"Folytatjuk, amíg meg nem állapodunk. Már elmozdultunk a 21 százalékról, valahol 16 és 21 között szeretnénk a megállapodást megkötni" - nyilatkozta hétfő este Gaskó István, a sztrájkoló Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöke azon kérdésünkre, megéri-e szembeszállni nemcsak a munkaadóval, de az összes többi szakszervezettel is, főleg a két naggyal, amelyek megelégedtek a MÁV Rt. 16 százalékos ajánlatával, és aláírtak. "A mozdonyvezetők lényegében különalkut kötöttek a MÁV-val, bruttó 22 százalékos béremelést kapnak, ami nyilván a többiek rovására megy" - háborgott Gaskó, akinek a szakszervezete azért hétfő délután fél ötkor a két kritizált szakszervezettel együtt aláírta azt a bérmegállapodást (pontosabban: a tizennyolc pontból kilencet), amit még két napja is "pusztán bérnyilatkozatnak" tekintett.
A rendszerváltás óta a vasút mindig is sztrájkbarát terület volt, és nemcsak a közismerten lerobbant állapotok, a több évtizede elmaradó fejlesztések miatt, hanem a látványosan megmutatható szakszervezeti erő, a fél ország megbénításának lehetősége miatt is. 1989 óta szinte minden évben volt vasutassztrájk, általában figyelmeztető jellegű, egy-két órás, de volt 16 órás (1994-ben), sőt 86 órás (1995-ben, 163 milliós veszteséget okozva) is. A tavaly december elején kezdődött vasúti bértárgyalás elé azért nézett mindenki feszültebb figyelemmel, mert év végén járt le a MÁV és a szakszervezetek között három éve megkötött és lényegében teljesült átfogó bér- és foglalkoztatási megállapodás, ami másfél százalékos reálkereset-növekedést eredményezett. Ráadásul az új kormány láthatóan menekül a háromoldalú érdekegyeztetéstől; csak éppen a 13 milliárdos veszteségű vasút finanszírozása elől nincs hová menekülnie. Az új dokumentumban egyébként a MÁV csak az idei (11 százalékos) inflációt egy-két százalékkal meghaladó keresetnövekedést ígért, minden konkrét döntést az érdekegyeztetés folyamatára bízott.
Talpfa, magyar!
A MÁV az utolsó szocialista nagyüzem: még novemberben is arról cikkezett a Vasutas Hírlap szerzője (fő helyen, de szigorúan a Magánvélemény rovatban), hogy differenciálttá, piackonformmá, teljesítményfüggővé kéne végre alakítani a fizetéseket, bérreformra van szükség, nem kéne konzerválni a középszerű teljesítményt, meg kéne akadályozni a kvalifikált dolgozók elvándorlását. Nehezíti a vasúti érdekegyeztetést, hogy a MÁV területén 18 szakszervezet működik, ebből a cégvezetésnek hárommal kell dűlőre jutnia: az MSZOSZ-tag Vasutasok Szakszervezetével, az Autonómokhoz csatlakozott Mozdonyvezetők Szakszervezetével és a Liga-tag VDSZSZ-szel.
A Ligából három éve kilépett, a vasúti érdekegyeztetési folyamatból kizárt Vasúti Dolgozók Független Szakszervezeti Szövetsége az egyetlen szervezet, amelynek elnöke a MaNcsnak úgy nyilatkozott: nem ítélik el Gaskóék akcióját, de a "jogszerűségét labilisnak" tartják, ezért nem vesznek részt benne. Kovács Ferenc elnök is osztja Gaskó azon nézetét, miszerint a VSZ és a MOSZ december 31-én "háttérmegállapodást" kötött a MÁV-val, a MÁV által sztrájkszempontból a legveszélyesebbnek tartott mozdonyvezetői réteg pacifikálására. "Tíz éve ez a MÁV stratégiája: hogy megossza a szakszervezeteket" - vélekedett Kovács. Gaskó István pedig egyenesen úgy látta, a két nagy szervezet "titokban készítette elő" a béralkut, amelynek végén az év utolsó napján látványosan elfogadták a MÁV 16 százalékos ajánlatát.
