Szállást biztosít a gödi Samsung az ukrán munkavállalók családtagjainak

Belpol

A vállalat tolmácsai munkaidőben a pályaudvaroknál, szállóknál, határoknál segítik a gördülékenyebb kommunikációt. 

A gödi Samsung SDI gyárában jelenleg több mint ezer ukrán állampolgár dolgozik. A 24.hu tavaly novemberben arról írt, hogy a vállalat 2020-as jelentése értelmében 3593 munkavállaló közül 1566 volt ukrán. Megkérdeztük a céget, milyen segítséget nyújt nekik a Samsung a mostani háborús helyzetben. 

„Ukrán kollégáink most nagyon nehéz időszakon mennek keresztül, ezért cégünk kiemelten fontosnak tartja a támogatásukat. A legnagyobb segítség számukra az, ha a családjukat biztonságban tudhatják.

Ezt a helyzetet vállalatunk gyorsan felismerte, így már több mint egy hete szállást tudunk biztosítani ukrán kollégánk családtagjai számára. 

Folyamatosan együttműködünk önkéntesekkel és a hatóságokkal, hogy a lehető legnagyobb támogatást tudjuk megadni az érkezőknek” – válaszolta megkeresésünkre Bagoly Katinka, a vállalat munkatársa. 

A Samsung SDI továbbá támogatja a tolmács kollégák önkéntes munkáját, így ők munkaidőben segítséget nyújthatnak a határoknál, pályaudvaroknál, szállóknál, „segítve ezáltal a gördülékenyebb kommunikációt, amire most szintén nagyon nagy szükség van”. 

„Nagyon büszkék vagyunk kollégáinkra, akik eddig nem tapasztalt összefogást tanúsítanak, mindössze három nap alatt rengeteg adományt gyűjtöttek az ukrán családoknak, melyeket már el is juttatunk számukra. Mindezek mellett cégünk a napokban egy budapesti adományközpontnak is segítséget nyújtott, az adományok könnyebb rendszerezése és szállítása érdekében” – írta Bagoly Katinka. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.