"Egyéniségemből fakadóan meglehetősen aktív vagyok, de államfőként fegyelmezni fogom magam." "Sokan hiszik, sőt várják, hogy most egy csapásra valamilyen új elnöki stílus érvényesül majd. Nem kívánok azonban mindenben kész programmal színre lépni." "Nem követem elődeim példáját, akik tanácsadó testületet tartottak fenn." "Egy államfő ne tegye ki magát annak, hogy a parlament leszavazza."
A beiktatása után adott interjúiban Sólyom László számos intelemmel látta el önmagát, ám főbb ígérvényeit - köztük a legfontosabbat, miszerint fegyelmezett és passzív elnök lesz - nem tudta betartani.
Akasztják a hóhért
Az elmúlt öt évben három és félszer annyi törvényjavaslatot küldött vissza a parlamentnek, mint Göncz Árpád és Mádl Ferenc együttvéve (az összevetésről lásd a HVG 2009. október 31-i számát). Több alkalommal bírálta Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai Gordon kormányát, a baloldali kabinetek összes fajsúlyos, rendszerátalakító tervezetét megtámadta. Az Alkotmánybíróság (AB) előtt landolt 2006-ban a felsőoktatási reform, 2007-ben politikai vétót emelt az egészségbiztosítási törvény ellen, de nem támogatta a gyes időtartamának rövidítését, illetve a gyed igénybevételének szigorítását sem 2009 júniusában. Ugyanakkor - a szólásszabadság és a gyülekezési jog korlátozhatatlanságára hivatkozva - az AB segítségével kilőtte az összes kormányzati próbálkozást a gyűlöletbeszéd megfékezésére.
Miután a legfőbb ügyész, az ombudsmanok, a főbíró és a médiahatósági elnök jelölésekor nem egyeztetett a frakciókkal - úgymond kerülte "az elvtelen alkukat" -, a pártok rendszeresen leszavazták kiszemeltjeit a parlamentben: volt olyan tisztség, amit a huzavona miatt több mint egy évig nem tudtak betölteni. (A jelölésekről, az elnök félidejéről lásd: Villogó zöld, Magyar Narancs, 2007. december 20.) A Köztársasági Elnöki Hivatalban (KEH) külön stratégiai osztályt működtetett, állandó tanácsadó testülete volt, az általa felkért szakértők pedig több száz oldalnyi - kormányprogramnak is beillő - javaslatot fogalmaztak meg az oktatás, a határon túli magyarok helyzetének javításáról, a korrupció elleni harcról.
Az elnök lapunk által megkeresett munkatársai állítják, hogy a passzivitásra vonatkozó ígéretét félremagyarázták a sajtóban, ugyanis Sólyom határozott programmal érkezett a Sándor-palotába, amihez a rá jellemző következetességgel (bírálói szerint: konoksággal) tartotta magát. "Senki nem gondolhatta komolyan, hogy az az ember, aki az AB elnökeként az alkotmánybíráskodást az alkotmányírás határáig tolta ki, csendben végigüli majd az öt évét, és megelégszik a protokolláris funkciók ellátásával" - mondta a Narancsnak közeli munkatársa. (Egyébként még ezen a területen is újított: beiktatása után külön protokollfőosztályt létesített Szabó György volt nagykövet vezetésével, hogy függetlenítse magát a feladatot korábban ellátó Külügyminisztériumtól.)
