Vasárnap masírozott be a gárda Szikszóra, de a helyi romák életét nem ez az esemény forgatta fel. Hanem a két nappal későbbi tévéközvetítés: az Abaúj Tv vágatlanul levetítette mindkét oldalon készített felvételeit. A romák, akik július 20-án hat-nyolcszázan sorakoztak fel tizedannyi gárdistával szemben, és elégedetten mentek haza a többórás fegyelmezett ácsorgás után, ekkor döbbentek rá, hogy mi történt településükön. (A két és fél héttel ezelőtti eseményekről lásd: Farkasszem, Magyar Narancs, 2008. július 24.) Ekkor ismerték fel a gárda gyűlésén részt vevő, tapsoló szomszédokat, ismerősöket, helyi notabilitásokat. 20-án ugyanis hiába gyűlt össze a legcsóróbb romától a gazdag uzsorásig, a vékonydongájú cigánytól a kopasz, kigyúrt napszemüvegesig a lehető legheterogénebb társaság a szélsőjobb ellen, szembe egy percre sem kerültek velük; a rendőrség szalaggal választotta el egymástól a két társaságot, a romákkal nyolc-tíz rendőr, mögöttük pedig egy kisebb gárdistafal nézett farkasszemet, de a két tábor elkerülte egymást. Hogy nem lett nagyobb baj, az a logisztika és a roma vezetők, különösen a magát miskolci vajdának valló Lakatos Attila fegyelmező ereje mellett a szerencsén is múlott: a szél az ellenkező irányba fújt, ezért a romák egyetlen szót sem hallottak az odaát elhangzottakból.
"Volt néhány roma, akinek megfordult a fejében, hogy kérdőre vonja a gyűlésen részt vett magyarokat. Én ez után a vasárnap után éreztem először, hogy cigány vagyok. Hogy néhányan zavarukban elfordítják a fejüket az utcán. Nem fogadják a köszönésem. Vagy épp jó hangosan üdvözölnek. Büszkén, hogy végre áll mögöttük valaki" - Farkas Ildikó (35) egyike volt a két héttel ezelőtti esemény szervezőinek. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat és a roma polgárjogi mozgalom politikusaként egyértelmű volt számára, hogy a romáknak szerveződniük kell, és nem várhatnak senkire. Ildikó rokonsága polgárosodott, jómódú romákból áll, de gyökeresen eltérően látják a helyzetet. Édesanyja, Erzsike, és sógornője, Erika, a gárda betiltásában, a törvények megváltoztatásában, a kormánypárti politikusokban és a helyi hatalom egy részében bízik. Míg két hete a cigány férfiak tétován végigácsorogták a gárdagyűlést, néhány asszony Erzsike és Erika vezetésével a rendőrsorfalon áttörve hallgatta végig a szélsőjobbot. Volt közülük, aki a mindig kedves postásasszonyt, volt, aki a református tiszteletest ismerte föl. Erzsit a polgármesteri hivatal azon dolgozójának a jelenléte sokkolta leginkább, akivel jóban vannak és időnként összejárnak; a gárda-gyűlésen azonban a nő ki akarta vezettetni onnan Erzsikét, mondván, "zavarja a gyűlést".
"Sérelmeztem, amikor az egyik szikszói férfi azt kérdezte a gyűlésen: mikor indulnak a vonatok?" - mondja. Azt pedig már később a tévében látták, hogy a jegyzőnő és az egyik közeli, cigány többségű iskola vezetője és tanárai is meghallgatták a gárdát - többen közülük lelkes tapssal kifejezve egyetértésüket. Az sem esett jól a romáknak, hogy "a szikszói zsidó ember" biztosította az áramot a gárdistáknak, és nála öltöztek át.
"Ránézek bárkire a városban, és azt gondolom: lehet, hogy ő is ott volt. Azóta valami megváltozott bennünk, cigányokban. Hiába dolgoztunk, hiába iskoláztattuk a gyerekeinket. A vége ugyanaz." - Erika érti ugyan, hogy a rendőrségnek az volt a dolga, hogy távol tartsa egymástól a két tömeget, mégis szimbolikusnak tartja, hogy a rendőrök a romákkal szemben sorakoztak fel. "Háttal álltak a gárdistáknak, ami nekünk azt üzente: bennük bíznak, és nem tőlük tartanak, hanem a romáktól."
