Sokat nyerhettek a szekszárdi fideszesek a lerobbant húsüzem eladásával, a rendőrség mégsem nyomoz tovább

  • narancs.hu
  • 2020. január 31.

Belpol

Szerintük ugyanis nem történt bűncselekmény.

Szekszárdi fideszesek megvásároltak egy lerobbant, üres húsüzemet, amire a paksi atomerőmű-bővítés miatt néhány hónap múlva szüksége lett az államnak. A rendőrség meg sem nézte, mennyit nyertek az üzleten, lezárta a nyomozást, írja a 24.hu.

2018-ban, az állami tulajdonban lévő paksi ipari park, a PIP Közép-Duna Menti Térségfejlesztési Nonprofit Kft. több mint 4,3 milliárd forintot költött el új területek felvásárlására. Ezt a paksi atomerőmű-bővítés érdekeire hivatkozva tehették meg, az engedélyt a Miniszterelnökség adta ki. Ezzel a lehetőséggel élve néhány környékbeli fideszes politikus is komoly pénzeket tudott leakasztani magának.

A lap emlékeztet: 2018 decemberében a kft. nemcsak paksi földeket vett, hanem például egy csődbe ment, lepusztult húsüzemet is, ami ráadásul 40 kilométerrel arrébb, Szekszárdon található. Ez a gyártelep azóta is üresen áll, a vételár 1,8 milliárd forint volt.

Jobb szélen Kapitány Zsolt

Jobb szélen Kapitány Zsolt

Fotó: MTI/Kiss Dániel

 

És hogy ki volt az eladó? Egy Cseppkő Faktor Zrt. nevű cég, aki éppen a paksi terjeszkedés előtt vette meg az ingatlant, ráadásul a részvénytársaságot az ingatlanvásárlás előtt néhány héttel hozták létre. A lap számításai szerint a Cseppkő nagyjából 3-400 millió forintért vásárolhatta meg a volt húsüzem épületét, majd 8 hónappal később túladott rajta, négy-hatszoros áron.

A cég közvetett résztulajdonosa és jelenlegi vezérigazgatója Kapitány Zsolt, a Tolna megyei közgyűlés fideszes tagja. De a tulajdonosi hálóba tartozik még a szekszárdi választási bizottság fideszes elnöke, Póla Zoltán és felesége, valamint a trafikbotrány egykori szereplője, Fajszi Lajos korábbi fideszes önkormányzati képviselő is.

A gyanús adásvétel miatt Hadházy Ákos tett feljelentést, a BRFK korrupció és gazdasági bűncselekmények elleni főosztálya pedig a napokban szüntette meg a nyomozást, szerintük nem történt bűncselekmény.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.