Az, hogy a Nyugati pályaudvar területének Váci út felé eső, mintegy öthektáros része nélkülözhető vasútközlekedési szempontból, már a nyolcvanas évek végén egyértelművé vált, ezért a MÁV területhasznosítási céllal közös vállalkozást hozott létre a francia Générale de Developement et de Construction nevű céggel. A franciák egy darabig szállodában gondolkodtak, majd miután belátták, hogy a környék rendezetlensége, lepusztultsága magától nem múlik el, inkább kihátráltak az üzletből. A kivonulást követően a terület sorsa a kelet-európai ingatlanfejlesztésekben utazó TriGránit Rt. kezébe került. Az egykori MNB-elnök és privatizációs kormánybiztos, Bartha Ferenc által vezetett céget a nemrégiben elhunyt Andrew Sarlos "hozta össze", akinek sikerült rávennie a magyar származású szuperbefektetőt, Peter Munkot, hogy szándékai ellenére is szálljon be a kelet-európai bizniszbe. A TriGránit Rt. Munk torontói ingatlanvállalkozásának, a TrizacHahnnak, illetve a Demján Sándor vezette Central European Investment Corporationnek (CEIC-Holdings) a tulajdonaként jött létre nem kisebb céllal, mint hogy hárommilliárd dollárt fektessen be a régióban, nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában és Romániában is. A hatalmas léptékű vállalkozás első fejezete lesz a West End City Center, ami - az Erzsébet híd és a Duna-parti szállodasor mellett - a II. világháború óta talán a legnagyobb változást jelenti Budapest központjának arculatát illetően, mivel szinte a semmiből születik egy komplett városrész, ráadásul olyan környéken, ahová sötétedés után épeszű ember jószántából be nem tenné a lábát.
Demján Sándor szerint a West End City Centerben "éppen az a pláne", hogy elképzeléseik a terület rendezésének egészére vonatkoznak, nem csak bizonyos részleteire, a hatalmas építkezéssel
visszafordíthatóvá válik a lepusztulási folyamat,
arról nem is beszélve, hogy a terület túl jó helyen van ahhoz, hogy veszni hagyják. "Meggyőződésem, hogy a következő évszázad sikerágazata az idegenforgalom lesz, és a West End City Center méltó szimbólumává válhat az ezredforduló Budapestjének", mondta Demján.
Minden bizonnyal éppen a turistacsalogatás a célja a West End olyan tervezett látványosságainak, mint a Niagara-vízesés kicsinyített változata, százhúsz viaszfigura elhelyezése különböző pontokon (Chaplin a mozi előcsarnokában, Sherlock Holmes egy angol pubban és hasonlók), vagy az úgynevezett időtér, egy hatalmas projektor, ami a világ hat nagyvárosából közvetítene majd képet és hangot, és aminek segítségével az 1999. szilveszteri megnyitón az időeltolódásnak köszönhetően hatszor lehetne majd buékolni. A tervek szerint a Nyugati pályaudvar Váci út felé eső vágányait lefednék, az így létrejövő, nyolc méter magas alagút tetejét parkosítanák, az épületegyüttes egészét pazar szökőkutak és dísznövények szegélyezte, fedett utcák kötnék össze, de itt lenne Budapest legnagyobb mozija is. Hogy a dolog mégse visszafelé süljön el, és a West End City Center ne zsebtolvajok, kurvák és egyéb idegenforgalommal kapcsolatos személyek gyűjtőhelye legyen, Demjánék saját rendészetet hoznának létre a komplexum területén.
"Persze ez csak az első lépés. Reméljük, hogy a Nyugati pályaudvarhoz tartozó teljes területet meg tudjuk szerezni, ugyanis így tudnánk csak valóra váltani a környék teljes rehabilitációját. A vágányokat lefednénk, az állatkert és a Vidám Park területét megnövelnénk, a Városligetig egy sétányt, a Podmaniczky utcában lakóházakat építenénk.
Létrehoznánk egyúj pályaudvart
az eredeti, Eiffel tervezte csarnok pedig a világ legszebb vasúti múzeuma lehetne", mondta a TriGránit Rt. távolabbi terveiről Demján Sándor, aki úgy gondolja, hogy mindez már a következő évtizedben megvalósulhat. Persze ehhez előbb a MÁV-nak kellene tendert kiírnia a terület hasznosítására, a TriGránitnak pedig megnyernie a pályázatot.
Sípos István, a MÁV Rt. vezérigazgatója a Narancsnak elmondta, hogy elvi akadálya nincs a dolognak, gyakorlati annál inkább: a területen található vasutas-létesítmények helyett újat kellene építeni, továbbá a telken lévő épületek egy része a Volán tulajdonában van; az alatta lévő föld viszont a vasúté, ráadásul 1993-ban úgy vált részvénytársasággá a MÁV, hogy ingatlan-nyilvántartását nem rendezték, a vágányokkal fedett részek továbbra is kincstári vagyonnak számítanak.
Arról, hogy mikor korzózhatunk el a Teréz körúttól az állatkertig egy illatos promenádon, miközben alattunk a Puskin expressz suhan, még semmi biztosat (a szándékot leszámítva) nem tudni, a West End City Centerrel kapcsolatban viszont konkrét határidők ismeretesek: 1999 szilveszterén részleges, 2000 áprilisában pedig teljes nyitás. Két év sincs hátra, pedig ma még csak dózerolnak, és fel nem robbant bombákat hatástalanítanak a területen.
