Magyar Narancs: Hetek, hónapok óta találgatja a sajtó meg a politikai élet minden szereplője, hogy az SZDSZ otthagyja-e a kormányzást.
Fodor Gábor: Az SZDSZ nem fog kilépni a koalícióból a jelenlegi nézeteltérések miatt. Komoly viták viszont tagadhatatlanul vannak a két koalíciós párt között.
MN: Ezek nem vezethetnek oda, hogy a kiválás mellett döntsenek?
FG: Nem vagyunk odaragasztva a szocialista párthoz. A vitáink jelentősek, de nagyon bízom benne, hogy lesz olyan megegyezés, ami számunkra is elfogadható. Ha nem, akkor komolyan föl kell tenni a kérdést, hogy mi keresnivalónk van a koalícióban.
MN: Több vitát említett, miközben általában csak az egészségbiztosítás átalakításáról szóló jelenik meg a nyilvánosság előtt úgy, mint ami esetleg szakításhoz vezethet. Mi a többi?
FG: Jó néhány kérdésben eltér a kormánypártok álláspontja, de az egészségügy az, amelyik ezek közül szimbolikus jelentőségűvé emelkedett. Nekünk az egészségügyben a verseny létrejötte a legfontosabb. Még látok esélyt arra, hogy az új egészségbiztosítási törvényben ennek a feltételeit meg tudjuk teremteni. Nyilván nem kizárólag a mi szempontjainknak megfelelően kell megalkotni az új jogszabályt, de mindkét félnek tudomásul kell vennie, hogy - koalíciós kormányzásról lévén szó - nem kerülhető meg a kölcsönös engedmény.
MN: Volt egy megegyezés nyáron, volt egy szeptemberben, októberben elkészült egy törvény - ezekhez képest még vissza tudnak lépni önfeladás nélkül?
FG: Vannak lényeges kérdések, amikben nem engedhetünk, és vannak mások, amikben természetesen lehet kompromisszumot kötni. A készülő törvényben kétségtelenül maradtak olyan belső problémák, technikai javítanivalók, amikben a megegyezést kell keresnünk. A fő kérdésben, hogy valódi versenyhelyzet jöjjön létre, és a biztosítóknak egyre színvonalasabb szolgáltatásokkal kelljen küzdeniük a betegek, az ellátottak "kegyeiért" - ebben nem léphetünk vissza. De - ahogy látom - ebben az MSZP meghatározó politikusai is eltökéltek.
MN: A vita nem is az MSZP vezetői és az SZDSZ, hanem a kormány és a szocialista frakció között van. Korábban az SZDSZ-ből Gulyás József (épp a Narancsban) és Kóka János is kifogásolta, hogy nincs érdemben kivel tárgyalni, mert a szocialista vezetőknek - és jelesül a miniszterelnöknek - kétséges a befolyása a saját frakciójában. Mi a véleménye erről?
FG: Egy csomó apró, de nem jelentéktelen ügyben fordult már elő, hogy a frakció - akár az SZDSZ, akár az MSZP - érvényesíti az akaratát. Ez így természetes. A magyar parlamentáris demokráciának van ilyen hagyománya, hogy nem pusztán mamelukok ülnek a padsorokban, hanem a frakciók megmutatják a kormánynak önálló akaratukat. Lényeges kérdésekben viszont mindig sikerült megegyezni. Nemegyszer kellett már aggódnunk amiatt, hogy a szocialista pártvezetés keresztül tud-e vinni számára is fontos ügyeket saját frakcióján, de általában sikerült meggyőznie a kormány álláspontjáról a képviselőit.
MN: Mit tesznek akkor, ha a szocialisták mégsem szavazzák meg, vagy módosítókkal bombázzák szét a törvényt?
FG: Ha a koncepció leglényegesebb pontjai nem valósulnának meg, akkor végig kell gondolnia az SZDSZ-nek, hogy miként tudja választói akaratát legjobban szolgálni. De még egyszer hangsúlyozom, egyelőre nem számolok efféle negatív forgatókönyvvel.