Kinevezésekor kifejezetten rossz véleménnyel volt a közállapotokról, a pártok ténykedéséről, "az elkeseredett hatalmi harcról". Magáévá téve az őt jelölő Védegylet 2005-ös szlogenjét ("lehet más a politika") megszólalásai, vétói során folyamatosan ezt az értékrendet próbálta képviselni és közvetíteni. Csakhogy - miként egy interjúban fogalmazott - "a választópolgárok nem hallgattak az elnökre", így egyre gyakoribbak lettek az állásfoglalások, és ha "másként" is, Sólyom egyre aktívabban politizált. Ez a frázis volt a 2007-es újévi beszéd központi gondolata, 2009. január elsején pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy "én azonban nem a politikusokhoz, hanem önökhöz szólok, önökön legalább annyi múlik, mint a politikusokon, sőt, szerintem több". 2006 közepén átült a parlamenti patkóból - a miniszterek közül - a Ház díszpáholyába, ezzel is jelezve, hogy a köztársasági elnök a pártoktól, az Országgyűléstől független intézmény. (Bár az államfőt a parlament választja, a képviselők nem számoltathatják be, tisztségétől csak akkor lehet megfosztani, ha törvényt sért.)
A sors fintora, hogy Sólyom mozgásterét épp azok a szabályok korlátozzák, amelyeket az általa vezetett Alkotmánybíróság hozott még 1991-1992-ben, amikor a testület szűkítette a köztársasági elnöki jogosítványokat. A nevezetes döntésekről kinevezésekor így nyilatkozott: "Az államfő keze jogilag meg van kötve éppen az AB határozatai miatt. Most tehát akasztják a hóhért." Pár hónappal később máris az állami kitüntetésekkel kapcsolatos elnöki hatáskör értelmezését - azaz kitágítását - kérte az AB-tól (a kormány 2006. március 15-én olyan személyeket javasolt kitüntetni, akiknek a jutalmazását Sólyom az alkotmányos értékrendre hivatkozva kifogásolta). Az AB végül az elnöknek adott igazat, Sólyom pedig rögtön élt a lehetőséggel: 2007 nyarán visszautasította a 75 éves Horn Gyula kitüntetését.
Persze ez az alkotmánybírósági döntés érdemben nem szélesítette az elnöki hatáskört, így maradt a beszéd és a kétfajta vétó alkalmazása. Miután személyében egy kifejezetten ideologikus gondolkodásmódú értelmiségi került a köztársaság élére, szónoklatai gyakran prédikációként hatottak - holott a Magyar Hírlapnak 2005-ben adott interjújában megígérte, hogy ezt mindenképpen kerülni fogja -, máskor meg úgy tűnt, a konzervatív felfogású Sólyom politizál, és a Fidesz szekerét tolja.
A vörös fonal
"Nem tudom másként értelmezni a döntéseit: végig ellenséges volt velünk. Nemcsak Gyurcsánnyal, hanem a vele kifejezetten előzékeny Bajnaival is" - hangsúlyozta a Narancsnak az egyik szocialista politikus, aki tagja volt mindkét kabinetnek. Ezt az is alátámasztja - véli a neve elhallgatását kérő, épp leköszönő kormánytisztviselő -, hogy a javaslatok tartalmát kifogásoló politikai vétó több mint fele a Bajnai-kabinet időszakára esett (igaz, ezek jelentős része a jelentős szakmai vitákat kavaró új polgári törvénykönyvre vonatkozott). Forrásunk ezzel az elnök munkatársai által is hangoztatott állításra reagált, miszerint Sólyomnak nem a baloldallal, hanem csupán személy szerint Gyurcsány Ferenccel szemben lettek volna averziói.
A lapunk által megkeresett egykori szocialista miniszterek és államtitkárok véleménye már megoszlik abban a kérdésben, hogy Sólyom és az MSZP viszonya mikor és miért romlott meg. Sokan úgy gondolják, hogy a Kádár-kort mélységesen megvető, a politikában idegenként mozgó rendszerváltó értelmiségit "jobbos" tanácsadói hangolták a szociálliberális oldal ellen (erről lásd Külsősök című keretesünket). A szocialista középkáderek nagy többsége szerint az elnök mindig is utálta az "utódpártot", és nem bocsátják meg neki, hogy 2005-ben a Fidesz támogatásával és az SZDSZ asszisztálásával, nem mellékesen egy botrányos - ám utólag a házbizottság által szabályosnak minősített - szavazás eredményeként legyőzte Szili Katalint. A Gyurcsánnyal szemben álló MSZP-sek viszont úgy tartják, a hiperaktív miniszterelnök haragította magára az államfőt, és az ő hibája, hogy Sólyom 2006 és 2010 között ellenséges volt velük.
