A budai vár tízmilliárdos uniós támogatást élvező rekonstrukciós programjának központi eleme a romos Honvéd Főparancsnokság (HF) megújítása - a program eme része önmagában ötmilliárdos tétel. Amikor Magyarország júliusban ígéretet kapott a támogatásra, az OKM - máig ismeretlen okokból - nem a legutóbbi pályázaton nyertes munka megvalósításához látott hozzá (Kis Péter Építészműterme, 2004), hanem új tervről kezdett gondolkodni. A lebonyolítással egy állami szervet, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot (KÖSZ) bízta volna meg, illetve az annak kötelékébe vont építészeket. Ez a megoldás néhány hete még jogszerűnek tűnt - legalábbis ezzel érvelt Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke és az általa helyzetbe hozott Mányi István építész. De korrektnek már akkor sem volt mondható: nem felelt meg sem a tervpályázati rendszer elveinek, sem a közpénzek elköltésére vagy az átláthatóságra és a fair eljárásra vonatkozó közkeletű elvárásoknak. Mostanra viszont a jogszerűség is dőlni látszik: a Budapesti Építész Kamara (BÉK) megállapította, hogy Kis Péter 2005 óta lezáratlan közbeszerzési eljáráson vesz részt.
Legyünk jó barátok!
A wergida.blogspot.com blogon november 7-én megjelent egy interjú ("Amikor megdöglik a sárkány II."), melyben fiatal építészek - Kádár Bálint, Mészáros Ábel és Rab Judit - elmesélték, milyen ajánlattal lepte meg őket egykori mesterük, a KÖH elnöke. Mezős Tamás avval kereste fel őket, hogy a Szent György tér és a Dísz tér között "Magyarország Kapuját" kellene megépíteni, az épület emeletén "a nagyjaink életét bemutató kiállítással, az Álmok Álmodói mintájára". Kádár és társai közalkalmazotti státuszban, ám akár a közalkalmazotti bértábla vonatkozó tételének háromszorosáért és az ismert építésszel, Mányi Istvánnal közösen tervezhették volna meg a HF-et. Az elnök afelől is biztosította őket, hogy az utat "kipányvázzák" a terv előtt, és belengette azt is: az ifjak még azon a "három-négy épületen" is dolgozhatnának, amelyeket a vár nyugati falán húznának fel. Kádárék etikai okokból visszautasították az ajánlatot, jóllehet az elnök még azelőtt beígérte őket Mányi Istvánnak, hogy egyáltalán válaszoltak volna.
Az interjú megjelenését követően az MTV Este című műsorában Magyar Bálint fejlesztéspolitikai államtitkár - akinek nagy szerepe volt abban, hogy a vári projekt uniós támogatást kapott - a HF (újjá)építéséről szólva "második Nemzeti Színház-ügyről" beszélt. A KÖH elnöke ugyanebben a műsorban fontosnak tartotta megemlíteni, hogy maga is megterveztethette volna a HF-et, ha nem ő képviselné az engedélyező hatóságot; Závecz Ferenctől, az OKM gazdasági szakállamtitkárától pedig arról értesülhettünk, hogy a Nemzeti Színház ügye sem volt minden ízében kárhozatos. Miközben a projekt egyes kormányzati felelősei ilyen furcsa nyilatkozatokat teszegettek, az építészszakma nyilvánosan követelt magyarázatot az ügyben érintett kollégáktól. Például Finta József építész-akadémikus is "HARCOS állásfoglalást" követelt "e pályázat nélküli munkajuttatás témájában". Olyannyira, hogy még a Budapesti és a Magyar Építész Kamara (BÉK, MÉK) is összekapta magát.
A BÉK múlt csütörtöki meghallgatásán világossá vált: a 2004-es tervpályázatot követően elindult közbeszerzési eljárás miatt jelenleg más nem nyúlhat a HF-hez. Mezősnek el kellett ismernie, hogy nemcsak etikátlan, de jogszerűtlen is volt az általa képviselt megoldás, Mányi István pedig rögvest visszalépett az általa "informálisnak" nevezett "konzultációktól". A meghallgatáson jelen volt a KÖSZ egyik munkatársa is, akit elmondása szerint "utasítottak" arra, hogy a HF-en dolgozzon, és azt is megígérték neki, hogy a dolog etikai részét majd "rendezik". A MÉK másnap közleményben erősítette meg: a HF tervezője csak tervpályázaton nyertes építész lehet.