MN: A koalíció sorsáról döntő küldöttgyűlés januári összehívását célzó Bőhm-javaslatot tehát puszta optimizmusból nem vették napirendre az SZDSZ vezető testületei?
FG: Bőhm András javaslatának van racionális alapja, de csak abban az esetben, ha új helyzet adódik. Az SZDSZ-nek bármikor képesnek kell lennie felmondani ezt a koalíciót, ha azt látja, hogy a maga meggyőződése szerint az ország érdekében megfogalmazott programját nem tudja megvalósítani.
MN: Mik lennének az ország érdekei?
FG: Mindazt ennek a kormánynak kell helyreraknia - nagyon komoly áldozatok árán -, amit ez és más kormányok elrontottak az elmúlt években. Elsősorban a költségvetési egyensúly terén, amelyben akad felelőssége az Orbán-kormánynak, de a nagyobb vétke a szocialista-liberális koalíciónak, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányoknak van. A legfőbb sikere az ennek a kormánynak, hogy végrehajtja a konvergencia-programot.
MN: A hiányon túli adatok - az infláció és különösen a gazdasági növekedési mutató - viszont még a vártnál is rosszabbul alakulnak.
FG: Pontosan lehetett tudni, hogy a gazdasági növekedés vissza fog esni. A magyar gazdaságban mindig is kulcsszerepe volt az állami megrendeléseknek. Ha az állam visszahúzódik a gazdaságból, az jelentős kihatással van a teljesítmény egészére. E tény ugyanakkor jól mutatja, hogy valójában mekkora mértékű strukturális problémákkal is küzd a magyar gazdaság. Meg kell alkotni egy átfogó gazdasági stratégiát, de jelenleg a legfontosabb a költségvetési egyensúly visszaállítása. Nekünk, liberálisoknak ez az egyik legfontosabb szempont.
MN: A konszolidációra viszont rámehet az SZDSZ, és ezzel a szocialista-liberális kormányzás is.
FG: Szerintem ez nem következik be. Magyarországon a kormányok a hitelességük csökkenése miatt és ezzel párhuzamosan veszítik el a választásokat. A reformok és a költségvetési egyensúly megteremtésének jelenleg is tapasztalt nehézségeitől ez a kormány még megnyerheti a következő választásokat. Ami igazán fenyegeti, az a hitelvesztés. Ami súlyos a mostani kormánykoalíció egésze szempontjából. De ez nem a reformok, hanem amiatt következett be, hogy a kormány meghatározó politikusai mást mondtak a választási kampányban, mint amit utána tenni szándékoztak és tettek is. Nem az őszödi beszéd a mostani hitelvesztés oka, hiszen az már rögtön a választások után jól látható volt, mert - szemben az addigi tizenhat éves tendenciával - nemhogy megnőtt volna, inkább visszaesett a kormány népszerűsége.
MN: Ez a hitelvesztés jól látható a pártok mérhető támogatottságán is, ám - ha jól tudjuk - az SZDSZ-ben egyéb stratégiákat is fontolgatnak, például egy szimbolikus ügyet ürügyül használva kilépni a koalícióból, és önállóan próbálni megerősödni a következő választásokig.
FG: Ha erre a koalícióra szerződtünk, és ennek a miniszterelnöknek a támogatására szegődtünk, akkor most ezért kell dolgozni. Amíg ott vagyunk, tenni kell a dolgunkat, nem pedig állandóan azt az érzetet kelteni, hogy ugyan kormánypárt vagyunk, de igazából nem szeretnénk az lenni. Emellett persze fontos, hogy konkrét ügyekben építsünk ki kapcsolatokat minden oldallal. Az SZDSZ-nek a normálisan politizáló jobboldal irányában is működő kapcsolatokat kell kiépítenie. Környezetvédelmi miniszterként éppen ezt próbálom tenni.
MN: 1996-98 között nem miniszterkedett, és a koalíció felmondásának szószólója volt. 2002-ben és 2004-ben is élharcosa volt a feszültség élezésének, és akkor sem volt kormánytag. Most, a bársonyszékből mintha nem annyira küzdene a szakításért.
