Antall József számon kérhető, írásos megállapodás nélkül hozta létre 1990-ben koalíciós kormányát. A néhai kormányfő a KDNP és az FKgP minisztereit is maga választotta ki, ám az egyszemélyi irányítás árnyoldalaként egyre több energiáját emésztette fel a koalíció ingatag parlamenti többségének fenntartása. 1994-ben az MSZP abszolút többségét az SZDSZ azzal próbálta semlegesíteni, hogy részletekbe menő, a fontosabb ügyekben vétójogot garantáló megállapodásra kényszerítette partnerét. Horn Gyula aztán éveken át folytatta küzdelmét annak a miniszterelnöki szuverenitásnak a visszaszerzéséért, melynek egy részéről saját maga mondott le a kormányzás kezdetén.
A Fidesz és az FKgP múlt héten aláírt megállapodása arról tanúskodik, hogy Orbán Viktor elődeihez képest középutas megoldást választott. Jelentős pozíciókat juttatott, illetve ígért a kisgazdáknak, a szerződés ugyanakkor - a kölcsönös bizalomra hivatkozva - semmilyen intézményi garanciát nem nyújt a kisebbik partner(ek)nek arra, hogy bármilyen ügyben megakadályozzák a nagyobbik kormánypárt akaratának érvényesülését. A kormányüléseken a Fidesz által delegált miniszterek többségi szavazással bármikor lenyomhatják majd Torgyánékat, a kormány első embere pedig a megerősített Miniszterelnöki Hivatalon keresztül azt is meg tudja gátolni, hogy a szaktárcák vezetői Magyar Bálint példáját követve ágazatuk érdekvédőiként lépjenek föl.
Torgyán, a restriktív
Az elmúlt napok legérdekesebb jelensége alighanem a kisgazda pártvezér megbokrosodása volt. Torgyán József az egyik nyugati hírügynökségnek olyan nyilatkozatot adott, amely akár Bokros Lajosnak és Surányi Györgynek is becsületére válhatna. A politikus a felhizlalt agrártárca várományosaként többek között a szigorú monetáris politika, a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való szoros együttműködés szükségességéről beszélt, s - horribile dictu - azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy a magyar mezőgazdaság megerősödése után külföldiek is vásárolhassanak termőföldet. Ez utóbbi kijelentését később cáfolta, nyilván nem akarta már a miniszteri bársonyszék elfoglalása előtt maga ellen hergelni a kisgazda szavazóbázist.
A nyilatkozatokkal egyébként sem árt vigyázni egyik jövendő kormánytagnak sem. Lapunk például interjút készített a leendő honvédelmi miniszterrel, aki az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy annak megjelentetéséhez csak miniszteri kinevezése után járul hozzá. Fideszes és kisgazdakörökből azt az információt kaptuk, hogy Orbán Viktor egy FKgP-frakcióülésen arra kérte az érintett kisgazdákat: miniszteri, illetve államtitkári kinevezésükig ne nyilatkozzanak. Utána már szabad a gazda: talán azért is, mert addigra esetleg feláll a Miniszterelnöki Hivatalba tervezett az a fő-fő sajtóakármi, amely alá, úgy tudjuk, nemcsak a hivatal, hanem a minisztériumok és a Fidesz sajtóosztályai is tartozni fognak - koordinációs célból, nyilván.
Orbánnak (Antall Józseffel ellentétben) talán sikerül szalonképes kormánytényezővé szelídítenie Torgyánt és pártját. Ebben kulcsszerepe lehet annak a néhány, első ránézésre hajmeresztő engedménynek, amit a Fidesz a koalíciós szerződésben partnerének tett. A köztársasági elnök jelölésének átengedése a nagyobbik párt vétójogának rögzítése mellett inkább látszatengedmény, hiszen ez de facto közös jelölést jelent. Nem kétséges, a kisgazdák (leginkább persze maga Torgyán) Torgyánt álmodják az államfői székbe, ahhoz azonban, hogy ez a Fidesz számára is elfogadható legyen, a politikusnak nem csupán sikeres, hanem könnyen kezelhető miniszternek kell lennie a következő két évben. Egyébként úgy tudni, a Fidesz elnökjelöltként elsősorban még mindig abban a Mádl Ferencben gondolkodik, aki nem vállalt miniszterséget az új kormányban. Elegáns lenne a koalíciótól, ha olyan jelöltet keresne, aki kétharmados támogatásra, tehát ellenzéki szavazatokra is számíthat a parlamentben. Alkotmányos, ám politikai szempontból nehezen vállalható megoldás volna az, ha 2000-ben az Országgyűlés a harmadik szavazási fordulóban, tehát egyszerű többséggel választaná meg a nemzet egységét reprezentálni hivatott köztársasági elnököt.
