Magyar Narancs: A 2020-ban megjelent A posztkommunista rendszerek anatómiája című munkájukban egy ábrán a magyarországi berendezkedés valahol Oroszország és Kazahsztán környékén van. Ennyire rossz a helyzet?
Magyar Bálint: Magyarországon 1989 óta egy második rendszerváltás is lezajlott 2010–2011-ben, amikor a liberális demokráciából autokrácia, önkényuralom született. Az autokratizálódási folyamatnak három fázisa van: autokratikus kísérlet, autokratikus áttörés és autokratikus berendezkedés. Kísérlet már az első Fidesz-kormány alatt is megfigyelhető volt, de az országgyűlési kétharmad hiánya megakadályozta az áttörést, amiről akkor beszélhetünk, ha egyetlen politikai erő a hatalom monopóliumára tesz szert, és egymaga meg tudja változtatni az alkotmányt, illetve a hatalmat kontrolláló intézmények élére ki tudja nevezni a saját kádereit. Ma az a kérdés, hogy lesz-e harmadik rendszerváltás, és vissza tudunk-e térni egy liberális demokráciába. A Fidesz első kormányzása idején hamar megjelentek az autokratizálódás szándékának a jelei, amikor Simicska Lajost nevezték ki az adóhivatal, Pintér Sándort pedig a Belügyminisztérium élére, majd később lemondásra kényszerítették Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt, és Polt Pétert tették a helyére.
MN: De utána jött nyolc év, amikor nem voltak kormányon.
MB: Amikor a Fidesz 2002-ben elvesztette a választást, egyből rendszerkritikai alapállásra helyezkedett, aminek a lényege a választáson győztes erők legitimitásának megkérdőjelezése volt: ekkor mondták, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”, tehát bárki, aki nem Orbán Viktor politikai klánjához tartozik, az nem a nemzet része. Nyolc évvel később pedig megtörtént az autokratikus áttörés, és kétharmados parlamenti súlyával megszületett a Fidesz monopolhatalma. Ezt követte az autokratikus berendezkedés, a társadalmi autonómiák felszámolása. De többféle autokrácia lehetséges: Lengyelországban például Jarosław Kaczyńskival konzervatív, bürokratikus, ideológiavezérelt autokratikus modell próbált kiépülni. Ezzel szemben a magyarországi modell egy patronális autokrácia, amelynek az ikermotivációja a hatalomkoncentráció és a politikai-gazdasági klán személyes vagyonosodása. Ez nem ideológiavezérelt rendszer, hanem ideológiaalkalmazó, amelyben az alkalmazott ideológiai paneleknek nem értékkoherenciájuk, hanem funkcionalitáskoherenciájuk van. A hatalom cselekedetei ideológiailag ellentmondásosak lehetnek, de funkcióikat tekintve racionálisan koherensek. Egy ilyen maffiaállamot négy dimenzió mentén lehet definiálni. Az első kérdés az, hogy ki a cselekvő alany. Az uralmi elit szerkezete ugyanis klánjellegű, amit fogadott politikai családnak nevezhetünk, ahol a tényleges döntések kikerülnek a formális intézményekből, és informális intézményekben születnek meg. Ha ezt illusztrálni szeretnénk, akkor a felcsúti stadion VIP-páholyáról kéne összemontírozni egy képet. Ez azt is jelenti, hogy minden olyan mondat, amelyik úgy kezdődik, hogy „a Fidesz/a kormány/a parlament így határozott”, az félrevezető, mert ezek a formális szervezetek az égvilágon semmiről nem döntenek, csak lepapírozzák az informális körökben hozott döntéseket. Másrészt a közhatalmi kompetenciákat magáncélra sajátították ki, tehát az államhatalmi szervek nem közérdeket, hanem magánérdekeket szolgálnak. Harmadrészt a jövedelmekhez való viszony vonatkozásában ez a rendszer nem egyszerűen folyó jövedelmeket, bevételeket eltérítve kleptokratikus, hanem ragadozó típus, vagyis állami és magánvagyonokat rabolnak le az államhatalmi erőszak vértelen eszközei révén.
MN: Ez nem pusztán egy korrupt rendszer?
MB: Korrupt rendszer nagyon sok van: meg kell különböztetni a járványszerű és rendszerszerű korrupciót. A járványszerű korrupció horizontálisan terjed, sokfelé jelen van, de nem felülről szervezik. A rendszerszerű esetén az államgépezet egésze működik bűnszervezetként, és ez a negyedik dimenzió. Ha mindez „teljesül”, akkor maffiaállamról beszélhetünk. Ma Magyarország az egyetlen önkényuralmi rendszer az Európai Unióban, ráadásul ennek maffiaállami a formája. Rendszerspecifikus vonásait illetően ebben hasonlít az ukrajnai invázió előtti Oroszországhoz, illetve egyéb közép-ázsiai rendszerekhez.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
