Lanyhuló nyomozás a 4-es metró ügyében

Szálak a semmibe

  • Szalai Anna
  • 2019.06.16 12:05

Belpol

Sem az előző, sem a jelenlegi politikai garnitúrának és gazdasági holdudvaraiknak nem fűződik érdekük a 4-es metróberuházás szabálytalanságainak feltárásához. Régi szereplők tűnnek föl új mezben, új politikai kötődések szülnek új mentességeket.

Hivatalos levélben kért tájékoztatást a Nemzeti Nyomozó Irodától és a Legfőbb Ügyészségtől a 4-es metró ügyében különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt indított nyomozás múlt heti váratlan megszüntetésének körülményeiről az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) közlekedési operatív programokért (KÖZOP) felelős helyettes államtitkára, Szalóki Flórián. Már a levél elküldése előtt megsúgták neki, hogy ne várjon valódi választ; de nem is saját kíváncsisága kielégítéséért érdeklődött, hanem az Európai Bizottság nevében.

A beruházáshoz 181 milliárd forint támogatást nyújtó Európai Unió ugyanis választ vár arra a minap újfent elküldött kérdésére, miszerint hol tart az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2017 januárjában átadott jelentésében jelzett szabálytalanságok és bűncselekmények felderítése. A végére 452 milliárd forintra hízott fővárosi metróberuházáshoz kapcsolódó szabálytalan szerződések összértéke 272,8 milliárd forint, amelyből az unió korrupcióellenes szervezete szerint 166,9 milliárd forintot „elcsaltak vagy elloptak”. A fenti összegből 76,6 milliárd forintot adott az unió a Közlekedés Operatív Programból (KÖZOP) vissza nem térítendő támogatásként, de az állami és fővárosi társfinanszírozás okán legfeljebb 59 milliárd forintot követelhetnek vissza. Amíg az Európai Bizottság nem kap kielégítő választ a kérdéseire, az érintett 2007–2013-as pénzügyi ciklust sem tudják lezárni. Márpedig a függőben lévő ügyek miatt – a 4-es metró mellett más projektek is érintettek – 84,7 milliárd forintnak megfelelő támogatást zárolt az Európai Bizottság. Ez pedig több annál, mint amennyit visszakövetelnének.

A 4-es metró ügyében nem járható az Elios-út sem. A kétes közvilágítási bizniszt lebonyolító
Elios esetében a kormány úgy próbálta leállítani az uniót, hogy nemes egyszerűséggel kivette az Európai Bizottságnak leadandó végleges számlacsomagból az OLAF által vitatott közvilágítási projektek eliosos számláit – és így az uniós hivatal nem kutakodhatott tovább. Magyarország ezzel 13 milliárd forintos uniós támogatástól esett el, amit most az állami bevételekből kell pótolni (miközben Tiborcz István immáron 35 milliárdosra becsült vagyont tudhat magáénak). Csakhogy az unió nem hagyta lerázni magát, márciusban tiltott kartellezés gyanújával öt magyarországi vállalkozáshoz – köztük az Elioshoz – vonultak ki a brüsszeli ellenőrök. Ha bebizonyosodik, hogy tiltott módon megegyeztek egymással a piac felosztásáról, komoly büntetésekre számíthatnak.

A 4-es metró ügyei iránti uniós érdeklődés is túlfutott a Fidesz által kívánatosnak tartott mértéken. Addig ugyan rendkívül hasznos volt az OLAF-jelentés Orbánéknak, amíg a jelentésre hivatkozva a beruházást elindító MSZP–SZDSZ párost lehetett ostorozni, és Lázár János kancelláriaminiszter látványosan feljelentést tehetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt. Ám lassan kiderült, hogy egyetlen ellenzéki politikust sem lehet bilincsben elvitetni a közmédia vakucsattogtatása közepette, noha erre az elején jó esély volt, elvégre Medgyessy Péter neve kikerült az OLAF-jelentés fedlapjára is. A metrókocsikat szállító Alstom ugyanis 597 ezer eurót (180 millió forintot) fizetett ki tanács­adásra az egykori miniszterelnök érdekkörébe tartozó AssistConsult Kft.-nek. Medgyessy nem tagadta a szerződést, de szerinte a kapott pénz nem sok 9 ember többéves munkájára. Az már kínosabb volt, hogy a fizetségből 108 millió Medgyessy feleségének, Csaplár Katalinnak a magánszámláján landolt.