FG: Az SZDSZ érdekét tartottam szem előtt akkor is, amikor a Horn-kormány alatt a kilépés mellett érveltem, meg amikor a legutóbbi ciklusban határozottan felléptem Medgyessy Péterrel szemben, és a kormányfőváltás egyik szorgalmazója voltam. Ma már az elemzők többsége egyetért abban, hogy az SZDSZ választási esélyeit jelentősen növelte volna, ha 1996-ban távozik a nélkülünk is parlamenti többséggel rendelkező kormányból, mint ahogy abban is, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása tette lehetővé a koalíció 2006-os győzelmét. Az idő engem igazolt. Szívesen végzem a munkámat, ami nemcsak a szerintem rendkívül fontos zöldterület politikai képviseletéből áll, hanem a kormány elé kerülő minden fontos kérdésben hallatom a hangom. De ha a politikai meggyőződésem azt diktálja, bármelyik pillanatban kész vagyok felállni.
MN: Amikor a hitelvesztésről beszél, nehéz nem gondolni a "nagy a jólét" és a "pannon puma" beszólásokra. Gyurcsány Ferenc és Kóka János a két pártelnök. 'k kiköszörülhetik a csorbát?
FG: Egy új politikai irányvonalat kell felmutatni, amely az őszinte és világos politikai beszédre helyezi a hangsúlyt a populista megnyilvánulásokkal szemben. A két pártnak személyi értelemben is azt kell bizonyítania a választóközönség felé, hogy képes tanulni a hibáiból. Nem lehet engedni a populista csábításnak. Mindezzel szöges ellentétben állnak a pártpolitikusok által kezdeményezett népszavazások: az ellenzéké és Orbán Viktoré éppúgy, mint az MSZP-é és a miniszterelnöké. Az ellenzék félreérti a parlamentáris demokrácia elveit, amikor a kormánytöbbség ellenében a néphez fordul. De a kormányfő is, amikor az ellenzék támogatásának hiányában fenyegetőzött ugyanezzel. A kétharmadot igénylő jogszabályokat éppen azért határoztuk meg 1989-ben, hogy a mindenkori kormánypártoknak meg kelljen egyezniük az ellenzékkel.
MN: Mit jelent az, hogy személyi értelemben is tanulni kell a hibákból?
FG: Személyi ügyekben egyelőre nem akarok tanácsokat osztogatni.
MN: Idestova nyolc hónapja elnökli a liberális pártot Kóka János. Kritikus hangokon kívül más alig hallatszik informálisan a tevékenységéről. Ön hogyan értékeli?
FG: Nem jött még el a pillanat ahhoz, hogy mérleget vonjunk. Abból indulok ki, hogy János a párt megválasztott elnöke. Eddig is minden segítséget megadtam a tevékenységéhez: rögtön megválasztása után kértem a támogatóimat, hogy őrizzük meg az elveinket, és álljunk oda az új elnök mellé. Amiben lehetett, támogattuk Jánost, amiben meg nem, annak világosan elmondtuk az okait. Ezután sem teszek és teszünk másként.
MN: Elég élesen támadták állítólag Kókának a költségvetés kapcsán tett három indítványát: az szja alsó sávjának és a civil szervezeteknek tett felajánlások növeléséről, valamint a rászorulók családi pótlékának megemeléséről.
FG: Ezekkel már csak a hitelesség szempontjából sem értettem egyet. Magam is beszéltem arról, miközben járom az országot, hogy az SZDSZ fenntartja adócsökkentési javaslatait, de amíg a költségvetési egyensúly nem áll be, addig ezeket teljesíteni felelőtlen költekezés lenne. Ezek a javaslatok - feltételezem, hogy amúgy jószándékúan - azt a látszatot keltették, hogy éppen mi akarjuk puhítani a költségvetési szigort. Ezt a véleménykülönbséget azonban nem akarom túldimenzionálni; ezen mára túl vagyunk. Az eset tanulsága, hogy szorosabb együttműködésre van szükség a párton belül, hiszen az SZDSZ szereplése mindannyiunk közös érdeke, akármilyen vitáink is vannak.
