Tamás Gáspár Miklós elemez: „Ezek színtiszta HÜLYESÉGEK!”

  • narancs.hu
  • 2017. július 6.

Belpol

A filozófus elárulta azt is, ki nevet a végén. Gyorselemzés a mocskos kormánypropaganda mozgatórugóiról.

Matrózpólóban és nadrágtartóban beszélgetett Kálmán Olgával a filozófus, aki egy ponton feltette magának a kérdést: miért támadják az emberi jogvédő csoportokat ebben a rettenetesen sötét reakciós korszakban, amiben élünk?

Van válasza is természetesen. Azért, mert a jogvédők a népszerűtlen, gyenge csoportokat védik. „Mindazokat, akikkel szemben rossz lelkiismeretünk lehet.”

És akkor jön a kormány, és azt mondja, hogy nem kell, hogy rossz lelkiismeretünk legyen, mert a problémákat igazából rosszindulatú összeesküvők generálják. Pont így működött ez az ókorban is.

Ehhez azt kell állítani, hogy a jogvédők igazából nem is önzetlenek és nem is nagylelkűek, hanem valakinek a bábjai. Mindehhez azt sem kell tudni, hogy kicsoda Soros György.

Orbán megmondta, maffiahálózat módjára szerveződő csoportok ezek, már csak azért sem lehetnek önzetlenek.

Na, ezen a ponton TGM sem bírta tovább cérnával, és kimondta helyettünk is a lényeget.

És a parádés gyorselemzés végén leleplezte, ki nevet a végén. Na, ki?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.