A 4-es metró zsírosbödöne körül sokan forgolódtak, nagy pénzek mozogtak, és úgy tűnt, a korrupció vádja szélesen teríthető lesz a 2018-as választások előtt.
A Fidesz-kormány és a Tarlós-féle városvezetés nagy hangon követelte az igazság kiderítését – egészen addig, amíg a vizsgálódás csak a felszínt karcolgatta. Ám a mocsokban való mélyebb merülés olyan összefonódásokat, kapcsolati és céghálót hozott a felszínre, amelynek felfejtése sem az előző, sem a jelenlegi politikai elitnek nem állt érdekében. Az alábbiakban ennek az érdekgombolyagnak húzzuk ki néhány szálát, tudván, hogy a korrupciós mintázatnak csupán a széleit bontogatjuk.

Illeszkedés

Az egyik sokat rángatott szál az Aczél Zoltán – Terner Géza párostól indul, akik a 4-es metró beruházása előtti időkben főként az osztrák Strabag építőipari vállalatcsoport kijáróembereiként szereztek kétes hírnevet. A Heti Válasz úgy számolta, hogy a Strabag az MSZP–SZDSZ-kormányzat utolsó négy éve alatt 13,5 milliárd forint kenőpénzt juttatott Magyarországra. De a cég szerencsecsillaga a Fidesz-érában sem hunyt ki, sőt 2010 óta több tendert nyernek, mint valaha.

A Strabag bekerült a metróalagút-fúró BAMCO konzorciumba, amely eredetileg 53 milliárd forintért vállalta a munkát, de már menet közben többször is megzsarolta a városvezetést és többletkövetelésekkel állt elő, a munka végeztével pedig több pert is indított a munkát megrendelő BKV ellen. A legutóbbi 11 milliárd forint értékű perben a 24.hu értesülése szerint a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda képviseli a cégeket a fideszes vezetésű főváros ellenében (Trócsányi László igazságügyi miniszter a kinevezésekor felfüggesztette ügyvédi tevékenységét).

A Strabag neve háromszor bukkan fel az OLAF-jelentésben közbeszerzési szabálytalanságokkal összefüggésben. Az Eurocontacté viszont egyszer sem; az AssistConsult mellett az OLAF csupán név nélkül említ három nagy értékű tanácsadói szerződést. Az Átlátszó által megszellőztetett osztrák ügyészségi iratokból viszont kiderült, hogy az Alstom az Eurocontact mellett a dán Hansen Consultinggal, valamint a magyar Honfran Kft.-vel is szerződött. Az Eurocontact mögött álló Aczél Zoltánt és Alexander Zachot (aki 2005-ben kilépett a cégből) az osztrák hatóságok pénzmosással, hűtlen kezeléshez nyújtott bűnsegédlettel és vesztegetéssel, míg Terner Gézát vesztegetéssel gyanúsították meg. Az Alstom 2,25 millió eurót fizetett a cégnek, amit egy nevadai hátterű, panamai bejegyzésű offshore cégen keresztül folyattak át. De végül nem marasztalták el az Eurocontactot, mondván, a cég a pénzt az Alstom melletti lobbizásra használta föl – márpedig a lobbizást az osztrákok nem büntetik.

Nem jutott sokra az Alstom ügyeit vizsgálva a súlyos csalási ügyekre szakosodott brit hatóság sem. A Serious Fraud Office (SFO) négy Alstom-vezetőt fogott perbe többek között azzal vádolva őket, hogy 2006 januárja és 2007 októbere között bűnszervezet tagjaiként összesen 2,3 millió eurónyi kenőpénzt juttattak a metrószerelvények vásárlására kiírt tender megnyeréséért. A vizsgálati anyag része volt egy levelezés is, amelyből kiderült, hogy Aba Botond, a BKV akkori vezetője többször is tárgyalt Toll Károly lobbista közvetítésével a franciákkal. Toll egyébként Medgyessy Péter bizalmasa volt akkoriban, utóbbi a miniszterelnöki kinevezése után Tollnak adta el a Medgyessy Tanácsadó Kft.-ben lévő tulajdonát (e céget keresztelték át később AssistConsultra), és tőle is vette vissza később. De felbukkant az e-mailekben Puch László akkori MSZP-pénztárnok neve is, bár ő elsősorban a Siemenssel kapcsolatban került gyanúba.

