Szuverenitásvédelmi Hivatal: a külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezetek náluk sokkal többet költenek

  • narancs.hu
  • 2024. november 9.

Belpol

Mint kiderült, több mint egymilliárdért szerződött a szerv kommunikációs célokra. 

„A külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezetek ennek az összegnek a többszörösét költik el, hogy a saját gazdasági és politikai érdekeiknek megfelelően manipulálják a magyar közvéleményt” – válaszolta a Szuverenitásvédelmi Hivatal a Telex kérdéseire, amikben arról érdeklődtek, miért szerződött a hivatal Balásy Gyula cégeivel, a New Land Mediával és a Lounge Designnal több mint 1 milliárd forint értékben.

A lap emlékeztet, a szerződésről Hadházy Ákos parlamenti képviselő posztolt először a Facebookon, és megjegyezte, a dokumentum legérdekesebb része, hogy bár szerződést a felek október 11-én írták alá és 2025. február 28-ig érvényes, ebben a szűk 5 hónapban tervezik kiszórni a több mint 1 milliárd forintot, lényegében reklámköltésekre. Az összeg 80 százaléka (ami még mindig több, mint 1 milliárd) egyebek mellett olyan célokra használható fel, mint film- és rádióreklám gyártása, televíziótechnika, reklámajándékok és ruházat gyártása, marketing és dekorációs elemek gyártása, PR-ügynökségi feladatok, rendezvénytechnika, rendezvénykellékek, rendezvénydekoráció, catering, programlehetőségek, foglalkozások, fellépők.

A lap kérdéseire Szolomájer Balázs sajtófőnök válaszolt: a Szuverenitásvédelmi Hivatalnál „a külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezetek” ennél sokkal többet költenek. Emellett úgy gondolják: „A magyar embereknek joguk van tudni, hogy a politikai nyomásgyakorló szervezetek milyen forrásokból és kinek a megbízásából hajtják végre dezinformációs kampányaikat és politikai nyomásgyakorlási tevékenységüket. A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy minél több magyar választó megismerhesse a nemzeti szuverenitást sértő vagy veszélyeztető szervezetek tevékenységét és megbízóikat.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.