Szíjj László cége 803 millióért építheti az utat Rákosmentén

  • narancs.hu
  • 2020. szeptember 15.

Belpol

2019-ben még lemondta az önkormányzat a projektet, mert túl sokba került volna.

Összesen 803 millió forintért vállalta a Szíjj László nagyvállalkozó tulajdonába tartozó tiszakécskei Duna Aszfalt, hogy utat, egy oldalon járdát, közvilágítást és vízelvezető rendszert épít Budapest XVII. kerületében, írja a Népszava a keddi uniós közbeszerzési értesítőre hivatkozva.

A három tételes szerződést még augusztus 26-án kötötték meg, és az alapján úgy tűnik, Szíjj cége a Rákospatak mellett és több rákosmentei utcában végez majd munkálatokat, szükség esetén pedig fákat is kivágnak az érintett nyomvonalon.

A pályázaton a Swietelsky is indult, de végül a Duna Aszfalt nyert. Ami azért is érdekes, mert eredetileg 2016-ban írta ki a tendert a fideszes vezetésű Rákosmente, 2019-ben el is nyerte a pályázatot a Penta, a Duna Aszfalt és a Swietelsky, de az önkormányzat végül azt mondta: nem lesz útépítés, a három cég által kért 869 millió túl sok, ennyit nem szántak a projektre.

Most viszont simán elfogadták a 803 milliós összeget. A lap megjegyzi, a Duna Aszfalt ráadásul jó érzékkel tette meg az ajánlatát: a 260-270 milliós összegű részszerződéseknél ugyanis csak néhány százezer forinttal olcsóbb ajánlatot tettek, mint amennyit XVII. kerület eredetileg költött volna a beruházásokra.

Borítóképünk illusztráció.

Szijjártó Péter is Szijj László luxusjachtján pihent

A hivatalos fotók alapján úgy tűnhet, mintha Szijjártó folyamatosan dolgozna, pedig Horvátországban jachtozik. Igen, azon a jachton. A Mészáros Lőrinc által ismertté tett, Lady MRD luxusjachton fotózta le az Átlátszó Szijjártó Péter külügyminisztert. Mikor például arról posztolt Facebook oldalán Szijjártó, hogy a három balti külügyminiszterrel telefonált és Orbán Viktorral egyeztetett, és ehhez egy Parlamentben készült fotót csatolt, valójában ekkor már Horvátországban, a luxusjachton nyaralhatott családjával a külügyminiszter.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.