Az OLAF szerint a vonatirányítás és a biztosítórendszer kiépítésének 31 milliárdos tenderét elnyerő Siemens AG a Puchhoz köthető Media Magnet Kft.-n keresztül 331 millió forintot osztott szét a szerződés megkötésében befolyással rendelkezők és döntéshozók között. Az ügyben már nyomoztak korábban, de vádemelésig sem jutottak el, most pedig a bennfentes Pesti Srácok tudomása szerint 2020 áprilisáig felfüggesztették a nyomozást. A rendőrség ugyanis bűnügyi jogsegély keretében Németországban vezetett bankszámlák forgalmi adatait kérte a helyi hatóságoktól, továbbá ottani nyomozati iratokba való betekintést. Az is elképzelhető, hogy ezzel együtt is kevés lesz a bizonyíték a vádemeléshez. Különös egybeesésként Puch időközben bezárta a Vasárnapi Híreket, majd eladta a vidéki lappiac utolsó ellenzéki bástyájának számító Szabad Földet a Népszabadságot eltüntető Mészáros Lőrinc-féle Médiaworksnek, végül idén áprilisban átadta a Népszavát Leisztinger Tamásnak. (Az egykor MSZP-közelinek tartott Leisztinger a Fidesz hatalomra kerülése óta ügyesen pozicionálja át magát. Előbb beszállt a focifinanszírozásba a DVTK megvásárlásával, majd eladta a Hunguest hotelláncot Mészáros Lőrincnek, most pedig mindenféle lapkiadói múlt nélkül megvette az utolsóként talpon maradt ellenzéki napilapot.
A kormány felé tett gesztusai a Jobbik frakcióvezetőjének, Gyöngyösi Mártonnak is feltűntek, aki legutóbb arról érdeklődött Orbán Viktornál, hogy vajon milyen közérdek fűződik ahhoz, hogy uniós forrásokból az elmúlt években 1,7 milliárd forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutottak a Leisztinger Tamás érdekkörébe tartozó cégek. Érdemi választ persze nem kapott.)

Az Alstom-ügyben viszont a hat gyanúsítottból négy ellen vádat emeltek áprilisban. A kormánypárti sajtó nagy szomorúságára egyikük sem közszereplő, holott Polt Péter legfőbb ügyész egy éve még azt mondta, hogy „az aktív vesztegetőktől el fognak jutni a passzív vesztegetőkig”. Nem sikerült. A sajtóban megjelent találgatások szerint a vádlottak egyike Toll Károly, a másik az Alstom egyik amerikai állampolgárságú vezetője. A másik két gyanúsítottról mindössze annyi tudható, hogy az egyik osztrák, a másik magyar állampolgár.

A vádirat szerint a „francia Alstom megvádolt vezető tisztségviselője – a BKV M2-es és M4-es metróvonalakat érintő járműbeszerzésére 2005 júniusában kiírt közbeszerzési eljárásban – az eredményt befolyásolni képes személyeket milliós nagyságrendű euró átadásával vesztegetett meg, hogy a tendert az Alstom vezette konzorcium nyerje. A cél érdekében három fiktív tanácsadói szerződést kötöttek a vesztegetési pénz átadásában közvetítő dán és osztrák gazdasági társaságokkal, amelyeknek összesen 8 463 643 eurót fizettek ki.” Cégneveket nem közöltek. Az viszont tudható, hogy az Alstom az AssistConsult és az osztrák Eurocontact mellett a dán Hansen Consulting vállalkozással, valamint a magyar Hon­fran Beruházási és Vállalkozási Kft.-vel kötött tanácsadói szerződést. Utóbbi három a Terner–Aczél-pároshoz köthető. A Honfran tulajdonosai között fellelhető a dublini bejegyzésű JBM Investment, amely egy másik szövevényes céghálóban is felbukkan, amelyben szerepet kapott Terner Géza is.

Minden oldallal

Ternert két évig körözte az OLAF-jelentés nyomán indult nyomozás részeként a rendőrség, majd hirtelen kiderült, hogy ismert a címe, így ki is hallgatták, és utána szépen kihúzták a gyanúsítotti névsorból. Terner Géza az azóta felszámolt, szintén bécsi székhelyű Terner GmbH cégen keresztül bedolgozott az Eurocontactnak is. Családi szívességként is felfogható a dolog, hiszen a cég egyik igazgatója és tulajdonosa Aczél Zoltán volt, aki Terner veje.

