"Ha a magyar ember úgy érzi, át akarják vágni, akkor azonnal becsukja az ajtót. Ha úgy látja, hogy valaki jó szándékkal érkezik, azt meg behívja a házba" - így érzékeltette a jó és a rossz multik közti különbséget a júliusi gyárlátogatásakor kólát szürcsölő Orbán Viktor kormányfő. A dunaharaszti Coca-Cola-üzem új gyártósorának felavatása volt az első állomása annak az egyeztetéssorozatnak, amely ezekben a hetekben felgyorsult, s melynek során a miniszterelnök döntően nemzetközi tulajdonban lévő nagyvállalatokkal tárgyal és köt velük stratégiai megállapodást. November elején előbb a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Nyrt., alig egy hétre rá a székesfehérvári Alcoa-Köfém Könnyűfémmű Kft. írt alá kétoldalú megállapodást a kabinettel. Néhány nappal később Orbán már a Mercedes-gyárat tulajdonló Daimler AG első emberével szignált egy hosszú távú együttműködést kilátásba helyező nyilatkozatot, múlt hét szerdán pedig a Magyar Suzuki Zrt. vezérigazgatója, Hiszasi Takeucsi csapott a kormányfő tenyerébe a parlamentben tartott ünnepség végén. A legfrissebb hír, hogy e hét kedden a parlamentben a Hankook Tire Kft. is stratégiai egyezségre lépett a magyar kabinettel. A sor korántsem teljes; a Miniszterelnökség környezetében tevékeny forrásunk szerint legalábbis a kormány legkevesebb tucatnyi hasonló megállapodást szeretne tető alá hozni a következő néhány hónap során, a 2014-es választásokig pedig ennél is többet.
De mit jelenthet Orbánnál a "jó szándék", és vajon ki akarhatja őt (illetve Magyarországot) "átvágni"? A második Fidesz-kormány kétéves gazdaságpolitikai törekvéseit és a stratégiai egyeztetések kedvezményezettjeinek listáját egyszerre szemlélve elég pontosan körvonalazható a kormányfő (és gazdasági minisztere, Matolcsy György) gazdaságpolitikai víziója.
A rossz végén
Lássuk először a nemzeti együttműködés multinacionális veszteseit! 2010 őszén, a szektorális különadók alanyainak meghatározása során a kormány fő szempontja az volt, hogy azokat a piaci szereplőket kímélje meg az extra terhektől, amelyek - miközben jelentős munkaerő-állományt foglalkoztatnak Magyarországon - nem riválisai magyar piaci szereplőknek, s így nem "oroznak el" előlük profitot - erről beszélt a Narancsnak egy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) felállását követő egy évben tevékeny forrás. Orbánék abból indultak ki, hogy az elsősorban exportgazdaságra termelő (tehát lényegében en bloc a termelő szektorban aktív) cégek helyett a szolgáltatói szektor szereplőit adóztatják meg. E megfontolás eredményeként az ágazati különadókról rendelkező 2010. októberi, "az egyes ágazatok különadóiról szóló" törvény a kiskereskedelmi, a távközlési és az energiaellátók vállalkozási tevékenységére rótt ki extra adóterheket; miközben annak hatálya alól mentesültek az ipari és gyártó tevékenységet folytató, döntően külföldi piacokra termelő cégek. Az elképzelés találkozott a kormány azon szándékával, hogy a szolgáltatói szektorokban állami vagy a törvényi környezet megváltoztatásával helyzetbe hozott magyar vállalatokat segítsen piacvezető pozícióba (és ezáltal növekvő befolyást gyakoroljon az egyes piaci szolgáltatók árképző mechanizmusaira). E megfontolások alapján került be a különadótörvénybe az ún. lex CBA passzus, ami az önálló jogi személyként működő hipermarketcégeket tette meg a törvény alanyaivá, ugyanakkor a jogszabály sokkal kedvezőbb helyzetbe hozza a kft.-k láncolataként működtetett (ismerten Fidesz-közeli) CBA-franchise-t. Az évi 30 milliárd forint adóteher bő 85 százalékát hat-hét nemzetközi nagyvállalat volt kénytelen befizetni, és noha ezt a sarcot jövőre kivezetik, a hírek szerint áldozata már van. A francia Bresson famíliának elege lett a kiszámíthatatlan magyar piaci környezetből, és a család tulajdonában lévő Bricostore üzletlánc eladásáról már zajlanak is a tárgyalások a Felcsuti Zsolt többségi tulajdonában lévő MPF Holding Zrt.-vel. (Telefonon kerestük a francia tulajdonú cég kommunikációs osztályát, de lapzártánkig nem hívtak vissza.) "Az eredeti koncepció mögött ott volt az az elgondolás is, hogy ezeket a szolgáltatásokat 'mi', tehát állami cégek is képesek lennénk nyújtani, ergo ezek a multik itt csak 'lopják' a piacainkat. Ezért nem foglalkozik olyan részletkérdésekkel, hogy a magyar piacon több mint tíz éve aktív távközlési nagyvállalatok több tízmilliárdos nagyságrendben fejlesztették az itteni infrastruktúrát, és olyan évtizedes szakmai tapasztalattal és know-how-val rendelkeznek, amit nem lehet egyszerűen néhány szakember leigazolásával pótolni" - fogalmazott egy a magyarországi német vállalatvezetőkkel rendszeres kapcsolatban lévő forrásunk. Szerinte Orbánék ha tehetnék, a 90-es években privatizált összes szolgáltató céget visszavásárolnák a villamosenergia-szolgáltató cégektől kezdve a néhai Matávon (a mai Magyar Telekom csoporton át) a gázszolgáltatókig.