Van olyan szomszéd is, aki részt vett a gyűlésen, és azt kérdezte tőlük: mit kerestek a cigány csürhe között. "Ha gazdagok vagyunk, biztos loptuk a vagyont, ha csórók, miért nem dolgozunk. Ha jó az illatunk, felvágunk, ha büdösek vagyunk, csak hozzuk a cigány vért" - foglalja össze a gyűlésen elhangzottakat Erzsike.
Nyomorékot segélyért
Hogy mit keresett a Magyar Gárda Szikszón, senki sem tudja. A megjelenésekor a romák oldalán álló Füzesséri József polgármester szerint a helyi romák többsége dolgozni akar, és Szikszó olyan település a térségben, ahol az együttélés korrektnek mondható. A rendezvény óta atrocitás ugyan nem történt, de a városházán megfagyott a levegő. Azóta egyetlen rendkívüli ülés volt, ahol a felek kínosan kerülték a várost egy napra a híradók élére röpítő esemény taglalását. A szocialista Füzesséri kisebbségből vezeti a várost nyolc, a legutóbbi választásokon a Fidesz és a Jobbik támogatását élvező képviselőtársával szemben. A fagyos hangulatból kijut a Narancsnak is, amikor a jegyző asszonyt és a hivatal másik, a gyűlésen részt vevő tagját faggatnánk ottlétükről. Hűvösen és határozottan hajtanak el minket.
"Itt mindenki fél, hiszen köztisztviselők, elveszíthetik az állásukat, ahogy az a gárdista, akit emiatt rúgtak ki egy boltból" - ezt már a hivatal egy neve elhallgatását kérő tisztviselője osztja meg a Narancscsal. A város főterén lévő érintett bolt vezetője nem fogadja a Narancsot, de úgy tudjuk, az elbocsátásnak más oka volt. A Jobbik azonban ügyvédet keres a nőnek.
Több, általunk megkérdezett többségi nem érti a romák félelmét. "A Jobbik egy törvényesen működő szervezet, amely gyűlést tartott. Ha a szocialisták hívnak valakit, nem megy oda, aki nem szimpatizál vele" - érvel Puskás Ferenc. A jobboldali blokk támogatását élvező alpolgármester egyetértett a gyűlésen elhangzottakkal: szerinte nem történt uszítás, a szónokok csak a tényeket sorolták. "Hány magyar fél a térségben, hányan csukják az ajtót-ablakot? Sokan érzik úgy, köztük én is, hogy a gárda végre ki mer mondani olyan dolgokat, amiket gondolunk" - mondja az alpolgármester, aki szerint a térségben aggasztó méreteket öltött a "cigánybűnözés", aki megtermel valamit, attól rögtön elveszik. Az elmúlt időszakban két brutális gyilkosság történt, mindkettőt cigányok követték el. "Húszezer forint felett számít csak bűncselekménynek a lopás, az ez alatti kárt be sem jelentik az emberek. A 27 éves kisebbik lányom egyetemet végzett generációja menekül a térségből. Mire szülni fog, a vele egykorú cigány lányok már a harmadik-negyedik gyermeküket hozzák a világra. Véglegesen eltolódnak az arányok."
Az alpolgármester szerint nem éri meg 65 ezerért dolgozni a miskolci Metróban, amikor az útiköltséget nem térítik, itthon meg a dologtalanok szemberöhögik a dolgozókat. A rendőrség hatáskörének bővítése, az alanyi jogú segély megszüntetése mellett számos dologgal lehetne változtatni a helyzeten, de a nagy pártok nem mernek belenyúlni, mert a romák nagy szavazóközösséget képviselnek. Nem tartja megfélemlítőnek a gárdát, mert attól, hogy az árpádsávos zászlóval a nyilasok visszaéltek, az még hozzátartozik a magyarság tudatához. A gárdisták megjelenése nagyapja generációjára emlékezteti, akik szintén fekete-fehérben jártak. A nyilasokra emlékeztető vörös-fehér karszalagról nem beszél.
