hogy nincs előítélet a rendőrségen belül, mindenki tudja, hogy egy cigányt nagyobb valószínűséggel igazoltatnak, mint egy magyart. A cigánygyereknek mindenhol duplán kell bizonyítani. A múltkor velem is megtörtént, hogy a belügy uszodájában, ahová csak igazolvánnyal lehet bemenni, elém állt egy nő, és megkérdezte, hogy ki engedett be. Aztán, amikor kiderült az igazság, bocsánatot kért. Sokszor egyébként előny a származásunk ebben a szakmában, a cigányok valahogy könnyebben kinyílnak, elmondják nekünk a bajukat, úgy gondolják, a 'tesó' jobban megérti őket. Persze olyan is volt, hogy egy előállítás után tanúskodnom kellett, mire a bíróságon nekem támadt egy roma nő, hogy nem szégyellem magam, a saját fajtámat árulom be."
Ebédidőben visszamegyünk az őrsre. Gyors jelentéstétel. Időközben a többiek bevásároltak, nagy közös tojássütés részesei vagyunk. Ebéd után Turgyán elköszön, ő éjszakára jön vissza, délelőtt csak beugrott egy kolléga helyett. Közeledik a délutáni pályaudvari csúcs, a térfigyelőkön jól látszik, amint nő a tömeg.
Kevesen vannak
A roma származású rendőrök létszámáról a testületben adatvédelmi okokból külön nyilvántartást nem vezetnek - tájékoztatta lapunkat az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) szóvivői irodája. A Narancs más forrásokból úgy értesült, hogy maximum pár százra tehető a roma rendőrök száma, a legmerészebb becslés is legfeljebb ezer főről beszél, beleértve az egykori határőrség állományát is. Ez azért is nehéz, mert csak azt lehet romának tekinteni, aki annak vallja magát. Forrásaink abban kivétel nélkül egyetértettek, hogy sokan titkolják (vagy titkolni próbálják) származásukat, elsősorban szégyenérzetből. Leginkább a másságot általában is elfogadóbb városokban dolgoznak, főleg Budapesten. Azokban a térségekben, falvakban (Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl), ahol viszonylag magas a cigányság aránya, igen kevesen teljesítenek szolgálatot, bár általánosan elfogadott nézet, hogy a fokozott, ráadásul roma rendőri jelenlét nagyban csökkentené a társadalmat elsősorban irritáló lopásos bűncselekmények számát e falvakban.
A rendőrség törekszik a társadalom szerkezetének állománybeli reprezentálására, ezért 2000-től a középiskolás korú roma fiatalok érdeklődését célzott, orientáló pályázati rendszerrel igyekeznek fölkelteni. Ebben mindazok részt vehetnek, akiknek a tanulmányi eredménye 3,5-es átlag fölött van, és eleget tesznek a hivatásos viszony feltételeinek (magyar állampolgárság, büntetlen előélet, egészségügyi alkalmasság, kifogástalan életvitel stb.). A támogatást a BRFK és a megyei kapitányságok a saját költségvetésük terhére biztosítják, ami döntően kollégiumi, étkezési támogatásból, ruházati és tanszervásárlási költségtérítésből áll.
A roma rendőrök önazonosság-tudatának erősítését ma már két, ezzel a céllal alakult szervezet is támogatja. A Roma Rendőrök Országos Egyesülete 2005-től nyilvántartásba vett közhasznú egyesületként próbál olyan hidat képezni a roma populáció és az államigazgatás között, ami nem az alá-fölé rendeltségi viszonyon alapul. Tagjainak sorába nemcsak belügyi dolgozókat, hanem a családtagjaikat, sőt civileket is szívesen fogad. "Sok dolgot nem lehet a rendőrségen megbeszélni a szervezet jellegéből adódóan, de egy társadalmi szervezet már alkalmas kényes problémák orvoslására is" - mondta lapunknak Horváth Ferenc, az egyesület elnöke. A civilek befogadásáról is határozott a véleménye: "Abszurd lenne, ha pont egy roma integrációt segítő szervezet volna kirekesztő." A goj motorosokkal is szóba álló elnök az integráció sikerének és a roma rendőrök létszámnövekedésének okát az oktatási rendszer átalakításában látja. Horváth egyébként szükségesnek látja egy "roma igazoltatási kiskáté" elkészültét is, mert mint mondta, a rendőrök és a romák sokszor "nem értik egymást". A mintegy 100 tagú (amelynek a fele aktív rendőr) egyesület közel 3 milliós éves költségvetéséből oktatási és szabadidőprogramokat finanszíroz, egyelőre főleg a fővárosban.
Horváthék tevékenységével nem maradéktalanul szimpatizál a rendőri vezetés. Különösen a civilek bevonását tartják elhibázott lépésnek az Európai Roma Rendvédelmi Bajtársi Közhasznú Egyesület tagjai is. A 2006-os magyar kezdeményezésű szervezetben hat ország (Bulgária, Csehország, Egyesült Királyság, Románia, Szlovákia és Magyarország) képviselői vesznek részt. A brit és amerikai Fekete Rendőrök egyesületeinek mintájára működő civil szervezet a rendőrség esélyegyenlőségi programjait kívánja segíteni. Makula György titkár kifejtette: ők csak roma kollégákat várnak soraikba, még a családtagokat sem. Találkozók, táborok szervezésével, valamint Roma Rendvédelmi Díjjal és a nemzetközi együttműködési lehetőségek kiaknázásával kívánják segíteni a roma rendőrök esélyeit.
A kérdés egyébként elérte a nagypolitika szintjét is. Ez év februárjában roma rendvédelmi konferenciát rendeztek Budapesten, majd a KDNP kezdeményezésére a parlamentben is tanácskozást tartottak a témáról. Ezeken a politikusok nemcsak a romák rendőrségi arányszámának növelése mellett érveltek, hanem a toborzási gyakorlatban és a szervezeten belül megnyilvánuló előítéletességet is komoly problémaként kezelték.