Terner Géza és családjának néhány tagja lassan húsz éve ott sertepertél minden nagyobb beruházás, állami ügylet körül. A gazdasági krónikákban először a bécsi székhelyű Eurocontact Public
Affairs ügyletei révén bukkantak fel a korábban már említett Strabag-lobbizás okán. A Strabag által elismert egyetlen számlát az M5-ös autópályával kapcsolatos szakértői tevékenységért a Barrage Consulting GmbH cég nevében Terner állította ki. A Barrage-t a dán Hansen cég 2005/2006-os évről szóló jelentésében a cégcsoport tagjaként említik. Márpedig a – ma már nem működő – Hansen kapta a legnagyobb összeget tanács­adói szolgálataiért az Alstomtól. A Hansen menedzsmentje Neil Gordon Smith révén összekapcsolódik Terner egy másik dán érdekeltségének, a Power Investmentsnek a vezetőségével. A Power Investments később Ayudate Investmentsre változtatta a nevét, s nagyon gyakran bukkant fel magyar vonatkozású ügyletekben.

Feltűnt például a Rogán-féle magyar letelepedésikötvény-biznisz környékén, és bekapcsolódott a Szijjártó Péter vezette külügy nemzetközi kereskedőház-hálózatának kiépítésébe is. A botswanai kereskedőházat üzemeltető cég egyik tulajdonosa az az Ayudate Holding Tanácsadó Kft. (ma Masasa & Partners Kft.) volt, amelyet a dán Ayudate birtokol. De az Ayudate a meghatározó tulajdonosa a Magyar–Afrikai Fejlesztési Kft.-nek is, amelynek elődjében (Magyar–Etióp Kereskedőház) 2016-ig tulajdonostárs volt az MSZP vállalkozói tagozatának egykori elnökéhez, Hujber Ottóhoz köthető Dunai Repülőgépgyár Magyarország Kft. is, mely cég jelentős hadipari beszállítónak számított Etiópiában 2011 és 2015 között.

A szubszaharai bizniszben a Ternerrel együtt mozgó Imre Gábor Mendelényi Dániel utazó nagykövettel (aki korábban a Siemens értékesítési igazgatója volt) is jó viszonyt ápol. Mendelényivel közös üzletük is volt 2013 és 2015 között. A Metalcom Távközlési és Rendszerintegrátor Kft.-ben üzletrésze volt az Ayudate Holdingnak, illetve 2015 elejétől Bozó Zoltánnak, aki 2014-ben fideszes polgármesterjelölt volt Szentesen. A cég részvénytársasággá alakulása után az Ayudate kiszállt, Bozó és Mendelényi maradt, és belépett a Future Technologies Holding is, amelynek ügyvezetője egy másik céggel idén 1,4 milliárdos ingatlanügy­letet bonyolított le Paks önkormányzatával. Bozó és Mendelényi másik közös cége, a Reditus viszont – NER-céghez illően – focicsapatot vásárolt, áprilisban lett a Budapest Honvéd tulajdonosa. A metALCOM Zrt. bekerült a déli határkerítést 17 milliárdért felépítő cégek közé. Tavaly pedig megkapta a szerb határon felhúzott okoskerítés működtetését öt évre 6,5 milliárd forintért. De együtt üzletelnek Rogán Antal propagandaminiszter feltalálótársával is, az ingatlanok bérbeadásával és üzemeltetésével foglalkozó HRZN Kft. tulajdonosai között ugyanis Bozó és Mendelényi cége mellett az elektronikus aláírási rendszert Rogánnal közösen szabadalmaztató Csík Balázs is fellelhető.

Körbe-körbe

Nem kisebb ívet írt le Aczél Zoltán sem. Aczél állítólag a Demszky Gábor legfőbb bizalmasaként ismert Mesterházy Ernő Balin vásárolt üdülőparadicsomában is megfordult. De bizalmi kapcsolatot épített ki a Fidesz egykori pénztárnokával, a 2015-ben kegyvesztetté vált Simicska Lajossal is, aki 2009-ben a köztévétől sok százmilliós megbízásokat elnyerő Hung-Ister Filmprodukció Zrt. felügyelőbizottsági tagságával kínálta meg Aczélt. Az fb-ben többek között Vida Ildikó korábbi adóhivatali elnök, Nyerges Zsolt, valamint a Puch László jobbkezeként ismert ügyvéd is megfordult. Egy évvel később a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút (GYSEV) Zrt. felügyelőbizottságában is helyet szorítottak neki, illetve az RTL Klubot működtető Magyar RTL Televízió Zrt. igazgatóságába is beülhetett. A családról nem feledkezett el: a fentebb emlegetett Ayudate 2015-ben bevásárolta magát a TRSZ Gyenge- és Erősáramú Hálózatépítő Kft.-be. A cég ezután kettévált, a kisebb részt megvásárló cég egyik tulajdonosa a szubszaharai üzletben is feltűnt Imre Gábor. A nevet továbbvivő vállalkozást a bécsi székhelyű Belfry Holding vette át. A cég tulajdonosa – legalábbis papíron – Daniel Neubauer bécsi ügyvéd irodája, aki az osztrák Alstom-ügyben is képviselte Aczél Zoltánt. A Belfry Holding cégek ügy­vezetője Aczél Zoltán apja, Aczél Tamás, akinek az irányítása alatt a társaság egyre zsírosabb üzletekhez jutott. Köztük van a hódmezővásárhelyi tram-train, a székesfehérvári foci­stadion, az M85-ös autópálya-építés, a Budapest–Esztergom vasútvonal villamosítása.

