Láthatatlan alkotmányvédők - Stumpf István csapata

Belpol

2010 nyarán Orbán Viktor javasolta alkotmánybírónak, mégis a Fidesz alkotmányellenes törekvéseinek hangos jobboldali kritikusává vált. Stumpf István elmúlt évekbeli ténykedése mögött többen politikai indokokat sejtenek - ezúttal tanácsadói körének és munkamódszerének jártunk utána.

"Kifejezetten nem szereti, ha Fidesz-kinevezettként utalnak rá, ragaszkodik hozzá, hogy őt az Országgyűlés választotta meg, feladata pedig az alkotmányosság védelme" - mondta Stumpf Istvánról az Alkotmánybíróságon (AB) dolgozó forrásunk. 2010 júniusában, amikor Orbán volt kancelláriaminiszterét, a Fidesz háttérintézményeként funkcionáló Századvég Alapítvány elnökét jelölte az AB-be, az elemzők két lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel: a miniszterelnök vagy megjutalmazta Stumpfot, vagy azért adott neki közjogi tisztséget, hogy ne kritizálhassa a 2006-os választási vereség utánihoz hasonló hangnemben az orbáni politikát (lásd: Semleges sarokban, Magyar Narancs, 2010. július 22.). Az eltelt két és fél év a második szcenáriót látszik igazolni, ráadásul az is egyértelmű, hogy ha volt kancelláriaminiszterének a pacifikálása volt Orbán szándéka, akkor Stumpf alkotmánybírói működését igen mérsékelt sikerként könyvelheti el. Minden politikailag fontos ügyben a kormánypártok szándékával szemben felsorakozott bírák oldalára állt: alkotmányellenesnek találta a 98 százalékos különadót, a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátását, az egyházi és választási tövényeket, valamint a hajléktalanság kriminalizálását. Az ún. átmeneti rendelkezéseket elmeszelő AB-határozathoz fűzött párhuzamos indoklása még keményebb is a testületi döntésnél: Stumpf érvelése alapján az AB nemcsak formai, de tartalmi szempontból is vizsgálhatta volna a módosítások illeszkedését az Alaptörvényhez. Ezzel összhangban a negyedik alkotmánymódosításról úgy fogalmazott, hogy "a kétharmados többség túllépett bizonyos alkotmányos normákat", és hitet tett amellett is, hogy az alkotmánymódosító hatalomnak alkotmányos korlátai vannak. Kövér László egy Heti Válasz-interjúban erre reagált úgy, hogy a Fidesz jól meglenne Stumpf "önhatalmú és parttalan jogászkodása nélkül".


Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

 

Stumpf következetes kiállása az alkotmányos értékek mellett nemcsak azokat lepte meg, akik anno pártkatonának vélték, hanem azokat is, akik szakmailag tartották alkalmatlannak a feladatra, mondván, hogy doktori tudományos fokozata csupán politológiából van. Sok mindent megmagyarázhat ugyanakkor az a kevéssé ismert tény, hogy minden alkotmánybíró munkáját felkészült jogászokból álló stáb segíti. "Az alkotmánybírók a legritkább esetben írnak tervezetet, ezeket jellemzően a stáb készíti. Az olyan csodabogarak, mint Pokol Béla és Bragyova András inkább kivételnek számítanak - mondta a Narancsnak az AB munkáját közelről ismerő forrás, aki szerint "Stumpf István különös gondossággal válogatta meg a munkatársait".

Válogató elv

A Narancsnak több, egymástól független forrás is megerősítette, hogy Stumpf István megválasztása után egy tanácsadót kért fel az AB meglévő állományából, míg két fiatalabb alkotmányjogászt kívülről hozott magával. Személyesen ugyan nem ismerte leendő munkatársait, de több alkotmányjogász véleményét, ajánlásait is meghallgatta választása során. Az idősebb nemzedéket Térey Vilmos képviseli, aki mandátumának 2008-as lejártáig Bihari Mihálynál, az AB akkori elnökénél volt főtanácsadó. Új munkatársként Fröhlich Johanna és Varsányi Benedek került Stumpf alatt az AB-hez. Forrásaink szerint ők hárman jól kiegészítik egymást, "a fiatalok szárnyalását visszafoghatja a mérsékeltség és a rutin, a valóságtól elidegenedett rutint viszont energizálni tudják a fiatalok".

Térey fő kutatási területe a kormány és a kormányformák alkotmányos szabályozása. Egyik forrásunk úgy jellemezte, mint aki "megbízhatóan hozza az alkotmánybírósági középszert. Kis túlzással olyan, mint egy gép, ahová betáplálhatjuk az esetet, és az AB 23 éves gyakorlata alapján kidobja a megfelelő választ." Az elsősorban választójogi és emberi jogi kérdésekkel foglalkozó Varsányi Benedek az ELTE jogi karán szerzett diplomát, AB-hez kerülése előtt az igazságügyi tárca (KIM) alkotmányjogi főosztályán dolgozott. Az ELTE-n tagja volt a Stumpf István által alapított és a Fidesz politikai elitjének jelentős részét kinevelő Bibó István Szakkollégiumnak, alapító tagja az elsősorban oktatási programokat szervező Civil Vállalkozások Nonprofit Kft.-nek és Civil Vállalkozások Egyesületnek. Forrásunk szerint Varsányi igen céltudatosan készült a pályájára, már akkor tudta, hogy alkotmányjoggal szeretne foglalkozni, amikor beiratkozott a Pannonhalmi Bencés Gimnázium kilencedik osztályába.

