Szél Bernadett szerint politikai öngyilkosság, amit az LMP művel
szel-bernadett1810_top_story_lead.jpg

Szél Bernadett szerint politikai öngyilkosság, amit az LMP művel

  • 2018. szeptember 19.

Belpol

Az LMP lemondott társelnöke másodrendű párttagnak tartja magát, és rossz véleménnyel van pártjáról.

Szél Bernadett az ATV vendége volt, ahol főleg a Sargentini-jelentésről beszélt, de szóba került az LMP-Jobbik közeledése is.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A Sargentini jelentésről Szél azt mondta, az abban leírtak igazak, sőt talán még rosszabb is a valós helyzet, mint ami a jelentésben áll. Az LMP úgy döntött nem szavazza meg a jelentést, erről Szél azt mondta: „ha az LMP-t én vezetném - könnyebb az LMP-t megpuccsolni, mint vezetni - akkor valószínűleg küzdelmesebb lett volna ennek az álláspontnak az elfogadása”. A döntés kapcsán megjegyezte, „olyan dolgokat megenged az LMP, ami a politikai öngyilkosság kategóriájába tartozik”. Azt is hozzátette, hogy neki nincs befolyása a párt irányítására: „nem vagyok az LMP vezetője, egy lefokozott tag vagyok, párttagként is másodrendű, még szavazati jogom sincs”.

Az LMP és Jobbik egyre nyilvánvalóbb közeledéséről azt mondta: önmagában nem probléma, ha a pártok közelednek egymáshoz, de a kompromisszum és a konszenzus nagyon fontos, és a két pártnak meg kell ismerni egymást.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.