Lemondott az amerikai nagykövet

  • narancs.hu
  • 2020. szeptember 16.

Belpol

David B. Cornstein döntését nem indokolta.

„Mélyen átérzett büszkeséggel és egyben némi szomorúsággal tudattam Trump elnök úrral és Szijjártó külügyminiszter úrral, hogy november 1-jével lemondok az Egyesült Államok magyarországi nagyköveti posztjáról” – jelentette be a Facebookon David B. Cornstein nagykövet.

„Megtiszteltetés és kiváltság volt szolgálni az országot, melyet szeretek egy olyan országban, amelyet őszintén megkedveltem, de kétoldalú kapcsolataink túlmutatnak egyetlen emberen. Nagyon büszke vagyok arra, amit a budapesti Amerikai Nagykövetség teljes csapatával – magyarokkal és amerikaiakkal egyaránt – elértünk az országaink mint szövetségesek közötti kapcsolatok erősítése terén. Hiányozni fog Magyarország, a csodálatos barátok és emlékek, amelyeket itt szereztem, ám nagykövetségi kollégáimat, Magyarországot és a magyar népet mindörökre a szívembe zártam” – tette hozzá.

Döntését Cornstein nem indokolta. Lemondása azért is érdekes, mert pár hete írt alá a nagykövet és Benkő Tibor Honvédelmi miniszter egy milliárd dollár értékű rakétarendszer megvásárlásáról szóló szándéknyilatkozatot.

Magyar fegyverüzletek dollármilliárdokért: begyújtották a rakétákat

Magasabb fokozaton a kormány fegyverkezési politikája: rakétákat veszünk az amerikaiaktól és német harckocsikat fogunk gyártani. Ajánló a csütörtökön megjelent Magyar Narancsból. A teljes cikket keresse a nyomtatott kiadásban! „Azzal, hogy az Egyesült Államok egy teljes körű védelmi megoldást biztosít - amely élvonalbeli technológiát, első osztályú kiképzést és megbízható támogatást foglal magában -, kiemelkedő teljesítményét kívánja demonstrálni a célból, hogy hosszú távon figyelembe vegyék a jövendő beruházások esetén.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.