A decemberi tárgyalási folyamatra visszaemlékezve szinte természetes, hogy mindegyik fél másképp idézi fel a kommunikációképtelenség okát, azt, hogy miért nem sikerült közösen kiállni a mindenki által osztott 21 százalékos követelés mellett. "Mi kerestük a párbeszédet, de nem volt rá fogadókészség" - mondta Gaskó. Márkus Imre VSZ-elnök szerint azonban ők még 30-án és 31-én is többször próbáltak beszélni Gaskóékkal a tárgyalások szünetében, közös álláspontot egyeztetendő. A VDSZSZ azonban konokul kevesellte a 16 százalékot, így a MÁV-vezetés 31-én már két külön platformú szakszervezeti szárnnyal találta szembe magát. Márkus kérdésünkre határozottan cáfolta, hogy bármilyen "titkos különalkut" kötöttek volna; ez azért is képtelenség, mondta, mert a VDSZSZ is ott volt azon az ÉT-ülésen, amelyen megszövegezték a mozdonyvezetők bérnövekedését rögzítő dokumentumot. Márkus a MaNcsnak nyilatkozva egyébiránt megértést tanúsított a MÁV súlyos anyagi helyzete iránt, Gaskóékat idealistának nevezte, és a megállapodás elfogadását azzal indokolta, hogy ily módon munkahelyeket sikerülhet megőrizni a cégnél.
Akárhogyan is történt, Gaskóék vasárnap belengettek, elhangzott néhány közepesen súlyos sértés (a VDSZSZ-ből valaki, tán épp Gaskó, árulónak nevezett valakit a masiniszták közül), és hétfőre virradó éjjel a VDSZSZ szervezett munkásai nekiálltak nem dolgozni. Már ahol hagyták őket.
Te ne menj
keletnek, testvér!
A Pest megyei Mende település vasútállomása a falu határán túl bújik meg. Mivel nincs resti (csak egy halsütöde száz méterrel odébb), még egy átlagos hétfői napon sem látni arrafelé tömegjeleneteket, nemhogy vasutassztrájkkor. Az állomás dolgozóin, a személypénztároson, a forgalmi szolgálattevőn és a váltókezelőn kívül egy lélek sem lébecolt a közelben. Csak az állomásfőnök, aki kollégáival ellentétben nem sztrájkolt ugyan, de állítólag nem is ellenezte a dolgot.
Hétfő délután a harminc körüli forgalmi szolgálattevő, a VDSZSZ helyi bizalmija a sötét menetirányító tábla előtt ült, és sztrájkolt. Azaz nem adott áthaladási engedélyt egyetlen Budapest-Szolnok között közlekedő vonatnak sem (kivéve egy reggeli és egy esti szerelvényt). A pénztárosnő is a sztrájkolókkal tartott, de a szolgálattevő elbeszélése szerint mégiscsak kiadott pár menetjegyet annak a néhány reménykedő utasnak, aki kiballagott az állomásra, és felsorakozott a pénztárablak elé. Még tán felvilágosítással is szolgált az érdeklődőknek. A váltókezelő úgyszintén sztrájkolt, bár ezt pusztán vizuális úton szinte képtelenség lett volna megállapítani.
