Tamás Gáspár Miklós: Ez egy gyógyíthatatlan betegség

  • narancs.hu
  • 2022. október 18.

Belpol

Onkológiai kezelésről, élni akarásról, a betegtársak történeteiről és a tájékozódás felelősségéről beszél a filozófus a Partizán podcastjében.

Súlyos betegségéről is beszélt Tamás Gáspár Miklós filozófus a Partizán Készületlenül című podcastműsorában.

Az interjúban Gulyás Márton első kérdése a filozófus hogylétére vonatkozott: lehetett tudni, hogy komoly betegséggel néz szembe, és a a tisztelői aggódnak érte.

„Azt kell mondanom, ez egy gyógyíthatatlan betegség, amit intenzív kezeléssel tűrhető állapotban lehet tartani. Ez a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetemet, úgyhogy hol jobban vagyok, hol kevésbé. De azért, ha nem is annyit, mint korábban, de tudok dolgozni, a gondolkodásban nem zavar. Fájdalmaim nincsenek, jóval gyengébb vagyok a kelleténél, de közvetlen életveszély pillanatnyilag nincs” – mondta Tamás Gáspár Miklós.

Két és fél éve jár onkológiai kezelésekre.

Arról beszélt, most a legfontosabb élménye a betegtársaival való együttlét a folyosón, ahogy vár a konzultációra a budapesti Kék golyó utcai országos onkológiai intézetben. Jellemzően falusi, nála fiatalabb nők történeteit ismerte meg. Olyan emberekkel beszél, akiknek magányosan, kiszolgáltatva, komoran telik az életük, olyan falvakban, ahol nincs már posta, könyvtár, művelődési ház, közért, rendőrőrs, pap. Ezekről a nehézségekről lehetnek sejtéseik a kívülállóknak, a konkrétumokkal szembesülni mégis mellbevágó – mondta Tamás Gáspár Miklós. Tapasztalja azt is, a városi emberek számára jórészt ismeretlen nehézségek ellenére mennyire élni akarnak azok az emberek. Magáról ugyanazt mondta, súlyos beteg, de élni akar.

A Készületlenül podcastban szó esik a 2018-as és a 2022-es országgyűlési választásokról, diktatúrákról, az ukrajnai háborúról és a felelőseiről, és hogy mennyire keveset tudunk arról, milyen eszmék és művek határozták meg például a XIX. században a közélettel foglalkozó emberek gondolkodását. Tamás Gáspár Miklós szerint ha a mostani emberek nem tájékozódnak megfelelően korunk legfontosabb kérdéseiről, arról, hogy az élőhely, amit az emberiség betölt, végső válságban van, akkor nem jutunk előbbre.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.