A legfrissebb fejlemények azt mutatják, hogy a kormány növekvő állami részesedésre törekszik a pénzügyi piacon is: és nem csupán a tranzakciós adó bevezetése, illetve a bankadó korábban beígért megfelezésének elmaradása vagy a miniszterelnök "félig magyar" bankrendszerre vonatkozó kívánalmai utalnak erre. Az NGM hétfőn kiadott közleménye szerint ugyanis a korábban az MKB és a Takarékbank környékén próbálkozó Orbán-rezsim elöljárói most azt találták ki, hogy civilekkel összefogva állami pénzintézetet alapítanának Webbank név alatt.
Piacszerzés 1.
A piacok befolyásolását célzó megfontolások okán került előtérbe az állam - egészen pontosan a Magyar Posta (10 százalék), a Magyar Villamos Művek (45 százalék) és az MFB Invest (45 százalék) - tulajdonában lévő MVPI Zrt., azaz a negyedik mobilszolgáltató cég felépítésének terve is. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) a januári frekvencia-árverésén az MPVI-nek utalta ugyan a negyedik, mobilszolgáltatásra alkalmas frekvenciát, de ezt az ítéletet a konkurencia bírósági úton megtámadta, a Fővárosi Törvényszék pedig szeptemberben hatályon kívül helyezte az NMHH-döntést. A projekt lassan halad, de a szándék egyértelmű, amit leglátványosabban az MPVI nyári, 14,1 milliárd forint értékű alaptőke-emelése jelez. A piacszerzést előkészítendő a kormány ismét bemutatott a telekom cégeknek. 2013. január 1-jével a kabinet kivezeti a 2010 végén iktatott telekom-különadót (az "eredeti" telekom különadóról lásd: Milliárdos percdíjak, Magyar Narancs, 2011. április 7.), és Matolcsy ezzel - illetve az energetikai különadó kivezetésével - kapcsolatban már büszkén arról beszél, hogy az Európai Bizottság ezen ügyekben indított kötelezettségszegési eljárásai 2013-tól lényegében tárgytalanok. (Ebben nincs igaza a miniszternek: az Európai Bíróság ugyanis visszamenőlegesen is elmeszelheti és bírság megfizetésére kötelezheti Magyarországot.)