"A falubeliek nemigen nehezményezték a sztrájkot, legalábbis én nem hallottam ilyen hangokat. Ahogy látom, tudomásul vették a helyzetet, és reggel már alig jöttek ki az állomásra", meséli az ifjú szolgálattevő, és nem érti, miért nem csatlakozott a másik két vasutas szakszervezet a munkabeszüntetőkhöz. Szerinte az lehet a furcsa helyzet oka, hogy a Vasutasok Szakszervezetének főleg idősebb vasutasok a tagjai, akik kevésbé mobilizálhatók. Nem úgy a rendszerváltáskor megalakult VDSZSZ, ahol a fiatalság dominál. A mozdonyvezetők meg ugyan kevesen vannak, de ha akarják, akkor az egész hálózatot képesek megbénítani. Ezért először mindig velük egyeznek meg a MÁV vezetői. A mendei szolgálattevő a MaNcsnak elárulta azt is, hogy az őt leváltó kolléga is velük van, ezért ha továbbra sincs megállapodás, akkor Mende továbbra is megfogja a vonatokat. (Már amelyik nem Cegléden át, a fővonalon igyekszik a Tisza-parti város felé.) Csalódott viszont néhány kollégájában, akiket könnyűszerrel tudtak megfélemlíteni feletteseik.
Szolnokon a helyi sztrájkbizottság egyik tagja a MaNcsnak néhány példával világítja meg, miben is áll a megfélemlítés. Hétfő reggel például, amikor két sztrájkoló szolgálatos "lekörözte" a személyvonatot, azaz nem adott szabad jelzést a tárcsával, a szolnoki állomásfőnök-helyettes személyesen ment ki a peronra, és megtapsolta a merész tettet. Személyes fellépésével mintegy pszichológiai nyomást gyakorolt. Aztán a két sztrájkoló helyébe két nem sztrájkoló vasutast vezényelt az állomásfőnökség, mondván, a sztrájkolók nem akadályozhatják meg a vonatok indulását. Az odavezényelt "véeszes" káderek leváltották a "védéeszeszeseket", noha utóbbiaknak még nem járt le a szolgálatuk, majd menetigazolást állítottak ki a mozdonyvezetőnek. Ezután az egyik szolgálatbitorló, sztrájktörő "véeszes" forgalmista elindította a vonatot. A szolnoki sztrájkbizottság hiába tiltakozott a történtek miatt, a vonat elporzott Karcag felé.
A VDSZSZ a történtek miatt ügyészséghez fordult. Beadványukhoz csatolták azt a nyilatkozatot is, amelyet hétfő hajnalban akartak aláíratni a szolnoki állomás sztrájkba lépőivel (lásd keretes anyagunkat). A helyi sztrájkbizottság egyik munkatársa idejében kikapta a MÁV-központból érkezett kitöltetlen íveket a sztrájktörő kolléga kezéből, és betette a zubbonya alá, így senki sem töltötte ki őket.
A sztrájkbizottság állítása szerint hétfőn többen átálltak az oldalukra, aminek következtében hétfő délutánra már a teherforgalom is megbénult Szolnokon.
Te meg északnak!
"A főnökömnek az a kötelessége, amit odafent mondanak neki, nekünk meg az, hogy ezt megakadályozzuk" - értékeli az elmúlt tíz órát egy tolatásvezető Rákospalota-Újpest állomáson hétfő délelőtt. Éjfélkor itt, a felüljáró tövében sztrájkolt egy váltókezelő, aki Szobig megbéníthatta volna az egész relációt. Az illetővel, Barabás Kálmánnal nem sikerült beszélnünk, délelőtt már otthon pihent, de szakszervezeti vezetője, Csákvári László még állt a vártán. Igaz, sztrájkon kívül, nem lévén szolgálatban szegény.
A VDSZSZ-nek nem a legerősebb sejtje dolgozik itt, a Pestről észak fele haladó vágányok mentén. Rákosrendező csomóponthoz tizenkét állomás tartozik, ötszázhúsz emberrel, akik közül délelőtt mindössze nyolcan sztrájkoltak - legalábbis Mucsi Attiláné rákosrendezői állomásfőnök-helyettes kimutatása szerint. Délelőtti ottjártunkkor ment is rendesen minden vonat. Bezzeg éjszaka! Akkor a rákosrendezői csomóponthoz tartozó Rákospalota-Újpest megfogta a vasparipákat: a vonatok a pályaudvar előtt ötszáz méterrel öt kilométeres sebességre voltak kénytelenek lassítani. És ez így ment reggelig, amikor egy nem sztrájkoló kolléga vette át a munkát. (Õ is VDSZSZ-es ugyan, de nem sztrájkolt, magyarázattal nem kívánt szolgálni.)
