Erősen lejtett a pálya a Külügyminisztérium (KÜM) tavalyi, a nemzetközi fejlesztési és együttműködési projektek lebonyolítására kiírt közbeszerzési eljárásán a későbbi nyertes javára - állítják a vesztes konzorcium képviselői. A tét látszólag nem nagy, ám az eset hátterében jelentős gazdasági érdekek húzódnak.
A külügy 2003-ban állította
fel a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési, Gazdaság- és Tudománydiplomáciai Főosztályt (NEFE-GTF), hogy az EU-csatlakozás után ellássa Magyarországnak mint új donorállamnak a nemzetközi fejlesztési (segélyezési) feladatait. Az uniószerte elfogadott gyakorlat szerint a fejlesztési, együttműködési prioritásokról a politika dönt, a konkrét projekteket azonban szerződtetett civil szervezetek vagy profitorientált tanácsadó cégek valósítják meg, melyek a megbízást és a forrásokat pályázatok útján nyerik el. A tavaly kezdődött konfliktus tárgya is egy, a NEFE-GTF által kiírt közbeszerzés; az ellátandó feladatkör a pályáztatással összefüggő adminisztratív munkák mellett elsősorban delegációk útjainak megszervezésére és lebonyolítására, azaz a nemzetközi segélyezési ügynökség kinevezésére vonatkozott.
A három évre szóló közbeszerzési eljárást az a HUN-IDA Magyar-Nemzetközi Fejlesztési Segítségnyújtási Kht. nyerte, amely ugyanezt a munkát az előző, 2004-es közbeszerzés befutójaként akkor már másfél éve ellátta. 2004-ben még nem volt különösebben nehéz dolga: a szervezet egyrészt egyedül indult, továbbá - miként Tomaj Dénes, a NEFE-GTF tavaly ősszel kinevezett vezetője a Narancsnak elmondta - akkoriban még lazábbak voltak a feltételek, mert a minisztériumban is még csak tanulták az új felállást. A HUN-IDA az első szerződés értelmében havi nettó 3,1 millió forintos átalánydíjért vállalta a feladatot, s ehhez hozzáadódtak a delegációk utaztatásának dologi költségei. A 2006-os közbeszerzésen viszont vetélytársat kapott: a négytagú DemNet-konzorciumot a DemNet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet), a (korábban Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó) Perfekt Zrt., az Econ-Trust Kft. és az Open Consulting Zrt. alkotta.
A kiírás Bada János, az Open Consulting jogtanácsosa szerint olyan elvárásokat támasztott, melyek egyértelműen tükrözték, hogy a minisztérium a HUN-IDA-t szeretné nyertesnek. A potenciális külföldi érdeklődőket a legalább három magyar anyanyelvű (vagy magyarul felsőfokon beszélő) alkalmazott követelménye riaszthatta el, a hazaiakat viszont az, hogy a pályázónak a speciális referencia mellett fel kellett mutatni legalább négy, felsőfokú végzettségű, kétéves NEFE-s gyakorlattal rendelkező szakembert, akik közül legalább háromnak felsőfokú angol nyelvtudása is van. A szóba jövő civil szervezetek ugyanakkor nem voltak elég tőkeerősek ahhoz, hogy megfeleljenek az egyéb elvárásoknak. Mivel mindezt szerintük csak a 2004-es eljárás nyertese, a HUN-IDA tudta teljesíteni, Badáék örömmel vették, hogy egy kívülálló jogi személy a Közbeszerzési Döntőbizottságnál (KDB) megtámadta a kiírást. Később a beadványt visszavonták, a konzorcium pedig a DemNettel kiegészülve nyújtott be pályázatot.
A DemNet ügyvezető igazgatója, Kékesi Annamária szerint az érintett, a szcénát jól ismerő civil szervezetek kezdettől felfigyeltek jó pár aggasztó jelre. Eleve összeférhetetlennek tartják például, hogy miközben maga szervez, bonyolít és ellenőriz sok NEFE-GTF-pályázatot, a KÜM által kitalált struktúra értelmében a HUN-IDA maga is ellát a pályázatokban meghirdetettekhez hasonló feladatokat. Kékesi szerint így fordulhat elő, hogy a KÜM honlapjára is feltett 2005-ös HUN-IDA-projektek keretében elszámolt költségek olykor gyakran a piaci ár két-háromszorosára rúgtak.