Ám a kivezetéssel a piac nem kerül jobb helyzetbe, hiszen idén júliustól a kormány újfajta adóterhet rótt ki a szektorra: minden megkezdett telefonbeszélgetés egy perce, illetve egy elküldött üzenet után 2 forint extra adót szed be. Ez egyfelől - a fél éve tartó kettős különadó-terhelés miatt - irtózatos kiadás a telekom cégeknek 2012 második felében, másfelől évekre visszaveti az amúgy sem acélos beruházási szándékot. A szektorra kivetett extra sarc összességében 2013-ban is csak kevéssel - az NGM becslései szerint 51 milliárdról 44-45 milliárdra - csökken. "A miniszterelnök zárt ajtó mögött rendre azzal érvel, hogy a kiemelkedő profitot termelő cégektől elvárható, hogy nagyobb arányban vegyék ki részüket a közös terhek viseléséből. Ehhez képest mégsem a nyereség mértékének arányában terheli a telekom cégeket. Az első különadó árbevétel, az új pedig forgalom alapján egyaránt sújtja a szektor összes szereplőjét. Következésképp sok cég nemhogy profitot nem termel, de simán veszteségbe fordul át" - kommentálta a piaci fejleményeket a szektort közelről ismerő forrásunk. A telekommunikációs cégek akkora infrastruktúrákat működtetnek, hogy esetükben a piacról kivonulás semmilyen esetben sem lehet reális alternatíva: ezért a nagy cégek egyszerre igyekeznek nemzetközi kapcsolataikra támaszkodva nyomást gyakorolni, s közben udvarolni a magyar kormánynak. Erre jó példa a Magyar Telekom (MT), amely egyfelől keményen lobbizott az Európai Bizottságnál a kötelezettségszegési eljárások foganatosítása mellett, de eközben törekszik arra, hogy helyi szinten jó kapcsolatot ápoljon a kabinettel. A német iparkamara munkáját ismerő forrásunk szerint az, hogy októberben az MT a labdarúgó-válogatott, illetve az utánpótlás egyik fő támogatójává vált, hordoz egy efféle üzenetet. Kerestük emiatt a Magyar Telekom kommunikációs igazgatóságát is, ám azt válaszolták, kormányzati kapcsolatok témájában beszélgetés vagy interjú jelenleg "nem időszerű".
Piacszerzés 2.
A kabinet hasonló logika szerint mozog az energiapiacon is. Az állam - az MVM-en keresztül - az E.ON gázüzletágát, az E.ON Földgáz Trade Zrt.-t megszerezve próbál komoly piaci részesedésre szert tenni a hazai energiapiacon. Orbán a vásárlási szándékról nyáron nyíltan is beszélt, igaz, a legutóbbi piaci értesülések szerint a miniszterelnök a költségvetés törékenysége okán egyelőre nem adott zöld jelet az MVM felső vezetésének a tárgyalások megkezdésére - az üzlet ugyanis legkevesebb 250 milliárd forintba fájna a magyar adófizetőknek. Az üzletet egyébként a Bajnai-kormány alatt kötött előszerződés tenné lehetővé. Az index.hu információi szerint "akkoriban elsősorban közös tulajdonban gondolkodtak, felmerült az is, hogy az E.ON esetleg állami erőművekben kaphatna tulajdonrészt a pakettért cserébe." Az esetleges egyezséget hátráltatja továbbá, hogy az IMF képviselői is összehúzták a szemöldöküket a hír hallatán. Háttérbeszélgetések során Rogán Antal kormánypárti frakcióvezető visszatérően arra panaszkodik, hogy "lehetetlen helyzet", amikor a magyar gázfogyasztók terheiről német cégek egyezkednek az oroszországi gázszállítókkal. A 2010-ben 99, tavaly pedig 70 milliárd forint költségvetési bevételt eredményező energetikai különadó jövőre megszűnik, és ez nyilván segítség azoknak az érintett cégeknek, amelyek - az árak befagyasztása miatt - átlagosan két-három százalékos hasznukból nagyjából egyet kénytelenek voltak átengedni az államkasszának. Igen ám, csakhogy az energiaszolgáltatókat érintő ún. Robin Hood-adó - az ígérttel ellentétben - nem szűnik meg, sőt 8-ról 11 százalékra emelkedik. Ha ehhez hozzátesszük, hogy közben a parlament elfogadta a közműadó-emelést, és hogy a közüzemi szolgáltatók be nem hajtott kinnlevőségeinek becsült összege meghaladja a 70 milliárd forintot, máris hihetőnek hangzanak azon híresztelések, melyek szerint több energiaszolgáltató fontolgatja kivonulását a magyar piacról. "Ha az energiaszektort sújtó három legjelentősebb adónemet - a normál nyereségadót, a közmű- és a Robin Hood-adót - egymás mellé tesszük, azok, kiegészülve a kisebb adófajtákkal, összesen a piaci eredmény 75-80 százalékának megfelelő adóterhet jelentenek az összes energiapiaci szolgáltatónak" - szemléltette a helyzet drámaiságát az egyik szolgáltatónál dolgozó középvezető, aki úgy véli, a sanyargatásnak célja lehet az is, hogy lenyomja a nemzetközi szolgáltató cégek piaci értékét. "Mit tud tenni egy cég ilyen helyzetben? Három lehetősége van: vagy jogi úton igyekszik megtámadni a jogszerűtlennek gondolt pluszterhek kiszabását, vagy lobbizni próbál, vagy pedig elmegy, illetve eladja az üzletrészét. Elsősorban azért merül fel egyre gyakrabban a harmadik opció, mert az első lassú, a második pedig a tapasztalatok alapján reménytelen. Elhitetik velük, hogy van értelme, aztán az utolsó pillanatban mégis kivetnek egy új adót" - fogalmazott egy német nagyvállalat felügyelőbizottsági tagja. Információink szerint az első nagynevű távozó a gázszolgáltatás és az energiatermelés piacán egyaránt jelen lévő francia GDF Suez lehet. Kerestük a cég kommunikációs osztályát, ám érdeklődésünkre nem reagáltak. Háttérbeszélgetések során szintén hallani lehetett arról, hogy az Elmű-Émász többségi tulajdonosa, a német RWE Konzern eladni készül üzletrészét a magyar államnak. Boros Norbert, a cég kommunikációs igazgatója ezzel kapcsolatban fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az MVM-en keresztül az államnak így is van 20 százaléknyi részesedése az Elmű-Émászban, ugyanakkor nem tud arról, hogy a kormányzat további tulajdonszerzésre készülne.
