A Magyar Narancs e heti nyomtatott kiadásában közöljük Erdős Attila írását a koronavírus elleni védőoltás szükségességéről. Az alábbiakban következzen egy kis matek belőle. Már csak kedvcsinálónak is: az olvasáshoz és az oltáshoz.
*
Fogadjuk el, hogy már 600 ezren jelentkeztek oltásra; ezt szorozzuk meg kettővel, mert vannak olyanok, akik még nem jelentkeztek, de elmennek. Vegyük a fertőzésen átesettek számát és szorozzuk meg ezt öttel, mert a valós szám biztosan magasabb, mint a kimutatott esetek száma. Ez a két csoport együtt 2,8 millió fő (0,6 x 2 + 0,32 x 5). Azaz a nyájimmunitáshoz hibádzik durván 5-6 millió fő; ha kiveszem a képletből a 16 éven aluliakat, akkor is kell még vagy 4 millió.
Az, hogy mikor kapjuk vissza az életünket, ezen a négymillió főn múlik – és ez nem járványügyi, hanem morális, etikai, jogi és politikai kérdés.
Sokat nyomhat a latban a társadalmi szolidaritás is.
Az szinte biztos, hogy a beoltottak számára az élet visszatérhet a normális kerékvágásba (maszkkal vagy anélkül, ezt most tegyük félre), utazhatnak, járhatnak moziba. De az is biztos, hogy a korlátozó intézkedéseket teljes egészében nem lehet egyik napról a másikra feloldani. Ez olyan lenne, mintha egy négymilliós országban kedvére hagynánk tombolni a vírust. Még ha nem is lineáris az összefüggés, de
ha 322 ezer fertőzöttre eddig közel tízezer halálozás esett, akkor négymillióra sokkal több fog jutni.
Az egészségügy leterheltsége soha nem látott méretekben megnőne. Elmaradnának a tervezett műtétek, minden kórház egyetlen nagy intenzív osztállyá válna a covidos betegek számára. A beoltottak és/vagy védettek viszont joggal kérdezhetnék, hogy nekik miért kell tovább tűrniük a megszorításokat, miért tolódik a műtétjük, miért kell fizetniük az önszántukból nem beoltottak kezelését…
Az izgalmas előzmények és a borús folytatás a Magyar Narancs csütörtökön megjelent nyomtatott kiadásában olvasható. A lap már digitálisan is előfizethető!
Narancs Előfizetés | Magyar Narancs
A Magyar Narancs és a Magyarnarancs.hu - a miénk azon kevés újság egyike Magyarországon, amelyik nem függ a kormánytól és egyetlen üzleti érdekcsoporttól sem, és amely fennállása óta, vagyis bő három évtizede nem kell, hogy másra hallgasson, mint a saját lelkiismeretére és a legjobb tudására.