A helyi református tiszteletes asszony vonakodva hívja be otthonába a Narancsot. Csomós Jánosné Katóka kritikusan hallgatta a gárdistákat, de semmi kivetnivalót nem talált az ott elhangzottakban. "Hogy a cigányok féltek? Mi voltunk félelmetesek, akik nyugodtan álltunk? Nem a mi oldalunkon voltak a kigyúrt emberek. Egyébként pedig mi is féltünk" - mondja Csomósné. Szerinte tarthatatlan, hogy egy népcsoport segélyre alapozza életét, vagy sérült gyereket hoz a világra, csak hogy még több segélyt kapjon. "Isten akarata szerint aki nem akar dolgozni, az ne is egyék. Ha pedig a cigányok féltek, akkor bűntudatuk van. Akinek bűntudata van, az bűnös, és aki bűnös, az joggal fél" - mutat rá az összefüggésre. A tiszteletes együtt tud élni minden cigánnyal, aki dolgozna, csak azokkal nem, "akik állnak a téren, és lesik, hogy mikor megyünk el itthonról". Csomósné arra is utalt, hogy Izraelt telkenként vették meg az araboktól a zsidók, és szerinte a térségben is ez történik.
Szikszón nincs igazi cigánytelep, a romák egy csoportja a faluszélen, rendezett, ám gettószerű körülmények között, egykori Cs-házakban lakik. A gyűlés előtt a rendőrök többször is kint jártak, és azt javasolták: ne menjenek el a gárda felvonulására. Habár az asszonyok és gyerekek bezárkóztak házaikba, aki pedig tehette, a szomszédos településeken lakó rokonoknál húzta meg magát, a férfiak többsége számára nem volt kérdés, hogy felállnak a gárdistákkal szemben. "Nehogy már az legyen, mint '44-ben, hogy mi bújunk el. A feleségem meg a gyerekeim védelmében voltam ott. Jöttek a rokonok is mindenfelől, hogy vigyázzunk egymásra. Nem tudom, hogyan reagált volna az a roma tömeg, ha halljuk, ami elhangzik. Hogy bűnözők vagyunk, hogy a zsidók hecceltek minket és vittek oda, meg hogy túlszaporodunk" - mondja Csíkja István (44). Az egyik legnagyobb meglepetést volt osztálytársa okozta, aki a helyi gárda parancsnoka. "Aranyos, kedves lány volt. Máig tisztelettudóan köszönök neki. Most akkor valójában gyűlöl minket?"
Csuka Erika ma is kedves lánynak tűnik. Az afrohajfonatú, törékeny alkatú, apró nő nagy karika fülbevalót, csinos miniszoknyát hord, és udvariasan fogad minket. A helyi vasbolt előtt, ahol dolgozik, a gyűlés után pár napig gárdisták őrizték őt, hiszen Erika nemcsak a helyi gárda parancsnoka, hanem a szikszói Jobbik elnöke is. "Vártak minket a szikszóiak, azért jöttünk. A cigányok nem voltak bejelentve, nekik nem volt engedélyük. A rendőrségnek lépnie kellett volna" - válaszol kérdéseinkre kimérten. A parancsnok tagadja, hogy a Magyar Gárda bármely tevékenysége a cigányok ellen irányulna; a szervezet a magyarság érdekeit képviseli, koszorúz, pár napja, az árvíznél például a cigányokkal együtt hordták a homokzsákokat. Rövid mondatokban válaszol, lényegi kérdéseinkkel forduljunk Vona Gábor elnök úrhoz.
Tanárok szíve joga
A romák azon döbbentek meg a legjobban, hogy az egyik közeli település cigány többségű iskolájának a vezetője és a tanárai is részt vettek a gyűlésen, ráadásul az igazgató a romák elmondása szerint "gárdistának nézett ki az ünneplőjében".