A komplexum generáltervezésével Finta József stúdióját bízták meg, de hogy a munka ne csak egyetlen stúdió ötletkavalkádja legyen, Fintáék egy olyan konzultatív tervezőtársaságot próbáltak kialakítani, "ami a változatosságot valamilyen módon biztosítani tudja, úgy, hogy az egész vállalkozás gondolatisága ne szenvendjen csorbát". Finta József, aki az utóbbi harminc évben a legtöbb fővárosi középület tervezője volt, ennél a munkánál is a legfontosabbnak azt tartja, hogy "egy adott kor,
egy adott pillanatépítészeti deklarációja
legyen". Az építész szerint "a területnek csak vasúti hagyományai vannak, de a Nyugati pályaudvar Eiffel által tervezett épülete, valamint a Ferdinánd híd tövében álló Sóház olyan motívumokkal, stíluselemekkel rendelkezik, amelyeket mi is fel akarunk használni. Persze a legnagyobb hazugságnak azt tartanám, ha a kontaktáció érvével a száz évvel ezelőtti építészetet utánoznánk le. Más kérdés viszont a léptékbeli és a hangulati kontaktuskeresés. Ezért aztán igen nagy mértékben kívánjuk felhasználni a téglát és a kerámiát, ami éppen a Nyugati pályaudvarral keres valamiféle rokonságot, de hangsúlyozottan mai építészet az, amit csinálunk, ám a mai építészetnek nem valamiféle szélsőséges dekonstruktivista vonala, hanem józan, közép-európai építészet." Finta az idegenforgalomnak szánt gesztusokkal, a vízeséssel vagy az időtérrel kapcsolatban a következőket jegyezte meg: "Szabad kezet eddig csak kétszer kaptam tervezéseim során, még 1966-ban Salgótarjában, a közelmúltban pedig a Teve utcai rendőrkapitányság építésénél. Ezektől eltekintve soha nem volt olyan munkám, amelyben teljes értékű bizalmat tapasztalhattam volna. A West Endben például komoly amerikai pénzek vannak, és egy amerikai belsőépítész céggel kell együtt dolgoznunk. Mivel a megrendelő milliárdokat fektet be ebbe a vállalkozásba, természetesnek tartom, hogy bizonyos igényei legyenek. De azt hangsúlyoznám, felelős tervezőként csak olyan eszközök alkalmazását vállalom, ami Budapest arculatába belefér. Véleményem szerint a vízesés mint a komplexum kapuja még vállalható, de ahhoz semmi szín alatt nem adnám a nevemet, ha egy darabka Los Angeles valósulna meg a Váci úton."
Ha mégis ez történne, a város vezetése akkor sem tehetne semmit, az rendeli a zenét, aki fizet. Arató Györgytől, a főpolgármesteri hivatal főépítészi irodájának alosztályvezetőjétől megtudtuk, a Nyugati pályaudvar és ingatlanainak övezeti besorolását módosították, az illetékes VI. kerületi önkormányzat által kidolgozott részletes rendezési tervet bizonyos ajánlásokkal - többek között olyanokkal, hogy a hasznos kereskedelmi terület ne haladja meg a 35 000 négyzetmétert, hogy legalább húszszázalékos legyen a zöldterületi arány, hogy a parkolóhelyek száma ne legyen több, mint 1700, hogy a műemlékvédelmi szempontokat maradéktalanul tartsák be - befolyásolni tudták, de ha a terület gazdái ezeket a játékszabályokat betartják, onnantól kezdve úgy építhetik fel házaikat, ahogyan akarják. "A West Enddel kapcsolatban voltak és vannak viták, de abban teljes az egyetértés, hogy szükség van erre a beruházásra, a későbbiekben pedig a terület teljes beépítésére", mondta Arató György.
Ráday Mihály, a Budapesti Városvédők Egyesületének elnöke szerint 125 évvel ezelőtt még Budapest egyesítése volt a cél, most azonban a széthúzás, a megfelelő szabályok, törvények felállításának hiánya a jellemző. A kerületi és az egyéni politikai érdekek szinte teljesen ellehetetlenítik azt, hogy a Fővárosi Önkormányzat komolyan befolyásolhassa a Budapesten építkezőket. A West End City Centerrel kapcsolatban a városvédőknek és a műemlék-felügyeletnek sikerült néhány dologba beleszólniuk, a jelenleg Demján Sándorék főhadiszállásául szolgáló Sóházat például eredeti állapotában újítják föl, pedig eleinte szimplán le akarták dózerolni. Ráday javasolta a Dózsa György útig tartó sétány és az állatkert kibővítését.
Az érintettek szerint tehát a West End City Centerre szükség van, de hogy pontosan mit láthatunk majd az 1999. szilveszteri átadáson, az még kérdéses. Ami biztos:
esztétikai kifogást senki nem emelhet,
erre sem a Fővárosi Önkormányzatnak, sem másnak nincsen jogi alapja, eltérően a múlt század végi helyzettől, amikor a főváros még olyan határozatokat is hozhatott, hogy a Duna-parton nem épülhet fekete színű ház. A TriGránit Rt. viszont, ha akarna, párducrózsaszín, Miki egér alakú épületeket is felhúzhatna a Nyugati pályaudvar mellé, ha talál rá másik tervezőt.
Persze miért is akarna?
Legát Tibor