Övék a lekvár
Vajon a KÖH elnöke miniszteri utasításra vagy saját sugallatra cselekedett? Mi volt az OKM baja Kis Péter tervével? Miért nem versenyeztetett, ha nem vele akart dolgozni? Kit jelölt ki felelős tervezőnek? És az mennyiért végzi ezt a munkát? A tárca sajtóosztályától e kérdéseinkre nem kaptunk választ, a miniszter távollétére hivatkozva türelmet kértek. Közben több forrásból is arról értesültünk, hogy Mányi Istvánon kívül - akinek állítása szerint semmifajta szerződése nincsen - még négy építész dolgozik a terveken: ketten a KÖSZ-ből, ketten - megbízási szerződéssel - Mányi irodájából ültek át (ezekre az információkra a KÖSZ vezetése az ügy összetettségére hivatkozva nem reagált). 'ket már minden bizonnyal a lebonyolító, a Budavári Kht. által az engedélyezési tervre beállított 69 millióból fizetik - az OKM ígérete szerint ennyit megelőlegez.
Amennyiben továbbra is Kis Péter a HF tervezője, nem lenne utolsó dolog, ha ennyi küzdelem után a ház is jól sikerülne. Annak idején az I. kerületi önkormányzat nem volt hajlandó a nyertes pályázat kedvéért módosítani a kerületi szabályozási tervet (kszt) - nagy szükség van tehát a rugalmasságra, hiszen a kszt előírásai jóval konzervatívabb megoldásért kiáltanak. Ha a minisztérium lezárja a közbeszerzési eljárást, és új pályázatot hirdet, akkor az uniós határidőre éppen csak kijelölheti az új nyertest: márpedig január végére engedélyes terv kell. Indokolt esetben három hónap hosszabbítás ugyan szóba jöhet, de ha ez a határidő is ugrik, akkor ugrik a pénz, meg a 2010-es választások idejére tervezett átadás is. Előfordulhat, hogy az OKM továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ő jelöljön ki egy építészt. Ez esetben két bökkenőbe ütközik: egyrészt szembefordul a teljes szakmával (és ezt a KÖH elnöke tudja is), másrészt a kamara eltiltotta az építészeket a tervezéstől. Akit megtalál a felkérés, törheti a fejét: a kamarának engedelmeskedjen, vagy esetleges megbízójának (munkáltatójának)? Ha mégis akad vállalkozó szellemű építész, aki kockára teszi a tervezői jogosultságát, akkor a kamarának az engedélyezési eljáráskor van módja közbelépni. Persze látott már az ország olyat, hogy feloszlattak egy kamarát (az orvosit), de olyat is, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy kísértetiesen hasonló ügyben visszaadta a tervezői jogosultságot a botláson ért építésznek (Siklós Mária esete a Nemzeti Színházzal és a kamara által megállapított etikai vétséggel). És van még egy lehetőség: a várprojekten belül át lehet csoportosítani a pénzt: hisz az ötmilliárd másra is bőven elkölthető. De inkább nem adnánk ötleteket.
Házak pácban
Az örökségvédelem számára nem a Honvéd Főparancsnokság a legnagyobb falat. Mint lapunk a KÖH-elnökváltáskor megírta (Frontok és homlokzatok, 2007. június 21.), Mezős Tamással új örökségvédelmi szemlélet költözött a vári hivatalba. Az új elnök szerint ugyanis az egyedi védelem nem jelent megfelelő alternatívát a belső kerületi házak bontására, jóllehet elődje, Varga Kálmán idején ez bizonyult az egyetlen járható útnak a helyi hatóságok nyomulásával szemben. Az biztos, hogy az elmúlt fél évben a belső kerületekben nem védtek le házakat. Noha a korábbi vezetés ideiglenes védelem alá vonta, a jelenlegi hozzájárult a VII. kerületi Wesselényi utca 74. bontásához, történetesen a régi pesti zsidónegyed helyzetét vizsgáló UNESCO-bizottság távozása után egy nappal. Aztán a józsefvárosi Leonardo da Vinci utca 33. ideiglenes védelmét mulasztották el véglegesíteni, állítólag egy véletlen folytán. A KÖH nem önállóan hozza meg a döntéseit, hiszen a védéseket az OKM miniszterének kell jóváhagynia - de a tárca az utóbbi időben nem foglalkozott a felterjesztésekkel, többek között azzal a huszonkét erzsébetvárosi házzal sem, amelyeket az "vás! civil szervezet egy évvel ezelőtt javasolt megvédésre. A KÖH a korábbi javaslatokhoz képest most csak egy erősen megrostált listát kíván a minisztérium elé vinni.