Fröhlich Johanna jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának PhD-hallgatója és megbízott előadója, korábban ő is a KIM-ben dolgozott, de forrásunk szerint "hamar megcsömörlött, nem az ő világa volt a minisztérium". Fröhlich jogfelfogását forrásaink a Sólyom-iskola jobb szárnyára helyezték: valószínűleg nagy hatással volt rá Schanda Balázs és Jakab András, akik a 2000-es évek közepén fontos alkotmányjogi műhelyt alakítottak ki a Pázmányon. "Johanna egy keresztény-konzervatív neveltetésű lány, akinek Sólyom László az etalon" - jellemezte őt egy munkásságát jól ismerő beszélgetőpartnerünk.

Stumpf három jogász munkatársa közül publikációiban Fröhlich bírálja a legélesebben a Fidesz-KDNP alkotmányozó tevékenységét. Állandó szerzőtársa Csink Lóránt, a Pázmány alkotmányjogi tanszékének adjunktusa, aki forrásaink szerint már az új kormány alatt vezette fél évig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alkotmányjogi főosztályát, korábban pedig maga is alkotmánybírósági tanácsadóként dolgozott Paczolay Péter AB-elnök alatt. Jelenleg az ombudsmani hivatal alkotmányjogi szakértője, forrásunk valószínűsíti, hogy Szabó Máté több alkotmánybírósági beadványát is ő fogalmazta; ezeken később Fröhlich Johanna is dolgozott. Közös publikációikban Csink és Fröhlich többek között az Alaptörvénybe nem való politikai deklarációnak minősítette a Fidesz-féle Átmeneti rendelkezések legtöbb elemét, újabban pedig a negyedik alkotmánymódosítás tervezetéről jegyezték meg, hogy az "több olyan szabályt kíván az Alaptörvénybe bevezetni, amit az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek talált, vagy amelyek alkotmányossági vizsgálata folyamatban van. Emellett más szabályok kizárni törekszenek az Alaptörvény alapján az Átmeneti rendelkezésekről szóló AB-határozatban érintőlegesen tárgyalt azon lehetőséget, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmánymódosításokat tartalmi szempontból is felülvizsgálja." A hivatkozott AB-határozat kapcsán tételesen is említik Stumpf Istvánnak a tartalmi felülvizsgálat szempontjait kidomborító párhuzamos indoklását, amelyet forrásaink szerint "szinte biztosan" Fröhlich Johanna szövegezett. A Csink-Fröhlich páros cikkeiből kiolvasható a szerzők rokonszenve a sólyomi "láthatatlan alkotmány" koncepció iránt is: több helyen kijelentik, hogy pusztán az alkotmány betűjének átírásával nem változtatható meg az alkotmányos rend. Erre utal a korábbi AB-döntések iránti tiszteletük (ezek hivatkozási alapként való felhasználását a negyedik módosítás elvben megtiltotta), valamint az a megjegyzésük is, miszerint az Átmeneti rendelkezések állításával szemben a rendszerváltás utáni alkotmány új minőséget képviselt, és csak címében utalt 1949-es elődjére.

A vitaindító

Egyik forrásunk szerint a stumpfi válogatás tudatossága abban látszik, hogy tanácsadói körében nincs hardcore fideszes, hanem alapvetően konzervatív, Sólyom László felfogásához hű embereket választott, "akik számára a kormányzás mély csalódást jelent, messze van az elvárttól és a helyesnek gondolttól, ellenvéleményüket pedig hajlandók vállalni". Azt ugyanakkor ő és alkotmánybírósági beszélgetőpartnerünk is megerősítette, hogy a tanácsadók kiválasztása a legritkább esetben primer politikai kérdés, sokkal inkább a személyes szimpátia és a jogfelfogás hasonlósága játszik benne szerepet. Már csak azért is, mert az AB ügyeinek 95 százaléka politikailag egyáltalán nem fontos, rutinból megoldható eset, évente átlagosan 5-6 kivétel adódik, ahol élesebb szakmai vagy akár politikai vita alakulhat ki a bíró és a stáb között. Ezekben a kétes esetekben természetesen a bíró szava dönt, a stábok azonban erősen törekszenek a konszenzusra: forrásunk a jegybankelnök, a jegybanki alkalmazottak és a Monetáris Tanács viszonyához hasonlította az AB-beli munkacsoportok helyzetét, mondván, tartós ellentét esetén mindkét helyen ellehetetlenülne a közös munka.