A konzorcium számára, mint azt a Narancsnak Bada János kifejtette, a NEFE-GTF pályázata nem a havi rendelkezésre állási díj, hanem a távlati perspektíva miatt volt fontos. "A perspektíva az, hogy az állam nagyobb pénzt fog ilyen célokra elkölteni. Ha nyertünk volna, hosszú távon a szakmaiság és a hatékonyság érvényesülhetett volna a célországokban zajló fejlesztési projektekben." A HUN-IDA ügyvezető igazgatója, Bakonyiné Bárány Ibolya ugyanerre a kérdésre válaszolva cáfolta, hogy szervezetét mögöttes gazdasági célok vezérelnék. "Ez egy gyönyörű tevékenység, nekünk pedig a kezdetek óta szívügyünk." (A szélesebb kontextust Segély és biznisz című keretes írásunkban vázoljuk.)
A közbeszerzési eljárás során a DemNet konzorciumnak a minisztériumból többen, többször is eléggé egyértelműen utaltak rá, hogy ezen a pályázaton nem nyerhetnek. A konzorciumnak mégsem ez, hanem az elbírálás egyik fontos, háromszoros súlyszámú szempontjának értelmezése okozta a legnagyobb problémát. Az előzetes tárgyalások során rá is kérdeztek, hogy pontosan mit fed az órában megadandó vállalás, az "azonnali reagálás a projekt megvalósítására". A kiíró írásos válaszát a pontosság kedvéért szó szerint idézzük: "Abban az esetben, ha ajánlatkérő egy meghatározott rendezvény szervezését kéri ajánlattevőtől, akkor minősül érdeminek a visszajelzés, ha a rendezvény időpontjáról, helyéről és várható költségéről - azaz az esemény megvalósíthatóságáról - ajánlattevő használható információval tud szolgálni. Ezt az időtartamot órában kell megadni (pl. 48 vagy 72 órán belül)."
A konzorcium végső ajánlata 24 órás reagálást tartalmazott. Ehhez képest eléggé meglepődtek, amikor az ajánlatok bontásánál kiderült, hogy a HUN-IDA 0,5 órás (!) reakciót vállalt. Erre a részszempontra a HUN-IDA 30, a konzorcium pedig egyetlen pontot kapott, ami jelentősen hozzájárult a HUN-IDA végső, 37,2 pontos különbségű befutásához. A másik fő különbség az ajánlati árban volt: a konzorcium havi 2,45 millió, a nyertes 1,79 milliós havi díjazást kért. Az árkülönbség súlyozva 21,6 pontot ért. A konzorcium, mint utóbb Bada János kifejtette, arra játszott, hogy
megpróbál tiszta viszonyokat
teremteni: kihúzták a szerződéstervezetükből azt a (HUN-IDA korábbi szerződéséből átemelt) gumiparagrafust, ami alapján a nyertes egyéb, a szerződésben nem részletezett feladatok ellátásáért is részesülhet díjazásban. Az értékelő bizottság azonban nem díjazta pontokkal az ötletet.
A NEFE-GTF vezetője és Bakonyiné Bárány Ibolya véleménye megegyezik abban, hogy az elbírálás fő szempontja az ár volt, amit a nyolcszoros súlyszám is jelölt, a végeredmény pedig hűen tükrözött. Haris Piknjac, a Narancsnak nyilatkozó uniós közbeszerzési szakértő viszont úgy véli, hogy ha két ajánlat nem hasonlítható össze (mert például az egyik kizárja az extra díjazás lehetőségét), és erre a pályázati kiírás nem tartalmaz explicit útmutatást, a döntés értelmezésfüggővé válik. A szakértő szerint a fejlesztési projektek végrehajtásánál és a cikkünk témájául szolgáló szolgáltatási pályázatoknál (service tender) általában a technikai kivitelezés és a cég belső szervezettsége számít leginkább. További előny a specializáció, az információtechnológia és a cég mérete, de csak akkor, ha ez jobb anyagi garanciákat és fenntarthatóságot is jelent. Az ár azonban sosem az első mérce, annál is inkább, mert az irreálisan alacsony ajánlat is kizáró ok lehet.