Részben ezt látszik alátámasztani, hogy a köztársasági elnök kezdetben semleges volt a baloldallal: első újévi beszédében bírálta a populizmust, szóvá tette "a reális, hosszú távú programok" hiányát - e kritika inkább illett a depressziókampányt folytató Fideszre, mint az "Új Magyarország" programmal kampányoló MSZP-re. A választások után lényegében "hozomra" aláírta a Gyurcsány-csomagot, pedig utólag annak több passzusa fönnakadt az AB rostáján, ami végső soron az alkotmányjogász Sólyomnak is presztízsveszteség. Ekkor még a közigazgatási államtitkári poszt megszüntetését sem kifogásolta, a miniszteri okiratok átadásakor bátorító beszédet mondott, sok sikert kívánva a kormányzáshoz. Igaz, ekkor már túl voltak az első csörtén is: júliusban a szocialisták leszavazták Horányi Miklóst, Sólyom legfőbbügyész-jelöltjét, ám a viszony ekkor még nem volt ellenséges.
Az igazi háborúskodás az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után kezdődött: a "hazugságok" beismerése, a költségvetési adatok kozmetikázása állítólag őt is meglepte. Sólyom még a Sándor-palotába költözés után arra kérte a miniszterelnököt, hogy az első találkozójukon ismertesse a gazdasági helyzetet: "nem azt, amit kommunikálni szoktak, hanem ami a számok mögött van". Pár hónappal később a Heti Válasznak azt nyilatkozta, hogy Gyurcsánytól annak idején kapott "egy vaskos dossziét, benne a minisztériumok által összeállított tényekkel és elemzésekkel", majd néhány közgazdásszal is konzultálva, a válságos államháztartási helyzetre való tekintettel úgy döntött, hogy a leghamarabbi időpontra írja ki a választásokat. Sőt, a 2006. szeptember 18-i nyilatkozatában úgy fogalmazott: az őszödi "beszéd tartalmi szempontból nem jelentett újdonságot". Ehhez képest 2007 végén az index.hu-nak adott interjújában már azt állította, hogy a "bizalmi tőke" a beismerést tartalmazó őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor olvadt el, amikor azzal kellett szembesülnie, hogy 2005-ben Gyurcsány őt is becsapta. Ezek után "eléggé logikus, hogy a megbeszélések nem folytatódtak", a korábban még rendszeres találkozók végérvényesen elmaradtak.
Akármikor is jutott a valós adatok birtokába, tény, hogy 2006 után kifejezetten ellenséges lett a viszonyuk. "A róla kialakult képpel ellentétben Sólyom képes túllépni egyéni sérelmein. Nem az zavarta, hogy becsapták, sokkal inkább az, hogy az őszödi beszéd után teljesen beszűkült az ország mozgástere. Elfogyott az általa is fontosnak tartott, szorgalmazott reformok keresztülviteléhez szükséges bizalom, társadalmi támogatottság" - állította a Narancsnak az elnök megfontolásait ismerő forrásunk. Ráadásul - hangsúlyozzák munkatársai -, miután a megválasztása óta mást sem mondott, mint hogy a politikának igenis vannak morális alapjai, nem hagyhatta szó nélkül Gyurcsány beszédét, és az is felettébb zavarta, hogy a miniszterelnök szét akarta teríteni a felelősséget. 2006. szeptember végén többször is konzultált tanácsadóival: a vita során felmerült, fel lehet-e, fel kell-e szólítani lemondásra a kormányfőt. Végül - Kis János Népszabadságban megjelent véleményét is figyelembe véve - arra jutott, hogy az államfőnek a lemondatásra nincs jogosítványa, így október 1-jei beszédében felvetette: Gyurcsány kérjen bizalmi szavazást maga ellen a parlamentben. Ezt a miniszterelnök meg is tette, ismét megszerezve az Országgyűlés többségének a bizalmát.