A cégnek szinte állandó partnere a Strabag. Együtt kezdték támogatni a felcsúti Puskás Akadémiát is, de Mészáros Lőrinc eszéki labdarúgócsapatának már a Strabag nélkül lett kiemelt támogatója. Innen már csak egy lépés volt az eszéki közös vállalkozás a Duna Aszfalttal. A legújabb közös pont egy apró mérnökcég, a Mérföldkő, amelynek tulajdonosai között előbb a Belfry tűnt fel, majd a titokzatos Themis Magántőkealap, amelynek kezelője Minerva Zrt. – utóbbit az idén vásárolta fel Mészáros Lőrinc és Szijj László. (Simicska példájából okulva Aczélék nem ragadnak le egyetlen érdekkörnél: a római parton például az Orbán barátjaként emlegetett Garancsi István cégével építenek luxuslakóparkot.)

Kétségtelenül fárasztó és nagy figyelmet igénylő utunk végén az elektronikus jegyrendszer beléptetőkapuit telepítő Pro Montel Távközlésfejlesztési és Kivitelező Zrt.-t említjük meg, amelynek vezérigazgatója Imre Gábor, és amelynek a tulajdonosa cégáttéten keresztül a Terner Géza érdekkörébe tartozó dán Ayudate.

*

A pártkasszák feltöltésére vonatkozó igény soha nem tűnt el. „Alkotmányos költségnek” becézik, amely alaphangon 10 százalék. Többen ezzel indokolják a magyar nyomozóhatóságok lassúságát az ügyek kivizsgálásában. Aligha hiheti bárki is, hogy éppen a 4-es metró gigaberuházása körül nem lettek volna piszkos üzletek. Ám mára az is kiderült, hogy ezek ügyesen le voltak papírozva. Erre utal, hogy a magyar nyomozóhatóságok mellett az osztrák ügyészség és a brit csalás elleni hivatal sem tudta bizonyítani sem a vesztegetést, sem a csalást – kommentálja a hazai korrupciós nyomozás leállítását Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője, aki korábban részletes elemzést közölt blogján a 4-es metró ügyéről. „Óriási habverés folyt az OLAF-jelentés körül. Az évszázad korrupciós ügyének kiáltották ki, parlamenti meghallgatást tartottak, fővárosi vizsgálóbizottság alakult, ráállították a Nemzeti Nyomozó Irodát. De amint nyilvánvalóvá vált, hogy Polt Péter nem tud politikai vádat kreálni, az ügy elvesztette fontosságát. A három nyomozásból egy végződött eddig vádemeléssel” – teszi hozzá Jávor Benedek, aki azt azért megnyugtatónak találja, hogy az ügyészség nem hajlandó koncepciós perek indítására. Másrészt nyilvánvalónak tartja, hogy a multicégek korrupciós machinációi nagyon nehezen bizonyíthatók. Különösen akkor, ha sem a régi, sem az új politikai rezsim nem partner ebben.

A májusi EP-választáson az MSZP–Párbeszéd közös listáján induló Jávor szerint a nyomozás leállítása a mindent átszövő érdekhálók, az Elios-féle kormányzati trükközés mellett az osztrákok felé tett gesztusként is felfogható, hiszen a magyar közbeszerzéseken látványosan hasító Strabag és Swietelsky cégek közismerten jó viszonyt ápolnak a mindenkori osztrák pártokkal. Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) első embere két éve még arról küldött videoüzenetet, hogy Sebastian Kurz néppárti elnököt bábként rángatják a multik, de mostanában már nem kiabál annyira. Strache alkancellári kinevezésével vélhetőleg változott a helyzet. Strachét a múlt héten fogadta Orbán Viktor, közös sajtótájékoztatójuk felért egy udvarlási ceremóniával.

Neked ajánljuk