Szél Bernadett: Konzultálunk arról, hogy Strasbourgig vigyük Paks2 ügyét

Belpol

Több ellenzéki képviselő még 2015-ben fordult az Alkotmánybírósághoz, kifogásolva, hogy a parlament 30 évere titkosította Paks2 szinte minden lényeges adatát. Hat év után már meg is született a döntés. Szél Bernadettet, a képviselői beadvány egyik benyújtóját kérdeztük ezzel kapcsolatban.

 

Csaknem hat évvel az országgyűlési képviselők egynegyede által benyújtott beadvány beérkezése után, az Alkotmábnybíróság (AB) most kimondta: sem az Alaptörvénybe, se nemzetközi szerződésbe nem ütközik a Paks II. atomerőmű-építésről szóló törvényben előírt 30 éves titkosítás - adta hírül a napokban a hvg.hu. A testület a témával foglalkozó ötödik ülésén döntötte ezt el, de úgy, hogy egyszer több mint három, egyszer majdnem két évre félretette az ügyet.

Magyar Narancs: Korábban is kérte a bíróságokat, az AB-t is, mondják ki, hogy a beruházás alapvető közérdekű adatait mindenki megismerhesse. Ehelyett: marad a titkosítás.

Szél Bernadett: Kezdetektől fogva kifogásoltam, hogy nem nyilvánosak azok az úgynevezett term sheetek, ütemtervek, amelyek az építkezés részleteit szabályozzák. Már bíróság előtt volt több általam indított per, amiket Paks2 közérdekű adatainak kiadása érdekében indítottam. Az eljárások finisében voltunk, amikor – 2015-ben – a kormánypárti többség egy törvénnyel harminc évre titkosította gyakorlatilag a beruházás összes dokumentumát. Emiatt az akkor folyó ügyek azzal zárultak, hogy nem adható ki semmilyen információ. Pedig épp azért fordultam bírósághoz, hogy a közérdekű adatokat mindenki megismerhesse: minden számítást, minden kockázatbecslő, minden előkészítő iratot, hogy tudhassuk, miért éri meg Magyarországnak Paks2. Mert hát csak nem gondolja a magyar kormány, tesszük fel álnaivan a kérdést, hogy csak úgy beleugrunk egy ilyen projektbe?

MN: Az országgyűlési képviselők sem tudtak többet a puszta ténynél, amikor megszavazták Paks2 megépítését?

SZB: A helyzet még ennél is rosszabb. Anélkül szavaztatták meg a parlamentet a paksi szerződés kihirdetéséről és a 10 milliárd eurós hitelfelvételről, hogy előkészítették volna a projektet.

MN: Akkor miről szavaztak?

SZB: Pont az a lényeg, hogy „vakon” szavaztunk, semmilyen információnk nem volt: valójában 2014-ben csak a bővítés szándékáról határozott az Országgyűlés, a finanszírozási és egyéb részletek ismerete nélkül. Végül zöld utat kapott az Európai Bizottságban (EB) is a beruházás, de az EB kért kiegészítéseket, amelyek többek között a projekt biztonságát fokozzák. Utána alapvetően lelassult azt egész beruházás, a mai napig nincsenek meg az engedélyek.

MN: Parlamenti képviselők egyáltalán nem is láthattak fontos paksi dokumentumokat?

SZB: A beruházással kapcsolatos adatokhoz egy ideig hozzáférhettek a képviselők, de csak külön-külön, s akkor sem mindig. Jávor Benedek és én például betekintettünk különböző anyagokba, valamint Demeter Márta jött még be velem egy alkalommal. Emlékszem olyanra, hogy bementem az illetékes minisztérium titokszobájába, ott leírtam a kérdéseket egy külön papírra, és kértem, adjanak azokra választ. A saját papírjaimat kaptam vissza, válaszok nélkül, úgy, hogy még a kérdéseimet is kihúzták. Még azokat is titkosaknak ítélték.

MN: Feltételezve, hogy kaptak volna érdemi választ: azt állítja, a parlament Paksról szóló döntése előtt az akkor még 386 képviselőnek egyenként be kellett volna mennie a minisztériumba, ha tudni akarja, miről szavaz?

SZB: Elvileg igen, ami nyilván nonszensz és persze kérdés, hogy abból mennyi hozható nyilvánosságra — később pedig jött ez a törvény, amely az egészet titkosította, cakumpakk.

MN: 2015-ben fordultak ennek orvoslása érdekében az Alkotmánybírósághoz. Most született meg a döntés. Azóta fel is épülhetett volna a Paks 2.

SZB: A népmesei okos lány jut eszembe erről az alkotmánybírósági határozatról. Ugyanis egyértelműen nem meszelték el se a törvényt – pedig el kellett volna, mivel alaptörvény-ellenes –, se a beadványunkat. Viszont úgy értelmezendő a döntés,

hogy a képviselőnek külön-külön kell kikérnie a Közbeszerzési Értesítő alapján az egyes részmunkálatok szerződéseit.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy mondjuk egy a turbinatender, egy a laktanyaépítés, így, darabonként. És ha nem adják ki, akkor nekik a bíróság előtt kell megindokolniuk, hogy az az alvállalkozó, akivel dolgoztatnak, közfeladatot ellátó szerv, állami megbízást lát el, ily módon a titkosítás az ő tevékenységére is kiterjed.

MN: Elviszik Strasbourgig az ügyet?

SZB: Erről még konzultálunk a többiekkel. A beruházás jelentős csúszásban van. Nincs meg a létesítési engedélyük. Most valami gödörásásban gondolkodnak, de ehhez sincs meg az engedély. Azt kell tudni, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH), amely az egész beruházásnak a szakmai felügyeletét látja el, létszámhiánnyal küzd a pár évvel ezelőtti leépítések miatt. Ők maguk jelezték, hogy a plusz három hónapot kérni fogják a vizsgálat meghosszabbításához. Itt még nagyon komoly szakmai elvárásoknak kellene megfelelni, de jelen állapotban azt jelezte az OAH, hogy nagyon változó minőségű dokumentációt kaptak az oroszoktól. Van, ami jó, van, ami kevésbé. És a szakmai felelősség a hatóságé, nem bólinthatnak rá a tervekre csak úgy. Remélem, komolyan is veszik a dolgukat a szakemberek, mert sorra jönnek a hírek, hogy különböző országokban Paks2 prototípusai nem működnek megfelelően. Lehet ennek a jelentőségét kisebbíteni, bagatellizálni, hogy csak ez a része, csak az a része, de a nukleáris biztonsággal nem lehet játszani. Áder Jánost pozitív példaként egyébként nemigen tudnám emlegetni, de van egy jó mondása – bár éppen fordított helyzetre alkalmazta –: az atomerőmű nem biciklitároló. Szerintem sem az.

Neked ajánljuk