Jégkorszak
A következő két és fél évben a köztársasági elnök folyamatosan és egyre élesebben kritizálta a kormányzat tevékenységét. Az MTV-nek 2007 júliusában adott interjújában "rombolásnak" nevezte a reformokat, az augusztus 20-i székesfehérvári ünnepi beszédében - a kabinet felfogásával ellentétes - gazdaságfilozófiai nézeteit is kibontotta. "Erős piac és erős állam illik egymáshoz. Viszont a gyenge, korrupt állam és a rabló piac egymás párja" - bírálta a sorok között az egészségügyben tervezett magánosítást.
Decemberben végül egy hosszú levél kíséretében visszaküldte a egészségbiztosítási rendszer reformját tartalmazó törvénytervezetet az Országgyűlésnek. Kifogásai részben szakmaiak, részben politikai természetűek voltak. Információink szerint előtte konzultált a nagyobb magyarországi biztosítótársaságok szakértőivel, akik kifogásolták a különféle modelleket vegyítő "öszvér" megoldást, többen pedig jelezték, hogy nem fognak beszállni az új rendszerbe, ráadásul a Fidesz ellenkezése miatt túl nagy a politikai kockázat. Többek között szóvá tette, hogy a képviselők az utolsó pillanatban kapták kézhez a tervezetet, amit még elolvasni sem volt idejük, továbbá hiányolta a rendszer működőképességét biztosító rendelkezéseket a törvényből (a javaslat születésének körülményeiről lásd: Púp a háton, Magyar Narancs, 2007. november 15.). Az InfoRádiónak adott 2008. februári interjújában elismerte: egyetért a kormánnyal abban, "hogy a mostani rendszer rendkívül alacsony hatásfokkal működik, pazarló, korrupt, a politika túlságosan beleszól az egészségügyi rendszerbe", viszont a kabinet által javasolt terápiát nem tartotta alkalmasnak a problémák kezelésére.
A március 9-i népszavazás végül elsöpörte a törvényt, a kormány pedig az SZDSZ kiugrása után kisebbségbe szorult. A köztársasági elnök ezek után elnémult: decemberig egyetlen interjút sem adott. Ezt mind baloldalról, mind jobboldalról többen kifogásolták. A kormánypárti politikusok és értelmiségiek szóvá tették, hogy nincs szava a népszavazással való visszaélésről, nem veszi figyelembe, hogy az általa sokat bírált "áldatlan állapotokért" az ellenzék is felelős.
Pedig Sólyom több beszédében, interjújában bírálta a Fidesz politikáját. "Mérhetetlenül rombolónak" nevezte az alkotmányos alapok megkérdőjelezését, amikor Orbán Viktor lesújtóan nyilatkozott az alaptörvényről. Figyelmeztetett, hogy "káoszba visz" a rendszerváltás megtörténtének kétségbe vonása, és elítélte a népszavazás fogalmának kiterjesztő értelmezését, a legalitással és legitimitással való "zsonglőrködést". Kifogásolta, hogy - a Gyurcsány-beszédek alatti - parlamenti kivonulásukkal kiüresítik ezt az intézményt, és rájuk szólt a Kossuth téri törvénytelen kordonbontáskor is. "Az ellenzék megteheti, hogy szó nélkül hagyja az államfői figyelmeztetéseket, így az intelem hamar lecseng a sajtóban. Ám egy politikai vagy alkotmányossági vétónak mindenképp hosszabb, intézményesített, a nyilvánosság előtt is zajló utóélete van, erről nem lehet nem tudomást venni" - értelmezte a helyzetet Sólyom egyik munkatársa. Bár többnyire szó nélkül hagyták, a Fidesz vezetői nem felejtették el az államfői bírálatokat. Ahogyan egy pártbeli forrásunk fogalmazott: "Nem kívánnak maguknak olyan államfőt, aki folyton a rosszabbik énjükre emlékezteti őket. Csoda lesz, ha újraválasztják."
