Gyorselemzés: Orbán megérkezett az európai szélsőjobboldalra, de ebben nem lesz sok köszönet

Belpol

A Sargentini-jelentés elfogadásának legfontosabb következményeit mérlegeljük.

Az Európai Parlament mai ülésén 448 igen szavazattal (197 nem és 48 tartózkodás mellett) elfogadták a Sargentini-jelentést, ami az uniós alapszerződés 7-es cikkelye szerinti eljárás megindítását jelenti Magyarországgal szemben. Rövid értékelésünkben végigvesszük a legfontosabb jogi, külpolitikai és belpolitikai következményeket.

1. Jog

Nagyon úgy néz ki, hogy a kormány nem akarja tudomásul venni a szavazás eredményét. A jelentés elfogadásához a leadott szavazatok kétharmadára volt szükség, de az EP szabályzata nem teljesen egyértelmű abban a tekintetben, hogy a tartózkodásokat ilyenkor számításba kell-e venni. Ha a tartózkodások gyakorlatilag „nem” szavazatnak számítottak volna, akkor hiányzott volna egy kevés a kétharmadhoz. A Fidesz és a kormány egyelőre csak csalást kiált, de könnyen elképzelhető, hogy az EU luxembourgi bíróságán is megtámadják majd az eljárást (ezt tették az úgynevezett kvótadöntés esetében is, de veszítettek).

Ha érvényesnek tekintjük a szavazást, az azt jelenti, hogy a magyar jogállamiság ügye a EU Miniszteri Tanácsához kerül. Ott négyötödös többséggel dönthetnek arról, hogy Magyarországon fennáll az uniós alapértékek megsértésének veszélye, és ajánlásokat is megfogalmazhatnak a kormány felé. Ha a kormány nem tesz eleget az ajánlásoknak, akkor már az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács állapíthatja meg, hogy ténylegesen sérülnek az alapértékek, és ezután jöhetnek szóba a szankciók: például a szavazati jog vagy az EU-s források kifizetésének felfüggesztése. Az Európai Tanácsban már teljes egyhangúság kell (Orbán persze nem szavaz majd a magyar ügyről), és minimum a lengyelek azt ígérik, megvédik Magyarországot. Az eljárás semmiképp sem gyors, az Európai Bizottság decemberben élesítette a 7-es cikkelyt Lengyelországgal szemben, de a Tanács még a folyamat első lépéséig sem jutott el, pusztán meghallgatásokat tartottak eddig.

2. Az európai erőtér átrendeződése

A Sargentini-jelentés után a legfontosabb kérdés, hogy a Fidesz maradhat-e az Európai Néppártban (EPP). A jelentést számításaink szerint 114 néppárti képviselő szavazta meg (ebből a jegyzőkönyvből számoltunk), az összesen 216 EPP-képviselő több mint fele. Hogy alig több mint egy év alatt mennyit romlott Orbán helyzete az EPP-ben, azt jól jelzi, hogy 2017 májusában még csak 67 néppárti képviselő voksolt igennel arra az állásfoglalásra, amellyel felkérték Sargentinit a jelentés elkészítésére. Két valószínű forgatókönyv létezik: Orbán vagy kilép a Néppártból a nyomást érzékelve, vagy megpróbál a jövő májusi EP-választásokig bent maradni, és az ott kialakult erőviszonyok fényében dönt véglegesen.

Horrorkoalíció - Áttörhetnek-e a populisták a jövő évi EP-választásokon?

Orbán Viktor szerint egy összeurópai bevándorlásellenes koalíció nagyot hasítana a 2019-es európai parlamenti választáson. Megnéztük, mekkorát.

Ha – akár az EP-választás előtt, akár utána – a Fidesz távozik az EPP-ből, az euroszkeptikus, populista, szélsőjobboldali képviselők és pártok egybeterelésének nem túl hálás feladata várhatja. Többen jelezték már, hogy együtt dolgoznának Orbánnal: az osztrák FPÖ, az olasz Liga, Marine Le Penék európai frakciója, az ENF (Nemzetek és Szabadság Európája), és persze ott a lengyel kormánypárt PiS, is, amelynek európai frakciója, az ECR nagyon meggyengül majd a brit toryk kilépésével, így szüksége lehet új koalíciós partnerekre. Ezen pártok között azonban komoly ideológiai ellentétek is húzódnak, amiket nehéz lenne kibékíteni. Ha sikerülne is, korábbi elemzésünk szerint akkor sem a "bevándorlásellenes" frakció lenne a legnagyobb 2019 után (az abszolút többségtől pedig fényévekre lenne), arról nem beszélve, hogy az Európai Bizottságban és az Európai Tanácsban nagyon kevés szövetségese maradna Orbánnak (a magyar mellett csak a lengyel és az olasz kormány van egyértelműen kívül az európai mainstreamen ).

3. Belpolitika

A Sargentini-jelentés természetesen beilleszthető a kormány régóta folytatott Brüsszel-ellenes szólamaiba. Azonban ha a Tanács elé kerül a magyar jogállamiság ügye, a mainál nyilvánvalóbb lesz, hogy Orbán nem föderális intézményekkel, hanem választott állam- és kormányfőkkel áll vitában. Kommunikációs problémákat okozhat az is, hogy a migrációról szóló vitaként keretezze a jogállam lebontásának kritizálását, hiszen olyan bevándorlást inkább ellenző politikusok is ellene fordultak, mint Sebastian Kurz vagy a bajor CSU-hoz tartozó Manfred Weber. Ha pedig kidobják az EPP-ből, az az illiberális demokrácia helyett elővett kereszténydemokrácia szlogent teszi nehezebben eladhatóvá.

Kérdés, mit kezd ezzel a helyzettel a magyar ellenzék. A 7-es cikk szerinti eljárással egyidejűleg nyilván a hazaárulózás is beindul majd, ezzel együtt Orbán európai perifériára sodródása kézenfekvő téma lehet az EP-választási kampányban.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?