Éjjel izgalmas dolgok történtek a palotai kínai piac melletti váltóőrházban. (Csákvári László egyenesen balhénak nevezte az eseményeket.) Barabás Kálmán állította a váltókat, nyitotta-zárta a sorompót - egészen nulla óra nulla nulláig, amikor is sztrájkba lépett. Bénult volna megfele az egész reláció, ha nem lép fel Hőnigh Etelka állomásfőnök, beállítva Barabás helyett egy másik kollégát. Már-már diadalmaskodott a munkáltató, csakhogy ott volt Csákvári úr, a VDSZSZ helyi ügyvivője, aki megakadályozta a manővert, "a sztrájktörésre törekvést". Az állomásfőnök erre más irányból támadott: megkérdőjelezte Csákvári ottlétének jogosságát, mondván, a szaki nincs szolgálatban. Csákvári László szakszervezeti vezetői jogosítványaival sáncolt, majd a felek visszavonultak szekundánsaikkal tárgyalni. Némi telefonálgatások után az állomásfőnök fél óra múlva visszahívta a Barabás helyettesítésére beállított kollégát. Győzelem, gondolhatják a sztrájkolókkal szimpatizálók, de nincs ez teljesen így: a főnök ugyanis a nem sztrájkolókkal együtt - idézzük most magát Csákvári urat - "a kettőtől huszas váltókat biztonsági betéttel egyenes irányba´ lezárta". Magyarán kiiktatták a váltókezelőt: a vonatok személyzetét szóban instruálták, "kézi jelzéssel és szóbeli utasítással dolgoztak", a be- és kiléptetés között egyenesen tudtak csak menni a szerelvények (öttel), a sorompók nyitva, két dolgozó biztosította a gyalogosok biztonságos mozgását. Reggel tovább erősödtek az állomásvezetés pozíciói: Csákvári urat és egy másik sztrájkoló (de szintén egész éjszaka ott- lévő) társát már nem hagyták szolgálatba lépni. Valószínűleg jogszerűen, arra hivatkozva, hogy nincsenek szolgálatkész állapotban. Csákvári László - aki pedig már vasárnap nem ivott egy kortyot sem, holott előző nap született meg első unokája - mindenesetre írásban kérte a rendelkezést. Kedd este pedig újból megpróbál szolgálatba lépni.
Éppen meséli a három VDSZSZ-es a történteket, amikor mosolygós idősebb úr lép be, civilben. Juhász alezredesnek és a MÁV katonai szállítási igazgatójának nevezi magát, és a fiatal kollégát keresi, aki éjjel volt szolgálatban (Barabás Kálmánt, emlékszünk). "Csak hogy megtudjam, volt-e katona" - teszi hozzá, s mosolya immár Potrien őrmester közvetlenségét idézi. Az alezredes, aki "Sipos Pistával" dolgozott együtt (ő a MÁV vezérigazgatója) beszélgetni kezd a kollégákkal, aztán amikor már olyanokat mond, hogy őt a sztrájktörvény nem érdekli, akkor az egyik vasutas megjegyzi, hogy ne tessék a sztrájkoló dolgozót sztrájk közben agitálni, majd tisztelettel bár, de kiküldi a szolgálati helyről, mondván, még az igazolványát sem mutatta meg. Ekkor bekattan az állítólagos ales. "Tudja, hogy maga kicsoda hozzám képest", mondja, majd fenyegető hangon nosztalgiázni kezd arról az időről, amikor még nem lehetett sztrájkolni, vasutasnak különösképpen nem. Végül boldog új évet kívánva távozik.