Mivel a DemNetnek nyújtott, fent idézett tájékoztatás fényében a félórás rendelkezésre állás lehetetlen vállalásnak tűnt, a konzorcium a KDB-hez fordult jogorvoslatért. Csak ekkor derült ki, hogy a HUN-IDA-val folytatott előzetes tárgyalás jegyzőkönyvében további pontosítás szerepel a rendelkezésre állásra, amiről azonban az (utóbb vesztes) ajánlattevőt nem tájékoztatták. A KDB a beadványt ennek dacára elutasította, ezért a konzorcium bíróságra ment, ahol az elsőfokú per jelenleg is folyamatban van.
Természetesen kíváncsiak voltunk a nyertes ajánlattevő, valamint a KÜM álláspontjára is a félórás érdemi reakcióidőről. Bakonyiné Bárány Ibolya kifejtette, hogy nem utazásszervezésről van szó, amikor egy "bejáratott" és ismételt program zajlik, hanem teljesen egyedi tervezésű és lebonyolítású programokról, melyek során a váratlan helyzetekre kell tudni igen gyorsan reagálni. Ilyen, amikor a tolmács másik géppel érkezik, mint a delegáció, valaki megbetegszik, vagy egy váratlan előléptetés miatt a protokollnak megfelelő rangú fogadópartnerről kell gondoskodni. "Nem turistákról, hanem hivatalos delegációkról van szó, ezért fontos, hogy a szervezőnél van-e elég tudás az ilyen esetek rutinszerű kezelésére. Ilyenkor a minisztérium joggal vár sürgős választ. A reakcióidő ezt a képességet méri." Tomaj Dénes, a KÜM főosztályvezetője kicsit másképp értelmezi a kérdést. "Ha felmerül egy delegáció érkezése, alapinformációkat várunk. Megvan-e a fogadókapacitás? Van-e repülőjegy és hely a bejáratott szállodában? Tudnak-e vele foglalkozni?"
Kérdés, lehet-e érdemi választ adni az utóbbi kérdésekre fél óra alatt, de még nagyobb kérdés, hogy ha a reakcióidő valódi elvárás, és nem csak a későbbi nyertes versenyelőnyének a biztosítására szolgált, akkor ez a szempont vajon miért nem került bele a KÜM és a HUN-IDA közötti szerződésbe. Tomaj Dénes szerint a kérdés nem kérdés, mert amit nem lehet szankcionálni, azt nem érdemes szerződésbe foglalni. Attól azonban, mint mondja, a szempont még lehet releváns: "Nagy volt a különbség a két időajánlat között. Itt zajlik az élet, egy operatív programról van szó. Ha a delegáció fele lemarad a repülőgépről, azonnali intézkedésre és átszervezésre van szükség, ebbe nem fér bele a 24 órás reakcióidő."
Ami így érthető is, az azonban nem, hogy részleteiben miért csak az egyik pályázó tudhatott minderről. A konzorcium által indított per 2007. februári tárgyalásán a beavatkozóként jelen lévő HUN-IDA képviselője ki is jelentette, hogy programszervezői tapasztalataik a cég üzleti titkai, ezért jogos, hogy ezeket a versenytárs nem ismerhette meg. "Komparatív előnyük volt" - ismerte el ugyanerről Tomaj Dénes. További érdekes adalék, hogy Bakonyiné Bárány Ibolya szerint a HUN-IDA nem részesült külön díjazásban a már említett gumiparagrafus keretében, Tomaj Dénes viszont tud ilyen esetről. Ami azonban a HUN-IDA látszólagos versenyelőnyét igazán érdekes megvilágításba helyezi, az a kht. tulajdonosi háttere.
