A kapitány elhagyja a süllyedő sajkát: Schiffer András már ki is lépett az LMP-ből

  • narancs.hu
  • 2018. május 7.

Belpol

Az Együttből érkező Szabó Szabolcs csatlakozása tett be neki.

„A mai napon megszüntettem tagsági jogviszonyomat az LMP-ben” – írja a párt alapítója, egykori társelnöke és frakcióvezetője Facebook-oldalán.

Schiffer már egy ideje "nem vett részt" a pártpolitikában, 2016-ban visszavonult, de "távolról segítette" a párt munkáját.

„Két évvel ezelőtt úgy léptem vissza a hivatásos politizálástól, hogy addigra az LMP különböző testületei a párt stratégiájának legfontosabb cövekeit már leverték. Akkor azt gondoltam, talán mintát tudok adni arra, hogy a hivatásos politizálás és az állampolgári politizálás közötti határvonalak igenis átjárhatók, hiszen éppen arra lenne a legnagyobb szüksége az országnak, hogy a „hivatásosokon” kívül minél többen foglalkozzanak a köz ügyeivel: nem pénzért, egzisztenciáért, befutó helyekért, hanem a hazájukért, közösségeikért, elveikért. Úgy voltam vele, hogy a másfajta -immáron nem-hivatásos- közéleti szerepvállalásom jótékony harmóniában lesz majd az LMP politikájával. Nem így alakult, s ez számomra múlt szeptemberben, a werberi stratégia élesítésénél vált nagyon világossá” – fejtegeti visszalépésének okát Schiffer, aki azt is leírta, hogy az utolsó csepp a pohárban Szabó Szabolcsnak, az Együtt képviselőjének csatlakozása volt az LMP frakcióhoz, mert Szabó szabadkereskedelemről alkotott nézetei ellentétesek a párt egykori álláspontjával.

„Egyetlen igazi parlamenti sikerélményem a gigantikus többséggel szemben, 2016. júniusában, az volt, hogy indítványomra az Országgyűlés határozatot fogadott el a globális szabadkereskedelmi politika korlátozására. Két hónappal később, az EU-Kanada egyezményről (CETA) szóló vitában Szabó Szabolcs a fideszes Németh Zsolt tenyerébe csapott és kijelentette: a szabadkereskedelem jó” – emlékszik vissza Schiffer.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.