Felsővadászon az igazgató házánál csöngetünk. Zsíros Gábor nem örül a váratlan vendégnek, de behív minket. Az iskolát hat önkormányzati társulás tartja fenn, a roma gyerekek aránya körülbelül nyolcvanszázalékos. Kevés a pénz, hatalmas a hiány, motiválatlanok a gyerekek. "Érthető, hogy a gárda félelmet kelt a cigányokban. Ugyanúgy, ahogy tíz éve a szkinhedek" - ennél a mondatnál már erősen gyanakszunk, hogy tévedtünk. Mikor rákérdezünk, hogy részt vett-e valaki a tanári karból a szikszói menetelésen, Zsíros Gábor hangja élesen csattan. Kikéri magának és visszautasítja a feltételezést is. Õ történelemtanár, ezért "nincs igazán kibékülve" az árpádsávos zászlóval.
"A lakosság egy részének elege van, senki nem mer már helyben szőlőt termelni, mert lelopják; ha nem a helyi, hát a gadnai cigányok. A barackosban őrséget szerveztek, hogy ne vigyenek el mindent. Minderre nem lehet válasz a gárda, de más meg nem is keresi a választ."
Vissza Szikszóra, ahol kiderül, a romák összekeverték: Alsóvadászról van szó. Az igazgatónő a helyi református tiszteletes felesége, kedvesen fogad. Szívesen beszél az iskolai nehézségekről, végre kapnak képességkibontakoztató normatívát, de hatalmas az adminisztráció. Tudják kezelni a nehezebb gyerekeket is, de ez sok időt és még több türelmet kíván. Kérdésünkre, hogy részt vett-e a tanári kar egy része a gárdisták rendezvényén, Hegedűsné Tóth Katalin zavarba jön. Honnan veszem? - kérdi. Látták a romák őket a tévében - mondom. Ezen elcsodálkozik. "Nyilvános rendezvényen mindenkinek szíve joga részt venni. Engem a kíváncsiság vitt oda, hogy vajon mitől félelemkeltőek. És úgy találtam, hogy sok igazságot mondtak el" - mondta az igazgatónő. Többet nem válaszol a gárdistákkal kapcsolatos kérdésekre, csak az iskolai nehézségekről beszél. A szomszédos baktakéki iskola padlóra került, az összes magyar gyereket elvitték. Alsóvadászon sok gyerek már 14 évesen szül. Õ maga énektanár, de volt, hogy a cigány gyerekeket nem engedték el a szülők a megbeszélt fellépésre, mert nem volt tiszta ruhájuk. "Kötött programokat nem lehet velük csinálni. Segélyosztáskor nem lehet bírni velük, mert tudják, hogy csokit kapnak."
Sok cigány gyerekben bíztak a tanárok, támogatták, segítettek neki felvételizni, de többnyire csalódtak, mert otthagyták a középiskolát.
Odafigyelnek
Andrea most kérte felvételét a szikszói Magyar Gárdába. A 14 éves lány (nevét megváltoztattuk) kadétnak jelentkezett, mert szimpatikusak voltak számára a gárdisták. Korábban egy barátnőjével járt már a helyi MIÉP-ben, de ott mogorva emberek ültek, és szűkszavúan egy jelentkezési lapot csaptak elé. A gárdisták viszont kedvesek, odafigyeltek rá. Andrea édesapja három éve meghalt, édesanyja nagybeteg, a fiatal lánynak ezért is kell dolgoznia a nyári szünetben. Most épp Farkas Ildikóéknak dinnyézik, de ők "tökéletesen élnek, mint a magyarok", Ildikó fiával egy osztályba jártak, jóban is voltak. Andreát érdekli, hogy a gárdánál önvédelmet lehet tanulni, mert rockerként az iskolában sokszor belékötnek, egyszer a cigányok késsel hadonásztak előtte, hogy hogy néz ki. Igaz, volt köztük nem cigány is. Andreának tetszett a szikszói rendezvény felszólalóinak a szókimondása a "cigánybűnözésről", a segélyekről. "Tetszik, hogy van egy közös cél, hogy közösen építsünk szebb jövőt. A cigányok is összefognak, mi miért nem?" - Andreának egyébként semmi baja a cigányokkal, csak azokkal, akik belékötnek. A politika nem érdekli, nemigen tudja, mi a különbség a Fidesz és az MSZP között, "ezzel ráérek majd foglalkozni, ha nagyobb leszek". Most a felvételi beszélgetésre készül a gárdánál, a barátnője volt már a sóstófalvi kiképzésen, ami "nagyon jó buli volt".