A HUN-IDA-t 2001-ben alapította a Tesco Nemzetközi Együttműködési és Tanácsadó Kft., mely az 1962-ben létrehozott és a 90-es években privatizált Tesco Külkereskedelmi Vállalat utóda (a névazonosság a hipermarketlánccal véletlen). A tudományos és technológiai transzferrel, műszaki szakemberek kiutaztatásával foglalkozó Tesco a pártállam külkereskedelmének egyik meghatározó szereplője volt. Tevékenysége főleg az elmaradottabb baráti és semleges országokba irányult, melyekben a neve sok fülben még ma is igen jól cseng. A cég jelenleg a vezérigazgató Pados László és a volt jegybankelnök Bartha Ferenc érdekeltségi körébe tartozó Hold Immo Kft. többségi tulajdonában van.
Bár a Tesco és a pártállami hírszerzés átfedéseiről eddig nem született publikus kutatás, a Narancs külkereskedelmi, politikai és egyéb forrásokból származó, egybecsengő információi szerint a Tesco működéséhez intenzív
hírszerzési tevékenység
kapcsolódott. Mindennek egyrészt azért van jelentősége, mert a HUN-IDA kivételezett KÜM-ös státusát rossz szemmel néző, részben minisztériumi, részben civil forrásaink szerint a jelenlegi helyzet egyértelműen a múlt, a pártállami nómenklatúra összefonódásainak az öröksége, amit csak tovább terhel, hogy a rendszerváltás szele az öszszes minisztérium közül talán a KÜM-öt érintette a legkevésbé. Kékesi Annamária szerint felmérhetetlen kárt okoz az érintett civileknek és a szektor megítélésének, hogy a viszonyok nem transzparensek, mert koherens külügyi fejlesztési stratégia híján a pénzek igen jelentős része kerül vissza a "tapasztalatátadással" foglalkozó projektek szakértői díjaként a kivételezettek zsebébe. A szakértők túlzott alkalmazása az uniós civilek szerint amúgy sem hatékony ebben a munkában - mondja Kékesi.
Az európai gyakorlatban az is szokatlan, hogy a hivatalos segélyezési ügynökség tulajdonosa egy részben hasonló területen aktív (például műszaki kooperációs projekteket szervező), profitorientált cég legyen. A két társaság irodái ugyanabban a belvárosi épületben találhatók. Az összefonódás mértékét firtató kérdésünkre Pados László kijelentette, hogy a Tesco és a HUN-IDA két külön jogi személy, önálló ügyvezetőkkel. Ennek ellentmond, hogy Bakonyiné Bárány Ibolya korábban a Tesco vállalkozási igazgatója volt, ám ma is szerepel a cég jegyzésére jogosultak listáján a cégnyilvántartásban. "Nekünk a saját üzleteink elég hasznot hoznak más területen" - mondta lapunknak Pados László, megjegyezve, hogy a HUN-IDA nemzetközi együttműködési kapcsolataiból a Tescónak üzleti előnye nem származik. Pedig kézenfekvő lenne, hiszen miként Bakonyiné Bárány Ibolya kifejtette, olykor a HUN-IDA is használja a Tesco több mint 45 évre visszatekintő archívumát és kapcsolatait a külügyi fejlesztések előmozdítása érdekében.
A Tesco mai tevékenységéről a vállalkozás honlapjáról (tescoconsulting.hu) és a nyilvános adatbázisokból nem sok konkrétum tudható meg. Pados László kérdésünkre egyéb műszaki együttműködési projektek mellett a tripoli metró meghosszabbításában való esetleges részvételt említette. A Narancs azonban több, diplomáciai és külkereskedői informátortól is úgy értesült, hogy a cég legalább ennyire aktív a haditechnikához kötődő külföldi szolgáltatások terén. Mindezt alátámasztani látszik, hogy szerepel az ez irányú tevékenységet engedélyező Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (MKEH) vonatkozó listáján is. "A Tesco az egykori baráti országokkal folytatott műszaki tudományos együttműködés bázisán működött, és ma is azokban az országokban sikeres.
