Sztrájkalkuk - Vár a vasút

  • M. László Ferenc
  • 2007. november 22.

Belpol

Hogy a szerdai sztrájk mekkora felfordulást okozott az országban, az lapzártánk idején, kedd kora este nem volt tudható. Az viszont igen, hogy mi vezetett odáig.

Kormányellenes demonstrációba mehet(ett) át a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája által hónapok óta szervezett szerdai (lapzártánk utáni) megmozdulás, és könnyedén politikai felhangot kaphatnak a Társadalmi Szolidaritás Napjaként beharangozott tüntetéshez kapcsolódó sztrájkok is. Bár a demonstrációhoz huszonegy érdekvédelmi szervezet csatlakozott - köztük az országot megbénítani képes Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) -, néhány sztrájkoló szervezet céljai homályosak, ráadásul nem a munkáltatóik különféle intézkedéseit, hanem a kormányzat azon reformintézkedéseit támadják, melyekről az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT)

hetek óta intenzív

tárgyalások folynak. Tény, a munkavállalói oldal szeptember óta elégedetlenkedik. Október 25-én a mozdonyvezetők, október 30-án a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) és a VDSZSZ tartott kétórás figyelmeztető sztrájkot a tervezett vasúti szárnybezárások ellen tiltakozva (ennek hátteréről lásd külön anyagunkat). Öt nappal később a somogyi buszsofőrök és a Közúti Közlekedési Szakszervezet (KKSZ) nehezményezte a korkedvezményes nyugdíjrendszer átalakítását, e héten kedden pedig két BKV-s érdekvédelmi szervezet állított le több villamos- és buszjáratot, jelezve, mennyire nem értenek egyet a tervezett járatritkításokkal. Ám ezek a megmozdulások konkrét ügyekkel kapcsolatosak, és nem kizárt, hogy a tiltakozók az illetékes minisztériummal, a fővárossal egyeztetve rövidesen megtalálják a közös nevezőt.

A masiniszták a gazdasági tárcával ütköztek, ugyanis a minisztérium nem tudta tartani a júliusi tárgyalások idején kijelölt határidőket, ráadásul a szakszervezeteket az is bosszantotta, hogy a tárca mindig az utolsó percben ült le velük egyeztetni. Az október végi kétórás figyelmeztető sztrájkok után a szakszervezetek visszatértek a tárgyalóasztalhoz.

E héten kedd délután még zajlottak az egyeztetések: állítólag a VSZ hajlandó lett volna kompromisszumot kötni, viszont a Ligába szeptemberben belépett VDSZSZ meggyőzhetetlennek tűnt (lapzártánk idején érkezett a hír: annak ellenére, hogy a 38 mellékvonal bezárásáról átmenetileg letett a kormányzat, mindkét szervezet sztrájkolni fog, bár a VSZ a munkabeszüntetés közben is hajlandó egyeztetni). A volános buszsofőröket főleg a korkedvezményes nyugdíj kiszámítási módja zavarja. Szeretnék elérni a típusfüggőség eltörlését, ugyanis jelenleg az 1992 előtt gyártott autókon dolgozók hamarabb vonulhatnak nyugállományba, mint a modernebb buszokat vezető kollégáik. A KKSZ azt is követeli, hogy a sofőrök mellett vegyék a kedvezményre jogosító munkaköri jegyzékbe a karbantartókat és a nemzetközi fuvarozókat is.

A korkedvezmény ügyét a Liga is a magáénak érzi, mi több, eredetileg ez volt a fő követelésük. A szakszervezeti tömörülés szeptember 28-i ülésén, amikor meghirdették a november 21-i "országos nyomásgyakorlási akciót", még nem volt szó az egészségbiztosítási reform elleni fellépésről. Akkor Gaskó István, a Liga elnöke még azt nyilatkozta: ha nem kezdődnek érdemi tárgyalások a nyugdíj kiszámítását megváltoztató, a parlament által még tavaly megszavazott törvénymódosításról, illetve a korkedvezményi rendszerről, akkor a szakszervezetek a tettek mezejére lépnek. Időközben híre ment, hogy a koalíciós felek megegyeztek a biztosítási rendszer átalakításáról, és az Egészségügyi Minisztériumban megindult a kodifikáció. Október 11-én a Liga állásfoglalást tett közzé, melyben leszögezte: tagjai nem támogatják az üzleti biztosítókra épülő társadalombiztosítási modellt. Az elnökségi nyilatkozat - a Magyar Orvosi Kamara megállapításaira támaszkodva - részleteiben is bírálta a kormány tervezetét, hosszasan sorolva a szakszervezetek aggodalmait. "Egy ilyen mértékű, az egész társadalmat érintő hosszú távú változást kizárólag egy széles körű társadalmi, szakmai és politikai egyeztetés után szabadna bevezetni, melyek közül eddig egyik sem történt meg. Ehelyett a kormánypártok zárt ajtók mögött készítették a javaslatukat, melynek értékelésére is alig maradt idő" - foglalt állást a tömörülés vezetősége.