Visszatérve a koalíciós megállapodáshoz: hasonló gesztusnak tekinthető, hogy az FKgP jelölheti a Magyar Nemzeti Bank egyik alelnökét. (A hatályos jegybanktörvény szerint az alelnököket az MNB elnökének miniszterelnöki egyetértéssel történő jelölése alapján az államfő nevezi ki.) A kisgazdák tehát meglehetősen korlátozott módon élhetnek ezzel a lehetőséggel. Ezenfelül a Fidesz egy főpolgármester-helyettesi posztot és az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának vezetését ígérte oda a kisgazdáknak. Cserébe azonban egy nagyon fontos, rövid időn belül beváltható ígérvényhez jutott: az FKgP az őszi önkormányzati választásokon támogatja a Fidesz főpolgármester-jelöltjét. 1994-ben az MDF, a KDNP és a Fidesz közös jelöltjeként induló Latorcai János csak néhány százalékkal maradt el Demszky Gábortól. Latorcaitól - akit néhány hete ismét a Fidesz, az MDF és tsai. lehetséges főpolgármester-jelöltjeként emlegetnek, ámbár fővárosi fideszes körökben erősen próbálnak gondolkodni más jelöltben is - akkor jó pár szavazatot elvitt a kisgazda színekben győzelmi esélyek nélkül induló, ma leendő honvédelmi miniszterként tündöklő Szabó János.
Civilek a pályán
Az MSZP az 1994-es kampány során szakértői kormány létrehozásáról beszélt, ehhez képest az első Horn-kabinet kizárólag pártpolitikusokból állt. Ilyesfajta ígéretek most nem hangzottak el, az Orbán-kormány Fidesz által delegált leendő tagjain végigtekintve ezért meglepetést okozhat, hogy csak néhány olyan személyt találunk, aki a párt ismert vezetői, illetve a korábbi parlamenti frakció tagjai közé tartozna. Az elnökség tagjai közül csak Kövér Lászlóra, Pokorni Zoltánra és (1999 februárjától) Deutsch Tamásra vár miniszteri bársonyszék, s a politikai államtitkárok közül is kevesen rendelkeznek aktív pártpolitikusi múlttal. Ebbe a sorba illeszkedik a pénzügyminiszter-jelölt múlt heti váratlan cseréje: a Fidesz egykori képviselőjét, Urbán Lászlót a párton kívüli Járai Zsigmond váltotta fel. A fideszes kormánytagok között található szövetséges kereszténydemokrata (Harrach Péter), az antalli garnitúrából átmentett szakértő-politikus (Martonyi János, Katona Kálmán), s eddig a pártpolitikai szerepléstől többé-kevésbé tartózkodó szakember (Chikán Attila, Gógl Árpád, Hámori József). Az első fokon a napokban felmentett belügyminiszter-jelöltről külön kell szót ejtenünk, hiszen Pintér Sándor volt országos rendőrfőkapitány előhúzása általános meglepetést, néhol megrökönyödést keltett. A kijelölt kormányfő mindenképpen meglepő és vitatható választásának más személyi döntésekkel együtt talán az lehet a magyarázata, hogy a Fidesz nem szeretné, ha frontemberei számos szocialista nagyágyúhoz vagy Kuncze Gáborhoz hasonlóan elvéreznének a rázós minisztériumok élén. A belügyi tárca irányítása továbbra is magában hordozza a bukás lehetőségét, ráadásul a győztes párt programja igen határozott lépéseket ígért ezen a területen. A piszkos munkát így nem a Fidesz egyik vezetőjének, hanem egy párton kívüli, nyugalmazott főrendőrnek kell elvégeznie. (A Fidesz és az FKgP tájékán is ezt az okfejtést hallani a leginkább - vagyis minden okunk megvan arra, hogy kételkedjünk e magyarázatban.)
Már most látszik, hogy a Fidesz vezette kormány jelentős káderhiánnyal küzd - ahogy az MDF egyik képviselője lapunknak megjegyezte, "legalább ezerötszáz szakértő" hiányzik -; az MDNP-s Bogár László és Pusztai Erzsébet bevonása a jobbközép pártunió mielőbbi létrehozása mellett jelzi e problémát is. Éppen ezért nagy kérdés, hogy a várhatóan létszámában is megerősített kormányzati apparátus, különösen pedig a centralizált kormányzati munka központja, a kancellária kulcsposztjaira sikerül-e megfelelő személyeket állítania a Fidesznek.