Később az állomásfőnök - érezhető örömmel a hangjában - elárulja, hogy a tizenöt VDSZSZ-esből mindössze négy sztrájkol. De a sztrájkolók szerint még ezt a keveset is törvénytelenül iktatták ki a forgalomból. Kifogásolják, hogy a dolgozókat nyilatkoztatták arról, akarnak-e sztrájkolni, és akik igen, azokat eleve nem vezényelték szolgálatba. Csákvári László és fiatal kollégája nem voltak hajlandók nyilatkozni, őket a fent leírt módon semlegesítették.
Hőnigh Etelka állomásfőnök precízen, mintha a jegyzőkönyvből olvasná, ismerteti és értelmezi kérdésünkre az éjszaka történteket. Megértést tanúsítva a sztrájkjoggal élni kívánók iránt, hangsúlyozza, hogy aki nem akar sztrájkolni, azt hagyni kell dolgozni. Õ nem váltotta le a szolgálattevőt, nem hozott be helyette új embert, csupán munkáltatói jogával élve, átvezényelt valakit, a tiltakozás után pedig csupán átszervezte a forgalmat. "Egyetlen sztrájkjog sem sérült." A szolgálatba készülő potenciális sztrájkolók helyettesítését is jogszerűnek tartja az állomásfőnök asszony: "Előírt vezénylés alapján jönnek a dolgozók, azok is, akik sztrájkolnak, és most azok is, akik szabadnaposak lennének."
A MÁV vezető jogtanácsosa, Jánosy Imre sem lát ebben kivetnivalót: "A munkáltató berendelheti a szabadnapos dolgozót, ez ellen csak maga az érintett tiltakozhat." "A vezetés csak arra törekszik, hogy minél kisebb megrázkódtatással éljék meg a sztrájkot" - teszi hozzá. A jogtanácsos a sztrájkolók előzetes nyilatkoztatását is - "´90 óta, amióta sztrájkok vannak, ez örökzöld téma" - egyszerű adminisztrációs kérdésnek tartja. "Ez csak akkor lenne törvénytelen, ha bárkit is megfenyegetnének a nyilatkozók közül, de ilyen nem volt."
A kissé véres szemű Csákvári László és fiatal kollégája optimista. Megvívták az éjszakai csatát, "legalább reggel hatig jelentősen le tudtuk lassítani a forgalmat". Nem engednek a 21-ből. "Most mi lépünk, és vannak titkos fegyvereink"; ám hiába érvelünk szerdai megjelenésünkkel, nem árulják el, mi az. Országos siker lesz, mondják, csatlakozni fog a vonalon dolgozó többi VDSZSZ-es is. Egyelőre a szobi vonalon minden vonat menetrend szerint közlekedik, ők pedig legközelebb másnap este próbálhatnak meg munkát megtagadni. Hallgatják a híreket miskolci, pécsi kollégáik sikereiről, s lassan emlékké fakul az éjszakai diadalmas 5 km/óra.
Kerényi György
Kovács Róbert
Seres László
Nyilatkozat
Alulírott........munkaköri beosztás..........szolgálati főnökség...... anyja neve.......lakcím.....személyi igazolvány szám........ezúton írásban és az alulírott tanúk jelenlétében kijelentem, hogy az 1999. január 4-én 00 órától meghirdetett, határozatlan időtartamra szóló sztrájkban részt kívánok venni. A sztrájkjog gyakorlása során
A: a sztrájk egész időtartama alatt
B: az alábbiakban megjelölt időszakban
.......tól......ig
nem kívánok dolgozni.
Tudomásul veszem, hogy B választás esetén a meg nem jelölt időszakban az általános szabályok szerint kell a munkáltató rendelkezésére állnom munkavégzés céljából.
Tudomásul veszem, hogy amennyiben jelen nyilatkozatot módosítani kívánom, a szolgálati főnökség vezetőjénél megtehetem, korlátozás nélkül.
Tudomásul veszem továbbá, hogy jelen nyilatkozat fogja a kérdéses időszakra vonatkozó bérelszámolás alapját képezni.
aláírás:
tanú
tanú