Tény viszont, hogy Sólyom egyszer sem nyilvánította ki, mit gondol a népszavazás intézményéről. A sajtóban élénk vita zajlott több neves alkotmányjogász részvételével, sőt még Paczolay Péter, az AB elnöke is úgy vélekedett, hogy a hazai jogszabályok túl széles teret engednek a kezdeményezéseknek, "abszurd a rendszer" (lásd: "Nem lehet egy kézzel tapsolni", Magyar Narancs, 2009. január 22.). Sólyom viszont mindössze annyit mondott: "Követem az elvi vitát, de nem ezt tartom igazán fontosnak."
Eközben a jobboldalon egyre hangosabban követelték, mondja ki végre, hogy előre hozott választásokra lenne szükség. A válság 2008. októberi berobbanásakor, a nemzeti csúcs összehívásakor még odaszólt a felelősséget ismét teríteni akaró miniszterelnöknek, hogy "az állam nem így működik", ám egyelőre passzív maradt. A Heti Válasznak adott decemberi interjújában is csak odáig jutott, hogy "a válságból való kilábaláshoz erős, egyértelmű felhatalmazással rendelkező kormányra van szükség, amely hosszú távú tervvel rendelkezik, és visszafordíthatatlanul megkezdi annak végrehajtását".
Last minute pressure
Pár hónappal később, a Gyurcsány lemondása nyomán elindult tragikomikus kormányfő-keresgélés időszakában végül kimondta: a stabil kormányzást csak az előre hozott választás teremtheti meg. A közvélemény-kutatások ekkor már jó ideje a Fidesz hatalmas előnyét mérték, ezért az MSZP és az SZDSZ politikusai azzal vádolták az elnököt, hogy pártszimpátiájának ad hangot, a jobboldal győzelmét kívánja. Információink szerint az államfő tanácsadói hosszan vitatkoztak arról, hogy nem kerül-e kezelhetetlen helyzetbe az államfő, ha ilyen határozottan állást foglal. Számításba vették azt a lehetőséget is, hogy az MSZP mégsem dobja be a törülközőt, esetleg találnak egy miniszterelnököt, akit az SZDSZ is támogat - Sólyom pedig beszorul az ellenzéki szerepbe.
"Azt látta, hogy szétrohad az állam, teljesen bedől a gazdaság, ráadásul a Reformszövetség alapítói is államcsődöt vizionáltak, úgy érezte, meg kell szólalnia" - elevenítette fel a márciusi eseményeket az egyik embere. Ám Bajnai Gordont megszavazta a parlament, Sólyom pedig az új miniszterelnök Sándor-palotai bemutatkozásakor nem tudott már mást mondani, mint hogy mégiscsak előre hozott választásokra lett volna szükség. A találkozót követő sajtótájékoztatón hosszasan sorolta a korábbi kabinettel szembeni kifogásait: hiba volt megszüntetni a közigazgatási államtitkári rangot, most már tegyék rendbe a külpolitikát, időszerű lenne szétválasztani az igazságügyet és a rendészetet, vessenek véget a független intézmények bírálatának, tegyenek azonnali lépéseket a cigányság helyzetének javítása érdekében. A romagyilkosságok idején még egyszer megszólalt, hangsúlyozva, hogy a gyilkosok elfogása "nem cigányügy, becsületbeli ügy, amely Magyarország egész stabilitását érinti", majd decemberig megint nem adott egyetlen interjút sem - igaz, politikai vétói révén kifejezésre juttatta értékrendjét.