A Fidesz-FKgP-MDF-kormány nem kér száz nap türelmi időt - ezt hallottuk eddig a kijelölt miniszterelnöktől. A kormányalakítás imponáló lendülete mellett is figyelemre méltó volt Orbán Viktor azon nyilatkozata, hogy a kormányprogram tudásuk jelenlegi szintjén készült, számos ténnyel azonban csak a kormányzás megkezdése után szembesülnek, az ország állapotáról szeptemberben tudnak átfogó és pontos képet rajzolni. Az a bizonyos száz nap éppen akkor telik le, Orbán Viktornak pedig elrettentő példaként érdemes lesz felidéznie Horn Gyula 1994 szeptemberében a parlamentben hasonló célból elmondott beszédét.
Mindenesetre a most nyilvánosságra került kormányprogram az első diploma ingyenességétől a családtámogatási rendszer kiterjesztésén át a rendőrségnek adandó pótlólagos támogatásig tartalmazza a Fidesz választási ígéreteit. A legfeltűnőbb engedmény a csúszó forintleértékelés felülvizsgálata mögüli kihátrálás, melyben némi fáziskéséssel Torgyán is követte Orbánt. A program tanúsága szerint engedniük elsősorban a kisgazdáknak kellett, például a kétkamarás parlament, a halálbüntetés visszaállítása és a közvetlen államfőválasztás ügyében. Ez utóbbi érthető is; Torgyán József alighanem tisztában van azzal, ha a nép választana köztársasági elnököt, akkor ő sohasem tölthetné be a legfőbb közjogi méltóság tisztét.
Kovách Márton
A Négyéves Tervvel a Boldogság felé!
- Szemelvények a Jövőből -
Az ezredforduló küszöbén. A polgári jövő kormányának programja (tervezet) címmel érdekes dokumentumot közölt néhány, egyelőre az ismeretlenség homályába burkolózó szerző e hét hétfőjén. Az említett iratot azóta nagy lendülettel tanulmányozzák emberek, polgárok vegyest az ország legkülönbözőbb pontjain, s próbálják kiókumulálni belőle, hogy mit is hoz a jövő. Lapunk a dokumentum nyilvánosságra hozatala és a lapzárta közötti időintervallum szűkösségére fittyet hányva csatlakozik a kémlelők népes táborához. Íme.
A kormányprogram-tervezet preambulumában, amolyan olyan előszóféleségében meglehetősen kevés szó esik az egyénről, annál több a "társadalomról" (az egyén csak a társadalom tagjaként ér valamit elvégre), a "közösségről", sőt érintőlegesen még az "új közmorál" is szóba kerül, aminek kialakítása - ki másé? - az Orbán-Torgyán- kormány feladata lesz ezentúl. (A magunk részéről - a polgárok túlnyomó többségével együtt - már rég szerettük volna, ha az új közmorálon egy kicsit elreszelget az e területen nagy szaktekintélynek számító Pepó Pál és Stumpf István és Szabó János és persze Pintér Sándor is, ha ideje engedi.) A kormányprogram ennek megfelelően rendkívül ambiciózus is: szinte alig van olyan ügy vagy dolog vagy terület, amibe a kormány ne kívánna - a polgárok akaratából - beleszólni és kavarni. Az ezredforduló küszöbén egy erősen centralizáló, költekező és ellenőrző, egy sor új kormányzati intézményt létrehozó, egalitárius és - az ígéretek szerint legalábbis - elsősorban a legszegényebbeknek, a mezőgazdaságban dolgozóknak és az egyházaknak kedvezni akaró, érezhetően nacionalista kormánya lesz Magyarországnak. Ja és még rendpárti is lesz kissé. "Célja, hogy egy, az erejével élni tudó állam biztosíthassa a polgári fejlődést" - írja róla a papír. Figyelem: nem a "polgárok" biztosítják majd a "polgári fejlődést", hanem az állam, amely "élni tud erejével". Jó kis meccs lesz, annyi biztos.