A stáb tanácsadóként, főtanácsadóként vagy érdemi munkatársként foglalkoztatott, köztisztviselő jogállású tagjai a beadványok szövegezésén túl más bírók beadványait véleményezik, és szakmai kutatásokat is végezhetnek az alkotmánybíráknak, akár aktuális ügyhöz nem kapcsolódó témában is. Habár a tanácsadók munkáltatója papíron az AB elnöke, a gyakorlatban kizárólag az adott bíró rendelkezik munkatársai ideje felett, így általános munkamodellről nem is beszélhetünk. Korábban állandó tanácsadói kör jellemezte az Alkotmánybíróságot, a bírák számának bővülése miatt azonban értelemszerűen nem számít kivételnek, hogy Stumpf István stábjába két külső ember is bekerült, információnk szerint Pokol Béla és Szalay Péter például csak új tanácsadókkal dolgozik.

Alkotmánybírósági forrásunk Stumpf Istvánt kimondottan nyitott bírónak tartja, aki az átlagosnál jobban bevonja tanácsadóit a döntéshozatalba; többnyire négyfős megbeszéléseket tart, ahol a stábtagok között, illetve a stáb és a bíró között is megszokott a szakmai vita. "Nála nincsenek eleve eldöntött kérdések, véleményét inkább vitaindítónak szánja, meggyőzhető eredeti véleménye ellenkezőjéről is" - érzékeltette a helyzetet forrásunk. Ezt másokkal ellentétben nem Stumpf szakmai felkészületlenségével, alkotmányjogi gyakorlatának hiányával, hanem múltbeli feladataival magyarázza. "A szakkollégiumi légkör miatt van, hogy egyenesen igényli az ellenérveket. Kancelláriaminiszterként és a Századvég vezetőjeként pedig olyan struktúrák kialakításán dolgozott, amelyekben jó döntések születhetnek."

Azt az értesülést, miszerint Stumpf viselkedését a politikai előnyszerzés szándéka irányítaná, hogy tudniillik nagykövet vagy köztársasági elnök szeretne lenni, alkotmánybírósági forrásaink nem tudták megerősíteni. Szerintük Stumpf a stábbal folytatott megbeszéléseken tudatosan ügyel a politikai szempontok kerülésére. "A Duna túloldalán ezt a fajta szakmaiságot nehezen tudják elképzelni, sajnos magukból indulnak ki. Az egész intézményben erős a szakmai párbeszéd, a Fidesznek nem tetsző döntések a korábbi gyakorlatot tekintve egyáltalán nem számítanak meglepetésnek" - magyarázta Donáti utcai beszélgetőpartnerünk.

Annak ellenére, hogy munkáját az utóbbi hónapokban egyre növekvő figyelem övezi, Stumpf István bíróvá választása óta csak hivatalos irományaiban és szakmai konferenciákon kritizálja a törvényhozó vagy alkotmánymódosító hatalmat. Munkájáról, az alkotmánybíráskodás jövőbeli lehetőségeiről sem ő, sem munkatársai nem nyilatkoztak a Narancsnak, mint ahogyan eddig más lapok megkereséseit is rendre elutasították.

Kin múlik?

Alkotmánybírósági forrásunktól mindazonáltal úgy értesültünk, hogy a házban már 2010 őszén, az AB jogkörének első szűkítése után megváltozott a hangulat. "A parlamenti kétharmad határozott céljai új helyzetet teremtettek az alkotmányjogászok számára, a mindenkire kötelező érvényű döntések hangulatának, melybe a szakma beleszokott, ebben a formában - legalábbis ideiglenesen - vége. Az, hogy nem az AB hozza a végső döntést, sőt a döntésével ellenkező dolgot is lehet csinálni, nyilván kihat a szakmai munkára, hiszen a bírák nem számíthatnak bizonyossággal arra, hogy ha egy ügyet a testület szakmai megfontolások alapján eldönt, akkor azzal a kérdés tartósan rendeződik is. Nehéz átállítani a fejeket arra a gondolkodásra, hogy az alkotmányosság kérdései nem csak rajtunk múlnak" - fogalmazott. Szerinte ezt a szakmai mozgásteret jelölte ki a maga számára Stumpf is, aki bízik stábja szakmai tudásában, abban, hogy egykori szakkollégiumi tanítványai előbb-utóbb hallgatnak az észérvekre - vagy legalább a nemzetközi nyomásra.

Hogy ellenkező esetben mire lehet számítani, azt ismét igen pontosan írja le Fröhlich Johanna és Csink Lóránt egyik tanulmánya: "Egy ponton túl az alkotmányozóval szemben az alkotmánybíráskodás nem léphet fel sikerrel; a kreatív jogértelmezés egy ponton túl már a normativitástól való elszakadást jelentené. Az alkotmányozó győzelme azonban pirruszi győzelem. Ha szándékát mindenáron meg kívánja valósítani, az az alkotmány kiüresedését eredményezi."

Neked ajánljuk