Bajnai rendszeresen tájékoztatta az államfőt a kormány előtt álló teendőkről, ám Sólyom nem enyhült (ennek következményeiről lásd Félúton c. keretesünket). 2009 decemberében adott interjújában - miközben a jobboldali közgazdászokkal és a Költségvetési Tanácscsal összhangban az államháztartási hiány miatt aggódott - újból leszögezte: a rövid távú válságkezelés sikeressége ellenére sem változott a véleménye az előre hozott választásokról. Érvelését egy újabb elemmel egészítette ki: ha tavaszszal lezajlik a választás, talán nem jött volna fel ennyire a Jobbik.
Késő bánat
Baloldali és liberális kritikusai rendszerint az államfő fejére olvassák, hogy nem emeli fel a szavát időben a kirekesztő jelenségekkel, a szélsőségekkel szemben. Példaként hozzák fel, hogy 2007-es augusztusi megalapítása után Sólyom nem ítélte el azonnal a Magyar Gárdát. Az MSZP elnökségének kérésére sem reagált személyesen, hanem Kumin Ferencen, a KEH főosztályvezetőjén keresztül üzente, hogy "egyaránt elítéli a félelemkeltésre alkalmas demonstratív rendezvényeket, valamint a félelemmel való manipuláció eszközét is". Szintén kritikával illették, amiért a romagyilkosságok ügyében sem szólalt meg időben: csak a kislétai tragédia után egy héttel kérette magához a miniszterelnököt, hogy tájékozódjon, majd meglátogatta a támadás 13 éves sérültjét a nyíregyházi kórházban. Az utóbbi eset azért védhetetlen, mert Sólyom megszólalt ugyan a Népszabadságban pár nappal a két áldozatot követelő tatárszentgyörgyi tragédia után, de az interjúban azt fejtegette, hogy "végtelenül káros és felelőtlen magatartás nyilatkozni mindaddig, amíg semmit nem tudunk", amíg ki nem derül, hogy mi a romák elleni támadások, gyilkosságok pontos kiváltó oka: rasszizmus, vagy esetleg valami más, esetleg romák közötti leszámolások. Az előbbire viszont találnak magyarázatot az elnöki hivatal munkatársai. Sólyom már beiktatása után leszögezte, hogy nem fog felszólításokra reagálni, elhatárolódni: "Én nem így működöm. Már az elnökségem első napján jött egy ilyen üzenet. Elolvastam, aztán elengedtem a fülem mellett" - nyilatkozta 2005 nyarán a Népszavának. Más kérdés, hogy nem sokkal később felismerte, hogy a gárda valós veszélyt jelent, és a kisebbségi ombudsman segítségét kérte az ügyben. Ugyanakkor gyakran kritizálja a politikai korrektséget, mert szerinte a nyelvpolitikai harc csak eltereli a figyelmet a lényeges kérdésekről. Tanácsadói szerint Sólyom egyébként is elkötelezett romaügyben: vidéki körútjai során számos cigány civilszervezetet, tanodát, kulturális intézményt keresett fel, konferenciákat szervezett, neki köszönhető a roma származású Kállai Ernő országgyűlési biztos megválasztása. A parlament május 14-i alakuló ülésén a jobbikos honatyák felé fordulva figyelmeztetett: a mentelmi jog nem védi azt a képviselőt, aki a gyűlöletre uszítás bűncselekményét a Házban elköveti.
