Csatát nyertek a tankönyvkiadók Orbánék ellen

Belpol

Az Oktatási Hivatal pert vesztett egy magánkiadó ellen. Még sok hasonló döntés várható.

Jogszerűtlenül tagadta meg az Oktatási Hivatal (OH) egy magántulajdonban lévő tankönyvkiadó tankönyvi engedélyének meghosszabbítását – mondta ki a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság. Csiki Gábor bíró indoklásában arra jutott, hogy bár főszabály szerint magánkiadó új tankönyvet nem engedélyeztethet, ez a meglévő engedélyek meghosszabbítására nem vonatkozik.

Az ítélet alapján az Oktatási Hivatalnak érdemben le kell folytatni a hosszabbítási eljárást, aminek az eredménye pozitív lehet. Ha a tankönyv engedélyét meghosszabbítják, az azt jelenti, hogy az iskolák jövőre is rendelhetnek belőle.

A mai ítélet formailag egyetlen tankönyvről szól – a Pedellus Tankönyvkiadó tizedikes nyelvtankönyvéről –, de az egész tankönyvpiacot érintő következményei lehetnek. Öt magánkiadó több mint 120 tankönyv ügyében indított hasonló pereket: a Pedellus, a Cartographia, a Krónika Nova és a ROMI-SULI összesen 21 kiadvány, a Mozaik Kiadó 100 körüli könyv Oktatási Hivatal általi elkaszálását támadja. A pereket több bíró tárgyalja, így elképzelhető, hogy más-más következtetésre jutnak, de valószínűbb, hogy a mostani döntésnek komoly precedensértéke lesz.

A kiadványokat még 2013-ban nyilvánították tankönyvvé, engedélyük öt év elteltével, augusztus 31-én járt le. A kiadók a jogszabályoknak megfelelően tavasszal kérték az engedélyek meghosszabbítását újabb öt évre, de ezt az Oktatási Hivatal érdemi vizsgálat és indoklás nélkül elutasította. Később a bíróság előtt arra hivatkoztak, hogy értelmezésük szerint a magánkiadóknak nincs lehetőségük hosszabbítási kérelemmel élni. Az engedély meghosszabbítása azért lényeges kérdés, mert ha a könyvek rajta maradnak a tankönyvjegyzéken, akkor az iskolák egészen addig biztosan rendelhetnek belőlük, amíg a jövő szeptemberben, felmenő rendszerben bevezetni tervezett új Nemzeti alaptanterv „fel nem ér” egy adott évfolyamra. Ha viszont nem hosszabbítják meg egy 2013-as tankönyv engedélyét, azt a jövő tanévben már nem választhatják a pedagógusok.

Jogi érvek

A perek sora valójában már szerdán elkezdődött, ekkor szintén a Pedellus, illetve a Cartographia egy-egy kiadványával foglalkozott a bíróság. Az ítélethirdetést banális technikai ok miatt kellett elhalasztani: a felperesek ügyvédje a tárgyalás előtti nap nyújtotta be perköltség iránti igényét, amit a másik fél így nem ismerhetett meg időben.

Az Emmi államtitkárai megtekintik a tankönyvellátást

Az Emmi államtitkárai megtekintik a tankönyvellátást

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

Mindazonáltal a lényeges jogi érvek már a szerdai tárgyaláson elhangzottak. A kérdés így foglalható össze röviden: a 2014-től hatályos, a „nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról” szóló törvény főszabály szerint megtiltotta a magánkiadóknak, hogy új tankönyvet engedélyeztessenek – csak akkor jelentkezhetnek új könyvvel, ha az oktatásért felelős miniszter erre külön pályázatban hívja fel őket –, ám nem egyértelmű, hogy ez a korlátozás vonatkozik-e a korábban engedélyezett tankönyvek engedélyének meghosszabbítására.

A tankönyvvé nyilvánítás részletszabályait tartalmazó Emmi-rendelet nem tesz különbséget az állami és magánkiadók között a hosszabbítási eljárásban, és a törvény is csak azt mondja ki, hogy magánkiadók nem engedélyeztethetnek, arról nem szól, hogy nem is hosszabbíthatnak. Az OH jogi képviselője azzal érvelt, hogy a törvény szerint a korábbi eljárásban engedélyezett tankönyvek csak „az engedélyben meghatározott időtartamig” forgalmazhatók, a kiadók ügyvédje azonban úgy látta, ebbe bele kell érteni a meghosszabbított időtartamot is. Az OH azt is állította, hogy a tankönyvellátás állami feladat, a kiadók viszont rámutattak, hogy a törvény a tankönyvellátás megszervezéséről beszél, és nem zárja ki, hogy az állam ebbe másokat is bevonjon.

Több tankönyvkiadónak az a benyomása, hogy a kormányzati szándék vélhetően tényleg a könyveik minél hamarabbi kiiktatása volt (korábban arról lehetett olvasni, hogy maga Orbán Viktor döntött a tankönyvpiac átalakításáról), csak nem sikerült rendesen megfogalmazni a jogszabályokat. „Tönkre lehet tenni egy szakmát, de azért ennél kulturáltabban kéne csinálni” – mondta egy ponton Boglutz István, a kiadókat képviselő ügyvéd.

Volt már ilyen

2015-ben a ROMI-SULI már indított és nyert egy hasonló pert az Emmi ellen (akkoriban még a minisztériumot perelték, mert kétfokú volt a tankönyvvé nyilvánítási eljárás). A per tárgya az volt, hogy az Emmi 2013-ban elutasította az engedély meghosszabbítását a ROMI-SULI régi (Hoffmann Rózsa előtti) kerettanterv alapján írt tankönyveire. Épp azzal érveltek, hogy a régi kerettantervek már érvényüket vesztették, de ez jogi értelemben sem volt igaz, és a ROMI-SULI tankönyveit a NAT felmenő rendszerű bevezetése miatt még évekig használhatták volna az iskolákban.

Pert vesztett az Emmi egy tankönyvkiadóval szemben

A tankönyvpiac államosításának hevében a minisztérium még a maga alkotta jogszabályokat sem tartotta be. „Igazuk van” – röviden így indokolta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája, miért nyerte meg a ROMI-SULI tankönyvkiadó az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ellen indított perét.

A magas fellebbezési költség miatt a kiadó akkor csak egyetlen könyv ügyében indított pert, miután a bíróság nekik adott igazat, ez vissza is került a tankönyvjegyzékre.

A Magyar Narancs jövő heti lapszámában részletesebben foglalkozunk a tankönyvpiacon kialakult helyzettel.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.