A hatalomösszpontosítás koncentrikus köreinek közepén a miniszterelnök található, aki "felvértezi magát a jelen dokumentumban foglaltak megvalósításához nélkülözhetetlen jogokkal is"; valamint, hogy Õ az Õ munkájában segítő kezekre leljen, átszervezik a Miniszterelnöki Hivatalt is, amely a kormányzati tevékenység "stratégiai irányítója és központi koordinátora" lesz. Hogy milyen jogok hiányoznak most a miniszterelnök kelléktárából, nem világos, mint ahogy az sem, hogy ez a kitétel jelent(ene)-e például alkotmánymódosítást; és az sem tiszta, hogy ezt a str. ir.-t és közp. koord.-t miért nem a kormány végzi. De mindegy, ezt éppenséggel meg is szokhattuk már, Antall dr.-t és Horn Gyulát is körülzsongták mindenféle tanácsadók, akik politikai felelősség nélkül kerültek - e két miniszterelnök személyén keresztül - döntéshozói pozícióba. Orbán most ezt fogja mintegy intézményesíteni (például a költségvetést sem a kormány tervezi majd, hanem a "gazdaságfejlesztési stratégia" szabja meg, meg azok, akik erről az izéről a MeH-ben döntenek), a minisztereket ezáltal egyszer használatos, tetszés szerint váltogatható ügyintézőkké fokozva le - de hát ez legyen Orbán minisztereinek a gondja.
A kormányprogram a ciklus elejére tervez egy nagy alkotmánymódosítást: a kisebb létszámú parlament elfogadtatását, valamint a kétharmados törvények számának csökkentését. A kisgazda-program pótrendszerváltó lendületének nyoma sincs a dokumentumban, se kétkamarás országgyűlés, se halálbüntetés; de félő, hogy még ez a minimálprogram se igen fog összejönni. A gazdasági rész adó- és járulékreformot (csökkentést, vélhetően, bár a mértékről hallgat a program) 2000-re irányoz elő, a tébéjárulékból adó lesz. Kétszázezer új munkahely megteremtése lett belengetve, valamint a külföldi tőke további invitálása meg a feketegazdaság elleni harc (hogy hogyan, arról egy értékelhető gondolat sincs a dokumentumban). A program további részében szereplő ambiciózus kiadási tervekhez majd a "növekedés" teremt alapot, meg hogy megerősítik az adóhivatalt (például a bizonylati fegyelméről Európa-szerte híres Simicska Lajossal, de ezt már mi tesszük hozzá). És mintegy mellesleg, a kormány kilátásba helyezi a vagyoneredet ellenőrizhetőségének bevezetését is. A privatizáció amúgy lezárult, itt a kormánynak nincs több dolga, a magyar (nemzeti) nagyvállalatok támogatása terén annál inkább. Érdekes, hogy gazdasági számítások a kormányprogramban például egyáltalán nem szerepelnek (hogy tudniillik ez meg ez ennyibe kerül, amit ennyi és ennyi, innen meg onnan szerzett bevételből fogunk finanszírozni).
Az agrárprogram vélhetően a kisgazdák műve: a paraszti létformára új nap virrad, bő nyállal folyósított agrártámogatások, a "lánckereskedők" eliminálása, agrárbankok és szigorúan magyar tulajdonban maradó termőföld formájában. A kormány a Nemzeti Földalap című intézmény segítségével kiiktatja a termőföldet azon áruk sorából, amelynek értékét a piac szabja meg. És ha a földmívesek, a családi gazdák és a szövetkezők jól is járnak majd, a kormányprogram nem sok jót ígér a szakszervezeteknek. Konkrétan: semmit, tekintettel arra, hogy ez a szó valahogy kifelejtődött a dokumentumból. A program mindössze arra tesz egy zavaros egymondatnyi célzást, hogy az érdekegyeztetést a kormány "magasabb szintre emeli" majd. A munka világának dolgait viszont rendbe teszi majd. (És a szociális szférát nemkülönben.)
Egyáltalán: kevés olyan dolog van, amit ez a program ne tenne jobbá, szebbé, morálisabbá. A médiatörvény módosítása éppúgy előttünk áll, mint az "országkép javítása" külföldön, továbbá a "rendvédelmi szervek megerősítése": "a polgárokkal egyetértésben" azért, hogy e "polgároknak" megizmosodjon a "jogállamba, a jogállami intézményekbe vetett bizalma". Jaj lesz a drogosoknak és a kurváknak, jó viszont az alkotó művészeknek, mert a kormány "kulturális politikája ... igényt támaszt az alkotói művek felhasználására"! Hah! És hétfő délutántól már az sem titok: e "kulturális politika célja kettős: egyfelől serkentenie kell a polgárokban a kulturális javak iránti igényt, másfelől gondoskodnia kell arról, hogy e kulturális igények magas színvonalon legyenek kielégítve"! Igen! Írók! Írjatok remekműveket, ezt kéri a Kormány! És nemcsak a kulturális igények! Hanem: minden igény legyen magas színvonalon kielégítve!
Erről gondoskodik majd a Kormány!
D. Harangozó Aranka