Külsősök
Tény, hogy az államfő munkáját segítő, értékelő testületben - a KEH 2007-es évkönyve szerint Ablonczy Balázs, Földvári Csaba, Körösényi András, Lánczi András, Török Gábor, ifj. Zlinszky János tartozik a külsős tanácsadók közé - nincs egyetlen olyan szakember, értelmiségi sem, aki szorosabban kötődne a baloldalhoz. A szocialista politikusok nem mulasztják el megjegyezni, hogy Ablonczy nemrég - épp lapunk hasábjain - nyíltan vállalta, hogy Fidesz-szavazó, Lánczi egykoron Orbán Viktor tanácsadója, Körösényi pedig a jobboldali műhelynek számító Századvég szerkesztője volt. Csakhogy a külföldön tartózkodó Ablonczy jó ideje nem vesz részt a tanácsadó testület munkájában, Zlinszky önállóan, a többiektől függetlenül tevékenykedett. Lánczi Andrásnak pedig hosszú évek óta nincs intézményes kapcsolata a jobboldali párttal - a Corvinus Egyetem professzora Schmidt Mária munkatársi köréhez tartozik, márpedig a Terror Háza igazgatónője még 2006-ban elveszítette Orbán bizalmát. Körösényi az elmúlt években több cikkében élesen bírálta a Fidesz-elnök stratégiáját. Török lapunknak azt állította, az utóbbi időben a testület alig ülésezett, az államfő legfeljebb utólag kérte, hogy értékeljék az eseményeket, megnyilatkozásait. Egy neve elhallgatását kérő elnöki tanácsadó viszont azt mondta, Sólyom válsághelyzetben mindig összehívta a testületet, és a disputa rendszerint hosszú órákig elhúzódott. Úgy tudjuk, három alkalommal volt igazán nagy vita a tanácsadók között: először 2006 őszén, az őszödi beszéd kiszivárgásakor, majd 2009-ben, Gyurcsány lemondásakor, illetve idén, a holokauszttagadást szankcionáló törvény elnöki jóváhagyásakor. A KEH lapunknak nyilatkozó tisztviselője szerint a végső döntést az államfő mindig maga hozta meg, sőt még az is előfordult, hogy szembement a testületi tagok álláspontjával. "Kíváncsi a véleményünkre, de nem veszi jó néven, ha rá akarjuk erőltetni a tanácsainkat" - érzékeltette egy forrásunk, hogyan születnek az elnöki döntések.
Félúton
A Bajnai-kabinet lapunknak nyilatkozó tisztviselői szerint nagyon sok hátrányuk származott abból, hogy az államfő és a kormányfő közötti bizalom nem állt teljesen helyre 2009 folyamán. Példaként az augusztus 21-i révkomáromi esetet említik. A Külügyminisztérium már hosszabb ideje dolgozott azon, hogy új alapra helyezze a visegrádi országok együttműködését, illetve megfelelő partnereket találjon a szlovák nyelvtörvény elleni fellépéshez, amikor Sólyom a felvidéki utazása erőltetésével újabb frontot nyitott. Úgy tudjuk, a kormány többször jelezte, ne induljon, mert ebből baj lesz, ám Sólyom az utolsó pillanatig kitartott a terve mellett - végül a hídról fordult vissza, mert időközben kitiltották Szlovákiából. Másképp emlékeznek a történetre a KEH munkatársai. Az elnök 2007-től a nemzeti ünnepeket megelőző vagy követő napot rendszerint a határon túli magyarok körében töltötte. Az elmúlt években járt már Kolozsvárott, Beregszászon, Csíkszeredán, a Vajdaságban, Bécsben, sőt 2007 októberében Révkomáromban is. Két hónappal a tavalyi incidens előtt, amikor átvette az új budapesti szlovák nagykövet megbízólevelét, már jelezte, hogy augusztus 21-én hol szeretne ünnepelni, tehát nem igaz, hogy nem értesítette időben a pozsonyi kormányt. A hisztériát egy magyargyűlölő újságíró indította el a szlovákiai Pravdában, a cikkére pedig rámozdultak a szlovák közméltóságok, politikusok, majd az utolsó percben - Sólyom már a határ magyar oldalán tartózkodott - küldték el a kitiltó jegyzéket. Munkatársai szerint ha az elnök nem megy el a hídig, úgy tűnt volna, hogy megfutamodik.