Véleményükkel nem voltak egyedül, a másik öt konföderáció is felemelte a szavát

a biztosítási reform ellen

Az október 15-i OÉT-ülésen a munkavállalói oldal élesen bírálta a kormány koncepcióját, a szakszervezetek követelték, hogy a kabinet vegye komolyan őket, folytassanak le rendes vitát a tervezetről még a parlamenti beterjesztés előtt. Ám a törvénycsomag aznap az egészségügyi tárca honlapjára, majd pár hét múlva az Országgyűlés elé került, amit a szakszervezetek úgy értékeltek, hogy a kormányzat erőből kívánja átnyomni a reformot, nem ad elég időt a közös nevező megtalálására. A konföderációknál elszakadt a cérna, nekikezdtek a tiltakozások szervezéséhez, november 10-én pedig a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) elé vonultak demonstrálni, ahol a törvénytervezet visszavonását és az egyeztetések folytatását követelték. A Liga ezen nem vett részt, hiszen már javában zajlott a 21-i megmozdulás előkészítése, s bár többször invitálták a többi szakszervezeti tömörülést is, úgy tudjuk, érdemi egyeztetést nem folytattak velük. Ráadásul október 15-én levélben fordultak a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz (SZMM), melyben három témakörben (egészségbiztosítási reform, korkedvezményes nyugdíjrendszer átalakítása, a nyugdíj megállapítására vonatkozó szabályok - a korhatár 59-ről 60-ra történő emelésének - visszavonása) sztrájk előtti egyeztető tárgyalást kezdeményeztek. Erre később rárakódtak a VDSZSZ követelései is, amelyeket a Liga szintén magára vállalt, mondván, a vasutasok őket bízták meg az egyeztetések lefolytatására.

Október végén, november elején a Liga és a kormány között élénk törvényértelmezési vita zajlott. Kiss Péter kancelláriaminiszter ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott ügyben a jogalkotási törvény egyeztetésekre vonatkozó passzusait kell elsősorban figyelembe venni. Mivel a Liga követelései nem a munkáltatók által végrehajtandó intézkedések (béremelés, jobb munkafeltételek), hanem meglévő, illetve készülő törvényekkel szemben fejezik ki elégedetlenségüket, a tárgyalásokba be kell vonni a többi szakszervezet, sőt a munkáltatói oldalt is, ezért a vitás kérdések rendezése az OÉT-re tartozik. Ezt a Liga vezetősége nem vette jó néven, ugyanis tartottak tőle, hogy a kabinet kiegyezik a hozzá közel álló konföderációkkal. Ráadásul ők a sztrájktörvényre hivatkoztak: azzal kell tárgyalni, aki munkabeszüntetésre készül. Végül az SZMM november 15-re jelölte ki a tárgyalás időpontját azzal, hogy a biztosítási reformról nincs mit egyeztetni, az már lezajlott a november 9-i OÉT-ülésen - a kormány nem vonja vissza a törvénytervezetet. Mivel két forduló után sem közeledtek az álláspontok, a Liga azzal vonult ki az ülésteremből, hogy a szerdai sztrájkot és demonstrációt megtartja.

Bár több tucat szakszervezet és civil csoport támogatásáról biztosította az érdekvédelmi konföderációt, a munkavállalói oldal megosztott. A Pedagógusok Szakszervezete a Ligában tevékenykedő Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének szemére vetette, hogy a sztrájkot a többi tanárszervezettel való egyeztetés nélkül, a pár napja kötött együttműködési megállapodást megsértve hirdette meg. A vasasszakszervezet és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége távol marad a demonstrációtól, mert úgy ítélik meg, hogy az elmúlt hetekben az eredeti célok elérését veszélyeztető "átpolitizálási folyamatba került" a szakszervezetek korábban egységesen megfogalmazott követelése. Bár a Liga többször jelezte, nem kér a pártok támogatásából, több jele is van annak, hogy az ellenzék politikai tőkét próbál kovácsolni az országos elégedetlenségi mozgalomból. A Fidesszel szövetséges Magosz november 21-re az Országház elé invitálta a híveit, Orbán Viktor felkereste a Liga vezetőit, és támogatásáról biztosította a demonstrációt. Az egyik távol maradó szakszervezethez pedig olyan levelek jutottak el, melyekben egyes jobboldali önkormányzatok indirekt módon sztrájkra buzdítják az intézményeiket.

Jog és kötelezettség

"A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény ismeri a szolidaritási munkabeszüntetés fogalmát, ebben az esetben a szakszervezet nem az adott munkáltatóval szemben lép fel, hanem egy másik szervezet törekvéseit támogatja, illetve általánosabb célokat fogalmaz meg" - mondta lapunknak Fodor T. Gábor munkajogász. Ebben az esetben mellőzhető az egyeztetés, de az sincs kikötve, hogy meddig lehet sztrájkolni - szemben a figyelmeztető sztrájkkal, amely legfeljebb két óráig tarthat. Ha a bíróság jogszerűtlennek találja valamiért a sztrájkot, a sztrájk minden anyagi és erkölcsi következménye a szakszervezetet terheli. A törvény előírásai szerint a tömegközlekedésben és a távközlésben, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél csak úgy gyakorolható a sztrájkjog, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértékéről és feltételeiről a sztrájkot megelőzően kell egyeztetni. Ha a következő napokban nem jutnak közös nevezőre a szemben álló felek, a sztrájk elvileg a végkimerülésig folytatható - igaz, a munkabeszüntetés idejére a törvény szerint nem jár fizetés.

Neked ajánljuk