A kiválasztottak
A kedvezményezett cégek egytől egyig a termelő szektorban tevékenyek, jelentős munkaerő-állományt foglalkoztatnak, és közös bennük az is, hogy termékeiket nagy százalékban exportra állítják elő. Ahhoz képest, hogy a felek kevés konkrétumot tartalmazó, alig öt-hat oldalas megállapodásokat írtak alá, a kormány megadta a rangját ezen egyezségek megkötésének: az alkuk megszületését nagy nyilvánosság előtt megrendezett gyárlátogatások, ünnepélyes parlamenti sajtótájékoztatók övezik. "Van ezeknek az egyeztetéseknek kommunikációs jelentősége is. A kormány azt üzeni a nemzetközi nagyvállalatoknak, hogy igenis érdemes lobbizni, érdemes elfogadni az új játékszabályokat, és hogy a kormány tesz különbséget közöttük: igenis van jó multi és rossz multi" - foglalta össze véleményét az egyik nagy német cég már idézett felügyelőbizottsági tagja. "Ezzel együtt ezeket a 'stratégiai megállapodásokat' a kormány valószínűleg komolyan gondolja: ezeket a cégeket nem nagyon éri meg neki szívatni. Külföldre termelnek, sok munkahelyet tartanak fenn, nem trükköznek a minimálbérrel, rendesen fizetik az adót. Ugyanakkor tudok olyan nagy német cégről, amelyik inkább megköszönte a partnerségi felajánlást, és nem élt vele. Felesleges, komolytalan dolognak tartják, különösen annak ismeretében, hogy mennyire tartotta be a kormány az eddigi megállapodásokat" - ezt már a magyar-német iparkamara viszonyait jól ismerő üzletember forrásunk mondta. A kontraktusok szövegéből is az érződik, hogy a kormány csak óvatosan ígérget. Míg egyes "kedvezményezettek" vállalásokat tesznek, a kabinet inkább "szándékokról" és "készségekről" nyilatkozik. A (25 százalékban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonában lévő) Richter Gedeon például vállalja, hogy árbevételének nyolc százalékát kutatás-fejlesztési (K+F), illetve innovációs célra áldozza, ezen egységeiben 800 főt foglalkoztat, a K+F tevékenységbe pedig bevon magyar oktatási intézményeket és kutatóközpontokat - viszont a legmegfoghatóbb ígéret, amit a kormány a gyógyszercégnek tett, csupán annyi, hogy "kifejezi abbéli szándékát, miszerint a Széll Kálmán Terv 2.0 gyógyszerkasszát érintő intézkedéscsomagjának kialakítása során figyelembe veszi, hogy a bevezetendő intézkedések ne rontsák a hazai gyógyszergyártók versenyképességét". Másként ítéli meg a helyzetet Beke Zsuzsa, a cég kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója: "Amellett, hogy konkrét vállalásokat is tartalmaz, ma még valóban nem tudjuk, hogy ez az egyezség mit fog jelenteni. Abban bízunk, hogy a későbbi tárgyalások során hivatkozási alapnak jó lesz." Az egyes megállapodások elsősorban az innovációs folyamatok bürokratikus korlátainak felszámolását, az egyes szektorok számára fontos szakképzési rendszer helyi fejlesztését, illetve azok támogatási rendszerének átláthatóbbá, hatékonyabbá tételét vetítik előre. Konkrét adókedvezményekről a nyilvános dokumentumok nem ejtenek szót, egyedül a legnagyobb ragadozó, a Daimler AG kapott ígéretet arra, hogy a kormány a kutatás és fejlesztés érdekében "törekszik a szükséges adózási és pénzügyi keretfeltételek megteremtésére".
