Csurka helye a fideszes múltértelmezésben

Széljobbra át!

Belpol

Bár az egyértelműen antiszemita Csurka István kormánypárti rehabilitálása, emlékezetének felkarolása elsőre meglepő lehet, valójában szervesen következik abból, hogy mit gondol a Fidesz a 20. századi magyar történelemről és a rendszerváltásról.

December elején mások mellett Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója és Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke felavatta Csurka István mellszobrát a lakiteleki úgynevezett Hungarikum Ligetben. Annak a Csurka Istvánnak állítottak így emléket, aki az egykori szélsőjobboldali Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) elnökeként, majd 1998 és 2002 között országgyűlési frakcióvezetőjeként is rendszeresen kritizálta a rendszerváltást és az azzal létrejött politikai berendezkedést, ellenezte Magyarország európai uniós és NATO-csatlakozását, nyílt antiszemita nézeteket vallott, és rendszeresen értekezett a zsidó világ-összeesküvésről.

A szoboravatáson ehhez képest Schmidt „a magyar rendszerváltozás meghatározó alakjaként, a magyarság ügyének, megmaradásának harcosaként” méltatta Csurkát, aki kiemelt szerepet játszott a „kiégett és elbizonytalanodott kommunista diktatúra válságának elmélyítésében”, cselekvő szerepet „a megbuktatásában és a kiépülő új Magyarország megszületésében”, továbbá ő „leplezte le először a Soros-hálózatot” és hívta fel a figyelmet arra az „eminens veszélyre, amit ez a pénzosztó szervezet a szuverenitásunkra gyakorolt”.

Schmidt Mária aktívan részt vesz a Fidesz-kormány emlékezetpolitikájának alakításában. Súlyos állami költségvetési milliárdokból rendezhetett korábban emlékéveket az első világháború 100., az 1956-os forradalom 60. a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából, s ezek során jobbára a saját emlékezetpolitikai narratíváját próbálta közvetíteni. Úgy tűnik, elérkezettnek látta az időt Csurka rehabilitálására és alakjának beillesztésére a Fidesz emlékezetpolitikájába.

Rendszerváltástól fülkeforradalomig

Schmidt nem először fut neki a rendszerváltás (vagy ahogyan ő nevezi, rendszerváltoztatás) értelmezésének, korábban a „30 éve szabadon” néven futó programsorozattal volt erre egy kísérlete. Akkor „antikommunista forradalomként” aposztrofálta a rendszerváltást, s abból főleg azt próbálta levezetni, hogy a kommunizmus elleni harc hogyan kapcsolódik össze a kormány jelenkori „Brüsszellel” szembeni küzdelmével. A középpontba Orbán Viktornak a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén 1989. június 16-án elmondott beszéde került mint a nemzeti szuverenitás alapvetése. A zenei fesztiválokon a koncertek közti videókban is Orbán e beszédét játszották be, de a Terror Háza fotókiállítása is az 1989-es Orbán-beszéd köré szerveződött. Az üzenet világos: a „kommunizmust” Orbán győzte le e beszédével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.