Csurka helye a fideszes múltértelmezésben

Széljobbra át!

Belpol

Bár az egyértelműen antiszemita Csurka István kormánypárti rehabilitálása, emlékezetének felkarolása elsőre meglepő lehet, valójában szervesen következik abból, hogy mit gondol a Fidesz a 20. századi magyar történelemről és a rendszerváltásról.

December elején mások mellett Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója és Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke felavatta Csurka István mellszobrát a lakiteleki úgynevezett Hungarikum Ligetben. Annak a Csurka Istvánnak állítottak így emléket, aki az egykori szélsőjobboldali Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) elnökeként, majd 1998 és 2002 között országgyűlési frakcióvezetőjeként is rendszeresen kritizálta a rendszerváltást és az azzal létrejött politikai berendezkedést, ellenezte Magyarország európai uniós és NATO-csatlakozását, nyílt antiszemita nézeteket vallott, és rendszeresen értekezett a zsidó világ-összeesküvésről.

A szoboravatáson ehhez képest Schmidt „a magyar rendszerváltozás meghatározó alakjaként, a magyarság ügyének, megmaradásának harcosaként” méltatta Csurkát, aki kiemelt szerepet játszott a „kiégett és elbizonytalanodott kommunista diktatúra válságának elmélyítésében”, cselekvő szerepet „a megbuktatásában és a kiépülő új Magyarország megszületésében”, továbbá ő „leplezte le először a Soros-hálózatot” és hívta fel a figyelmet arra az „eminens veszélyre, amit ez a pénzosztó szervezet a szuverenitásunkra gyakorolt”.

Schmidt Mária aktívan részt vesz a Fidesz-kormány emlékezetpolitikájának alakításában. Súlyos állami költségvetési milliárdokból rendezhetett korábban emlékéveket az első világháború 100., az 1956-os forradalom 60. a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából, s ezek során jobbára a saját emlékezetpolitikai narratíváját próbálta közvetíteni. Úgy tűnik, elérkezettnek látta az időt Csurka rehabilitálására és alakjának beillesztésére a Fidesz emlékezetpolitikájába.

Rendszerváltástól fülkeforradalomig

Schmidt nem először fut neki a rendszerváltás (vagy ahogyan ő nevezi, rendszerváltoztatás) értelmezésének, korábban a „30 éve szabadon” néven futó programsorozattal volt erre egy kísérlete. Akkor „antikommunista forradalomként” aposztrofálta a rendszerváltást, s abból főleg azt próbálta levezetni, hogy a kommunizmus elleni harc hogyan kapcsolódik össze a kormány jelenkori „Brüsszellel” szembeni küzdelmével. A középpontba Orbán Viktornak a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén 1989. június 16-án elmondott beszéde került mint a nemzeti szuverenitás alapvetése. A zenei fesztiválokon a koncertek közti videókban is Orbán e beszédét játszották be, de a Terror Háza fotókiállítása is az 1989-es Orbán-beszéd köré szerveződött. Az üzenet világos: a „kommunizmust” Orbán győzte le e beszédével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.