Hogy kik lesznek a kormány következő stratégiai ügyfelei, arról egyelőre nem szivárgott ki információ. A magyarországi német vállalkozások vezetőit közelről ismerő, már idézett forrásunk szerint "várhatóan olyan további exportra termelő cégekkel születhetnek további megállapodások, amelyek nagy összegben vagy régóta fektetnek be pénzt a termelő szektorba Magyarországon. Ezek a cégek és a kormány ugyanis valóban nagyon egymásra vannak utalva."
A német vonalNem javultak érdemben a magyar GDP szempontjából kulcsfontosságú német-magyar gazdasági kapcsolatok az elmúlt év során. Idén februárban Lázár János - akkori Fidesz-frakcióvezető, nyár vége óta a Miniszterelnökséget vezető államtitkár - Berlinben járt, ahol német kormányzati képviselők előtt "új, konstruktív magyar hozzáállásról" és egyebek mellett arról beszélt, hogy a kormány egy egyeztető testületet hoz létre a magyarországi német cégek bevonásával. Lázár ígérete ellenére az ügyben október közepéig nem történt előrelépés, amikor is Angela Merkel kancellár fogadta Orbán Viktort berlini irodájában. A jelek szerint Merkel kellő eréllyel beszélt a magyar miniszterelnökhöz; erre utal, hogy miután Orbán gépe landolt Ferihegyen, a kormány illetékesei október 26-ra összehívták a Német Üzleti Fórumot. "Nagyjából tíz nappal korábban jelezték a cégvezetőknek, hogy összehívnak egy ilyen egyeztetést. Ezeket a nagy cégeket jelentős nemzetközi kötelezettségekkel rendelkező üzletemberek vezetik, akiknek a naptára hónapokra előre be van osztva" - érzékeltette a kormányzat egyeztetési szándékának komolytalanságát a német-magyar iparkamara viszonyait jól ismerő forrásunk. A 900 tagú magyar-német iparkamara tagjai közül tizenegyen kaptak meghívást, de hárman közülük nem tudtak részt venni a megbeszélésen. A meghívottak között voltak a Mercedes, az Audi, az Opel magyarországi kirendeltségei és az RWE Konzern magyarországi vezetője, továbbá a Continental gumigyártó, a Knorr-Bremse vasúti jármű- és fékrendszergyártó, a ThyssenKrupp fém- és műanyag-kereskedő és a Villeroy & Boch kerámiagyártó képviselői. Információink szerint nem kapott meghívót sem a Telekom, sem az E.ON magyarországi vezetősége. (Utóbbi távolmaradása azt sejteti, hogy a gázüzletág eladásában egyelőre nincs előrelépés.) Nem volt a meghívottak között a kiskereskedelmi piac egyetlen német reprezentánsa - Aldi, Lidl vagy a Praktiker, a Saturn és a Media Markt tulajdonosaként ismert Metro AG - sem. Noha a hírek szerint az egyeztetés - amelyen a miniszterelnökön kívül Lázár János is részt vett - konstruktív hangulatban zajlott, a német cégek nagy többsége részéről nincs nagy bizalom a kormány iránt. Ezt jelzi, hogy a fórumot követően nem sokkal később Berlinben a német külügyi tárca a Német Szövetségi Gazdasági és Technológiai Minisztérium, a német gyáriparosok, cégvezetők, valamint a német-magyar iparkamara képviselőinek meghívásával találkozót szervezett a német vállalatok magyarországi helyzetének áttekintésére. A Narancs információi szerint az érintettek arra jutottak, hogy a német cégek részéről egységesebb fellépésre volna szükség a magyar kormánnyal szemben. Ezt nehezíti, hogy az egyes szektorok szereplői teljesen eltérő kormányzati megítélés alá esnek, a kedvezményezettek pedig nem szívesen reszkírozzák privilegizált pozícióikat. A német-magyar üzleti viszonyokat jól ismerő informátoraink szerint arra kevés az esély, hogy a német kormány az eddigieknél határozottabban gyakoroljon nyomást a magyar kabinetre. "Ha nem lenne ennyi gond Európában, Merkel nem lenne ennyire elnéző a magyarokkal szemben" - írta körül a helyzetet egy a német gazdasági folyamatokat ismerő beszélgetőpartnerünk, aki szerint a kancellárnak jelenleg fontosabb, hogy az unió jövője szempontjából kulcsfontosságú integrációs kérdésekben bírja a magyar kormányfő támogatását. |