A fegyver bizalmi cikk,
ha megvettem, akkor kapcsolódom a gyártójához, és a kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtókhoz" - vázolta a hátteret a Narancsnak Gyöngyös József, az MKEH főosztályvezetője. ""riási piaci lehetőség, ha egy nagy múltú és sok országban ma is állami cégnek hitt vállalattól ennyire kikövezett út vezet bizonyos külföldi delegációkhoz" - utalt egyik forrásunk a Tesco- HUN-IDA felállás lehetséges "komparatív előnyeire".
Az uniós támogatások ellenőrzésére szakosodott Hubconsult szakembere, Nick Norvell a Narancsnak kifejtette: több ponton is veszélyes lehet a transzparenciára, ha egy profitorientált cég a háttérben túl közel kerül a központi segélyezéshez, arról nem is szólva, ha haditechnikával is foglalkozik. "Egy ilyen felállás kétségessé tenné a segélyezési pénzek és kapcsolatrendszer helyes felhasználását, az átlátható közbeszerzést, és nem utolsósorban kikezdené a kormány reputációját."
"Fegyverkereskedelemhez kapcsolódó üzleteink nincsenek - válaszolta kérdésünkre Pados László, aki a kilencvenes években jó ideig Magyarország kereskedelmi attaséja volt Izraelben. - Engedélyünk van bizonyos engedélyköteles szolgáltatások nyújtására, komoly high-tech cégeket is képviselünk, de soha nem közvetítünk fegyverügyleteket."
"Nem merült fel olyan gyanú, hogy szerződéses partnerünk, a HUN-IDA tevékenységének bármilyen egyéb színezete lenne" - reagált érdeklődésünkre Tomaj Dénes, a NEFE-GTF vezetője.
Segély és biznisz
A fejlődő országok segélyezésének hatalmas a nemzetközi presztízse. A humanitárius segélyezés - például a katasztrófa sújtotta területek gyors újraépítése - a filantrópia mellett jelentős reklám is a szervezeteknek, kormányoknak. Kevésbé köztudott, hogy a hosszú távú fejlesztési, együttműködési projektekben való részvétel gyakran alaposan átrendezi a nemzetközi viszonyokat, új gazdasági és politikai szereplőket helyzetbe hozva a lánc mindkét végén. A tét nagyságát jól jelzi, hogy a szétosztandó segélyek kötelező kvótáját az EU 2010-ig elérendő célként a tagországok nemzeti összjövedelmének (GNI) 0,51 százalékában határozza meg, az ENSZ pedig a GNI 0,7 százalékát szeretné elérni. Az EU Donor Atlas szerint az uniós tagországok 2006-ban több mint 46 milliárd dollárt költöttek segélyezésre.
A rendszerváltástól 2004-ig Csipkerózsika-álmát alvó magyar külügyi segélyezés összegében egyelőre messze elmarad az elvárásoktól: az eltérő statisztikákból leszűrhetően 2004-ben körülbelül a GNI 0,07, 2005-ben 0,08, 2006-ban a 0,11 százalékát, azaz mintegy 100 millió dollárt költöttünk erre. A viszonylag alacsony szint azonban azt is jelenti, hogy aki ma jó pozícióban, azaz információközelben van, az megalapozhatja helyét a segélyezési szektorban. A keretszerződéses átalánydíj egyrészt biztosíthatja egy non- vagy forprofit cég működési feltételeit, de az információkon keresztül közvetve a projektekben való részvételt vagy azok lebonyolítását, a forrásokhoz való hozzájutást is. Igaz, cserébe átlátható és versenyképes szolgáltatást kell nyújtani, hiszen a segélyezés olyan - a fogadó ország belügyeit is érintő - kényes művelet, melynek sikeréért nemcsak a célországok - köztük gyakran etatista rezsimek, banánköztársaságok és lehetetlen diktatúrák - vezetői, de végső soron az adományozó is felelős.
A cikk nemzetközi vonatkozásaihoz a szakmai hátteret Rajacic Ágnes, a BusinesSpirit uniós segélyezési szakértője nyújtotta.
